Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-17 / 89. szám

2010. ÁPRILIS 17., SZOMBAT A népzene magához A népzene-laboratórium alkimistájának is nevezhetjük Csík Jánost. Zenekarával, az egyik legismertebb hazai táncházi bandával valóban aranyat talált. Ezt nemcsak aranylemezeik bizonyítják, hanem az autentikus dallamokat eredetiben és feldolgozva előadó koncertjeik népszerűsége is. ZENE RIMÁNYI ZITA - Miért kísérleteznek a népzenével, tesz­nek vele műfaji kirándulásokat? - Sokfelé jártunk, sok embernek mu­zsikálhattunk néptáncfesztiválokon, tánc­házakban. Szerették a zenénk, mi pedig szerettük volna még több embernek átad­ni ezt a muzsikát, és az a népszerűség, amit néhány véletlenül adódott alternatív feldolgozás kapcsán kaptunk, lehetőséget 99 Ha mi még muzsikáljuk, és van, akinek muzsikáljuk, akkor él a népzene. Sosem arra gondolunk, hogy egy számunk sláger lesz-e, azt adjuk elő, amit őszinte, nyitott szívvel szépnek érzünk. Talán ezért van az, hogy az emberek szívére rátalálunk. Csík János adott arra, hogy még több emberrel talál­kozzunk. Butaság lenne ezt a lehetőséget nem kihasználni arra, hogy az autentikus népzene értékeit bemutassuk. Ez mind­annyiunk igazi kincse. Egyik lemezünkön egy magyarpalatkai lassú cigánytáncdal­lamot eljátszunk eredetiben, utána egy dzsesszzenekarral szvingritmusban. De nem szeretnék a ló túloldalára átesni. Az, hogy egy kicsit elkalandozunk a versek vagy a klasszikus zene felé, az alternatív rock vagy a tradicionális blues felé, való­ban egyfajta kísérletezés. Sokan mondták, hogy ez az út sok pénzt hoz. De csak böl­csen, higgadtan akarok bánni ezzel a le­hetőséggel, a minőségre, az igényességre nagyon oda kell figyelni. Műsorainkban jelenleg vannak a kilencszázas évek elejé­ről katonadalok, őrizzük a széki menyasz­szony-búcsúztatót változatlan hangzás­sal, és vannak feldolgozásaink is. - Mi szab korlátokat a népzene feldolgozásá­nak? Ahhoz, ami önmagában tökéletes, amit generációk letisztítottak, hogyan szabad hoz­zányúlni, hogy sikeres legyen a változtatás? - Már tényleg úgy tűnik, hogy a határ a csillagos ég. Sokan ezt gondolják, és elképesztő meglepe­tésnek tűnő ze­nei öüe­teket hoz­nak. De minden mű­fajnak meg vannak a sa­ját szabá­lyai, Csík öleli a rockot formái, a megfelelő rendje, amit be kell tar­tani, tudni kell, hogy működik, csak az­után jön a kreatív alkotás. Ismernünk kell a saját műfajunkat, a népzenét, annak a lép­tékét, az erejét, az elméleti részét is. Akik­kel együtt zenélünk a feldolgozásokban, a másik oldalt, a könnyű műfajt, a rockzenét kell így ismerniük. Az a gyönyörű, hogy nemcsak nekünk, hanem másoknak is megdöbbenést jelent: népzenénknek van egy nagyon szép és igazi ereje. Volt egyszer egy Tankcsapda-nap Siófokon. Több zene­kar játszotta el a Tankcsapda számait fel­dolgozva. Lovasi András minket kért fel a kíséretre, amin mi is nagyon meglepőd­tünk. El se tudtuk képzelni, hogy lesz, mint lesz. Aztán azt gondoltuk, vannak azok a drága jó erdélyi férfitáncdallamok, azok kí­sérete rendkívül határozott/karakte­res. Ez az, amit mi tudunk, oldjuk meg ezzel! Olyan szinten sikerült a dolog, hogy legalább olyan ereje volt így előadva a Tankcsapda szá­mának, mintha dobfelszerelésünk, elektromos hangszereink lettek volna. Ez igazolta a népzene erejét. - Mi ma a népzene? Az, amit eleinktől megőrzésre kaptunk, vagy az, ahogy ezt a hagyományt ma­gunkra, korszakunkra alakítjuk? - Sok tudós hosszú mon­datokból szült definíciót arról, mi a népzene. Kodállyal sokan vitatkoztak, amikor úgy fogal­mazott: a népdal az, amit a nép énekel. Nem lenne okos, ha nem lát­nánk, nem vennénk észre, hogy a népzene mindig változott, mindig igazodott adott történelmi, gazdasági helyzetekhez, függött az egyes korok hangszereitől, átalakították az összeolvadó nemzetek, a háborúk is. Az biztos, hogy vannak olyan értékek, amiket le kell jegyezni, nem szabad hagyni elfelej­teni. De a rockzenébe is mindig beemeltek népzenei elemeket, az Illés zenekar is kez­deteikor balkáni ritmusokat használt fel. A rockzene a népzenével próbálta színesebbé tenni magát. A mi esetünkben, a feldolgo­zott számainknál fordítva van: most a nép­zene öleli magához a rockzenét. A népi hangszerek, a népzene, a táncok lüktetései, a szökős, a legényes öleli magához a rock­zene dallamait, ettől lesz más. - Megtanította a két évtized olyasmire is a nép­zenéről, amit a kezdetekben másképp látott? - Az ember egyre több dallamot megta­nult, de ez természetes. Az elején nem gon­doltam, hogy az embereket jól meg lehet ismerni a zenén keresztül. Amikor elkezd­tünk népzenélni, táncos voltam. A nagy öregektől lestük el a fogásokat, hogy ho­gyan kell egy dallamnak szólnia. Szeretet­tel, tisztelettel, alázattal tanultunk zenélni, de tudtuk, olyan szintre sose jutunk, mint ők, akik ebbe beleszülettek. Változott a vi­lág, változik a népzene funkciója. Sokszor még azt is megkérdezzük magunktól: a ze­ne, amit mi tanultunk, él-e még. Ha mi még muzsikáljuk, és van, akinek muzsi­káljuk, akkor él. Jó látni, hogy eb­ben az elszürkülni készülő, már szinte teljesen szür­kévé vált világban, az agyonamerikanizálódott kulturális elnyomásban azért fellé­legeznek az emberek, hogy van még ez a zene, és szép és jó. Az, ahogyan befogadják a zenénket az emberek, sok mindent elárul róluk. Köny­nyebb is a zenélés révén ismerked­ni, szóba elegyedni, és sokan el­mesélik életüket, annak egy-egy részletét, ami valamelyik dallam­ról jutott eszükbe. Elmondják, mi­lyen hatást gyakorol rájuk. Egy férfi e-mailben írta meg, hogy az „Én vagyok az, aki nem jó..." kez­detű dalunkat hallgatta, amikor beteg fiát a kórházba vitte, ez adott erőt neki. Aztán amikor onnan hazavihette, ugyanezt a dalt hallgatta, mert öröme volt. 99 A két és fél éves kisfiam ugrál a pillepalackokon, jókat szórakozunk, miközben kilapítja a flakonokat, majd együtt visszük a hulladékot a megsemmisítőbe. Nóvák Péter NCÜ ff LOVASI ANDRÁS Egy feldolgo­zás akkor jó, ha jobb, mint az eredeti. Nóvák Péter „zöld" életmódra tért át, előadást tart a civil kurázsiról, kisfiát is a környezet védelmére neveli. Jelenleg a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásaira készül. A legújabb Megasztár zsűrijében nem vállalna szerepet, mert úgy látja, nem a tehetségeken van a hangsúly. MŰVÉSZET FARKAS JUDIT Nem is értem, miért nem ju­tott eddig eszébe senki­nek egy szituációs gyakorlatokon alapuló mű­sort készíteni. ff KIMNOWAK Idén a baráta­immal, köztük Kimnowak-ta­gokkal készí­tek egy közös lemezt, mert együtt zenélni jó. Nóvák Péter zöldként ét Nagyon elfoglalt az utóbbi időben, tapasztaltuk, ami­kor időpontot egyeztettünk az interjúra. Min dolgozik most? - Forgat­juk a Beugró újabb részeit, emellett a Viasat 3 csa­tornán készül egy rendhagyó zenei műsor A cég hangja címmel. Kis- és kö­zépvállalkozások, állami válla­latok, multicégek dolgozói énekelnek, egyszerre szóra­koztató és szívbemarkoló az egész... Leginkább annak a le­hetőségnek a kutatása érdekes ebben, vajon tudunk-e még csapatban gondolkodni? Ezen­kívül két előadással készü­lünk a Szegedi Szabadtéri Játékokra: a My Fair La­dynek én vagyok a koreog­ráfusa, a Dózsa György cí­mű táncjátékban pedig ma­gam is táncolok. - Apropó, csapat és összefo­gás: az esélyegyenlőség mel­lett a civil kurázsi témakörében is tart előadást. - Ott tart a pályám, hogy a sok kis külön projekt, amiben „utazom", egyfelé halad. Már nemcsak azért vállalok el egy műsort, előadást, mert őrült exhibicionizmus hajt, hanem mert vannak megkerülhetet­len, fontos gondolatok, és ahol lehet, tenni kell. Ha másért nem, hát a népszerűsítésükért. A valódi életem sarokpontjait, és remélem, egyre több embe­rét a civilség határozza meg. A civil szféra a mindenkori hata­lom ellenőrző szettve, és nem is élhetünk tovább abban a hit­ben, hogy a problémáinkat va­laki - az isten, az állam, a „Co­la" - majd megoldja helyet­tünk. Nem kapaszkodhatunk abba, hogy fiatal demokrácia vagyunk. Húsz év alatt felnőtt egy generáció, és az idők vége­zetéig küldözgethetjük a po­kolra a politikusainkat, de amíg mi nem mozdulunk meg, semmi sem fog történni. - A környezetvédelem egyik szó­szólója Magyarországon. Mi az, amit ön megtesz a fenntartható fejlődésért, a természet védelmé­ért - és amit mások is megte­hetnek? - Annyit mindenképpen, hogy a gyermekeinket környe­zettudatosságra neveljük, ahogy én is a kisfiamat. A saját életemet is hitelesítettem eb­ből a szempontból: biciklivel járok, ha mégsem, hibrid autót vezetek. Ez nem jelent több­milliós pluszkiadást. 2-300 ezer forinttal drágább az alap­árnál, és lemondtam néhány extráról. Energiatakarékos vil­lanykörtét használunk, szelek­tíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, napkollekto­rokat szereltettünk fel, gyűjt­jük az esővizet. Sokat változott az életünk, de valahol mégsem változott, ezek a dolgok nem jelentenek kényelmetlenséget. A konyhakertben is sok időt tölt együtt a család. Fontos az is, hová jár az ember vásárolni. Minden egyes kifizetett forint egy szavazat! Ha van tudatos fogyasztói magatartás, az első­sorban a környezetbarát ter­mékek vásárlásában, illetve a kiskereskedelem támogatásá­ban nyilvánulhat meg. - Hamarosan indul a nagy sikerű Megasztár következő szériája és a rivális tehetségkutató, az X Fak­tor. Vállalna újra szerepet a zsű­rizésben? - Nagyon jó közönség va­gyok, mert a katarzisnál na­gyobb érzést nem ismerek az életben. Leesett állal, kikere­kedett szemmel, lenyűgözve hallgatom a tehetséget. Vállal­nék zsűrizést abban az eset­ben, ha értékrendileg itt tarta­nának ezek a műsorok. Annak idején sok mindent fel tudtunk vonultatni Seress Rezső dalai­tól a portugál fadóig. Vagy amikor Rúzsa Magdi hangján megszólalt az Ederlezi... De ezt a műsorformátumot ma már tisztán kereskedelmi szem­pontok irányítják, nem a tehet­ségekről, a versenyzőkről szól. - Ha már a sikernél tartunk: a Be­ugró immár a harmadik csator­nán, de változatlanul tarol Élő fellépések, társasjáték, klubok, DVD, neves vendégjátékosok fémjelzik az improvizáción alapu­ló műsor történetét. Mi a Beugró titka, miért nem válik unal­massá? - A színművészetin egy éven át csak helyzetgyakorla­tokat végeznek a diákok, ame­lyekben nemcsak dráma lehet, hanem rengeteg humor és szó­rakoztató elem is. Ezek a játé­kok, ha szórakoztatnak is, minden pillanatban arról szól­nak, milyen emberek vagyunk. Az emberek pedig megérzik az őszinteséget. Ezért ér el négy színész négy székkel akkora si­kert, mint a csillogó, bulvár­sztárokat szerepeltető, nagy költségvetésű adások. - A Kultúrpart kulturális hírpor­tál kreatív vezetője: a választá­sok előtt Petőfi Sándort jelölték képletesen miniszterelnöknek. Miért? - Mindegyik induló pártot megkérdeztük, milyen elkép­zeléseik vannak a kultúráról, de vagy nem kaptunk választ, vagy ha igen, az majdnem ér­tékelhetetlen volt. Eldurrant az agyam. Petőfit a tehetsége, for­radalmár életútja, „rock­sztársága" miatt választottuk. Ami Petőfi programját, a mi ti­zenkét pontunkat illeti, fontos szerepet kapott benne a művé­szeti nevelés, a művészettörté­net. A szellemi aktivitást hol máshol fejleszthetnénk, ha nem a kulturáltság szintjén? Átgondolt pedagógiai struktú­rára lenne szükség, hogy idő­ben találkozhassanak a gyere­kek, a fiatalok a magyar és az egyetemes kultúra értékeivel. Enélkül elveszítjük a követke­ző generációkat - és talán idő­vel magát a kultúrát is. Névjegy. Nóvák Péter színész, énekes, koreográfus, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető. Budapesten született 1970. július 18-án. 13 éves korában már szerepelt az István, a király című rockoperában. Játszott a Cég, majd az Aranyláz együttesben, 1993-tól a Holló Színház tagja. 1994-ben megalapította Kimnowak nevű zenekarát, ő az énekes és a szövegíró is. Játszott a Budapesti Operettszínházban és a Budapesti Kamaraszínházban. írt szövegeket Oláh Ibolyának, Rúzsa Magdinak, Keresztes Ildikónak. 2007-től a Beugró műsorvezetője, előtte a következő televíziós műsorokban dolgozott: Reggeli, Bár (az első magyar valóságshow), a Megasztár második szériája, Megatánc, a Strucc című esélyegyenlőségi magazin. 2007 augusztusától a Kultúrpart internetes kulturális portál kreatív igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents