Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-16 / 88. szám

14 POSTABONTAS Ki törődik a megváltozott munkaképességű emberekkel? Újszülött kiskutyák A Détmagyarország napilapban megjelent, Ötszörösére emelték a büntetést című cikkben egyes munkáltatói megnyilatkozásokra szeretnék reagálni. Tisztelt munkáltatók! Több helyen olvastam nyilatko­zataikat a 2010. évi rehabilitá­ciós hozzájárulással kapcsolat­ban, ami indulatot és felháboro­dást ébreszt bennem. Kikérem az érintettek nevében, hogy „speciális" munkaerőnek tekint­sék őket, akiknek külön munka­kört kell kitalálni, akiket szigo­rú munkaalkalmassági vizsgálat­nak kell alávetni. Kik ezek az emberek? Mutánsok, cirkuszi mutatványokon szereplő lények, szellemileg és mentálisan le­épült emberi utánzatok? Mit képzelnek önök? A megválto­zott munkaképesség nem egyenlő a szellemi fogyatékos­sággal. Vannak köztük mozgás­sérültek, krónikus betegek, hal­lássérültek. Van köztük diplo­mával, felsőfokú szakképesítés­sel, érettségivel, minimum kö­zépfokú nyelvvizsgával rendel­kező informatikus, könyvtáros. geográfus, és még sorolhatnám, milyen felsőfokú végzettségű. Nekik milyen munkakört kellene kitalálni, milyen fizikai és szel­lemi kisegítő munkára gondolt, tisztelt elnök-vezérigazgató úr? Őket milyen szigorú alkalmassá­gi vizsgálatoknak vetik alá? Nem elég nekik a diploma, a nyelvvizsga, az érettségi, ame­lyért ők is ugyanúgy megküz­döttek, mint ép társaik, de le­hetséges, hogy még jobban? Mit kell bizonyítsanak még? Ne­kik csak minimálbért ér a tudá­suk, természetesen még jobb, ha azt is az állam fizeti meg! Mit kell nekik tenni, hogy egy­általán esélyt kapjanak a ver­senyszférában, hogy tudnának bizonyítani, hogy ők is olyan értékekkel rendelkeznek, mint a többi emberek, csak hallókészü­lékkel hallanak, sérült a kezük, vagy éppen tolószékkel tudnak közlekedni. Önök tudatosan kirekesztik eze­ket az embereket, esélyt sem adnak a bizonyításra! Arra sem méltatják őket, tisztelet a kivételnek, hogy a beadott pá­lyázatukra válaszoljanak. Kere­sik a megfelelő embert: ho­gyan? Te jobbra, mert béna vagy, te balra, mert jók a fogaid? A rehabilitációs járulék drasztikus felemelése azt a célt szolgálná, hogy a sérült vagy megváltozott munkaképességű emberek esélyt kapjanak, hogy megszerzett tudá­sukat kamatoztatva a verseny­szférában dolgozhassanak, ne vál­janak egész életükre rokkantnyug­díjassá. Nem csodalények, nem alábbvalók, mint ép társaik, de na­gyon kiszolgáltatott emberek. Mindezt bizonyítja a tisztelt munkáltatók - az önök - hozzáál­lása is. Szeretném kérni az embereket, mondják el véleményüket. Szeret­ném kérni azokat, akik érdekében megszületett ez a rendelet, emel­jék fel hangjukat, mondják el minden lehetséges fórumon, hogy önök is tudnak és szeretnének dolgozni, hogy vegyék önöket 100 százalékos emberszámba. Pásztor józsefné, a jövőjéről álmodó, hallássérült Tamás édesanyja Újra a galambtalanításról Már többször is megjelent tiltako­zó írás, nem tetsző telefonálások a szegedi városi galambokat illető­en. Most ismét lehet olvasni arról, hogy mennyi bűz és ürülék szár­mazik tőlük. Ha jól emlékszem, legalább két­szer már tőlem jelent meg írás a Délmagyarban, de országos lap­ban is a kárt okozó galambok­ról. Elképesztő mennyiségben rongálják Szeged épületeit, a nagyszerű palotákat, amelyek közül többet felújítottak, nyil­ván száz- és százmillió forintok árán. Furcsállom a városvezetés, de a belváros képviselőjének hozzáállását is e nem hanyagol­ható vonatkozásban. A város ga­lambjainak száma meghaladhat­ja a tízezret, és ez nagyon sok, de valójában egy sem hiányzik belőlük a városi környezetben! Bosszantóan kellemetlen lát­vány a sok ürülék: járdákon, épületeken, sokszor az épület falán, és elképesztő mennyiség lehet padlásokon Is, a kitört ab­lakok miatt. Azok, akik talán napi rendszeres­séggel etetik őket, miért nem gondolnak arra, hogy a galambok betegségeket is terjeszthetnek? Állatorvosi megállapítás szerint van ilyen, például a papagájkór, és kellemetlen külső parazitája, az óvatag még az embert is ké­pes megfertőzni! Az a beszéd nem fogadható el, miszerint együtt kell velük élni. mert ők is a természet részei. Ez a megálla­pítás csak részben fogadható el, mert kétségtelen, hogy a termé­szet részei, de ne itt, a városban, hanem falun, tanyán, mert oda valók. Sok esetben az ürülékük­ből a fejre és a ruhára is kerül. Bizonyos emberek tiltakozása a galambok gyérítése miatt osto­baság, és mivel sok ostoba em­ber létezik, aki nincs tisztában saját tetteivel sem, és nem úgy gondolkodik, ahogy kellene, ezért le kell őket inteni. Ha nekik kellene kifizetni a megállapított kár összegét, bizonyára megle­pődnének. Az én javaslatom az, ahogy már eddig is, hogy össze kell őket csapdázni az utolsó darabig, és ha emberek százmillióit lehetett bor­zasztó körülmények között meg­gyilkolni, akkor a galambokat fáj­dalommentesen és gyorsan! Per­sze ez az időszak most nem alkal­mas erre, mert elkezdődött a köl­tési idény, ami ilyenkor további gondokat okozna. A legjobb idő­szak a január-február, ezen belül is január közepétől február köze­péig tartó időszak. Ebben az idő­ben a hideg miatt szünet van! Fz a teendő minden bizonnyal a kör­nyezetgazdálkodás, a környezet­védelem munkakörébe tartozik, és csak remélni lehet, hogy megtör­ténik már végre a galambtalanítás, és sok ésszerű szegedi, aki szereti a rendet, tisztaságot, mindezt jó­érzéssel nyugtázza majd! B. Bíró Csaba Tó az autópálya mellett A Békésen szundikál az öt aprócska eb. Szemüket még ki sem nyitották, hogy rácsodálkozzanak a nagyvilágra. FOTÓ: BUKNICZNÉ PÁSZTOR ILDIKÓ Lámpa helyett szemléletmódot A Magyar Kerékpárosklub szegedi ak­tivistáiként örömmel tölt el bennünket a Bringázz a munkába! kampány pozi­tív fogadtatása - hány embernek is szereztünk örömet a reggeli kakaós­csiga- és teaosztással. A kampány lé­nyege a közösségépítés, és az, hogy valamilyen aprósággal megjutalmaz­zuk társadalmunk azon tagjait, akik az egyik legkevésbé légszennyező, ámde egészséges közlekedési módot vá­lasztják munkába járásukhoz. Sajátosnak tartjuk tehát Pap Jó­zsefnek az újság hasábjain megje­lent számonkérő hangvételű leve­lét a lámpa- és mellényosztás szorgalmazásával kapcsolatban. Egyfelől azért, mert klubunk tag­sága munka előtt/után, önkéntes­ként a saját szabadidejében tevé­kenykedik, másfelől pedig a sze­gedi és Csongrád megyei rendőr­kapitánysággal együttműködve az elmúlt években minden ősszel tar­tottunk ilyen akciót, ahol kerékpá­ros KRESZ-füzetet is osztottunk. A rendőrök figyelmeztették és bírsá­golták a kivllágítatlan kerékpáro­sokat, míg mi felszereltük az adó­fizetők pénzén vásárolt lámpákat. Holott lámpát és mellényt a város számtalan üzletében lehet kapni, a megfelelő felszerelés költsége alulról közelíti egy nagyobb pizza árát. A Magyar Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezete fontosnak tartja, hogy javítson a kerékpáro­sok közlekedési kultúráján, ezért minden hónap utolsó péntekén 17 órától, Dóm téri indulással „Ho­gyan ne üttessük el magunkat" közlekedésbiztonsági túrákat tart a városban. Ezenkívül más, előre megbeszélt időpontban is lehet ilyenen részt venni, időpontot egyeztetni a szeged@kerekpa­rosklub.hu címen lehet. Végezetül a levél kerékpárutakról szóló részére reagálva csak megis­mételni tudjuk korábban többször is kifejtett, nemzetközi tapasztala­tokkal alátámasztható álláspon­tunkat, amely szerint a kerékpárút lakott területen belül a biciklizők gyors, biztonságos és kényelmes előrehaladását nem teszi lehető­vé. A kerékpár jármű, így az úttes­ten kell haladnia, nem pedig a gyalogosok között, a járdán! Ezért kerékpárutak építését nem támo­gatjuk, a meglévőknek pedig fo­lyamatos felülvizsgálatát és egyéb, korszerű megoldásokkal való helyettesítését javasoljuk. Ifj. Nagy Gábor, a Magyar Kerékpárosklub Szegedi Alapszervezetének vezetője ELVESZETT, KÖSZÖNET IRATOK Kovács Márta olvasónk 15 éves fia tegnap elvesztette az iratait. Talán a villamoson, talán az utcán, nem emlékszik. Kéri a becsületes meg­találót, szíveskedjen visszajuttatni jutalom ellenében. Gyermeke neve és címe: Vastag Sámuel, Szeged, Szőregi út 38. RENDSZÁMTÁBLA Elveszett a GSK-330-as jelű rendszámtábla. Aki megtalálta, a 70/521-6471-es számon jelent­kezzen. MEGJÖTTÜNK SZEGED TÓTH LOTTI Április 14., 14 óra 56 perc, 3610 g. Sz.: Makai Viktória és Tóth Gábor (Szeged-Algyő). CSÍKOS MILÁN Április 14., 15 óra 10 perc, 3050 g. Sz.: Mészáros Andrea és Csíkos Attila (Szeged). ROZINKA SZABOLCS Április 14., 20 óra 15 perc, 3400 g. Sz.: Nagy Éva és Rozinka Arnold (Szeged). HAMZA ERIK SZEBASZTIÁN Április 15., 1 óra 15 perc, 2960 g. Sz.: Nagy Ágnes és Hamza János (Szeged). LÁSZLÓ ZOÉ Április 15., 4 óra 43 perc, 3080 g. Sz.: Papp Eszter és László Zoltán (Szeged). KOVÁCS LEVENTE Április 15., 6 óra 35 perc, 4140 g. Sz.: Huszka Gabriella és Kovács Péter (Szeged). HÓDMEZŐVÁSÁRHELY OROSZ ATTILA Április 14., 12 óra 35 perc, 3230 g. Sz.: Bárányi Ildikó és Orosz Attila (Vásárhely). jÓNÁS ATTILA Április 14., 15 óra 25 perc, 3040 g. Sz.: Polareczi Tímea és dr. Jónás Attila (Vásárhely). KOVÁCS MÁTYÁS Április 15., 1 óra 40 perc, 3850 g. Sz.: Csapó Anikó és Kovács Má­tyás (Vásárhely). AMBRUS ATTILA MÁRK Április 15., 7 óra 13 perc, 3770 g. Sz.: Bretus Nikoletta és Ambrus Zoltán (Vásárhely). SZENTES BÁRKAI ROLAND Április 14., 10 óra 20 perc, 4330 g. Sz.: Kosztolányi Éva és Bárkai József (Szentes). GRATULALUNK! Olvasónk az autópályáról fotózta le az egykori orosz laktanya mögött kialakult szép tavat. Innen hord­ták el annak idején az építkezéshez a földet a pálya építéséhez. FOTÓ: MAKRA SZABOLCS Nyugdíjrendszer - garanciával Folyik a nyugdíjrendszerről, a nyugdíjak garanciájáról a vita. Ennek azonban nem az a lénye­ge, hogy valóban meg is segítsék a nyugdíjra várókat, illetve a je­lenlegi nyugdíjasokat. A hárommilliós nyugdíjastábor komoly választási háttér lehet, ha sikerül ígéretekkel egy párt mögé állítani a nyugdíjasokat. Nem kívánok pártokat megne­vezni, úgy is bemutatkoznak az ígéreteikkel. Egyik elvett 9 szá­zalékot, a másik elvette a 13. havit. Hol az erkölcsi alap az ígéretekhez? Nem tartható a je­lenlegi nyugdíjrendszer. ­mondják. Valóban! Nem tartha­tó, mivel sok a munkanélküli, aki nem fizet tb-járulékot, nyugdíjjárulékot. És. ha ez to­vábbra is így lesz, a nyugdíjra váró korosztálynak még nyugdí­ja sem lesz. A jelenleg befize­tett nyugdíjjárulékot állami ga­ranciával kellene egy pénztár­ban kezelni. Nem kellene meg­engedni, hogy magánpénztárak a tőzsdén kockáztassák a befi­zetéseket. Nincs pénz a nyugdíj­kasszában - mondják mások. Erre a következő viccet tudnám - komolyan - ajánlani nekik: Kohn kétségbeesve megy a rabbi­hoz: - Rabbi! Amikor reggel kinyitot­tam a boltot, láttam, hogy a kasz­szából hiányzik 200 dollár. Mit tegyek? Erre a rabbi: - Tedd vissza, fiam! A politikusokhoz lenne egy kér­désem: hányszor kell még felépí­teni ezt az országot a nyugdíja­soknak? (Ez megtörtént a II. vi­lágháború után, 1956 után és je­lenleg, a válság után.) A nyugdíj­korhatár megemelésére már töb­ben is reagáltak. Véleményem szerint a 60 év felettieknek le­hetőségként kellett volna meg­adni, hogy dolgozzanak. Törvé­nyileg kötelezni: kényszermun­kát jelent. Egyébként sok az el­lentmondás. Megszerezhető-e a nyugdíjhoz szükséges, munká­ban töltött idő, ha a munkaadók nem kívánják az idősebb embe­reket alkalmazni? Kovács Antal, Szeged

Next

/
Thumbnails
Contents