Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-09 / 82. szám

2010. ÁPRILIS 9., PÉNTEK AKTUALIS Délmadár Kivr SUDÁR ÉVA, FÁBIÁN GYÖRGY HOGY HÍVJÁK... - Albert Einstein torz testvérét? Frank Einstein. - A vámpírok adminisztrátorát? Vérel­számoló. - Azt a ragadozót, amelyik bűnözőket eszik? Gonosztevő. - Az okos kisfiú nagyszülőjét? Agymama. - Az V. kerület orvosát? Dr. Oetker. - A csíkos tehenet? Tigriska. - A hortobágyi rendőr kutyáját? Pulice. - A sovány kutyát? AnoRex. - Az első osztályú birkát? Juhász. - A kakukk drogját? Kakukkfű. - A borostás papot? Szőrzetes. - A fémszálas intimbetétet? Havi metál. - A lassú postást? Levéltetű. - A tréfás kávéfőzőt? Mokkamester. - A vízi sportokat űző kopasz nyomo­zót? Kojak-kenu. - Azt a cápát, amelyik állandóan az An­tarktisz körül úszkál? DéliShark. - A jós legkisebb fiát? Jóska. - Az elefántok társadalmi krízisét? Or­mányválság. - Az első ősembert, aki süteményt sü­tött? Almáspitecus. - A vallásos szuperhőst? Á-Men. - A cukrásztanulók vizsgadolgozatát? Desszertáció. Az angol ülve gondolkodik, a francia állva, az amerikai járkálva, a magyar utána. A hét bölcsessége BÍRSÁG » Egy zsebto­vaj a bírósá­gon az ítélet­re vár. A bíró kihirdeti: - Vádlottat bűnösnek találtam többrendbeli lopás elkö­vetésében. A bírság 45 ezer forint. Erre feláll a vádlott ügy­védje: - Tisztelt bí­ró úr! Vé­dencemnek mindössze 20 ezer fo­rintja van, de ha adnak ne­ki tíz percet kint a tö­megben, ha­marosan elő­teremti a többit is. Szieszta VIZIT A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába és látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a ha­donászótól, hogy mit csinál. - Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűré­szelni? - hangzik a válasz. - És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdezi az orvos. - Ja, ő lámpának képzeli magát - feleli a beteg. - Nem szólna neki, hogy fe­jezze be, már egészen lila a feje - jegyzi meg a doktor. - Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek? ÜGYVÉD A REPÜLŐGÉPEN A repülőn elromlik az egyik hajtómű, ezért a pilóta rádión kéri az utasokat, hogy üljenek le, csatolják be magukat, mert kényszerleszállást hajtanak végre. A bejelentés után meg­kéri az egyik stewardesst, el­lenőrizze az utasokat, végre­hajtották-e az utasítást: - Mindenki leült és becsatolta magát? - Igen, már csak egy ügyvéd osztogatja serényen a névjegy­kártyáját... Leleményes katica Ié m DOKTOR MEKK MONDJA: Aki úgy él, mintha minden nap az vol­na az utolsó az életében, annak egy­szer igaza lesz... Doktor! Drága ember! Megélhetési lo­csoló vagyok a Teknő utcából. Nem titkolom, katonaviselt ember vagyok, de megrágott a harc a túlélésért. Eddig túlél­tem már kb. százezer cigarettát, hatezer palack sört és alma­bort, valamint három feleséget, akikből kettő nő volt! Most éves jövedelmem tetemes részét te­szi ki (mintegy kétezer-ötszáz­húsz forintot) a vadidegen la­kásokba történő becsengetés utáni pénzeső. Most egy kicsit félek az új kétszázastól, mert egyik haverom tavaly már egy preparált százastól is agyrázkó­dást kapott, bár szerintem in­kább a kis vázától, amit utána­vágtak valami olyasmit kiabál­va, hogy mi a csodának jön is­meretlenül csőstül a házba? Pedig a csöve nem is volt túl nagy és csak azért lóbálta, mert előzőleg ivott. Nem keveset, in­kább sokat, ám ez nem tartozik a tárgyhoz. Hanem adjon taná­csot! Tavaly a Kiskertemben jártam...-mal turnéztam, de azt gondolom, ez mát elavult, meg úgyis kormányválság (vagy váltás?) jön. Ezt mondanám: „Zöld erdőben jártam, szembe­jött a medve, úgy gondolta, könnyít magán, nesze, itt a nedve!" Maga szerint sikeres leszek? Toplék József Gúnár Kedves Gúnár Úr! Ön katonaviselt ember, a ma­gam részéről inkább ezt a ver­set ajánlanám: Tegnapelőtt vé­letlen a Pentagonnál jártam, / Kisméretű felderítő vadászgé­pet láttam. / Könnyű volt a fegyverzete, nem tudott bom­bázni, / Te meg hogyha el nem szaladsz, nagyon meg fogsz ázni! Tisztelt Mekk Doktor! Az izgalomtól úgy izzadok mostanában, hogy aludni sem tudok a saját pizsamámban. Mindig valaki másikéban kell bent lennem, hogy elnyugod­jak. De tudom, az igazi ok, hogy hamarosan választha­tok. Csak azon izgulok, vajon sikerül-e oda rajzolnom az ik­szét, ahova akarom? Mi lesz, ha megremeg a kezem, vagy a lábam, vagy bármim, ami az­tán mint a pillangóeffektus be­folyásolhatja a városom, az or­szágom, te jószagú ég, a vilá­gom sorsát. Nem túl nagy kihí­vás egy választópolgárnak a választás felelőssége? Az ön szemöldökén látszik, világot látott ember. Nincs valami megoldás a választói bizonyta­lanság kiküszöbölésére? Vegyesegyházai Tudor Pál Tisztelt Pál! A választó olyan, mint egyik kedvenc történetemben a le­gendás anyósok egyike. Olvas­sa és vonjon párhuzamot. (Bár Bolyai óta tudjuk, ezek a végte­lenben találkoznak.) Egy vadász szafarira ment a fele­ségével és az anyósávaL Letábo­roztak a dzsungelben Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten kettegeti a férjét: - Drágám, eltűnt a mama, gyere, menjünk és keressük meg! A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisz­táson rémisztő látvány tárul elé­jük: a mama egy bokor előtt áU, és egy hatalmas hűn oroszlánnal néz éppen farkasszemet. A fiatalasz­szony rémülten suttogja a férjé­nek: - Uramisten, most mi lesz? - Semmi - feleli a vadász. - Az oroszián kereste magának a bajt, hagyjuk, hogy másszon ki belőle egyedül! FELIRAT A SZIGORÚ FŐNŐK IRODÁJÁNAK AJTAJÁN „Szereti a repülést? Szeret új emberekkel megismerkedni? Szereti a szabadságot? Mindez biztosan az Öné lehet, ha még egyszer lazsá­láson kapom!"

Next

/
Thumbnails
Contents