Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-30 / 74. szám

8 Gyógy-ír 2010. MÁRCIUS 30., KEDD prof. dr. oezsi csaba andras A refluxot okozó étrendet kerülni kell. Nem ajánlott a zsírdús, fűszeres, forró ételek, kávé, alkohol, csokoládé fogyasztása. Kerülendő a túl bőséges, valamint a késői étkezés. SZÁRAZ, REGGELI KÖHÖGÉS, KRÁKOGÁS, REKEDTSÉG, TOROKFÁJÁS A refluxbetegségről A nyelőcső a tápcsatorna része. A mellkasban, a szegycsont mögött elhelyezkedő szerv. A nyelőcső alsó záróizmának összehúzódása akadályozza meg azt, hogy a gyomorsav a nyelőcsőbe jusson. Nyeléskor a záróizom átmenetileg elernyed, ez élettani jelenség. A mérsékelt alkoholfogyasztás kedvező hatású a vérnyomásra sQJ HÁZIORVOSNÁL DR. HORVÁTH ZSUZSANNA Ha a nyelőcső záróizmának elernyedései indokolatlanul gyakorivá vagy elhúzódóvá válnak és emiatt a nyelőcsőben a vegyhatás tartósan savassá válik, a betegnek panaszai lesznek. Ha az életminőséget rontó klinikai tünetek alakulnak ki, refluxbetegségről beszélünk. Ezen betegek nagyobb részénél gyomortükrözés során nem találunk elváltozást, másik részüknél azonban nyálkahártya-károsodás látható. A refluxbetegség gyakori, becslések szerint a felnőtt lakosság 30-40 százalékát érinti. A TÜNETEK A tünetek igen jellegzetesek, de egyben megtévesztőek is lehetnek. Leggyakoribb a gyomorégés, a szegycsont mögötti fájdalom. Az égés gyakran az étkezést követi, olykor előrehajláskor, fekvéskor jelentkezik és igen gyakori éjszaka. Gyakran társul hozzá savas felböfögés, ritkábban nyelési zavar, hányinger. Nemritkán a betegség mellkasi fájdalom képében jelentkezik, mely sokszor nehezen különíthető el a szívkoszorúérgörcs okozta fájdalomtól. A gombócérzés mögött is gyakran a reflux okozta nyelőcső-összehúzódás áll. Nyelési zavar, fájdalmas nyelés is állhat a tünetek előterében. LÉGÚTI PANASZOK Gyakoriak a betegség légúti szövődményei is, melyek száraz, főként reggeli köhögés, krákogás, rekedtség, torokfájás és nemritkán asztma képében jelent- ' keznek. Minden elhúzódóan köhögő beteg esetében gondolnunk kell a betegség lehetőségére. A szájba kerülő sav a fogzománcot is károsíthatja, fogínygyulladást, rossz leheletet is okozhat. DOHÁNY. KÁVÉ ÉS ALKOHOL A kórelőzmény felvétele során rá kell kérdezni minden olyan körülményre, ami a sav viszszaáramlását a nyelőcsőbe fokozhatja: étkezési szokások, dohányzás, kávé-, csokoládé- és alkoholfogyasztás, életmód, alvási helyzet, elhízás, terhesség. Fontos tájékozódnunk a gyógyszerek szedéséről is, hiszen számos gyógyszer okozza a nyelőcsőégés tüneteit részben a nyelőcső alsó záróizom nyomásának csökkentése, részben pedig a nyelőcső-nyálkahártya izgatása révén. GYOMORTÜKRÚZÉS Refluxbetegségre utaló típusos tünetek esetén, ha a beteg fiatal (45 év alatti), semmilyen szövődményre utaló tünet vagy körülmény (fogyás, elhúzódó hányás, nyelési zavar, vérzésre utaló tünetek) nem áll fenn, a betegeknek általában erélyes gyomorsavcsökkentő gyógyszert adunk és néhány nap alatt elért tünetmentesség alapján állapítjuk meg a diagnózist. Ha azonban valaki 45 évnél idősebb, szövődményre utaló jelei vannak, ha panaszai súlyosak vagy régóta kínozzák, valamint ha a beteg igényli, gyomortükrözéses vizsgálatot kérünk. A kezelés elsődleges célja a tünetmentesség elérése. Ennek módjai a nem gyógyszeres és a gyógyszeres kezelés. NEM GYÓGYSZERES KEZELÉS A refluxot okozó étrendet kerülni kell. Nem ajánlott a zsírdús, fűszeres, forró ételek, kávé, alkohol, csokoládé fogyasztása. Kerülendő a túl bőséges, valamint a késői étkezés. Evés után 3 órán belül nem ajánlott lefeküdni. Fekvéskor ajánlott az ágy fejvégének megemelése. Párnák helyett jobb a 15 fokos habszivacs ék. A szűk ruha, öv viselése is rontja a gyomor ürülését. Több szempontból is előnyös lehet mentolos rágógumi használata. A GYÓGYSZERES KEZELÉS A gyógyszeres kezelés gerincét az erőteljes savelválasztást gátló szerek jelentik. A ma alkalmazott korszerű készítményeket általában naponta egy alkalommal, főtt A mérsékelt alkoholfogyasztás az egészséges élet része lehet. leg reggel adjuk, étkezés előtt fél órával. Amennyiben tükrözés során súlyosabb képet, a nyálkahártya gyulladásos elváltozásait látjuk, a gyógyszert dupla adagban kezdjük 1 hónapig. A panaszok csökkenése esetén visszatérünk a hagyományos adagra. Pár hét eltelte és panaszmentesség esetén a beteget arra kell ösztönözni, hogy csak akkor vegye be a gyógyszert, ha gyomorégést érez. 24 órás tünetmentesség esetén a gyógyszer elhagyható. (Szerzőnk belgyógyász, háziorvos, diabetológus szakorvos) ÉLETMÓD PROF. DR. MATOS LAJOS A több mint 20 évet felölelő vizsgálat szerint ritkábban lett magas vérnyomásuk azoknak az amerikai nőknek, akik ifjúkorukban mérsékelten fogyasztottak alkoholt, azokhoz képest, akik egyáltalán nem ittak - olvasható az American Journal of Epidemiology című tudományos folyóiratban. Az már régóta ismert, hogy alkoholfogyasztás után nő a vérnyomás első értéke, a szisztolés nyomás. Kutatók néhány éve közölték azokat az adatokat, melyek japán irodai dolgozók négy éven át tartó megfigyeléséből eredtek. Kiderült: aki többet ivott, annak arányosan nőtt a vérnyomása. RÉSZLETES FELMÉRÉS Az is tény viszont, hogy gyakran mutatkoznak egyéni különbségek: másképp reagáltak az alkoholra a fehér bőrű és a színes bőrű emberek. Amerikai kutatók éppen ezért vizsgálták a sokakat érdeklő kérdést egy olyan tanulmány részeként, amely a koszorúér-betegség kifejlődésével foglalkozott. A vizsgálat teljes címéből képzett betűszó alapján CARDIA néven ismert tanulmány 1985-ben indult. Az önként jelentkező, legkülönbözőbb bőrszínű, 18-30 éves nők és férfiak a vizsgálat kezdetén teljesen egészségesnek bizonyultak és igen részletes kérdőíven írták le életmódjukat, szokásaikat. A csaknem ötezer résztvevőből az évek alatt minden harmadik-negyedik küzdött magas vérnyomással. Az alanyok a két évtized során hét alkalommal kerültek részletes vizsgálatra, megmérték a testsúlyukat, testmagasságukat, vérnyomásukat és kitöltötték az életmódjukra, étkezésükre vonatkozó kérdőívet, amelyen szerepeltek az alkoholfogyasztásra vonatkozó kérdések is. EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEK A válaszokból az derült ki, hogy az alkoholmentesen élő nőkhöz képest az alkoholt mérsékelten fogyasztó hölgyeknél ritkábban alakult ki magasvéfnyomás-betegség. Az érdekes megfigyelés azonban csak a fehér bőrű, európai-amerikai nőkre volt igaz: a színes bőrű asszonyokat az alkohol fogyasztása nem védte meg a vérnyomás emelkedésétől. Az eredmény egyezik két átfogó tanulmány korábbi adataival, amelyekben szinte csak fehér bőrű amerikai nők vettek részt, ezért ezt a megfigyelést a kutatók ilyen szempontból nem értékelhették. A szeszes italok mérsékelt ivása azok szerint a kutatások szerint is csökkentette a vérnyomás-emelkedés későbbi esélyét. A CARDIA-vizsgálatban a statisztikai értékelés során azzal is foglalkoztak, hogy az iskolázottságnak vagy a foglalkozásnak van-e szerepe a fiatalkori alkoholfogyasztás vérnyomás-emelkedés elleni védő hatásában, de ilyen összefüggés nem derült ki. MUTETTEL KELL ELTAVOLITANI A MEGBETEGEDETT SZERVET A petefészekrák előfordulása A petefészekrák nem a leggyakoribb nőgyógyászati rákbetegség, de gyakrabban válik végzetessé a többinél, mert nehezebb korai szakaszban felismerni, mint például a méhnyak vagy az emlő daganatait. Ha a betegek ismernék a kezdeti tüneteket és tisztában lennének esetleges veszélyeztetettségükkel, jobb esélyük lehetne a korai diagnózisra és a gyógyulásra. MILYEN BETEGSÉG A PETEFÉ SZEKRÁK? A petefészek (ovárium) gesztenye nagyságú, páros ivarmirigy a méh két oldalán, a méhhel a petevezetékek kötik össze. A pubertástól a klimaxig a nők valamelyik petefészkében minden hónapban megérik egy petesejt (leszámítva a terhességek idejét). A női ivarsejtek érlelésén kívül a petefészek másik feladata a női nemi hormonok (ösztrogén, progeszteron) termelése. Petefészekráknak e szerv rosszindulatú daganatait nevezzük. A szabályozatlan sejtburjánzás legtöbbször a petefészek hámsejtjeiből indul ki, s a betegség előrehaladtával könnyen átterjedhet a hashártyára és a környező kismedencei szervekre. Vannak azonban kevéssé rosszindulatú, lassan terjedő petefészekrákok is! KI SZÁMÍT VESZÉLYEZTETETTNEK? A betegség leggyakrabban az 50. és 70. életév között jelentkezik, bár bizonyos génmutációk talaján jóval fiatalabb korban is kialakulhat. Ha a családban legalább egy első fokú vagy legalább két másodfokú rokonnak volt/van petefészek- vagy emlőrákja, akkor a betegség fokozott kockázatával kell számolni. Ha a genetikai hajlam bebizonyosodik, néha érdemes megfontolni a petefészkek eltávolítását a betegség megelőzésére. Szintén fokozottan veszélyeztetettnek számítanak az elhízott és a gyermektelen nők, valamint azok, akik a változás kora után hormonpótló kezelést kaptak. A nagyszámú terhesség, a korai első terhesség és a szoptatás viszont csökkenti a betegség veszélyét. • l t MIÉRT „ALATTOMOS" m j/k EZ A BETEGSÉG? A petefészekrák a korai szakaszban nem okoz jellegzetes tüneteket, de azért többnyire vannak olyan jelei, amelyek fölkelthetik a gyanút - ha odafigyelünk rájuk! A leggyakoribb korai tünetek a haskörfogat megnövekedése (állandósult puffadás), a hasi fajdalom vagy kellemetlenség, teltségéizés, tapintható hasi terime, derékfájás, sürgető vizelési inger, székrekedés vagy hasmenés, fáradtság, kismedencei fájdalom, rendellenes hüvelyi vérzés vagy akaratlan testsúlyvesztés. Aki ilyen tüneteket észlel, ne sajnálja az időt egy alapos nőgyógyászati vizsgálatra. HOGYAN SZÜLETIK MEG A DIAGNÓZIS? Az első lépések a diagnózis felállítása felé a kismedence nőgyógyászati vizsgálata, a vérvizsgálat („daganatjelző" antigének kimutatásával) és a hüvelyi ultrahangvizsgálat. A kórisme pontos meghatározásához mikroszkóppal vizsgálható szövetmintát kell venni az elváltozásból. Vizsgálni kell azt is, hogy a daganat adott-e áttétet más kismedencei szervekbe. HOGYAN KEZELHETŐ A PETEFÉSZEKRÁK? A megbetegedett petefészket műtéttel el kell távolítani. A daganat szövettani típusától függően sokszor elkerülhetetlen az ellenoldali petefészek, mindkét petevezeték és a méh eltávolítása, de szükség lehet a környező nyirokcsomók vagy a vakbél féregnyúlványának kimetszésére is. A betegség stádiuma és szövettani jellemzői alapján sokszor számítani kell a daganat kiújulására, ennek megakadályozása, késleltetése érdekében kemoterápiát alkalmaznak, ami napjainkban részben platinát tartalmazó (pl. carboplatin), részben egyéb gyógyszerek (pl. paclitaxel) adásából áll.