Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-06 / 55. szám

2010. MÁRCIUS 10., SZERDA PROGRAMPONT - NAPI KULTURÁLIS AJÁNLÓ ÉS TÉVÉMŰSOR 13 Szieszta / szerkeszt: mészely réka, sudár éva ^'"^sbhf ff í Koltay Gábor Nemeskürty Istvánról: Az ő idején készültek a nagy történelmi játékfilmek, amelyek ma is vetíthetők. Évente hat­van-hetven ilyen készült, de ma már nincs történelmifilm-gyártás. O) M CO nCD KOLTAY GÁBOR: MAGYARSÁGTUDATRÓL, FILMGYÁRTÁSRÓL, NEMESKÜRTY ISTVÁNRÓL Banán- és kólaeső Bukarestben KOLTAY GÁBOR Nincs jövőké­pünk, a lelki, szellemi szét­esettség a leg­nagyobb prob­léma a Kár­pát-medencei magyarok kö­zött. Gazdasá­gi felemelke­désre sem le­het számítani, amíg nincs tisztességes, világos és egyértelmű lelkiállapo­tunk az em­bereknek. ként üljünk a tévé előtt. Ezekről beszéljünk, ezeken szörnyülköd­jünk és ne legyenek mélyebb gon­dolataink - fejtette ki. A 2004-ben forgatott, Trianon című filmről kiderült: miután elké­szült, egy forgalmazó sem merte felvállalni. Utolsó ötletként az Uránia moziban próbálkoztak, ahol három napra vállalták a vetí­tést. Aztán a nagy érdeklődés mi­att hosszabbítani kellett, végül hat hónapig ment a film. - Teljes sötétség volt és én a szószéken másfél órán keresztül beszélhettem az összegyűlteknek. Közben Brüsszelbe is eljutott az eset híre. A románok úgy próbál­ták elsimítani, hogy az egyik ke­reskedelmi csatornán helyet ad­tak. Én kértem, hogy utána legyen élő stúdióbeszélgetés. 2005 febru­árjában Raffay Ernő tanár úrral utaztunk Bukarestbe. Rendőrök kísértek bennünket végig. A filmet rengetegen nézték meg, utána a beszélgetésen négyen ültek ve­lünk szemben. Egyikük feltette a kérdéseket: kinek a nevében ké­szítettem a filmet, hányan gondol­ják ezt így, ahogy én, hányan áll­nak mögöttem? Próbáltam vála­szolni, hogy a magam nevében, én ezt így gondolom, az én filmem, és azt hiszem, sokan gondolkodnak így. Kikényszerített belőlem egy számot, mondtam, hét-nyolc millióan biztos. Erre ő: 2004. de­cember 5-én volt egy szavazás, ahol másfél millióan szavaztak mindössze igennel. Másnap sajtó­tájékoztató volt, ahol kólával ön­töttek le bennünket, banánnal do­báltak meg. Ilyen hozzáállást ta­pasztaltunk Bukarestben, és erre egyik magyar televíziós csatorna sem volt kíváncsi - mondta Koltay Gábor. Koltay Gábor filmrendező, operatőr hiányolja a nagy történelmi filmeket, az értékes televíziós műsorokat, a tartalmas vetélkedőket. Ő úgy látja, nem véletlenül nem készülnek ilyenek. Szerinte ennek eredménye lehet az is, hogy minden idők legnézettebb magyar műsora az volt, amiben vaddisznótetemet téptek szét a szájukkal a szereplők. A Trianon című film alkotója munkájáról, „országlátásáról", nemzettudatról, szerencséjéről és Nemeskürty Istvánnal való kapcsolatáról is beszélt. FILM CS. KOVÁCS ATTILA Koltay Gábor építészmérnöknek tanult, aztán filmrendező tansza­kon szerzett diplomát. 1986-ban lett a négy sza­badtéri színpadot tö­mörítő Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpa­dok igazgatóságá­nak igazgatója. 2004-ig vezette az intézményt. Az el­múlt húsz évet csa­lódásként élte meg. - Én egy virágzó, jókedvű, de­mokratikus, az értékekhez vissza­találó, a történelmét kiemelten fontosnak tartó országot képzel­tem el két évtizede - mondta. - Mostanra pedig eljutottunk oda, hogy már semmin nem cso­dálkozunk, semmin nem döbbenünk meg. A fiata­lok tömegesen hagyják el az országot. Koltay Gábor számára fontos téma Trianon. Mint fogalmazott, régóta tanulmányozta történel­münk e korszakát, próbálta filmekben, színházi előadások­ban körbejárni a problé­mát. - Vissza kell menni a kály­háig. Abban, hogy ilyen orbitális igazságtalanság a világban még nem volt, az egész magyar társa­dalom egyetértett. Vallástól, poli­tikai nézettől függetlenül minden­f 5 Érdekes és veszélyes történet volt a Trianon című filmem romániai, erdélyi bemutatója. A marosvásárhelyi református templomban nagy tömeg gyűlt össze, de a filmet betiltották. A hatóság emberei egyszerűen lekapcsolták az áramot a templomban. Koltay Gábor ki ugyanazt gondolta a kérdésről. Az 1920-as évek elején a magyar közélet valamennyi szereplője, a jeles művészek is, mind egyetér­tettek, hogy meg kell erősödni lel­kileg, erős közösséggé kell válni. Ez az 1930-as évekre sikerült is. A szakadékba lökött ország talpra állt. Van tehát példa előttünk, hogyan le­hetne a mostani helyzetünkből is ki­emelkedni. Igaz, akkor volt egy fontos dolog, amire lehetett alapozni és ami ma már nincs: az em­berek lelke mélyén lévő nemzettudat hiányzik - véli a ren­dező. Hozzátette: ő szerencsés csa­ládba született, mert tanítónő édesanyja nagy hangsúlyt fekte­tett gyerekei történelmi oktatásá­ra. Édesapja szintén, könyvtárá­ban nagyon sok hasznos olvasni­valót talált. A családi indíttatáson kívül Koltay Gábor nagy szerencsének tartja, hogy annak idején találko­zott Nemeskürty Istvánnal. A ta­nár űr a Budapest Filmstúdió ve­zetője volt és Koltay Gábor egy filmötlettel kopogtatott nála. Ő maga csodálkozott a legjobban, hogy Nemeskürty rábólintott és így született meg a nagy sikerű, A koncert című film az Illés ze­nekarról. Ez­után jött az újabb meglepe­tés: Nemes­kürty egy Szent Istvánról szóló rockopera elké­szítésével bízta meg a fiatal szakembert. - Teljesen ismeretlen műfaj volt ez Magyarországon. Ráadásul Szent Istvánról, mindez 1982-ben - emlékezett a rendező. - A bemu­tató, 1983. augusztus 20-a egy nagy megvilágosodás volt. Tizen­ötezer emberrel a Király-dombon, akik együtt énekeltek, együtt ma­radtak az előadás végén is. Tuda­tosult bennem, hogy az emberek­ben milyen igény van a történe­lemmel való igaz, őszinte és átél­hető találkozásra. - Helyettük Győzikéket né­zünk, őket idézzük, és minden idők legnézettebb műsora az volt, amiben egy vaddisznótetemet a szájukkal téptek szét a szereplők. Ezek persze nem véletlenek, tuda­tos, megtervezett butítás folyik, mert az a cél, hogy bamba tömeg­A MAGYAR HARD ROCK ÚTTÖRŐJE, A LÍRAI BALLADÁK MESTERE A magyar rockzene legendás alakja, Balázs Fecó nehezen viseli, hogy manapság bárki sztár lehet zenei képzettség és énekhang nélkül is - azt mondja, ami valaha életérzés volt, ma már csak üzlet. Csendesen él. Jövőre lesz hatvanéves, amit egy új lemezzel és egy nagyszabású koncerttel szeretne ünnepelni. ROCKZENE SZABÓ IMRE - Ön évtizedek óta meghatározó alakja a magyar rockzenének. Hogyan éli meg, hogy a mai sztárok ehhez képest tisza­virág-életűek? - Nagyon rosszul. Amit ma né­hány tévészerepléssel, mindenféle zenei képzettség és énektudás nélkül el lehet érni, azért mi tíz-húsz évet dolgoztunk. Bennünket egy életérzés mozgatott. Óriási élmény volt a szín­padon olyasmiket kimondani, meg­mutatni, ami nem egy esetben ellen­szegülésnek számított a fennálló ha­talommal szemben. Ma már nem élet­érzésről van szó, hanem üzletről. Azt gondolom azonban, hogy a legna­gyobb zsűri az idő. Majd meglátjuk, a most futó sztárok közül lesz-e valaki, akinek a dalaira tíz-húsz év múlva is emlékeznek az emberek. - Azért nem lehet egyszerű eldönteni, mi­ből lesz időtálló nóta Azt olvastan valahol, hogy a Homok a szélben című slágert pél­dául nem szerette, pedig máig dúdolja min­denki - Tényleg nem szerettem, de nem azért, mert nem volt jó dal - egyszerű­en azért, mert kötelező volt játszani. De ma sem hagyom ki a fellépések programjából. Nagyon sok korosztály szereti és természetesen már jó érzések­kel játszom. Jó látni, hogy nosztalgiázó idősek és tinik egyaránt lelkesen fogad­ják. De azért az is igaz, hogy ez a mos­tani rajongás nem ugyanaz már, mint amit annak idején tapasztaltunk. Meg­változott a vüág. Annak idején egy-egy nagyobb koncert, buli idején kiürültek az utcák, de még 1986-ban is, amikor az első sitkei fesztivált rendeztük. Akkor az volt az első olyan vidéki rockfesztivál, amely aztán évről évre megismétíődött. Ma már egymást érik a hasonló rendez­vények szerte az országban. - Hogyan él ma a rocksztár, aki - mint a könyvében olvasható - úgy érzi, szinte mindent elért, amit szeretett volna? - Csendesen. Volt egy infarktusom és egy súlyos szívműtétem évekkel ez­előtt, ami után sok minden megválto­zott bennem - bár azt gondolom, sosem voltam afféle botrányhős, mindig is igyekeztem úgy élni, hogy senkinek se ártsak, és akinek lehet, segítsek. Ha hív­nak, ma is játszom, és tavaly is megje­lent egy válogatásalbumom, amelynek egy duett a különlegessége: Cserháti Zsuzsával rögzítettük a halála előtt né­hány hónappal, ezt lemezen még sosem lehetett hallani. Névjegy. Az 1951-ben Budapesten született Balázs Fecó 16 éves kora óta muzsikál már a zeneművészeti szakközépiskola zenekarának is tagja volt, de az ország a Neoton együttes tagjaként ismerte meg. 1972-ben Som Lajossal kiléptek a Neotonból, és megalapították az ország első hard rock csapatát, a Taurus XT-t. Ennek feloszlása után egy ideig külföldön dolgozott, később Koncz Zsuzsa kísérőzenésze lett, majd 1978-ban megalapította a Korált. A dallamos hard rockot játszó csapat több máig népszerű albumot adott ki, turnézott szerte Kelet-Európában, őt magát pedig 1979 és 1985 között ötször is az év billentyűsévé választották. 1986-ban indult szólókarrierje. Filmzenéket és rockoratóriumot is komponált, és olyan nemes kezdeményezések fűződnek a nevéhez, mint a sitkei kápolna felújításáért rendezett koncertek - nemrégiben egyébként hasonlóan szép feladatot vállalt: a Vangel Róbert makói sebészorvos emléke előtt tisztelgő esten játszott. Dalai eddig • húsz lemezen hallhatók, a legutóbbi tavaly jelent meg Érints meg még egyszer címmel. Balázs Fecó és a kiürült utcák BALÁZS FECÓ .Jövőre leszek 60 éves. Ezt egy új le­mezzel ünneplem, új szerzeményekkel, s természetesen lesz egy nagy koncert is a régi zenésztársakkal, barátokkal, szimfoni­kus zenekari kíséret­tel."

Next

/
Thumbnails
Contents