Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-27 / 49. szám

14 II 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT Szieszta WERNER KRISZTINA Emlékmű Kijevben sQJ O -i—' CD VCD o ro 1985 A szovjet hadsereg gerillákkal harcolt Afganisztában és kudarcot vallott. 2002 Elhagyott szovjet T-55-ös tankok a bagrami légibázis közelében. 2010 Az amerikai katonák kilátásai sem jobbak, mint szovjet elődeiké. KRAUSZ TAMÁS PROFESSZOR A SZOVJETUNIÓ AFGANISZTÁNI KUDARCÁRÓL, ÉS ARRÓL, MIT ÉRHET EL UGYANOTT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A megnyerhetetlen háború A Szovjetunió 1979 szentestéjén vonult be Afganisztánba, hogy aztán csak tíz évvel később, véres fejjel tudjon kijönni onnan. A három évtizede történtekről Krausz Tamás professzort kérdeztük, aki szerint az Egyesült Államok mostani háborúja éppúgy kudarcra van ítélve. m m i TÖRTÉNELEM HANCZGÁBOR - Ugyan az 1800-as években Nagy-Britannia és Oroszország többször összetűzésbe került egymással Afganisztán miatt, de az ország a XX. században egészen a szovjetek 1979. decemberi bevonulásáig nem keriitt a nagyhatalmi politika homlokterébe. Mi változott meg ekkor? - A hetvenes évektől új gazdasági világrend kezdett kiépülni. Voltak ugyanakkor olyan régiók, amelyek annak ellenére nem integrálódtak ebbe a rendszerbe, hogy jelentős nyersanyagkinccsel rendelkeztek vagy fontos kereskedelmi utak vezettek át rajtuk. Közéjük tartozott a Közép-Kelet, benne Afganisztánnal. A térség éppen ekkor jött mozgásba, amit többek között az iráni iszlám forradalom és az irak-iráni háború is jelzett. Afganisztánról már Engels is megírta, hogy elhelyezkedése miatt a nagyhatalmak érdekszféraharcaiban valamikor még szerepet fog játszani. Ebben a középkorias országban azok a katonatisztek akartak változást elérni, akik a Szovjetunióban tanultak. Mi lehetett volna a modelljük? A szovjet és a kelet-európai fejlődés, például a kötelező ingyenes oktatás bevezetésével vagy az állam és egyház szétválasztásával, a vallás tradicionális szerepének aláásásával. Modern Afganisztánt akartak felépíteni, így forradalmat robbantottak ki, csakhogy amikor hátranéztek, azt látták, hogy alig valaki követi őket. Nem maradt más megoldás számukra, mint hogy behívják a szovjeteket. - Moszkva milyen megfontolások alapján döntött a katonai beavatkozás mellett? - A Szovjetunió számára nem tűnt evidensnek a bevonulás. A kommunista párt politikai bizottságában komoly viták előzték meg a döntést. Azt azért látták, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen berendezkedésű lesz egy olyan ország, amellyel több mint ezer kilométeren határosak. Arra is számíthattak, hogy egy belső afgán konfliktusra előbb-utóbb rárepül az Egyesült Államok. Ne felejtsük el azt sem, hogy abban az időszakban Moszkva és Peking viszonya rendkívül feszült volt, és a szovjeteknek meg kellett mutatniuk, hogy segítenek az őket hívó barátoknak - mert az afgán tisztek tényleg behívták őket. Az USA kivárt, és csak akkor kezdte segíteni az aktuális szabadságharcosokat, amikor a Szovjetunió már mindkét lábával belesüppedt a háborúba. Amerika csatlósaival - kis túlzással - most éppen azok ellen harcol Afganisztánban, akiket a nyolcvanas években felfegyverzett. GYÚLÉKONY DZSUMBUJ - Geopolitikai érvek nem voltak Moszkva döntése mögött? Egy esetleges afganisztáni siker esetén ötszáz kilométerre kerültek volna a Hormuzi-szoroshoz, és fenyegethették volna a Nyugat olajellátását. - Kétségtelen, hogy a szovjetek számára ez lehetett volna a legfőbb hozadéka a győzelemnek. Amikor Engelst idéztem, erre utaltam, mégsem hiszem, hogy döntésükben nagy szerepet játszott volna ez a lehetőség. A Szovjetunió soha nem volt annyira erős gazdaságilag, hogy az amerikaiakkal olyan területeken ütközzön meg, ahol katonailag nem tudott felülkerekedni. - Mennyiben játszott szerepet a szovjet beavatkozásban, hogy az USA pozíciói világszerte gyengülni látszottak a hetvenes években? Elég ha csak a vietnami vereséget és a Washington által támogatott iráni sah bukását említem. - Ez lényeges körülmény volt. A szovjetek érzékelték, hogy átalakulóban van a világrend és a közép-keleti térség, de a változások mélységét és végső tendenciáit nem látták át, még a peresztrojka idején sem. Nem voltak tudatában annak, hogy éppen akkortájt veszítik el az Egyesült Államokkal vívott technológiai versenyt, amikor bevonulnak Afganisztánba. - Volt esélyük a katonai sikerre? - Harminc éve nem gondoltam volna, hogy a Szovjetunió kudarcot szenvedhet Afganisztánban, de ma történészként azt mondom, szemernyi esélye sem volt. Nem mérték fel és nem is értették, hogy gyúlékony, számukra ldismerheteüen konfliktusforráso kat tartalmazó dzsumbujba mennek be. MA Csak a V &a l ÉSaft! Krausz Tamás történész elmondta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár látta be, hogy nem tudják tovább vállalni a háborút. A szovjet csapatok 1988-89-ben kivonultak Afganisztánból. nagyvárosokban tudtak sikert elérni, ott is csak nappal. Kabult és a főbb városokat ugyan elfoglalták, de a hegyi háborúra, a gerilla módon szerveződött ellenség ártalmatlanítására nem voltak kiképezve. A szomszédos szovjet tagköztársaságokból olyan katonákat is hoztak, akik értettek a helyiek nyelvén hiába. Jobb híján légi háborúba fogtak, de a levegőből nem nyerhették meg a harcot. Olyan elképesztő kulturális szakadék volt a szovjet katonák és a modern Afganisztánért küzdő afgán tisztek, illetve az egyszerű afgánok között, hogy valójában nem is értették egymás szándékait. A helyi, törzsi viszonyok között élő, eltérő etnikumú lakosok többsége egyáltalán nem örült annak, hogy fel akarják szabadítani a nőket, vagy hogy iskoláztatni akarják gyermekeiket. A szovjet katonákban nem felszabadítókat láttak, ahogy most az amerikai, a brit, a német és a magyar katonákban sem. Ml LESZ AZ AMERIKAIAKKAL? - Úgy gondolja, hogy az USA számára hasonlóan megnyerhetetlen az afganisztáni háború, mint voit a Szovjetuniónak? - Igen, és az iraki is az. - Ön szerint a kérdés tehát csak az az USA számára, hogy mikor és hogyan tud kivonulni? - Nem. A döntő kérdés az, melyik hatalom fogja átvenni az amerikai pozíciók egy részét a Közép-Keleten. Néha a folyamatok kicsúsznak a nagyhatalmak ellenőrzése alól. Most ez történt, főleg azért, mert az USA és Nagy-Britannia vállalhatatlan, hamis állításokra épülő háborút indított Irak ellen. Ilyen alapon Szaúd-Arábiába is bevonulhattak volna, az ottani ugyanis elnyomóbb rendszer, mint Szaddám Huszeiné volt. Csak hát az előbbi amerikai szövetséges... - A szovjetek számára mikor vált egyértelművé, hogy nincs esélyük a győzelemre? - Amikor látták, hogy az USA által felfegyverzett csapatok akkor mennek be a nagyvárosokba, amikor akarnak, és hogy az új rendszer semmilyen általuk támogatott konstellációban nem stabilizálható, illetnek döntő oka az volt, hogy elveszítette a gazdasági, katonai, technológiai vetélkedést. Afganisztán a problémákat mutatta meg. - Az USA nem éppen az afganisztáni háború hatására fokozta a fegyverkezési versenyt? - Ennek a háborúnak, de más tényezőknek is volt hozzá köze. Amikor 1987-ben az USA-ban voltam ösztöndijjal, sikerült beszélgetnem Teller Edével. Azt fejtegette, hogy a Szovjetuniót minél több ponton kell gazdave amikor tizennégyezer szovjet katona meghalt. Gorbacsov ismerte fel, hogy gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg nem tudják vállalni a háborút. Ma már látszik, hogy ez milyen fontos döntés volt, a NATO és az USA ugyanis még mindig nem jutott el idáig. Nem értik az iszlám világát, nem értik vagy nem fogják fel, hogy a modern kapitalizmus exportja a világrendszer perifériáján csak ilyen torz formákban lehetséges. ÉVI 5 MILLIÁRD DOLLÁR - Fischer Ferenc írja A megosztott világ rimű könyvében, hogy a Szovjetuniónak évi ötmilliárd dotlájába keriitt az afganisztáni háború. Mennyiben járult hozzá ez a birodalom összeomlásához? - Sokkal fontosabb volt, hogy a nyolcvanas évek elején csökkenni kezdett az olaj ára, és hogy egyre nehezebben tartották a lépést a fegyverkezési versenyben. Az afgán háború annyiban játszott szerepet az összeomlásban, hogy újra megcáfolta a békés szovjet törekvésekről szóló propagandát, azt az állítást, hogy saját rendszerüket nem akarják szuronyokkal másokra ráerőltetni. A Szovjetunió hidegháborús vereségéságilag leterhelni, mert nem fogja bírni a vetélkedést. így szemlélte saját csillagháborús koncepcióját is. Erre azt kérdeztem tőle: Gorbacsov a peresztrojkával éppen hogy ki akar hátrálni a fegyverkezési tébolydából, maguk meg mégis rá akarják kényszeríteni? Lényegében igennel válaszolt. Teller igazi amerikai héja volt. Gorbacsov ugyan felismerte az amerikai szándékokat, belátta, hogy viszsza kell vonulni, mert gazdaságilag nem bírják a versenyt - nem volt azonban stratégiája, hogy a dolgok utána merre menjenek tovább. Afganisztán inkább csak a Szovjetunió gyenge pontjaira világított rá. Nyilvánvalóvá váltak az anyagi kimerülés és a technológiai lemaradás jelei, és kiderült, hogy egy fejletlen országban is képtelen háborús győzelemre. - Az USA pedig Vietnamban szenvedett vereséget, vethetném ez ellen. - Nem ugyanaz sok ezer kilométerre, mindenféle amerikai érdekszférától távol háborút veszíteni, mint egy szomszédos, középkorias viszonyok között élő, elmaradott országban. És hát ne felejtsük el, hogy a délkelet-ázsiai háborúnak mintegy négymillió halálos áldozata volt...