Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-13 / 37. szám

SPORT 2010. FEBRUÁR 13., SZOMBAT REFLEKTOR Létesítményzárások A SZEGEDI SPORT ÉS FÜR­DŐK KFT. gondozásába tarto­zó létesítmények közül az új­szegedi sportuszoda hétfőn ta­karítási munkálatok miatt 5.30 órától 14.15 óráig zárva tart. A Szabadkai úti műjégpálya jég­felülete vasárnap 15-től 17 órá­ig nem használható, míg szom­baton 15-től 17 óráig keresz­tény családi vetélkedő lesz, amelyre a belépés ingyenes. Totótippjeink LAPUNK TOTÓTIPPJEI a 6. heti szelvényre: 1. Bochum-Hof­fenheim 1 X, 2. Hannover-Bre­men X 2,3. Hertha-Mainz 1X, 4. Leverkusen- Wotfsburg 1,5. Stuttgart-Hamburg 1 X, 6. Ba­yem-Dortmund 1,7. Schalke­Köln 1,8. Frankfurt-Freiburg 1 X, 9. Roma-Palermo 1,10. Sampdoria-Fiorentina 1 X, 11. fagtiari-Bari 1 X, 12. Juventus­Genoa 1213. Parma-Lazio 1X. 14. Napoti-lnter X. Kapusedzőképzés MÁRCIUS 14-1 KEZDÉSSEL újabb kapusedzőképző tanfo­lyamot indít az MLSZ Felnőtt­képzési Intézete. A jelentkezés határideje: március 5., feltételek: betöltött 18 év, orvosi alkalmas­sági igazolás, erkölcsi bizonyít­vány. Képzési idő: 60 óra plusz vizsga. Helyszín, elméleti kép­zés: CSLSZ-székház Szeged, Kö­zép fasor 1-3., gyakorlati óráit Szeged, Etelka sori stadion. Lengyel két érme BUDAPESTEN, A SYMA­CSARNOKBAN rendezték a ju­nior és ifjúsági atlétikai országos bajnokságot, ahol a Szegedi Lel­kesedés SK atlétája, Lengyel Ro­land Ferenc több dobogós he­lyezést ért el: 60 méteren 6,96 mp-cel második, 200 méteren 22.23 mp-cel harmadik lett Fó­ris László tanítványa. Titánok a Fradinál A SZEGEDI TITÁN TC fiatal at­létái a Ferencváros vendégeként részt vettek egy meghívásos versenyen, amely egykor fontos állomása volt a felkészülésnek. Szülők segítségével nyolc spor­toló utazhatott el a fővárosba, a Fradi futófolyosójára. A 99-es születésű lányok 60 méteres számában Horváth Luca (ideje: 9,10 mp), Vas Evelin (9,18 mp) és Bodai Bernadett (9.90) is fu­tamgyőzelmet aratott, míg a döntőben Horváth harmadik, Vas negyedik lett. A többiek ideje, Kószó Henrietta: 9,54 mp, Bemátsky Dorottya: 10,15 mp, Halasi Blanka: 10,07 mp. Hallósy Levente: 9,31 mp, Halasi Soma: 10,04 mp. Távolugrásban a há­romból a legjobb eredmények. Halasi S.: 329 cm; Hallósy L.: 364 cm; Halasi B.: 322 cm; Ber­nátsky: 300 cm; Bodai B.: 326 cm; Horváth L.: 374 cm; Vas E.: 324 cm; Kószó H.: 369 cm. Edző: Menyhárt Zoltán. Búkor, Kopasz: elsők AZ ÉV ELSŐ kajakos, kenus versenye a Héraklész felmérő or­szágos bajnokság volt a győri Bercsényi-gimnáziumban, ame­lyen az Algyő utánpótlás-ver­senyzői is részt vettek. Eredmé­nyeik, 2001-es születésűk, lá­nyok (5 induló): 1. Búkor Anna, fiúk (16): 11. Szalontai Botond; 2000-esek, fiúk (28): 20. De­mecs Bálint; 1998-asok, lányok (33): 25. Kovács Réka; 1997­esek, fiúk (74!): 1. Kopasz Bálint; 1996-osok, fiúk (63); 30. jani Zoltán, 47. Samu István, 51. Ko­pasz Roland. Felkészítők: Kopasz ­ne Demeter Irén, Kopasz Péter. Ketten maradtak Online interjú keretében tegnap délelőtt a delmagyar.hu vendé­ge volt a Csongrád Megyei Lab­darúgó Szövetség három elnök­jelöltje, Bakai Csaba, Bodó Imre és a jelenlegi elnök, Talpai Já­nos. A február 15-i választás előtt Bodó szerkesztőségünk­ben jelentette be: az összefogás jegyében visszalép Bakai javára. Az alábbiakban az interjú szer­kesztett változatát olvashatják. szeged MUNKATÁRSUNKTÓL Csakaszeged: - Bodó úr! Nem gondolja, hogy a CSLSZ-elnök­ségtől való visszalépése sokban segítené a politikai karrierjét? Bodó Imre: - Teljesen iga­za van, meg is született a dön­tés az ügyben: a Fidesz-MPSZ és a civilek egymásra találtak Szegeden, ami túlmutat a CSLSZ-en. A józan ész is ezt diktálja, ezennel tehát vissza is lépek Bakai Csaba javára a jelöltségtől. ALCapone: - Talpai úrtól kérdez­ném: hol voltak önök, CSLSZ-ve­zetők, amikor védeni kellett az SZVSE- és a SZEOL-pálya sorsát? Talpai János: - Minden fut­ballpálya megszüntetésére irá­nyuló kísérlet tragédia, de az a két egyesület belügye, hogy a tu­lajdonával hogyan rendelkezik. Stajkovics: - Bakai úr, erős csa­patot hozott össze, ám ezeknek az embereknek van főállásuk. Hogyan lesznek képesek a CSLSZ-ben dolgozni, amikor itt is napi munkát kell végezni? Bakai Csaba: - Valóban mindenkinek van főállása, de úgy gondolom, ezek az embe­rek szeretik annyira a labda­rúgást, hogy szabadidejükből elég időt tudnak fordítani rá, ahogy eddig is sok időt töltöt­tek ezzel a sportággal. Csakaszeged: - Talpai úr, a Le­genda Lajcsi-kupa létrejöttében mekkora felelősséget érez? Talpai János: - összetett kérdés. A felelősség egy része az, hogy a nálunk már a játék­vezetői keretből kikerült bírók hozták létre, ezt vállalom. A másik fele pedig benne lesz az évértékelő beszámolómban. Zsoltika11: - Bakai úr! Mi a szán­déka a „legendás" csapatokkal? Bakai Csaba: - Nemrég összehívtuk a kupában részt A CSLSZ elnökjelöltjei (balról Bakai, Bodó és Talpai) örömmel válaszoltak a kérdésekre. FOTÓ: VERÉB SIMON összefogás. Az elnökjelöltségtől visszalépő Bodó Imre az összefogás­sal magyarázta döntését. - A Bakai Csabával történő folyamatos egyeztetés során eldöntöttük, mindenképpen tennünk kell a labdarú­gás érdekében. Szegeden, Csongrád megyében meg kell szüntetni a futballban uralkodó megosztottságot, éppen ezért úgy gondolom, a cél érdekében a civilszervezetek és a Fidesz között egy előremutató ösz­szefogásnak kell létrejönnie, amelynek ez az első lépése. Remélem, ez­zel a döntésünkkel rendkívül sikeres évek előtt állnuk - mondta. vevő csapatok képviselőit, és megkezdtük a tárgyalásokat arról, hogy lépjenek vissza a CSLSZ keretei közé. Valószí­nűleg a tavaszi szezonban már szövetségi segítséggel bo­nyolítjuk le a kupát, további egyeztetések pedig a megye­háromról és az öregfiúk nagy­pályás bajnokságról szólnak. Ungarn: - Mindhárom úrhoz: van-e arra lehetőség, hogy a mindenkori legjobb megyei csa­patot anyagilag is támogassák? Bakai Csaba: - A realitás ebben a pillanatban az, hogy mindössze egy NB ll-es csapat van a megyében. Meg kell olda­nunk a kérdést, és el kell dönte­nünk, hogy ennek a csapatnak milyen segítséget tudunk anya­gilag, szakmailag nyújtani. Talpai János: - Mint minden, ez is pénz kérdése, pénz pedig a gazdasági környezet változá­sától várható, amelynek kidol­gozásában felkérés alapján magam is részt veszek, és elfo­gadására jó esély mutatkozik. Bodó Imre: - Ahogy már ki­fejtettem, a diáksportban, a tömegsportban és az amatőr sportban az állami és az ön­kormányzati szerepvállalást növelni kell. Nem egy-két csa­patot, és nemcsak a legjobba­kat, mindenkit támogatásban kell részesíteni. Ultra: - Bakai úrtól kérdezném: melyek lennének az első lépé­sek, ha megnyernék a CSLSZ-vá­lasztást? Bakai Csaba: - Azt gondo­lom, hogy először is teljes gaz­dasági átvilágításra van szük­ség, amely alapján el tudnánk dönteni, hogy a költségcsök­kentés irányában mit tudunk tenni a csapatok felé, vagy hogy a meglévő lehetőségek mellett egy magasabb szintű szolgáltatást indítsunk el. Isildur: - Önök szerint mikor lehet élvonalbeli labdarúgás Szegeden? Bodó Imre: - Az élvonal­hoz két dolog kell: akarat és pénz. Ha ez a két tényező a je­lenlegi szinten marad Szege­den, akkor itt egyhamar nem lesz élvonalbeli labdarúgás. A négyéves ciklus végére azon­ban lehet tenni valamit. Talpai János: - Az interjú so­rán minden olyan fontos ténye­ző felsorolást nyert, amelynek együttes megléte tudja biztosí­tani a legmagasabb osztályt. Időpontot nem tudok monda­ni, de jó lenne minél előbb. Bakai Csaba: - Úgy vélem, hogy két dolog hiányzik: a legmagasabb szintű utánpót­lásbázis és a megfelelő infrast­ruktúra. összefogással meg le­het teremteni az alapokat. En­nek megfelelően két-három év múlva egy kitűnő NB ll-es csa­patot, majd egy olyan NB l-es együttest tudunk formálni, amely nem fog liftezni az első és a másodosztály között. KŐHALMI KAVICSNAK A FUTBALL UTAN A TENISZ LETT AZ Uj KEDVENCE Már nem jár ki a mérkőzésekre Vannak olyan egykori labdarú­gók, akiknek véleményére adni kell, odafigyelnek az emberek. Közéjük tartozik Kőhalmi István (59), a „Kavics" becenévre hall­gató egykori kiválóság. Már rég nem jár meccsekre, egyáltalán nincs elragadtatva a maiaktól. szeged SZÉLPÁL LÁSZLÓ Kőhalmi István hatodik éve immár nem a labdarúgás, ha­nem a tenisz megszállottja. Nem önszántából, orvosi ta­nácsra váltott. - Elkopott a csípőm, elkerül­hetetlen volt a protézis beülte­tése - mondta Kavics. - Leszá­zalékoltak, a futballt el kellett felejtenem, de mivel egész éle­temet a sport, a mozgás, a lab­da töltötte ki, a teniszre váltot­tam. Hetente 3-4 alkalommal fogok ütőt, annyira nem lehe­tek ügyetlen, amatőr szenior versenyeken is indulgatok, fő­leg párosban szép számmal gyűjtöttem érmeket is. Azért természetesen az iga­zi szerelme a futball volt, most is az, és a jövőben is az marad. Az ő korában még elő­kelő helyen jegyezték a ma­gyar labdarúgást, ma vi­szont... Ennek okáról a követ­kezőket nyilatkozta: - Az utánpótlásképzésben látom a legnagyobb problémát. Elismerem, túlzás, amit mon­dok, manapság olyan játékosok kerülnek fel az első csapatok­tak osztva a lapok, négy-öt edző forgatva váltogatta egymást. Mindig is szókimondó voltam, ami a szívemen, az a számon, ezt a típust pedig nem igazán kedvelték a sportvezetők. Meg aztán a körülmények is megvál­toztak, eltűnt az anyagi segít­ség, gyengébb képességű játé­kosokkal kell foglalkozni, nem olyan a légkör, amit én annak idején megszoktam. Közben pe­dig a telt házas NB l-es meccsek helyett néhány százas közönség előtti megyei I. osztályú, mos­tanság pedig NB IH-as mérkőzé­sekkel kell beérni. Nem is járok meccsekre, felidegesít. Nem köt le, a rengeteg technikai hiba lát­tán csak bosszankodom. Lehet, hogy az én igényem nagy? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. A maiakból hiányzik a sportág iránti tisztelet, alázat, a fegye­lem. A tévében is alig nézek ha­zai bajnokikat. Ez nem az én fut­ballom, nincs három jó passz. A külföldit, azon belül is elsősor­ban az angolt és a spanyolt vi­szont szívesen figyelemmel kí­sérem. Lenyűgöz a hatalmas iram, az egyérintős játék. Azért van egy csapat, a Szeol AK öregfiúk, amelyben örömmel vállalt tisztséget. - Szalai Pista mellett kine­vezett edzőként vagyok jelen ennél a remek társaságnál. Ha hívnak, márpedig hívnak, akkor kocsiba ülünk, és elme­gyünk bárhová. Remekül szoktuk érezni magunkat, le­játsszuk a meccset, aztán eszünk, iszunk, jókat dumá­lunk, emlékezünk. A mi csa­patunkban olyanok játsza­nak, akiktől nem pattan el a labda. Kőhalmi Kavics futballról teniszre váltott. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA ba, akik hármat sem tudnak de­kázni, képtelenek mindkét lá­bukat használni, nem látnak a pályán, összefoglalva: képzet­lenek a mai gyerekek. Kizárólag az akadémiákban lehet bízni. Ez természetesen pénzkérdés, nem beszélve arról, hogy kik oktatják a srácokat. Mert azzal sem vagyok teljesen kibékülve. Nem megbántva a testnevelő­ket, de nem lehet őket összeha­sonlítani az egykori élvonalbeli labdarúgókkal. Témánál vagyunk. Felké­szültsége, szakértelme, peda­gógia képessége, ismertsége révén Kőhalmi Istvánból is jegyzett edző válhatott volna... - Nem tagadom, volt ilyen tervem, de az élet ezt átírta. Kö­rül kell nézni Szegeden, le vol­Ötször a b válogatottban. Kőhalmi István 1951. július 23-án Buda­pesten született. A Vasas ifiben 1970-ig futballozott, aztán az NB ll-es III. kerületben folytatta. Az élvonalbeli pályafutását az MTK-ban (1973-1978) kezdte, a Békéscsabában (1978-1983) fejezte be. Sze­gedre került, a Délép SC-ben (1983-1985) és a Szeol-Délép SE-ben (1985-1986) szerepelt, majd 1986 és 1988 között Franciaországban, egy harmadosztályú együttesben játszott. Az NB ll-es Szegedi Dózsa (1988-91) következett, utána pedig az NB lll-as Kiskőrös (1991-1993). A Bács-Kiskun megyei kirándulást követően a Tisza-Újnál (1993-1996), majd a Tiszaszigetnél (1996-1998) játékosedzőként szerepelt. 47 éve­sen hagyta abba a futballt. Az NB l-ben tíz évadot húzott le, 228-szor öltött szerelést, 37 gólt szerzett, az MTK-val MNK-ezüstérmet nyert, részt vett a KEK-ben. Az 1982-es spanyolországi vb előtt tagja volt az A válogatott bő keretének, a B válogatottban 5-ször játszott. Edzőként az Tisza-Újnál, a Tiszaszigetnél és a Szőregnél dolgozott. 39 éve házas, egy-egy lánya és fia, valamint három unokája van.

Next

/
Thumbnails
Contents