Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

MEGYEI TÜKÖR 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT zott. Gyorsan megtanultam tisztelni az óceánt. Sík Márta legszebb élménye az első kórházi szülésen való részvétele volt. - A szülés a szülésznő és a család körében, vízben vajúdva, álló testhelyzetben, gátmetszés nélkül, kevés fény mellett zajlott. Emlékezetes pillanat volt! Kevés szabadidőmben önkéntes vízi mentőként is dolgozom. Szerencsére nem kerültem komoly életmentő helyzetbe, mindöszsze néhány medúzacsípést kellett ellátnom. Bár már 3 éve él Új-Zélandon - most éppen Rotoruában - a szigeteken még nem sikerült alaposan szétnéznie, ahol például a Gyűrűk ura című nagy sikerű Tolkien-trilógiát is forgatták. - Eddig a munka volt az első, remélem, hamarosan jut idő az utazgatásra is - felelte. Márti az elmúlt években eddig csak kétszer látogatott haza, öccse pekingi olim: piai futamát Hongkongban izgulta végig. - Hiányzik a család, rossz, hógy nem látom felnőni az unokaöcsémet, aki csak fényképről ismer. Persze tartom velük a kapcsolatot telefonon és interneten, de az nem ugyanaz. Az a tudat vigasztal, hogy a családom is azt szeretné, boldog legyek. És itt az vagyok. A legelszigeteltebb ország Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama, még Ausztráliától is 2000 kilométerre fekszik. Hivatalos nyelve az angol és a maori. Az ország lakosságának többsége európai leszármazott. Rajtuk kívül maorik, polinézek és ázsiaiak lakják a szigetvilágot. 3 ÉVE KÖLTÖZÖTT A VILÁG VÉGÉRE A SZEGEDI SÍK MÁRTA Új-Zélandon kezdett új életet Szülésznőnek tanult Szegeden, majd Új-Zélandra költözött, és ott segíti tudásával a kismamákat és a babákat a szegedi Sík Márta. rotorua, szeged KISS GÁBOR GERGŐ Három éve él a Magyarországtól légvonalban közel 18 ezer kilométer távolságban lévő Új-Zélandon a szegedi Sík Márta. Sík Márton kajakos 28 éves nővére először akkor játszott el az új-zélandi élet gondolatával, amikor szülésznőnek tanult a szegedi egyetemen. - Ekkor kezdtem el ma-uri masszázst tanulni, ahol sokat hallottam az ottani kultúráról és emberekről. Amikor megtudtam, hogy a világon talán ebben az országban a legnagyobb a szabadsága a gyermeküket világra hozó pároknak - hol, kivel és milyen körülmények között szeretnének szülni - egyből beleszerettem az országba - mesélte Márti, aki a tréning elvégzése után kelt útra Új-Zélandra, ahol azóta két rendelőben is dolgozik. - 4 kismamákra és kisbabákra szakosodott kollégámmal alkotunk egy csapatot. Én kismama shiatsu masszázst és akupunktúrát, babamaszszázs-oktatást és holisztikus szülésfelkészítést végzek. Emellett egy wellnessközpontban masszírozok, valamint egy szintén kismamáknak szóló edzésprogramot vezetek. Márti azt mondta, hogy a gazdasági világválság óta hiMárta a kivimadár szobránál. Megszerette a szigetországot. FOTÓ: DM/DV hetetlenül megszigorodtak Új-Zélandon a vízumtörvények, nem elég jó szakembernek lenni, találni kell egy olyan céget, amelytől a munkavállaló egy mindenre kiterjedő ajánlást kap, ami nélkül nem maradhatnak az országban. - A munkám szerencsére nagyon specifikus, és olyan területeken van szakmai lefedettségem, ami az ittenieknek nincs - magyarázott arról, miért is maradhatott Új-Zélandon. Mártinak furcsa volt megszokni a sziget éghajlatát, ahol akkor van tél, amikor Magyarországon már szinte nyár. - Még életemben nem fáztam annyira, mint itt az első néhány hónapban. Új-Zélandon a szigetelés és a központi fűtés nem igazán ismert, így reggelente jól látszott a leheletem a szobában. Ma már hozzászoktam, a favágás pedig külön edzési lehetőséget biztosít telente mesélte Márti, aki az extrém sportok szerelmeseként a legijesztőbb pillanatot a Csendes-óceánon élte át. - Egyik barátnőmmel a nyílt vízre mentünk kajakozni. Akkor még semmit nem tudtam a tenger erejéről. A hullámok helyenként 3 méteresre csaptak fel. Nagy nehezen sikerült csak a partra eveznem, amikor az egyik lökés elkapta a kajakom hátulját, és katapultált belőle. A következő hullám a fövénybe passzíroBORSOD NINCS MESSZE A HAGYMAVAR0ST0L Répáshután is sok Makó nevű ember él Nem csupán Makón élnek szép számmal Makó családnévvel emberek, de például egy kis borsodi faluban, Répáshután is. A 480 lelkes községben 8-an viselik ezt a nevet. makó. répáshuta SZABÓ IMRE Egy kis Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban. Répáshután sok Makó nevű ember él hívta fel figyelmünket egy olvasónk lapunk online fórumában. Bejegyzését ahhoz a cikkhez tette, amely arról szólt: Makó egyedülálló város a megyében abból a szempontból, hogy többen a származásra utaló -i toldalék nélkül viselik családnévként a város nevét. Megírtuk: a XIII. század második felében Makó bán volt a vidék földesura, miatta lett Makófalva a település, de arról is szóltunk, hogy a ma élő Makók nem leszármazottai, az a család ugyanis a mohácsi vész idején kihalt. Megírtuk azt is, hogy a szólásnak, amely úgy szól: messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, nincs köze se a városhoz, se a névadó földesúrhoz, II. András 1217-es keresztes hadjáratának egyik vitézét örökíti meg. Bemutattunk a városban ismert Makókat is, így például Makó Evelyn ifjúsági kick-box-világbajnokot, édesapját, egyben edzőjét, Makó Jánost, valamint Szirbikné Makó Tímea ügyvédet. A 220 esztendeje szlovák, német és rutén üveghutás mesterek által alapított, jelenleg 480 lelkes Répáshuta telefonkönyvében két Makó családnevű embert találtunk ugyanannyit, mint a makóiban. Ez azért is figyelemre méltó, mert a falu lakosságának csak a fele magyar, a többiek szlovákok. Egyikük, Makó Gáspár rokkantnyugdíjas nehézgépkezelő kérésünkre „Répáshuta telefonkönyvében két Makó családnevű embert találtunk." összeszámolta, hányan vannak a répáshutai Makók: öszszesen nyolcan - viszont szegről-végről mind rokonai. Azt nem tudta megmondani, honnan ered a nevük, de abban biztos, hogy igazi magyar név, amúgy az ő vidékükön csakugyan gyakoribb, mint másfelé. Makón még nem járt, de természetesen hallott a városról, és büszkén viseli ezt a nevet. Makó egyébként természetesen nincs olyan messze Répáshutától, mint Jeruzsálemtől: 2040 helyett mindössze 370 kilométer a távolság. Jövőre már nagymester is lehet a hódmezővásárhelyi fazekas A vásárhelyi Ambrus Sándor fazekas hatodik alkalommal kapta meg a Magyar Kézműves Remek elismerést. Ennyiszer még senki sem érdemelte ki ezt a díjat. Lehet, hogy jövőre már nagymester lesz a vásárhelyi fazekas. hódmezővásárhely IMRE PÉTER A kereskedelmi és iparkamara által 2001-ben alapított, 221 szakma számára nyitott Magyar Kézműves Remek legutóbbi, 2009-es pályázatára 70 pályamunka érkezett. A szakmai zsűri - a napokban hozott döntésével - 37-et jutalmazott a címmel, köztük öt Csongrád megyeit. Közülük is kiemelkedik Ambrus Sándor vásárhelyi fazekas, aki az országban egyedülállóan már hatodszor lett remek. Most elfeledett, helyi hagyományokat őrző tárgyakkal, edényekkel nevezett. - Nagyon boldog vagyok, hogy eddig hatszor pályáztam, és minden alkalommal megkaptam a Magyar Kézműves Remek címet - mondta lapunknak Ambrus Sándor. - A hagyományokat ápolva mindig a Vásárhelyhez kötődő kerámiákkal jelentkeztem. A díjak növelik a Belvárosi Fazekasházban található bemutatótermem, Ambrus Sándor munkái idén is elnyerték a Magyar Kézműves Remek díjat. FOTÓ: KARNOK CSABA eddig készített tárgyaim presztízsét, értékét. A 61 éves vásárhelyi fazekas 1963 óta korongozik: 23 évet a helyi majolikagyárban, hármat Budapesten, az iparművészeknél töltött, majd hazaköltözött, s 21 éve maszekként dolgozik. Neve egybeforrt a vásárhelyi kerámiával. A legutóbbi kézműves remek díjátadó ünnepségen Simon Károllyal, az iparművészeti múzeum nyugalmazott főigazgatójával, a zsűri elnökével folytatott beszélgetés során felmerült: akik ötször vagy annál többször érdemelték ki a Magyar Kézműves Remek címet, azoknak jövőre magasabb szintű díjat kellene adni. A pontos kritériumról és az elnevezésről még nem döntöttek, de Simon Károly megjegyezte: ha a sakkban van nagymester, lehet a kézműves szakmákban is. További díjazottak Az algyői Gálné Nagy Ildikó szövő, népi iparművész ötödször, a vásárhelyi Hódfó Szociális Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. negyedszer, a csongrádi Tarjányi József népi iparművész másodszor, míg a szegedi Sallai Tibor papucsos először kapta meg a Magyar Kézműves Remek elismerést.