Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-16 / 13. szám

6 POSTABONTÁS Az ügyvéd válaszol dr. Juhász György rovata Fizetési meghagyás Tisztelt ügyvéd úr! Elég régóta tartoznak nekem. Ta­valyelőtt beadtam egy fizetési meghagyást. Utóbb felhívott a bí­róság, hogy pótoljak bizonyos hi­ányokat, többek között rójak le 11 ezer forint illetéket. Akkor úgy gondoltam, hogy az egész nem ér ennyit, és nem foglalkoztam ve­le. Ezért aztán az eljárás meg is szűnt. Az a kérdésem, hogy most, két év után beadhatom-e újra a kérelmet, vagy ha már egyszer ez nem sikerült, akkor elvesztettem a lehetőséget? Tisztelt olvasó! Nem teljesen egyértelmű szá­momra, hogy milyen módon szűnt meg a korábbi eljárás. Az egyik le­hetőség. hogy magára a fizetési meghagyás kibocsátása iránti ké­relemre mulasztotta el leróni az il­letéket, és ennek voltak bizonyos egyéb hiányosságai. Ebben az esetben a bíróság ki sem bocsá­totta a fizetési meghagyást. A má­sik lehetőség, hogy magával a fi­zetési meghagyással minden rend­ben volt. azt az adósnak mint kö­telezett megküldték, csak ő annak ellentmondott. Ennek eredménye­ként az eljárás perré alakult. Ek­kor a bíróság felhívta önt, hogy az illetéket egészítse ki a peres eljá­rás illetékére, illetve egyéb szük­séges nyilatkozatokat, bizonyítási indítványokat tegyen, okiratokat csatoljon. Ha ennek nem tett ele­get, az eljárást akkor is értelem­szerűen megszüntették. Elvileg mindkét esetben lehetősé­ge van arra, hogy ismételten elő­terjessze fizetési meghagyás kibo­csátása iránti kérelmét, miután korábban a bíróság érdemi dön­tést nem hozott. Csak akkor nem lehet újra megindítani az eljárást, ha az korábban jogerős ítélettel vagy bíróság által jóváhagyott egyezséggel zárult. Ezekben az esetekben ugyanis ítélt dologról beszélünk, ami kizárja az azonos kérdésben történő újabb eljárást. Persze a perújítás speciális lehető­sége még ekkor is felmerülhet. Vi­szont ha bármilyen más okból szűnik meg egy eljárás, akkor azt ismét meg lehet indítani. A válaszom elején taglalt két eset között azért tettem különbséget, mert az első nem, a második vi­szont megszakította követelése elévülését. Mint tudjuk, a követe­lések - fő szabály szerint - öt év alatt évülnek el. Az elévülést töb­bek között az is megszakítja, ha a jogosult követelését bíróság előtt érvényesíti. Nem tudom, hogy az igénye mikorról származik. Előfor­dulhat tehát, hogy az első esetben már elévült a követelése, a máso­dikban pedig még nem, hiszen amiatt, hogy bírósághoz fordult, újrakezdődött az öt év. Remélem, sikerült megnyugtató választ adnom. Azt viszont nem javaslom, hogy újabb évekig vár­jon. Ha úgy döntünk, hogy pert in­dítunk, azt általában érdemes mi­nél előbb megtenni. Ha nyerünk, a jogerős befejezés után - önkéntes teljesítés híján - végrehajtást in­díthatunk. Elvileg újabb öt év alatt a végrehajtási jog is elévül, de kel­lő odafigyeléssel elérhetjük, hogy ez soha ne történjen meg, így előbb-utóbb jó eséllyel hozzájut­hatunk a pénzünkhöz. Mire használjuk fel az Európai Unió támogatásait? Mostanában egyre gyakrabban hallom, hogy az EU támogatásai­nak felhasználásánál arra hivat­koznak vezetők, gyakran Szege­den is, hogy csak arra lehet fel­használni az EU-pénzeket, amire mostanában Is elköltjük. így pél­dául felújításokra, sétányokra, díszkutakra és díszterekre, képzé­sekre és luxusfürdőkre. Néhány dolgot meg kell néznünk a kérdéskör kapcsán. Az egyik az, hogy Magyarország az egyetlen volt kommunista ország, amely az EU-tagsága - 2004 - óta nem tu­dott felzárkózni az Európai Unióhoz sem az egy főre jutó jövedelemben, sem a foglalkoztatásban. Ezen belül pedig a vidéki régiók egyenesen le­szakadtak. Dél-Alföld például 7-8%-ot zuhant az országos és az európai átlaghoz képest is a GDP egy főre jutó reálértéket tekintve. Miközben az EU-ból özönlik a pénz, hét év alatt több mint 8000 milliárd hívható le. Miért van ez az ellent­mondás? Nos, főleg azért, mert a pénzeket nem arra használjuk fel, amire ebben a helyzetben nagyon kellene. A kisvállalkozások dinamizá­lására. Munkahelyteremtésre. Olyan beruházások vonzására, amelyek OLVASÓINKNAK Tisztelt Olvasóink! Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a be­érkezett észrevételeket eseten­ként rövidítve, szerkesztett formá­ban adja közre. Az írások olvasó­ink nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. Olvasói leveleket csak teljes név­vel aláírva áll módunkban közölni. Az olvasói levelek maximális terje­delme 2200 karakter. nemcsak a képzett, de a betanított munkaerőt is alkalmazni tudják. Óriá­si a büszkélkedés, hogy el tudjuk köl­teni az EU-pénzeket, nem maradnak bent a kasszában. A helyzet azonban akkor még rosszabb, mivel nincs gaz­dasági hozadék. Természetesen nem arról van szó, hogy az EU-pénzek elköltése rossz vagy fáj. Csak nincs utólagos ha­tékonysága. Az ország nagyon nehéz helyzet­ben van, agonizáló hazai termelő szektorral. Ebben a helyzetben nem biztos, hogy a munkahelyte­remtésre egy elsősorban magán­célokat szolgáló luxus csúszdacso­port a legalkalmasabb. Miért nem készült el a román és bolgár csat­lakozás időpontjára az M43-as út, mikor 2003-tól látható volt, hogy a tárgyalások befejeződnek, ezt pánikszerűen meg is szavazta az érintett három egyéni képviselő a parlamentben. Nem Szerbia lépett be 2007. január elsején. Miért nem arra a nagy infrastrukturális beruházásra fordítottunk pénzt, amely a szegedi közúti-vasúti hi­dat meg tudta volna oldani, ami sokkal többet adna a város belső turisztikai és komforterejének, mint a belváros újrakövezése. (Ez is szép és fontos, de nem előzi meg prioritásban a belváros léle­geztetését.) Nem hallok inkubá­torházakról vagy forgó városi ala­pokról a kezdő vállalkozásoknál, netán az élelmiszer-feldolgozás ösztönzéséről, csak bezárt belvá­rosi boltokról. Erre nem fogadható el az a válasz, hogy csak erre van központilag pénz. Az uniós operatív programo­kat ugyanis a magyar kormány ál­lítja össze. Ha nekünk ebben az kell, hogy a gazdák feldolgozóipari közös tulajdonszerzését támogas­suk, vagy a kezdővállalkozások tő­keemelését, akkor ezt tudjuk tenni. Ennek van értelme, hiszen a ha­szon nem vándorol el külföldre vagy cápákhoz - még a fürdőben is lehet ilyen hanem itt marad, ma­gánál a szakinál, és azonnal látja az új alkalmazottat. Ha viszont kül­földről hozunk álló kutat, akkor eb­ből sok gazdasági hasznunk nem lesz, még ha szép is a kút. Magam is megszavaztam 2005-ben - sőt a javaslók között voltam -, amikor a Kohéziós Alapot városi kötött pályás közlekedésre gondoltam költeni. De ebben miért nem használta ki Szeged a MÁV tervezőinek támogatását, és vasúti híddal miért nem az elővárosi vas­utat támogatta méregdrága villa­mosfelújítások és építések helyett? Mert az agglomerációs ingázásnak van közgazdasági haszna, valójá­ban jobban mérhető, mint a trolik helyett villamos akció a külső kör­úton. Arról már nem is beszélve, hogy a méregdrága villamosokkal vissza is küldjük Nyugatra a pénzt, ahelyett, hogy itt tartanánk az or­szágban. Az csak rajtunk, bölcs vezetőkön múlik. És ha az EU-pénzt elfo­gyasztjuk - ünnepi rendezvények, eszem-iszom, munkavállalással nem kecsegtető képzési progra­mok -, akkor ne csodálkozzunk, hogy nincs több foglalkoztatott, és nincs több gazdasági fejlődés, erősödő fizetőképes kereslet. Mert ezt sem a sör- és borfeszti­válok, sem az import villamosok vagy térkövek nem tudják elfedni. Csak valódi és nem csillogó gaz­dákkal lehet igazi jövő egy város­ban is, akárcsak az országban. Becsey Zsolt, a Fidesz volt európai parlamenti képviselője 30/621-9261 • Találtam egy kutyát a Rókusi krt.-on. Fekete palotapincsi, fehér mancsokkal. Ideiglenesen befogad­tam, várom a gazdi jelentkezését. 70/524-1393 • Botka dőzsöl. Kár a Fidesznek támadni, az emberek tudják, hogy az egyik kutya, a másik eb. Ez az egész nem a Fidesznek fricska, hanem az embereknek, akik a lét­minimumon meg az alatt tengőd­nek. Nem hiszem hogy Botka ezt a hazautat a repülőtérről csak az adófizetők pénzén tudta megolda­Téli naplemente Nemcsak nyáron, télen is csodálatos a balatoni naplemente, bizo­nyltja olvasónk fotója: a kép január első napján készült Balatonfüre­den. FOTÓ: HORVÁTHNÉ SZENTI ANETTE ni. A szóvivője pedig megmagya­rázta, hogy Szegedet elkerülte a válság. Csak azt nem értettem, hogy kikről beszél. 30/442-1980 • Mindenkinek köszönjük, aki se­gített megtalálni a kaukázusit! SMS-SZAM: 30/303-0921 MEGJÖTTÜNK Behavazott ártér Alul a jeges víz, felül a parti fák hóborította ágai: lélegzetelállító látványt nyújtott a behavazott szentesi ártér január másodikán, amikor olvasónk lencsevégre kapta. FOTÓ: NAGY FERENC SZEGED TÓTH NIKOLETTA Január 13., 10 óra, 3500 g. Sz.: Szabó Judit és Tóth Zoltán (Petőfi­szállás). ÁBRAHÁM MILÁN ZALÁN Január 12.. 12 óra 6 perc. 3740 g. Sz.: Gyuris Ágnes és Ábrahám Jó­zsef (Balástya). KUKA DÁNIEL LÁSZLÓ Január 13., 14 óra 7 perc, 4250 g. Sz.: Bugyinszki Edit és Kuka Lász­ló (Mezőhegyes). KOVÁCS GERGELY január 13., 13 óra 52 perc, 5120 g. Sz.: Szabó Katalin és Kovács Lász­ló (Szeged). JEREMIÁS EMMA Január 13., 22 óra 15 perc, 1980 g. Sz.: Dékány Brigitta és Jeremiás Csaba (Kistelek). SIPOS ZOÉ TÍMEA Január 14., 5 óra 17 perc. 2850 g. Sz.: Szilágyi Tímea és Sipos László (Székkutas). MADARÁSZ BOGLÁRKA Január 14., 21 óra 39 perc, 4380 g. Sz.: Hegyi Tünde és Madarász Zoltán (Szeged). SIPOS LILIÁNA HANNA Január 15., 4 óra 37 perc, 3220 g. Sz.: Sztán Erzsébet és Sipos Sán­dor (Szeged). SZALAI DÓRA január 14., 15 óra, 4170 g. Sz.: Vincze Katalin és Szatai András (Szeged). FORGÓ NOÉMI Január 12., 8 óra 57 perc, 3350 g. Sz.: Canjavec Eszter és Forgó Gá­bor (Algyő). UNGIKATA SÁRA Január 15., 7 óra 34 perc, 3800 g. Sz.: Pogonyi Ildikó és Ungi Attila (Szeged). HÓDMEZŐVÁSÁRHELY BÁCSVÁN ZOLTÁN Január 13., 4 óra 44 perc, 4260 g. Sz.: Szabó Nikolett és Bácsván Zoltán (Mártély). PÁNYI BALÁZS LÁSZLÓ Január 13., 7 óra 41 perc, 3740 g. 5z.: Kis-Kenéz Beáta és Pányi László (Vásárhely). NAGY GÁBOR Január 14., 5 óra 30 perc, 3020 g. Sz.: Szatmári Anett és Nagy Gábor (Vásárhely). KINCSES LEVENTE MÁTÉ Január 14., 12 óra 4 perc, 4550 g. Sz.: Polyák Andrea és Kincses Kál­mán (Vásárhely). MAKÓ SOMODI AMANDA GYÖNGYI Január 14., 11 óra 22 perc, 3050 g. Sz.: Madarász Marianna és Somodi Béla (Magyarcsanád). LÁNC BULCSÚ ZSADÁN Január 14., 22 óra 12 perc, 4050 g. Sz.: Schüszler Beáta és Lánc Já­nos (Makó). SZENTES SZALAI DÁNIEL Január 9., 20 óra 28 perc, 3610 g. Sz.: Prágai Edina Anett és Szalai Dániel (Szeged). PITI KONRÁD LEVENTE Január 8., 11 óra 56 perc, 3670 g. Sz.: Palkó Lilla és Piti Levente Mi­hály (Eperjes). ANTAL SÁNDOR LEVENTE január 9., 0 óra 18 perc. 2890 g. Sz.: Szabó Renáta Anna és Antal Sándor (Csanytelek). BÁRÁNY BORBÁLA Január 8., 7 óra 54 perc, 3130 g. Sz.: Vincze Zsófia és Bárány Gábor (Csongrád). TERHES BORKA január 14., 3 óra 55 perc, 3060 g. Sz.: Király Kornélia és Terhes Csa­ba András (Szeged). DÖMSÖDI MARTIN január 14., 16 óra 44 perc, 3680 g. Sz.: Demeter Melinda és Döm­södi Péter (Szentes). VAS MÁTÉ Január 14„ 6 óra 12 perc, 3630 g. Szj Pa­taki Etelka Mária és Vás Pál (Szentes). KATONA ATTILA január 14., 4 óra 50 perc, 4100 g. Sz.: Győri Edina és Katona Zoltán (Csongrád). HEGEDŰS CSILLA Január 15., 5 óra 20 perc, 3480 g. Sz.: Szikszai Márta és Hegedűs Szabolcs Ottó (Csongrád). GRATULÁLUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents