Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-16 / 13. szám

,2 dZ fi < 2010. JANUÁR 16., SZOMBAT Szieszta S/ERKl S/TI WERNER KRISZTINA -a t "Ul m Termékenység- és termésvarázslások, hiedelmek Ezek elsősorban a kender növekedésével kapcsolatosak: a farsangi mulatságban nagyokat kell ugrani. hogy nagyra nőjön a kender, a húslevesbe ugyanebből a célból hosszú laskát kell főzni. LÁNYOK, ASSZONYOK KÜLÖN FARSANGOLTAK Egyes magyar vidékeken szokás volt, hogy a lányok, asszonyok külön farsangoltak. Például a Karancs-hegység környékén élő O

palócok a farsangvasárnap előtti vasárnapon tartották meg a „lányok vasárnapját". Vagyis a vasárnapi ebéd után, kezükben ^ nyárssal jártak a lányok köszönteni. ÉneL-XJ Jl kük részben vallásos, részben adományké( I S rő részekből állt. A köszöntést este táncmulatság követte. Temesvári Pelbárt XV. századi feljegyezései szerint egy Kapós melletti faluban az asszonyok férfiruhát öltve vagy más jelmezben táncoltak, mulattak, egé\ QJ szen addig, amíg az ördög személyesen meg nem jelent köztük és egyiküket elragadva a \ Kapós mocsaraiba hajította. Test és lélek imája a tobzódás után A vízkereszttől húshagyókeddig terjedő időszak a farsang, amelyet húsvétig negyvennapos böjt követ. Vagyis hajdan az egyházi és a világi hatóságok által is lármázásnak, kicsapongásnak, az „ördög ünnepének" ítélt vigasságokat az elcsendesedés, a készülődés, a testi-lelki megtisztulás napjai váltják. FARSANG GÜLCH CSABA A farsangi ünnepkör - egykor „rossz és tiltandó" - középkorban meghonosodott szokásai több évszázadot átélve a mai napig változatlan elevenséggel élnek. Maga az elnevezés, a farsang bajor-osztrák jövevényszó, a „vaschang"-ból származik. Első írásos előfordulását 1283-ból ismerjük. Magyarországon a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Az időszak legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes, álarcos állatalakoskodás, a férfi-női ruhacsere, amelyről - Dömötör Tekla néprajztudós kutatása szerint - a XV. század óta ismerünk adatokat, a kis falvaktól a városokon át a királyi udvarig. Például Mátyás idejében Beatrix királyné itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. Nagy farsangolás folyt a mohácsi csatában szerencsétlenül járt II. Lajos környezetében is, ahol a király maga is gyakran jelent meg többek között - ördögálarcban. Feljegyzések szólnak arról is, hogy a farsangi időszakban rendezték meg Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételek tréfás küzdelmét is, amelyet szalmabábokkal még az elmúlt évszázadban is eljátszottak. - Bod Péter „Szent Heortokrates" című művében is olvashatjuk az elítélő megfogalmazást, hogy az emberek „lárvákat öltenek", vagyis álarcba, jelmezbe, a férfiak női ruhákba öltöznek és számos „vásottságot, feslettséget visznek végbe" farsang idején, majd azt levetve élik tovább mindennapjaikat - említette Barsi Ernő néprajztudós, akit az ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokról kérdeztünk. - A maskarázás mellett a farsang a táncmulatságok ideje is, amelyeket általában farsang utolsó három napján tartottak, leggyakrabban a kocsmában. Megjegyzem, csak az a lány mehetett mulatságba, akit meghívtak. Legények járták borral a falut, betértek azokba a házakba, ahonnan táncra akarták invitálni a választott fehérnépet. Ilyenkor mindig kaptak valami ajándékot, adományt. Ahol fösvénynek ismerték a gazdát, ott rövidebb köszöntőt mondtak, ahol több mindenre számíthattak, ott hosszúra cifrázták a rigmust. A Szigetközben ez időben tartották a puhabbálokat, ahol a „megkörösztűtt" legények mulathattak. Szanyban a mulatozás idején dudást fogadtak, aki fáradhatatlanul játszotta a talpalávalót. Egy alkalommal az egyik legény, aki hosszan szeretett volna mulatni, azt kérte az apjától, hogy „teleltessék ki" a dudásokat, erre az apja erősen visszaválaszolt: „Még csak az kéne, hiszen magad is kegyelemből élsz!" A szokás szerint húshagyókedden éjfélkor a falu bírája megjelent a bálozok között, pálcájával megveregette a gerendát, ezzel jelezve, hogy kezdődik a böjt, vége minden táncnak, nótázásnak, a zsíros ételeknek. Azért a hamvazószerdát követő napon - egynapos böjt után - felfüggesztették az „önmegtartóztatást" és elfogyasztották a farsangi maradékot. Ezt a napot zabálóvagy torkoscsütörtöknek nevezték. Arra is mindenfélét kitaláltak a fiatalok, hogy a szigort valamiképpen „kijátszszák" és a böjtben is táncolhassanak, mulatozhassanak egyet-egyet. Például Börcsön medvének öltözött egy-egy legény, akit szitán ritmust dobolva végigtáncoltatott a „gazdája" a falun, betértek a lányos házakhoz, ahol az udvarban a „medve" bizony elkapta egy kiadós pördítésre a leányokat. Az ilyen „mutatványokért" általában tojást kaptak, amiből a kocsmában rántottát süttettek a vendéglőssel. Barsi Ernő nemcsak neves néprajztudós, hanem felszentelt református lelkész is, így a farsangot követő böjt eredetéről, lényegéről is őt kérdeztük. 99 A bőség, a tobzódás, a harsány mulatozás, a farsang után az önmegtartóztatás, a lemondás gyakorlása, az elcsendesedés, a magunkba tekintés időszaka következik, amely Jézus intelmei szerint nem a külvilágnak szól, hanem az Atyának, és a felkészülést szolgálja, amely húsvétig, az Úr Jézus Krisztus feltámadásáig vezet bennünket. Barsi Ernő - Az Ószövetségben sokszor olvashatunk arról, hogy a zsidó nép böjtöt tartott a nemzeti veszedelmek, csapások idején, illetve azok emlékére. Jézus a böjttel kapcsolatban arra figyelmeztet: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." Egy másik helyütt pedig ezt mondta János tanítványainak és a farizeusoknak, amikor azok számon kérték Jézuson, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek. Azt mondta nekik: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak." Krisztus negyvennapos böjtjéről se feledkezzünk el, ahová a most is élő böjti időszak gyökerezik. A bőség, a tobzódás, a harsány mulatozás, a farsang után az önmegtartóztatás, a lemondás gyakorlása, az elcsendesedés, a magunkba tekintés időszaka következik, amely Jézus» intelmei szerint nem a külvilágnak szól, hanem az Atyának, és a felkészülést szolgálja, amely húsvétig, az Úr Jézus Krisztus feltámadásáig vezet bennünket. Gondolatok a böjtről. „A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ugyanis Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: »abyssus abyssum invocat«, örvény az örvénynek kiált." (Anselm Grün: Böjt Test és lélek imája) Bő TERMÉS Húshagyókedden kell a vetni való kukoricát lemorzsolni, vagy bizonyos gyümölcsfákat, illetve a szőlőhegy négy sarkán Aki nem házasodik meg farsang idején, és utódokról sem gondoskodik, azt büntetésül tréfaházassággal szégyenítik meg. A móka résztvevői rönköt húznak és kísérnek végig a városon, majd következik az álesküvő és a végén a rönköt elárverezik. A képen: elrabolják az átmenyasszonyt. Az ország egyik legismertebb alakoskodása a mo-