Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-12 / 9. szám

MEGYEI TÜKÖR 2010. JANUÁR 13., SZERDA SZEGED SZÍNÉSZKIRÁLYA EGYRE JOBBAN ÉRZI MAGÁT, SZERETNE ÚJRA JÁTSZANI Király Levente: Már nem igénylem a falstaffi alkatot Király Levente feleségével, Judit asszonnyal szegedi otthonukban. FOTÓ. SEGESVÁRI CSABA Sokkal jobban érzi már magát Király Levente, aki csigolyatörése után tavaly az egész nyarat a klinikán töltötte, ősztől pedig otthonában lábadozott. A Nemzet Színésze azt mondja: bár az Offenbach-operettbe nem tudott beállni, ha találnak neki való feladatot, szívesen játszana még. SZEGED HOLLÓSI ZSOLT - A közönség szeretete mindennél többet jelent számomra! Annak idején, pályakezdő színészként csak két évre jöttem Szegedre - tavaly volt ötven éve, hogy itt élek. A fél évszázad és a díszpolgárság följogosít arra, hogy szegedinek mondhassam magam. Annyi szeretetet kaptam itt, hogy azt elmondani nem lehet - fogad bennünket belvárosi otthonában Király Levente. Lapunk új süteményeskönyvét vittük ajándékként - rögtön hívta is imádott feleségét, aki szinte mindennap főz. Hogy milyen betegként a Nemzet Színésze? Judit asszony bölcs mosollyal válaszol: - Olyan, amilyenek általában a férfiak. Csak hozzá kell adni azt is, hogy színészről van szó. A nyáron rettenetesen aggódtunk Leventéért, volt olyan pillanat, amikor nem voltunk biztosak benne, hogy haza tud jönni a klinikáról. - Jó egészséget kívánok mindenkinek 2010-re - most tudom csak igazán, mennyire fontos ez! 73 évesen már nem vagyok annyira virgonc, mint régen. Tüdőgyulladást kaptam a HINl-járvány előtt, ezért amint lehetett, beoltattam magam. Gyógytornász jár hozzám, egy ápolónő fürdet. A háztömbünk körül igyekszem minél többet sétálni, mert betegségem legjobb gyógyszere a mozgás. Az utcán az emberek lépten-nyomon megállítanak. Látom a szemükön, hogy szeretnek. Az elhúzódó kezelések miatt sajnos végül mégsem tudtam a színházban beállni az Orfeusz az alvilágban című Offenbach-operettbe. Nemrégiben adták át az osztályunknak a színművészetin az aranydiplomákat, az ünnepségre sem tudtam elmenni, de voltak olyan rendesek, és elküldték. A bajok ellenére ma már lényegesen jobban érzem magam, mint az ősszel. Sokat fogytam, de jobb ez így: nem igénylem már a falstaffi alkatot - nevet Szeged színészkirálya, aki ma már a teátrumba is bejár néha. - Kifogytam a ruháimból, a főszabó urat kértem meg a Magdolna a nagycsaládban hisz Igazi nagycsaládot mondhat magáénak a vásárhelyi Sarróné Orosz Magdolna, aki 9 gyermek édesanyja. A négy nagyobb már felnőtt, így csak öt gyermek üli körbe az asztalt. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KOROM ANDRÁS Naponta 3-4 kiló kenyér is elfogy Sarróné Orosz Magdolna (42) háztartásában, de előfordul, hogy egyszerre 80-100 palacsintával, vagy 70-80 fánkkal, esetleg 50 lángossal lakatja jól a családját. Karácsony előtt pedig 70 darab szármát készített, s azt is pillanatok alatt felfalták. Ekkora mennyiségű étel elkészítése nem kis teljesítmény, de szükség van rá, hiszen kilenc gyermeke van, akik közül öt még vele él. Magdolna családja alighanem az egyik legnépesebb Vásárhelyen. - Magam is nagycsaládban nőttem fel, hiszen hatan vagyunk testvérek, így nem volt szokatlan, hogy sok gyerek van körülöttem. Igaz, ha most kellene elölről kezdeni, meggondolnám, vállalnék-e kilenc gyermeket. Viszont ők nem tehetnek róla, hogy ilyen nehéz világban élünk, ezért mindent megteszek értük - mondta az édesanya. Magdolna sorolja is, Ernő fia Az alkotmányjogász megosztja idejét. Megosztja gyerekei között az idejét Balogh Elemér alkotmányjogász, a legismertebb 9 gyerekes szegedi családapa. A hét első felében Budapesten dolgozik, itt van lehetősége találkozni a nagyobbakkal, a műegyetemen elsőéves Ákossal, a harmadéves bölcsészkaros Emesével, a végzős agrármérnök Endrével. A Magyar Államkincstárnál dolgozó legidősebb fiával, a még nőtlen Elemérrel pedig együtt is laknak egy budai lakásban. A kisebbekkel, a most elsős Domonkossal, az alsós Dénessel, két gimnazista lányával, Boglárkával és Rékával valamint a most érettségiző Vendellel pedig akkor tölti a szabadidejét, amikor szerda esténként hazatér szegedi otthonába. színházban, hogy alakítsa át őket. Kerek Mónika nemcsak a főigazgató titkárnője, hanem nekem is annyit segít, mintha a személyi titkárom lenne - meséli Király Levente. Figyelmét nem kerüli el, hogy fotóriporter kollégám a falon sorakozó régi felvételeket nézi. - Nem önimádatból tettem ki. Amikor a színházat átépítették, rengeteg előadásfotót kidobáltak, többet a szemétből szedtem ki. Ha már kitettem Keant, később oda kívánkozott mellé Tevje, Falstaff, Willy Loman, Galilei és a Tóték tűzoltóparancsnoka is. Makláry Zoli bácsitól megtanultam: szerepet sohasem kérek, nem is adok vissza. Vénember vagyok már, de ha valaki kitalálna egy nekem való feladatot, nem utasítanám vissza. Ha az „előzményeket" is beleszámítom, vagy hatvan évet töltöttem színpadon. Hiányzik a játék. Néha azt álmodom, színpadon vagyok, és nem jut eszembe a szöveg, ezért költenem kell. A másik visszatérő álmom: végszóra ki akarok menni a színpadra, de nem visz a lábam, pedig már ott kellene lennem. A kollégáknak azt üzenem: szeressék a színházat, szeressék a várost akkor is, ha tudom, néha nehéz. Megéri! Roziból is színész lehet Király Leventééknél legutóbb karácsonykor jött össze a család. Eszter lánya pszichológus Budapesten, a nyáron tartották az esküvőjét. Attila fia Mercutiót és Puckot is játszotta Szegeden - azóta is sokan szívesen látnák újra a társulatban, jelenleg szabadúszó művész, országszerte, sőt a határon túl is játszik, rendez és koreografál. Feleségével, Haumann Petrával és négyéves kislányukkal, Rozival karácsonykor jártak itt. Király Levente attól tart, unokája is színész lesz. Máris dekoratívan játszik, mindent megelevenít - és a saját rajzait hozta ajándékba. A 29 éves szentesi vegyész nem kémcsövekkel, hanem számítógéppel dolgozik. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Czakó Gábort ajánlja a világhírű magazin A világ egyik legelismertebb tudományos folyóirata, a Science tavaly novemberben külön ajánlotta olvasóinak Czakó Gábor és amerikai kutatótársa közös tanulmányát, amely reakciódinamikával foglalkozik. A 29 éves szentesi vegyész egy darabig még az Egyesült Államokban maradna. SZENTES, USA BÍRÓ DÁNIEL Mi történhet egy fluoratom és a metán találkozásánál a másodperc ezredbilliomod része alatt? Erre a kérdésre kereste a választ az utóbbi időben Czakó Gábor, aki mielőtt Amerikába került, tanulóként páratlan sikert ért el a kémia területén. Az orvos és pedagógus felmenőkkel bíró 29 éves szentesi fiatalembert hetedikes korában nevezték be az első tanulmányi versenyre, amit egyből meg is nyert. Az általános iskola után szülővárosából Szegedre költözött, a Radnóti-gimnáziumban érettségizett, amelynek diákjaként már harmadikos korában felvételt nyert az egyetemre. 1999-ben ezüstérmet szerzett Thaiföldön, a nemzetközi kémiaolimpián, 2004-ben vegyészként diplomázott az ELTE-n, 2007-ben pedig doktori címet szerzett. - A kémiai jelenségek megértése, elméleti modellezése érdekelt leginkább, már csak azért is, mert itthon ezen a területen lehet színvonalas munkát végezni - mondta Gábor, aki több, rövidebb amerikai tanulmányút után 2007-ben munkát kapott az Egyesült Államokban. Georgia államban, az atlantai Emory Egyetemen végez alapkutatásokat, nem is akármilyen eredménnyel. - Reakciódinamikával foglalkozom. Mi nem lézerrel vagy kémcsövekkel dolgozunk, hanem számítógéppel, tollal meg papírral. Számításokkal próbálunk végére járni, milyen folyamatok játszódnak le a pillanat tört része alatt - avat be a fiatalember, aki csak néhány napra érkezett haza Szentesre. Legutóbbi, egy amerikai kutatótársával közösen megírt cikke lépésről lépésre mutatja be, mi történik a fluor és a metán reakciójánál. A tanulmányt előbb az Amerikai Kémiai Társaság folyóirata közölte, majd tavaly novemberben a világ egyik legelismertebb tudományos magazinja, a Science is beszámolt róla. Utóbbinál szokás, hogy szerkesztői hetente természettudományi területről egy-egy cikket ajánlanak a saját, vagy más vezető tudományos folyóiratok terméséből azon a héten az ő dolgozatukat találták a legfontosabb kémiai kutatásnak. A kiválasztás nagy megtiszteltetést jelent a kiemelt cikkek szerzőinek, hiszen amellett, hogy direkt viszszaigazolást kapnak munkájuk jelentőségéről, a szerkesztői ajánlás egyben jelentős reklámnak is minősül. - Belátható időn belül nem szeretnék hazaköltözni, egy darabig még maradnék Amerikában - mondja Gábor terveiről. A lehetőségek jobbak odakint, fizetése pedig négyszerese az itthoninak. - Magyarországon nehéz anyagi forrást találni a kutatómunkára, az USA-ban viszont neves professzoroknak ez viszonylag könnyen megy. Ők finanszírozzák a kutatócsoport tagjait, így én is a főnökömtől kapom a bérem. Ha lejár a megállapodásunk, máshová megyek az Államokon belül. 1984-ben született, őt a következő esztendőben Andrea, 87-ben Krisztina, 88-ban Melinda követte. Ők már mind kirepültek, felnőttként saját életüket élik. Aztán 1995-ben megszületett András, 98-ban Gábor, 2000-ben az ikrek, Tímeá és Kata következtek. A legkisebb, azaz Lacika 2004-ben gyarapította a családot. Iskolaidőben reggel 5-kor Magdolna gyerekeivel. Gáborka elbújt a fotózás elől. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA kelnek, a gyerekek készülődnek, majd elindulnak az iskolába. Lacika kivételével, aki még oviba jár. - Főállású anyaként csak kiskönyvvel dolgozhatok egy városkörnyéki üvegházban, ahol reggel 7-től 5-ig tart a munkaidőm. Muszáj volt munkába állnom, mert máshogy nem tudnánk megélni, még úgy sem, hogy a gyerekek ingyen esznek a menzán mondja Magdolna. A megélhetésük így is nagyon nehéz, hiszen a családfő öt éve nem él velük. Magdolna vidéken élő anyósának segítsége nélkül nem is nagyon boldogulnának. - A legnagyobb ünnep számomra az, amikor minden gyermekem együtt van, hiszen a legszebb az a szeretet, ami összeköt bennünket. Sajnos ilyen csak ritkán jön össze. A nagyobbakkal azonban naponta tartom telefonon a kapcsolatot. Tudom, már most készülnek, hogy a születésnapomat februárban közösen, együtt ünnepeljük -"mondta Magdolna.