Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-04 / 284. szám

M LT) ro Dr. Forrest Gump ...és a New York-i maraton Ha csak százötven dolláron múlna a New York-i maraton... Dr. Pellek Sándor bankkártyáját a regisztráció legfeszültebb pillanatában háromszor dobta vissza a számítógép: a megszállott futóként ismert orvos úgy nevezett, ahogy a világ minden táján teszik, a regisztrációs díj is megoldható lett volna, ám az egyik leghíresebb 42 kilométerre nem olyan egyszerű bejutni. Ha elfogadják a kártyát, sikerült a regisztráció, vagyis mehetsz. Pontosabban futhatsz. Neki negyedszerre sikerült, muszáj azt mondani, nem véletlenül. VILÁGJÁRÓ SUDÁR ÁGNES Az ország első számúnak mondott egész­ségügyi intézményének mellkassebészeti profilvezető főorvosa dr. Pellek Sándor mellkassebész. Korábban afganisztáni missziói miatt (merthogy többször is járt a Közel-Keleten gyógyítani) szerzett ismert­séget magának a szakmán túl a civil szfé­rában is. Szóval az Állami Egészségügyi Központban az a szokás, hogy minden évben kitalál­nak valamit, ami segít meg­mutatni a kollégáknak, a barátoknak az orvost és az ápolót - kicsit másképp, mint amit a fehér köpeny mutat. Tavaly egy újságot adtak ki, idén filmet forgat­tak. Dr. Pellek Sándor mi mást csinálhatott volna eb­ben, mint futott: „Ügy öltöztettek fel, s olyan parókát kaptam, mint a filmben Forrest Gump. Már vagy egy órája futhat­tam a Margit-szigeten, ami­kor egy amerikai is mellém vetődött, kérdezte, ki va­gyok. Hát Forrest Gump! ­válaszoltam. A kollégáknak a futás jut rólam az eszükbe, s tudják mit: ezt roppantul élvezem!" - mondta Pellek doktor. Cikkünkben a mellkas­sebész mondja el a marato­ni futások titkát, de előtte lássuk, hogyan kezdődött az ő (maratoni) története: Las Vegasban futotta le az első 42 kilométerét, 2007-et írtunk, s ő akkor egyfajta missziót vállalt: Afganisztánért futott, ahonnan orvosként épp visszatért, s ugye nem kell mondani, Amerikában ez külö­nös apropót adott a maratoni futásának. Ezt aztán megismételte Pellek doktor 2008-ban is, majd idén jött a bécsi mara­ton és a nagy álom, New York... „A nevezéskor a korábbi maratonok eredményét kell feltüntetni, de mivel a túljelentkezés sokszoros, ezért gyakorlati­lag a szerencsén múlik, hogy megkapod-e a lehetőséget az indulásra. Az én ese­temen háromszor vissza­dobta a bankkártyámat a számítógép, ami azt mutat­ta, hogy egy év múlva pró­bálkozhatok újra. Idén azonban sikerült, és ponto­san azt az élményt adta a vi­lág egyik leghíresebb mara­toni futóversenye, amit re­méltem. Átfutottunk New York városrészein, Brook­lynban együtt tapsolt és szurkolt nekünk zsidó, afro­amerikai, olasz, indiai... Ott nem számított bőrszín, csak a teljesítmény. Képzeljék el, találkoztam egy olyan hat­vanéves férfival, aki nyol­cadszor futotta le a marato­ni távot. De egy olyan iraki veteránnal is, aki fél lábbal teljesítette a távot, mögötte futott egy katonatársa ­amerikai zászlóval a kezé­ben. Én is katonaorvos va­gyok, igy talán nem vélet­len, hogy közéjük kerültem, de láttam egy olyan katonát is, aki teljes menetfelszere­lésben teljesítette a távot..." „Az embernek úgy kell élnie az életét, hogy ne érezze azt: a saját élete ki­egy kerékpárról... Nem tit- i ti, szeretném, ha példám maradt belő­le" - ezt a mondatot is dr. Pellek Sán­dor mondta, körülbelül ak­kor, amikor arról kérdez­tük, honnan jött a futás iránt érzett szenvedélye: „Ha az ember józan ésszel képes belátni, hogy a szak­májában eljutott oda, amikor a dolgok már csak ismétlődni tudnak, akkor talál magának egy olyan szenvedélyt, ami ál­landó kihívások elé állítja. Én egyedül futok, közben talán meditálok is, de ami ennél is jobb, hogy sokszor köszönnek, intenek nekem a korábbi betege­im kolom, nemcsak a budapesti kórház kis­filmjének nézőihez jutna el, ha- ­nem azokhoz a gyerekekhez is, / s akiknek az élete egészséges irányba terelhető... Nekem óriási élmény volt az is, hogy amikor a csa­ládommal legutóbb Amerikába utaztunk a maraton miatt, a Budapest-New York járaton aki magyarral csak találkoztam, az szinte mind azt mondta: futni jön. Nem én vagyok az egyedüli Forrest Gump..." Pellek Sándort kérdeztük a folytatásról is, ami azért támpontot ad a hasonlóképp elszántaknak: „Tokióban is neveztem, amit 2010. február 28-án rendeznek; erre a maratonra 311 ez­ren regisztráltak, de csak 35 ezer fu­tó indulását tud­ják elfogadni. Az idei teljesítmé­nyem alapján 2010-ben indulha­tok újra New York­ban is. Ezekről az álmokról szólhat az életünk, függet­lenül attól, ki mi­lyen szakmát vá­lasztott magának. A maraton olyan csúcsteljesítmé­nyekre sarkallja a résztvevőket, amelyek - bátran állíthatom, hisz láttam a saját szememmel is - sok esetben egy vá­rosnyi lakosság teljesítményét is felülír­ják." Hogy mi lenne (stílszerűen) dr. Forrest Gumptól ez a teljesítmény? „A New York-i eredményem után több meghívást is kaptam más maratonokra is, így példá­ul arra, amit a Himalájában rendeznek. Ott lefutni a 42 kilométert..." DR. PELLEK SÁNDOR 99 Nekem óriási élmény volt az, hogy ami­kor a csalá­dommal leg­utóbb Ameri­kába utaztunk a maraton mi­att, a Buda­pest-New York járaton aki magyarral csak találkoz­tam, az szinte mind azt mondta: futni jön. Nem én vagyok az egyedüli For­rest Gump... KARÁCSONYIPARTI­SZEZON: HOGYAN VARIÁL­JUK RUHÁINKAT? Közeleg a karácsony, és már most érdemes elgondolkodni, miben megyünk a munkahe­lyi bulira vagy a vacsorára, amit a barátaink szerveznek. Nem feltétlenül kell új ruhát vennünk, elég, ha a régieket egy kicsit felfrissítjük úgy, hogy veszünk egy-két izgal­mas kiegészítőt, vagy csak megszokott darabjainkat vari­áljuk egymással. Egy fekete blézer mindig jól jön: a klasszikus viselet elegánssá tesz. A munkahe­lyen hordhatjuk színes vagy fehér blúzzal, a bulira vehe­tünk alá aranyszínű, csillogó topot - és máris alkalmi jelle­gű a ruhánk. A szoknya minden nőnek jól áll, akárhány éves is. Az elegáns viselet selyemből ké­szül, fekete vagy pasztellszí­nű. Egy nagyszerű nyaklánc­cal, fülbevalóval sikkesek le­hetünk benne. A nadrágnál vegyük figye­lembe, hogy a bokánk alá ér­jen. Lehetőleg gyapjú anya­gút vegyünk: elegáns, időt­álló, bármilyen alkalomra nagyszerű. Ha partira me­gyünk, húzzunk hozzá csillo­gó cipőt, és máris alkalmi vi­seletben pompázhatunk! Victoria Beckham nagyon jól tudja: a testre simuló ruha minden nőnek jól áll. Ne saj­náljuk az időt: annyi ruhát próbáljunk fel az üzletben, amennyi csak szükséges, min­denképpen találjuk meg a ránk passzoló ruhát! Ne legyen bő se mellben, se derékban, se hátul. Ha még­sem találunk pont ránk illőt, varrónővel igazíttassuk meg! Egy hozzá illő vagány retikül­lel nagyon jól fogunk kinézni a céges bulin. Ami szükséges tehát ahhoz, hogy csinosak le­gyünk a karácsonyi partin: nadrág, fülbevalók, testre si­muló ruha, alkalmi retikül, fe­kete blézer. JUUE ANDREWS HAZATÉR Harminc év után jövő má­jusban ismét Londonban koncertezik Julié Andrews hollywoodi filmcsillag. A Marry Poppins és A muzsi­ka hangja című filmmusi­cal sztárja a brit főváros 02 arénájában lép fel május 8-án. Andrews torkából 1997-ben jóindulatú csomó­kat távolítottak el. A műtét után egy ideig nem tudott énekelni. Azóta több film­ben is szerepelt, egyebek mellett a Neveletlen her­cegnő mindkét részében és a nagy sikerű Shrek című animációban, amelyben Lillian királynőnek kölcsö­nözte a hangját. ÖRÖK EMLEK 99 Minden célba érkező ezt az érmet kapja, teljesítménye elismeréséül. » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Hétfő Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés Kedd Gyógyír Szerda Légyott, Lurkókuckó Csütörtök Bizalmasan Délmadár, Utazó Szombat Szieszta A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents