Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-31 / 305. szám

2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK 19 Kérdés 1: Fejetlenül mégis lehet kézilabdázni? Kérdés 2: Melyik Pick-játékos van a képen? FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Radnótitól a nordhorni túráig VÁSÁRHELY, DEBRECEN. Nem az idén történt. És nem is volt túl vidám. Legalábbis elsőre, később jókat derültünk rajta. Évekkel ezelőtt Debrecenben vendégeskedett a HNKC élvonalbeli női kézilabdacsapata. Elkísértem a lányokat, s ha jól emlékszem, vereségről számolhattam be - a számszerű eredményt már nem tudom felidézni. Ezt a meccset még a „hőskorban" játszották, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nem laptopról, hanem mobiltelefonról adtam a lefújást követően a tudósítást. A csarnokban a pálya mellett és a lelátó mögött sétálva, a neveket gondosan betűzve, majd a kész anyagot visszaolvastatva, az eredményt egyeztetve az ügyeletes kollégával. Időigényes, de ha nem „muszáj", az ember nem akar hibázni. Mégis megtörtént. Igaz, nem az anyagban. Mikor végeztem, kerestem a csapatot a csarnokban - nem találtam. A büfében, majd a sportcsarnok előtt - hiába. És a parkolóból eltűnt a busz. Viszonylag hamar összekapcsoltam a két tényt: itt hagytak. Itt felejtettek. Gyorsan tárcsáztam Farkas József, alias Cinga mobilját - ő volt akkor az edző -, az első kérdése az volt: - Hát te hol vagy? Debrecenben, a csarnok előtt - mondtam. Rövid csönd után közölte, azonnal visszajönnek értem, a város határából fordultak vissza. Akkor nem „röhögtem körbe a fejem", de később jókat mosolyogva többször emlegettük az esetet. Tudom, más kollégával is történt hasonló. De egyikünk sem elveszett ember... Négykezes, kosárlabdára Ritka, hogy az ellenfelek játékosai ekkora összhangban játszanak, a Szeviép-Szolnok női kosárlabdameccsen mégis megtörtént. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA HUNGUEST HOTEL PANORÁMA H É V I Z *** HUNGUEST HOTEL HELIOS HÉVÍZ Debrecenből kéne menni Németországban, Nordhornban. Bárok István, a Ságvári-gimnázium kiváló testnevelő tanára úgy gondolta, hogy a KEK-mérkőzés után megmutatja nekünk a kis német város nevezetességeit, sőt „beleszippantott" Hollandia levegőjébe is. A Pick vesztes meccse után a három szegedi újságíró gyalog indult el a szálláshelyére. Mivel Bárok tanár úr volt a rangidős, így rá bíztuk a túravezetést. Kár volt. Egy téves sarki jobbra fordulás után egyre távolodtunk a lakóövezettől. Jött egy tó, egy erdő, majd szántóföld, vasúti sínek, rét. Nordhorn sehol. Kezdett sötétedni is - pedig nyugaton jóval később megy le a nap -, így a kivilágított házak megpillantása megdobogtatta a szívünket. A Nordhorn tábla újbóli megjelenése pedig olyan örömet szerzett, mint amikor a Pick megveri a Veszprémet. A három tollforgató ugrált, pacsizott örömében. „Ez az, Pista!" biztattuk túravezetőnket. Egy helyi lakos - hatalmas nordhorni kézilabdafan volt - gyors és szakszerű útmutatása után sikerült visszatalálni a helyes útra. 10 perces kis séta helyett egy másfél órás túrára fizettünk be. Akkor elfelejtettünk valamit - megköszönni ezt a túrát. Mert ha nincs, akkor ez a sztori §incs. Tisztelet Ngalle módra Ha HÉVÍZ, akkor Hunguest Hotels! (Érvényes 2010. 01. 04 -02.12., kivéve kiemelt időszakok) minimum 2 éjszakától Hunguest Hotel Panorámá-ban már 7.400 Ft-tól / fő / éj félpanzióval, fürdőjeggyel Hunguest Hotel Helios***w"-ban már 8.900 Ft-tól / fő / éj félpanzió, korlátlan fürdő és weliness részleg használat Egy tudósítóval sokszor történnek emlékezetes dolgok. Olyan események részese lehet, amelyektől még évek múlva is röhögőgörcsöt kap. Három ilyen sztorit gyűjtöttem egy csokorba. SZEGED, MONTPELLIER, NORDHORN SÜLI RÓBERT Három történet. Egy még a múlt századból, kettő pedig 2009-ből. Egyik sem mindennapi sztori. 6 PERC 69 MÁSODPERC. 1998 tavaszán történt a Radnóti-hétfők B ligájában, a Charlton-Arany Ászok rangadón. Az Ászok 5-0-ra vezetett - végül ennyire is nyertek, Simády Béla a kapuban mindent védett, így a végül az A ligába felkerült Charlton kiadós vereséget szenvedett -, s még bőven volt hátra a meccsből, amikor a Délmagyarország akkori sportrovatvezetője, Süli József és helyettese, Szélpál László megérkezett a gimi sportudvarára. Miután megtudták, hogy mennyi az eredmény, az ifjúsági Európa-bajnok Szélpál megkérdezte a meccset vezető Bokor Béla sporttársat, hogy mennyi van még hátra a derbiből. Béla válasza a következő volt: - Hat perc hatvankilenc másodperc! - Erdős sporttárs, térdre borulok a döntése előtt! - a Makó FC NB ll-es labdarúgócsapatának kameruni légiósát, Joseph Martial Ngallét talán azért is kedvelik sokan, mert ennyire tisztelettudó. A bocsi kapus, Hamar a makói felsegítésére indult, és talán mondta is: - Zsozsó, nem kell ez, még a végén visszavonja a sárga lapodat! FOTÓ: KARNOK CSABA További ajánlatunk: Szilveszterre helyek még kaphatóak. Fesztivál hétvégék, gazdag műsorral, sztárokkal, színes programokkal. Részletekről érdeklődjön elérhetőségeinken. Üdülési csekket elfogadunk. Az árak az idegenforgalmi adót nem tartalmazzák. Szobafoglalás: tel.: 06(83)342-895, 06(83)341-580, fax: 06(83)340-485 E-mail: hotelpanorama@hunguesthotels.com I E-mail: hotelhelios@hunguesthotels.com www.hotelpanorama.hunguesthotels.com I www.hotelhelios.hunguesthotels.com 2009 novemberében Szeged volt a házigazdája a LEN-kupa csoportküzdelmeinek. A Szeged Beton legnagyobb riválisa az olasz Posillipo Napoli volt. A talján alakulat éppen az öltözőből baktatott felfelé az újszegedi sportuszodába, amikor a Baksa Lászlótól kapott, 1-es számmal ellátott kapussapkában Cattani, a közismert szegedi szurkoló felpattant a büfé előtti részen. Egy öt másodperces csend után Cattani magasba emelte a kezét, majd „Juventus! juventus!" kiáltásba kezdet. A Napoli pólósai jót mosolyogtak a sportcsarnok törzsszurkolóján, csendben elballagtak mellette. Ha Cattani tudná - lehet, hogy tudta (?) -, hogy futballban a Napoli legnagyobb ellensége éppen a juventus, akkor méltán pályázhatna az év beszólására! FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A pályán és annak szélén mindenki dőlt a röhögéstől. VADKERTI, A KÁVÉFŐZŐ-SPECIALISTA. 2009 novembere, Montpellier, vasárnap délután. Két szegedi sportújságíró kávézni indul - ingyen volt! - az Antigoné halijába. Süli I. és Süli III., azaz Róbert és András egy kis feketével szerette volna magát spannolni az esti Montpellier-Pick BL-rangadó előtt. A kávéfiltert pillanatok alatt megtalálták, a csészét, a gépet is. Filter gyorsan be a „begrébe", rá a forró víz, majd egy semmilyen színű lötty készült el, amely semmiképpen sem emlékeztetett a megszokott feketére. Ebből a fehér színű valamiből végül sikerült nyolcat elkészíteni, amely mint egy kalocsai motívum díszítette a kávégép környékét. Jól mutatott. Egy óra eltelte után Vadkerti Attila - természetesen a játékosok között gyorsan terjedt a testvérpár ügyetlenkedésének híre - tartott szakmai bemutatót a kávé elkészítéséről. Egyetlen mozdulatot mutatott meg: miként kell a filtert a gépbe, egy „kisfiókba" belehelyezni. Erre mondják: ennyi! BÁROK ISTVÁN, A TÚRAVEZETŐ. Idén történt ez is, méghozzá Arany Ászok. Munkában a sorfal. FOTÓ: FRANK YVETTE Az év beszólása