Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-03 / 283. szám

10 2009. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK AKTUALIS Bizalmasan SZERKESZTI SZABÓ CSILLA Csernus Imre a magányról és az egyedüllétről: A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött. AZ IGAZI SZEMPILLA A kávézó nők DARVAS! LÁSZLÓ TÁRCÁJA Bár még a szakértőknek is fura, bizony egy 10 dolláros robothörcsög jelenti az ajándékszenzációt a tíz év alatti gyerekek számára az Egyesült Államokban. A hörcsög már szeptemberben a boltokba került, a zsúfolt polcok láttán azonban sok szülő elhalasztotta a vásárlást, mondván, hogy majd karácsonyra megkapják a kicsik a fura állatot. A robothörcsögnek azonban időközben igencsak megemelkedett az ázsiója, gyorsabban elkapkodták, mint a HINl-oltóanyagot jegyezte meg az egyik anya. A játékhoz való „létfontosságú" tartozékokat - például a hörcsögautót és a házat - külön lehet megvásárolni. A robothörcsög sikere sok tekintetben érthetetlen a szakértők számára. Zajos, körbe-körbe autózik, de nem mindig úgy működik, ahogy kellene. Sok mindenre nem lehet használni - írták le a játékot. „őszintén szólva nem igazán értem. De erre nincs is szükség ahhoz, hogy egy játék ilyen sikeres legyen" - mondta Gerrick Johnson piacelemző. A játékokat azonban sok dolog teszi kelendővé, vicces kiegészítők, ijesztő jellegük vagy éppen az, hogy nehezen beszerezhetők - tette hozzá a szakember. A gazdaságilag nehéz időkben egy nagy előnye is van a robothörcsögnek, mégpedig az, hogy olcsó. A Zhu Zhu Pets mindösszesen 46 alkalmazottal dolgozik, 16-an az Egyesült Államokban, 30-an pedig Kínában. A PSZICHOLÓGUS Csodálatosan gazdag és szép ez a hivatás. A pszichológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományában tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdekesebb: magával az emberrel. SEGÍTHETÜNK ÖNNEK ISI Ha bántja valami és megoldást. tanácsot szeretne a szakembertől, írjon nekünk és segítünk. Várjuk hozzászólásaikat a bizalmasan@ lapcom.hu címre. MINDENBŐL VAN KIÚT, DE NEM MINDEGY, HOVÁ JUT VELE AZ EMBER. Levélírónk nehéz helyzetben van. Nem hiszem, hogy üres buzdításoknak, „vigasztalásoknak" sok hasznát venné. Azt sem hiszem, hogy csupán kedélyjavító molekulák hiányában szenved. Élő, emberi kontaktusra lenne szüksége. Segítő helyzetben a pszichológus ilyenkor sűrű terápiás találkozást javasol. Itt az újság lapjain ez nem lehetséges, szeretnék mégis az ön segítségére lenni. Mutatok valamit az önsegítés módszertanából, ami a hasznára lehet. A módszert úgy is nevezhetnénk: „hogyan húzzam ki magam a gödörből saját hajamnál fogva". Kérem, az alábbiakat olvassa lassan, elmélkedve, elképzelve! TEGYÜNK EGY KIS IDŐUTAZÁST! Gondoljon arra, mit tett ön élete során olyankor, amikor gyermekei, szerettei voltak nehéz, elcsüggedt állapotban! Most ön van ebben az állapotban, tehát ugyanezt kell tennie önmagával: magunkat a gödörből gondoskodó szeretettel lecsillapítani a belső háborgást, lenyugodni kis időre, alkalmas lelkiállapotba kerülni arra, hogy önmagával foglalkozzék. MIT ÜZEN A „FÖLÖSLEGESSÉGÉRZÉS"? Hasonló módon szálljon önmagába, és hagyjon felbukkanni emlékeket olyan helyzetekről, amelyekben feleslegesnek érezte magát, például: NÉZZÜK A MÚLTAT! 99 Bizony mondom, a tíz éwet idősebb önmaga a 69 éves bölcsességével éppúgy ki tudná húzni mai 59 éves önmagát a pácból, ebből az életkori krízisből. Belső tekintetét pásztázó figyelemmel irányítsa a múltjára! Lássa újra, hány és hány válságos, nehéz helyzet \

volt már az életében: iskolakezdet, kamaszkor, párválasztás, kudarcok, veszteségek. Engedje közel magához ezeket az emlékeket, és figyeljen arra, hogy mi minden adott erőt, támogatást akkor és ott ahhoz, hogy túljusson a válságos helyzeten! Merthogy túljutott rajtuk, különben nem is lenne itt, túljutott és elhozta önmagában, belül azokat a pozitív érzéseket, energiákat, bölcsességeket, amelyek a túljutás győzelmében segítették. Ezek a kincsek erőforrások, ezek most is ott vannak önben, még ha e pillanatban nem is fér hozzájuk. amikor kisgyerekként a másik szobából kihallgatta a szülők veszekedését; vagy amikor kiskamaszként együtt sétált a barátnőjével és a barátnő fiújával; vagy amikor egyik munkahelyen értelmetlen feladatok sorát kapta. így visszatekintve, most már sokkal jobban értheti, miről üzent önnek akkor ez az érzés. Mire lett volna szüksége ezekben a helyzetekben, hogy ne érezze kutyául magát? Mostani bölcsességével mit tudna súgni, tanácsolni, támogatásként adni annak a régi kislány önmagának? Bizony mondom, a tíz évvel idősebb önmaga a 69 éves bölcsességével éppúgy ki tudná húzni mai 59 éves önmagát a pácból, ebből az életkori krízisből. Talán ismert is régen hasonló, bölcs, derűs öregasszonyt, nagymamát, szomszédasszonyt, valakit. Mit mondana, tenne ő hasonló élethelyzetben? Talán beszélne arról a titokról, hogy minden véges. Talán elmondaná, hogy az életben nem „megcsinálni" jó valamit, hanem „csinálni". Talán idézne egy zsoltárt. Az is lehet, hogy csak kacsintana egyet, vagy melegen megölelné: „Tudod, kedves, mindig szeretnünk kell valakit." Valakit, akit lehet. Robothörcsög a legjobb ajándék Most már Magyarországon is látunk papírdobozokkal sasszézó fiatalokat. A dobozban kávé lötyög, illetve annak nevezett híg-fekete lé. Jó, a helyzet fokozódni fog, de mi már most teszünk néhány alapvetést, melyek a kávézás rituális műveleteiről szólnak. A férfiak és nők kávézási szokásaiban komoly különbségeket állapított meg a szakirodalom. A nő lassabban issza a kávét, ez köztudott. Sőt, nemcsak lassabban iszik kávét, de általában hagy is a csésze alján valamennyit, marad egy kis okkerkedés, mert a nő több tejet használ, több kapucsínót gyilkol le, mint eszpresszót. A nő jobban örül az ajándék kávénak, mint a férfi. A férfi egyenesen elszomorodik tőle. Nem lehet tudni, miért. Illetve talán, mert a borra gondol. Szomorodott már el ajándék bortól egy férfi? A nő több cukrot használ, és mindig páratlan számút, úgy értjük: mokka vagy kiskanál. Ám egy reménytelen, de hősies fogyókúra alkalmával rádöbben, sokkal jobb a kávé cukor nélkül, és attól fogva így issza, és csak egyébként dugdossa ujját a kristálycukros ibrikbe. Ha férfiakat látunk kávézni, abban semmi különös nincsen. Nem kell megijedni. Nem kell kombinálni. Nem kell azt gondolni, vihar, katasztrófa közeleg. A kávézó urak üzletemberek, politikusok, irodalmi lapszerkesztők. Hanem ha két nőt látunk kávézni, az már nyugtalanító fejlemény. Két nő kávézásából bármi furcsaság kijöhet, jégkorszaki válás, egy főváros romba dőlése, az óvónő meggyilkolásának terve, vagy: „Képzeld, ma észrevettem, hogy rúzsos a zoknija nagylábujja!" Ha egy reggel a nő azt mondja a szerelmének: „drágám, mától egészségesen élünk", vagyis ne tovább a szívdöglesztő, savtermelő kávéval, hanem ízletes kínai, ceyloni tea gőzölje az arcunkat, és facsart gyümölcsleveket iszunk, nem kell megijedni, a harmadik nap már újra elmélyülten szürcsöli a szívkiverő feketét a reggelizőasztalnál. Ha férfi hív meg nőt kávézni, az igazán semmit nem jelent, ha a férfi őszintén akar valamit, akkor vacsorára, italra tesz ajánlatot. Ha nő hív meg férfit kávézni, az mindig többet jelent, mint egy férfi invitációja. Abból tényleg bármi lehet, Erdély visszafoglalására való rábírás, szerelmi vallomás, kölcsönkérés. Nő kávéba soha nem tesz mérget. Ha igen, eltévesztette. Mert a tejbe akarta szórni a halálos port, és csak aztán adni a tejet a kávéhoz. Majd pedig félrebillent fejjel, a hajtincsét a mutatóujjára csavargatva nézni a férfi finoman liftező ádámcsutkáját. Van továbbá egy nagy, végzetes kérdés. Megbízható-e az a nő, aki fahéjat tesz a kávéjába? Levélírónk nehéz helyzetben van. Nem valószínű, hogy üres buzdításoknak, „vigasztalásoknak" sok hasznát venné. Az önsegítés módszertanából hasznos dolgot tanulhat. A módszert úgy is nevezhetnénk: „hogyan húzzam ki magam a gödörből saját hajamnál fogva". „59 éves özvegyasszony vagyok. Férjem 7 éve halt meg rákban. Nem volt könnyű életem. Sokat küzdöttünk, dolgoztunk, hogy minden megtegyen. Két Fiamat felneveltük, kitanultak. A nagyobbik már házas, a kisebbik még nem. Unoka nincs. Sajnos messze laknak mindketten. Magam vagyok, és egyre nehezebb a magány. Az egészségemre nem panaszkodom, kis pénzembőt kijövök valahogy, nem is itt a baj. Úgy érzem, így egyedül értelmetlenné vált az életem. Nincsenek célok, elképzelésem sincsen arról, hogyan tovább. Újrakezdeni nem lehet, folytatni meg nincs mit. Teljesen fölöslegesnek érzem magam. Van ebből kiút?" Kihúzni FODOR DÉNES KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS