Délmagyarország, 2009. december (99. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-17 / 295. szám

10 2009. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK SZERKESZTI SZADÓ CSILLA Az apa A híres római mondás szerint: Mater semper certa; páter est quern nuptiae demonstrant (Az anya mindig biztos; az apa a házasság által nyilvánul meg). A legokosabb kislány DARVASI LÁSZLÓ TÁRCÁJA M CTS DO M CÖ Megboldogult tanárkorunkban gyakran tettük föl a rettenetes kérdést, és aztán lángszórós tekintettel égettük végig a didergő gyerekarcokat, hogy halál, halál arra, aki nem tudja, hány szolgája falta Dózsa félig sült húsát, hányan futottak Győrnél, hány esőcsepp hullt le március idusán Pest-Budára, mi volt a dzsidás neve, aki átdöfte Petőfi szívét! Nem is az, hogy mindent tudni kell, de e kérdéseket föltétlenül, hogy becsületes magyar ember lehessen a delikvensből! Nyolc légy pásztázott a teremben eddig, most kussolnak ők is. Milyen jó érzés, hogy félnek. Hogy tisztelik az embert. A szorongástól megsárgul a vázavíz, lassan kisebb lesz a szivacs. Halkan remeg az egész középső sor. És akkor megkérdezzük az első delikvenst. Nem tudja. Szégyen, arcpír, lassú összeomlás. Nem tudja a második és a harmadik sem, és az ötödiknél nagy levegőt veszünk, és jaj, és hirtelen jeges izzadság lepi el a homlokunkat. Arra döbbenünk, mi sem tudjuk. Elfelejtettük a választ, vagy keverjük valamivel, vagy nem is tudtuk soha. Ilyenkor a pedagógus két dolgot tesz. Kiabálva utasítja az egész lusta, mihaszqa bagázst, hogy a következő órára, ha kell, az Amerikai Kongresszusi Könyvtárból vagy a Lomonoszov Egyetem titkosított archívumából, de előbányásszák a választ. És aztán vagy előbányásszák vagy elfelejtik. De azért ebben az eljárásban van kockázati tényező. A következőben azonban nincsen. Azért ugyanis Katika szavatol, ő a legcsendesebb kislány,, eminens. De még megkérdezzük a két nagyobb hangú eminenst, nyugalom, ők se tudják. Aztán finoman Katika felé fordulunk. Nyulacska arc, örökcopf, fakó köpeny, a nővére szandálját hordja. Katika szó nélkül áll fel. Katika néz ránk, szája sarkában enyhe, szégyenlős mosoly, szempilláin zongorázgat a feszültség, és aztán halkan megmondja, hogy pontosan négymillió-ötszáztizenkettő esőcsepp hullt alá március 15-én Pest-Budán. És leül. És lehajtja a fejét. ő jutott az eszünkbe, Katika, aki nagykabátban botladozik most előre a hirtelen jött fagyban, két gonosz kisgyerek tolakszik utána, a horizont szélén ott imbolyog a részeges, de jólelkű férj, a pénztárca félelmetesen lapos, de azért még most is tud mindent. Szégyenlős mosollyal válaszol, amikor a sarki kocsmából kiabálnak utána, mikor egyenlíti ki a ( Feri tartozását. • A MAGYAR NAGYLEXIKON SZERINT A Heian a középkori japán történelem kiemelkedő jelentőségű periódusa. A korszak kezdetét aforrások 794-re teszik, amikor a császári főváros Nara helyett Heiankjó (Kiotó) lett. Erre az időszakra tehető a császárok szerepének háttérbe szorulása, de ez egyúttal a japán kultúra és művészet egyik virágkora is. Ősi japán piperekészlet Középkori piperekészletet fedeztek fel Japánban egy asszony sírjában, aki valamikor a Heian-korszak (794-1192) legvégén élhetett a mai Hjógo prefektúra területén. A sírban, amelyet Nisivaki közelében tártak feL 17 centiméteres vasollót és egy 8,5 centiméteres csipeszt találtak. Emellett egy 6 centiméteres agyagés 5,7 centiméter átmérőjű porcelántálkát is felfedeztek. A piperekészletet egy 9 centiméter átmérőjű bronztükör tette teljessé. A sírban felfedezték az elhunyt egyéb személyes ingóságait is. „Nagyon nagy ritkaságnak számítanak az ősi japán kozmetikai eszközök" - hangsúlyozta a lelettel kapcsolatban Jamasita Siro, a prefektúra régészeti múzeumának közönségkapcsolati osztályvezetője. Mint hozzátette, a felfedezés különösen becses annak fényében, hogy a leletek révén valami megtudható arróL hogy miként éltek a nők az ősi főváros falain tóvüL A szakemberek feltételezése szerint az asszony a korabeli elit tagja volt, esetleg egy olyan befolyásos személyhez tartozott, aki a Kiotóban éiő földesúr megbízásából igazgatta az adott régiót. SEGÍTHETÜNK ÖNNEK IS! Ha bántja valami és megoldást, tanácsot szeretne a szakembertől, írjon nekünk és segítünk. Várjuk hozzászólásaikat a bizalmasan;® lapcom.hu címre. CSODÁLATOSAN GAZDAG ÉS SZÉP EZ A HIVATÁS A pszichológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományában tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdekesebb: magával az emberrel. Van-e joga megfosztani a gyermekét az igazságtól, hogy ki is ő valójában? Mert mindenkinek joga van megismerni a valódi családfáját, genetikáját, örökletes hajlamait, tehetségeit, betegségekre való kockázatát, rokonságát, gyökereit. FODOR DÉNES KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS Nehéz titokkal élni az életet, olyan titokkal, amit nem mondhatsz el a legjobb barátodnak sem. Na ne valami gyilkosságra gondoljon, nem bántottam én senkit. Épp ellenkezőleg: szerettem, szeretni akartam valakit, akkor is, ha esztelen, reménytelen volt a dolog. Régen volt. Nem akarok magamról írni semmit, amivel elárulnám a kilétemet. Csak egy kérdésre válaszoljon, hány éves korában kell megmondani egy gyereknek, hogy „más az apád"? Ezt a mai napig sem mertem megtenni, közben a gyermekem már ifjúkorba lépett. Jó családban nőtt fel, szerettük, támogattuk, a férjem most is mindent megtesz érte. Rontottam volna el az egészet azzal, hogy gyermekkorában elmondom neki az igazat? Azt hittem, az idő múlásával valahogy elenyészik ez az egész, feledésbe merülhet, de nem így lett: ahogy ránézek a gyermekemre, az arca vonásaiban, egy-egy mozdulatában újra látom a régi „Ő"-t, és arra gondolok, hogy a gyerek is mindjárt kirepül, párt választ, görcsbe rándul a gyomrom a fájdalomtól és a félelemtől, a torkomat fojtogatja a sírás, megöl a bűntudat. Nincs semmi megoldás? Nem lehet már jóvátenni semmit? Mit diktáljon ilyenkor a szeretet? Mit tegyek? tel helyett „rosszá tesz" mindent, kárt okoz, ha vallomásával újra beavatkozik a sorsba és kizökkenti a dolgok eddigi „természetes" menetét? Jóvátétel helyett összekuszálja a családi kapcsolatokat, visszamenőMegfigyelésem szerint az emberek gyakran szeretnének úgy tekinteni aktuális életbajaikra, mint valami matekfeladványra, aminek biztosan van egy, néha több jó megoldása is, pedig az élet sokszor nem így működik. Vajon mit mondanánk ... . , 99 Vajon mit mondanánk Bank bánnak vagy Hamlet dán királyfinak, hogy mit tegyen, mi a nyerő lépés? Borítson fátylat a múltra, gondolkozzon pozitívan és egyáltalán örüljön annak, hogy vagyonos emberi? Bánk bánnak vagy Hamlet dán királyfinak, hogy mit tegyen, mi a nyerő lépés? Borítson fátylat a múltra, gondolkozzon pozitívan és egyáltalán örüljön annak, hogy vagyonos ember!? Ml TÖRTÉNIK ILYENKOR PSZICHOLÓGIAILAG? A fiatalember új, nagyobb formátumú identitást, önazonosságot talál, önértékérzésében rendkívül megerősödik, új küldetéstudatot kap, ami életenergiákkal telíti. Ha fordítva sül el a dolog és tragédia a történet, akkor a személyiség pszichológiai változásai is fordítottak: ijesztően elbizonytalanodik abban, kicsoda is ő; mélyen csalódik azokban, akik becsapták e vonatkozásban; értéktelennek érezheti magát és eddigi céljai megkérdőjeleződnek. BŰNTUDAT Ami a bűntudatát illeti, ha ön vallásos, hívő asszony, akkor van egy vezérfonala arra, hogyan jusson el az elkövetett bűntől a bűnbocsánatig. Na de mi legyen az ön által említett jóvátétellel? Nagyobb fejtörést okoz a jóvátétel kérdése. Kell-e, lehet-e itt jóvátenni valamit, valami rosszat, amit elkövetett valaki ellen, „ vagy jóvátéKAKUKKFIŐKÁK Pontos statisztikák nincsenek arról, hogy milyen gyakori a „kakukkfióka-jelenség", de ritka nem iehet, ha bármely közösségben, faluban, pletykapadon készek mesélni ilyen történeteket, ha külön kategória született e témában a postásviccek, tisztelendőúr-viccek számára. A világirodalom gyakori motívumai közé tartozik a származási tévhit, amelyre aztán fény derül: „talált gyerek", „elcserélt gyerek", „fattyú gyerek". Érdekes módon a történetek egy része nem tragédia, hanem boldogságtörténet: az egyszerű sorban élő fiúról, lányról kiderül, hogy királyfi, királylány vagy nagyúr egyetlen örököse. leg átértékeli a múltat, kétségbe, krízisbe ejt mindenkit? VAN-E JOGUNK? Kérdés azonban az is, van-e joga megfosztani a gyermekét az igazságtól, hogy ki is ő valójában? Mert mindenkinek joga van megismerni a valódi családfáját, genetikáját, örökletes hajlamait, tehetségeit, betegségekre való kockázatát, rokonságát, gyökereit. Másrészt gyermeke eddig is (a hiányzó tudás nélkül is) élt egy életet, egyet a lehetségesek közül, és amint ön írja - jó életet élt jó családban, amelyben kialakult a saját énje, neveltetése, szokásai, értékei. Itt lett olyanná, amilyen, és ez a személyiség most már az övé. ön mint anya hagyta, hogy ez így legyen, megszülessen, kifejlődjön gyermekének ez a külső-belső világa, így most már felelős azért, ami van: védenie kell, ami ebben érték. FONTOSABB A JÖVŐ Lehet, hogy az igazság nevében szabad lenne azt az egy árva dominót meglökni, no de muszáj néznie azt is, hogy milyen következményláncolatot indít el. Jóleső volna feltételeznem, hogy a gyermeke már stabil személyiség és bensőséges felnőtt-felnőtt kapcsolatbem vannak egymással, továbbá, hogy önnek más nyomós oka is van a közlésre, nemcsak a lelkiismeretén akar könnyíteni. Bármilyen tapintatosan teszi, a közlése okozhat törést kettejük kapcsolatában. Van, aki csak végrendelete titkos mellékletében „vállalja" ezt a kockázatot. Bárhogy is dönt, kérem, egyet ne tegyen: ne mondja azt a gyermekének, hogy sajnálja, ami történt.