Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-04 / 258. szám

8 MEGYEI TÜKÖR 2009. NOVEMBER 4., SZERDA KRAJKÓ ZOLTÁN A MAKÓI HÁRMAS GYILKOSSÁGI ÜGYRŐL Nem tud védekezni a halott SZEGED KUNSTÁR CSABA A bíróság kegyeleti jogokat sértett, amikor a makói hármas gyilkosság ügyében az egyik áldozatot mondta ki bűnösnek - véli Krajkó Zoltán ügyvéd. Tavaly májusban egy makói ház­ban brutálisan meggyilkolták Siha Norbertet, volt barátnőjét és a lány nagymamáját. A közelmúltban a bíróság - első fokon - kimondta: a két nőt Siha Norbert, a fiatalembert pedig P. Jó­zsef gyilkolta meg. OHB^agBaajB - Volt olyan vallomás, amelyben beismerte a gyil­kosságokat. Volt olyan vallo­mása is, amelyben azt állítot­ta: a két nőt Siha ölte meg, majd a fiatalember könyör­gött neki, hogy segítse át a halálba, ő ezt megtette. Az első vallomását - amelyben mindhárom gyilkosságot ma­gára vállalta - videóra is rög­zítette a rendőrség. Szerintem ezt komolyabban lehet venni, mint a többit. Ebben részlete­sen és logikusan elmondta, hogyan követte el a bűncse­lekményt. - Mi köze volt Siha Norberthez, annak volt barátnőjéhez és a lány nagymamájához? Hogyan keveredett az ügybe P. József? - Még mindig nem világos, hogy mi motiválhatta P. Józse­fet a gyilkosságra. A nővérétől származó információk szerint Siha Norbert több millió forin­- Az ön ügyfele a makói hármas gyilkosság egyik áldozata, Siha Norbert. Védett már halott em­bert a bíróságon? - Még nem. A vádirat kez­detben arról szólt, hogy mind­három gyilkosságot P. József követte el, azonban Siha Nor­bert bízta meg őt volt barátnő­je meggyilkolásával. Végül az ítélet az lett, hogy a két nőt Si­ha Norbert gyilkolta meg, vele pedig P. József végzett. Jogi szempontból aggályosnak tar­tom, hogy a vádirat egy nem élő személy bűnösségére utal­jon. Az eljárás során P. József tudott védekezni, vallomást tenni, Siha Norbert nem. - P. József 7-8 vallomást tett. Ilyen esetben melyik lehet per­döntő? tot ígért neki, ha végez volt barátnőjével. P. azt állította, Siha zsarolta őt: ha nem teszi meg, akkor bántódása lesz ne­ki és a családjának is. Ez azért is hihetetlen, mert Siha Nor­bert zárkózott, csendes ember volt, aki soha senkivel nem került konfliktusba. - A bírósági ítélet elsősorban szakértői véleményeken nyug­szik. Az egyik késen DNS-vizsgá­lattal megtalálták Siha Norbert 99 Volt olyan vallomás, amelyben beismerte a gyilkosságokat. Volt olyan vallomása is, amelyben azt állította: a két nőt Siha ölte meg, majd a fiatalember könyörgött neki, hogy segítse át a halálba. Krajkó Zoltán hámsejtjét, valamint a cipőjén a két nő vérét. Ezek tények. - De nem bizonyítanak semmit. A szakértői jelentés­ben csupán az áll, hogy a kés - amelyen megtalálták a hámsejtet - valamikor Siha Norbert kezében volt. De tel­jesen megalapozatlan az a feltételezés, hogy ezért mind­két nőt ő ölte meg. Ugyanak­kor a bíró nem vette figye­lembe, hogy P. József összes ruhája csupa vér volt. Szerin­te az máshogy is beszennye­ződhetett. - P. Józsefet életfogytiglanra ítélték. Mit veszíthet másodfo­kon? - A bíróság 30 évben ha­tározta meg a legkorábbi szabadlábra helyezés időpont­ját. Másodfo­kon ezt 40 évre is emel­hetik, vagy akár tényle­ges életfogy­tiglani is kap­hat. - A Siha család hogyan fogad­ta az ítéletet? - Teljesen összeomlottak. A bíróság - nem jogerős - ítélete egyrészt kegyeleti jo­gokat sértett, másrészt nem­csak Siha Norbertet, hanem annak szüleit is megbélye­gezte. Az édesapa elismert és köztiszteletben álló nőgyó­gyász Makón. Krajkó Zoltán: jogi szempontból aggályosnak tartom, hogy a vádirat egy nem élő személy bűnösségére utaljon. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA HUGYECZ JÓZSEFNÉ ÉS KOTHENCZ DEZSŐNÉ MEGLÁTOGATTÁK EGYKORI MUNKAHELYÜKET Fellobbanó emlékek a szegedi gyufagyárban A szegedi gyufagyár régen és most. Kothencz Dezsőné 27, Hugyecz Józsefné pedig 39 évig dolgozott az üzemben, amelynek modern gépsorait érdeklődve szemlélték. FOTÓ: DM/DV, SEGESVÁRI CSABA Víz és tűz. Szegeden Neubauer József kezdte meg a gyufagyártást 1858-ban a Sóház utca környékén. Az 1870-es évek végén került át a gyár a mai helyére. Az 1879-es nagyárvíz a gyufagyárban is káro­kat okozott, de az új üzem a beindulás utáni első években már 130-150 munkást foglalkoztatott. Egy 1910-ben bekövetkezett gáz­robbanás csaknem az egész gyárat elpusztította. Újjáépítése után megszűnt a sárgafoszforos gyufa gyártása. A második világháború alatt a szegedi gyárat is hadiüzemmé nyilvánították, majd államosí­tották. A 90-es évekre svéd többségi tulajdonba került. Amikor 1997-ben bezárt a budafoki gyufagyár, a szegedi maradt az ország­ban az egyetlen. 2006 óta a német tulajdonban álló gyárban rek­lám-, és kereskedelmi gyufát gyártanak. Két éve lángra kapott a készáruraktár: késztermékek és nyersanyagok égtek, a tűzoltók a legmagasabb riasztási fokozatot rendelték el. Még a környező váro­sok tűzoltóságai is besegítettek. Az 50-es években majdnem 700 ember dolgozott a szege­di gyufagyárban - ma 100-at foglalkoztatnak. A modern gépsorok között két egykori dolgozó, a ma nyugdíjas Hu­gyecz Józsefné és Kothencz Dezsőné mesélt. SZEGED BOBKÓ ANNA Huszonkilenc és tizenkilenc évvel a nyugdíjazásuk után arra kértük Kothencz Dezső­nét, Ilonka nénit és Hugyecz Józsefnét, Piroska nénit, hogy tegyenek velünk egy sétát a szegedi gyufagyárban. A kapun belépve rögtön kedves emlék fogadja Piros­ka nénit: még mindig ott áll a fenyőfa, amit évtizedekkel ezelőtt ültetett. Török György igazgatótól megtudjuk: ez a gyár karácsonyfája, minden évben feldíszítik. Az udva­ron az egykori étkezde mel­lett haladunk el. - Micsoda összejöveteleket szerveztek itt régen. Álarcosbált, május elsejei bulikat. Volt a gyár­nak bölcsődéje és óvodája is. Mára mindez megszűnt - ál­lapítja meg a 73 éves Piroska néni, aki a gyárban töltött 39 év alatt szinte minden osztá­lyon dolgozott, a címkézőtől a küldobozgyártóig. Akár­csak a 85 éves Ilonka néni, aki 27 évig állt a gyár alkal­mazásában. Mindketten bri­gádtagok voltak, többszörös kiváló dolgozók. Óvatosan lépked egymás­ba karolva a két idős hölgy a gyárépület földszintjén. S miközben az új, modern gé­peket méregetik, elmesélik, hogy az 50-es években majd­nem 700 munkás dolgozott a gyárban, amely jelenleg 100 embert foglalkoztat. Akkori­ban 11 gép készítette a gyufa külső dobozát és ugyanennyi a belsőt. Mára egy-egy szer­kezet oldja meg a feladatot. S míg az 50-es években egy óra alatt 8400 doboz készült, most ugyanennyi idő alatt 25 ezer skatulya szalad le a szalagokról. - Istenem, ezen az ajtón jártam be huszonhét évig - teszi össze két kezét a má­sodik emeleten Ilonka néni -, egész nap a gépsor mellett álltunk, ha ki akartunk sza­ladni a mosdóba, előre oda­készítettük az anyagot. Ha éhesek lettünk, itt ettünk állva. Nem lehetett otthagy­ni a dobozokat. Azért előfor­dult, hogy kiszöktünk letu­solni, mert nagy por és me­leg volt itt. Addig megkér­tünk mást, hogy etesse a gé­pet - meséli. Mára pornak nyoma sincs a modern gyárépületben. Török Györgytől megtudjuk: uniós pénzből komoly kutatás és fej­lesztés folyik a Szegedi Tudo­mányegyetem és a soproni Nyugat-magyarországi Egye­tem közreműködésével a gyu­fagyárban, hogy még hatéko­nyabbá tegyék a munkát. A gyárban je­lenleg rek­lám- és keres­kedelmi gyu­fákat gyárta­nak. Évtize­dekkel ezelőtt csak két fajtát készítettek - most előfordul, hogy napi 100 különböző ren­delésnek tesznek eleget. - A fenyőfán kívül nem sok olyat láttunk, ami régen is itt volt - összegez Piroska néni. Volt kolléganőjéhez ha­sonlóan két nagy szatyor gyufát kapott emlékbe az igazgatótól. 99 Egész nap a gépsor mellett álltunk, ha ki akartunk szaladni a mosdóba, előre odakészítettük az anyagot. Kothencz Dezsőné

Next

/
Thumbnails
Contents