Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-24 / 275. szám

Q MEGYEI TÜKÖR 2009. NOVEMBER 24., KEDD AZ ELSŐ LAKÓ A MENTŐBEN HALT MEG, A MÁSODIK A TISZÁBA FULLADT 100 ezerért kelt el a mindszenti beteg háza Hajdú Imre 30 négyzetméteres háza nem sokat változott a gazda halála óta. Ma is van lakója. FOTÓK: TÉSIK ATTILA Hajdú Imre mindenáron haza akart menni a kórházbúi, a házához vezető úton esett össze, majd a mentőben halt meg 2007-ben: a tévé is foglalkozott vele. Aki később beköltözött a hajlékába, ta­valy a Tiszába fulladt. Ma Barna Mihály él itt. A mindszenti beteg háza menedék lett, és innen már tényleg nincs hova menni. MINDSZENT BAKOS ANDRÁS „ A Démász nyilvántartása sze­rint a mindszenti beteg ma is él. A 2007. április 6-án elhunyt Hajdú Imre nevén szerepel a villanyóra, és fogyasztást is mér. A számlán is Imre bácsi neve áll, de a mostani lakó, Barna Mihály fizeti be. Most ő lakik a Miási úti házban. EZ CSAK SZERSZÁMOSKAMRA. - Annak idején itt voltam, amikor Imre épített, többen segítettünk neki; hivatalosan ez egy szerszámoskamra, megmondták, nem lesz gond, ha az alapterület nem na­gyobb 30 négyzetméternél. Nem is nagyobb: kis szoba, kis konyha - mondja Mihály. - Amikor történt vele az az eset, engem is megkérdezett az RTL Klub, mert egy közeli tanyán laktam. Kiszorultam a városból, elvált ember va­gyok. A tanyámat nemrég el­adtam egy ismerősnek, úgy, hogy benne lakhatok, de té­len összedőlt. Minusz tizenöt fokban kellett költözni, nem volt hová, átmentem Imre há­zába. Megállapodtunk a báty­jával, Péter bácsival, hogy megveszem a házat és a por­tát 100 ezer forintért, 10 ez­renként törlesztem április óta. Van még itt valamivel több Barna Mihály hazafelé tart. Befizette a villanyszámlát is. mint 10 ezer forint számlatar­tozás, még Imre idejéből, ezt is ki fogom fizetni, ha lezajlik a hagyatéki eljárás. Mihály rokkantnyugdíjból él. Egyik szemére nem lát, de ez még nem volna nagy baj, ha­nem a lába is beteg. - Hiába mennék napszámba, nem bír­nám az iramot, ilyen munkás nem kell sehova. Még jó, hogy nincs családom - mondja. Elvi­leg a ház melletti föld is az örökséghez tartozik. Aki eddig használta, most nem szántotta 99 Szégyen és botrány, hogy ilyen házak építését megengedik, hogy ilyen körülmények között lakhatnak emberek, és látni kell napról napra a leépülésüket. Abdul Rahim föl, a kihordott trágya ott áll he­gyekben a föld sarkán. A házba nem megyünk be, Mihály nem szeretné megmutatni. OLCSÓBB, DE NEHEZEBB ÉLET. Tanyán élni tudni kell: ezt a leckét ezrek tanulják ország­szerte, akik kiszorulnak a vá­rosból, és abban bíznak, az ol­csóbb házban olcsóbb lesz az élet is, és ez a lecsúszás majd megáll valahogy. És jobb, ha a régi ismerősökkel ritkábban ta­lálkozik az ember. Aztán a szé­gyenérzet is elpárolog, főleg, hogy itt, ha messze is van a szomszéd, valahogy többet tud meg, mint a régi ismerősök. Mihályt ugyanolyan jól is­merik a közeli tanyai bolt­ban-kocsmában, Miskolczi Mi­hálynénál, mint háza két ko­rábbi lakóját. Az előző is ide járt. Gyuri - ahogy Maca néni említi - csak úgy beköltözött, aztán nyáron, nagy melegben lement úszni a Tiszára, és bele­fulladt. Mihály más, még ku­tyája is van, amelyik most köly­kezett; ez az ember közlékeny, igényli a társaságot. De őróla is az állam gondoskodik. Ez itt azért számít fontos szempontnak, mert egyre látvá­nyosabb a különbség gazdálko­dó és kapaszkodó tanyai kö­zött, főleg életfelfogásban. Ma­ca néni próbál hatni a vendége­ire, hogy vigyázzanak maguk­ra. Ez kicsit nevelés is, de ne­hézkes, mert felnőtt emberek­ről van szó, akik itt költik el a pénzüket. A földből is meg le­het valahogy élni, de nyolc-tíz törzsvendég már biztosan eltart egy italboltot. A Miási úton, amely tanyák között vezet, há­rom kocsma is működik. NINCS BAJ, AMÍG ELFOGADJA A SEGÍTSÉGET. - Ahol én szület­tem, nem tanyák, hanem hét­végi házak voltak a város kö­rül, a tulajdo­nosok öröm­ből kertész­kedtek - me­sél Damasz­kusztól Abdul Rahim mind­szenti házior­vos, önkor­mányzati kép­viselő, Barna Mihály tanya­szomszédja. A beilleszkedés annak idején a palesztin orvos számára azt is jelentette, hogy tanyát vett. Gazdálkodik, arab zöldségféléket is termeszt. A városban segítőkésznek isme­rik, de amit erről a világról mond, mégis a kívülálló ítélete. - Mi 78-ban költöztünk Mind­szentre, akkor még itt minden tanya egy-egy igényes kis gaz­daság központja volt. Most is vannak ilyenek, a kiköltöző emberek zöme azonban nem is akarja megtanulni, hogyan kell beosztóan, előrelátóan élni. Nem ültetnek fát, nem vetnek semmit, hogy legyen ennivaló. Nincs jövőképük, és jövőjük sincs, de ez nem látszik, mert nincsenek szem előtt. Szégyen és botrány, hogy ilyen házak építését megengedik, hogy ilyen körülmények között lak­hatnak emberek, és látni kell napról napra a leépülésüket. Hajdú Imre halálához az ve­zetett, hogy csak akkor fogadta el a segítséget, amikor már nem lehetett rajta segíteni. Ameddig az így élő emberek el­fogadják a támogatást, nem olyan feltűnő, hogy romlik a sorsuk. Az aszfaltút mellett, a faágra akasztva minden dél­előtt ott függ Mihály üres étel­hordója is. A mindszenti tanya­gondnok hozza neki az ebédet. Hétmillió forintot nyert a Sing-Sing fotósa Tegnap este egy ország lehetett tanúja, ahogyan a 25 éves szege­di Jászkuti Gábor egyik pillanat­ról a másikra milliomossá válik. A TV2 vetélkedőjében, az Áll az alkuban nyert. A 7 millió 450 ezer forintból szívesen utazna, ám a pénzt inkább befekteti. SZEGED BOBKÓ ANNA - Régen is mindig megnéztem az Áll az alkut, míg Gundel Ta­kács Gábor vezette. Amikor március környékén újraindítot­ták a műsort, eldöntöttem, hogy jelentkezem - mondta Jászkuti Gábor, aki a TV2 vetél­kedőjének tegnapi adásában 7 millió forintot nyert. A Sing-Sing fotósaként dolgozó szegedi fiatalember, akinek az „Rettenetesen izgultam, és fáradt is voltam, hiszen előző este átmulattuk az éjszakát." Jászkuti Gábor a munkája, hogy a bulizókat örökíti meg, többfordulós válo­gatáson vett részt, mielőtt beke­rült a műsorba. A tévések kom­munikációs tréninget tartottak a jelentkezőknek, akiknek kü­lönböző szituációkban kellett eladniuk magukat. A tesztelés­re azért volt szükség, mert a ve­télkedő lényege nemcsak a já­ték, hanem hogy olyan karak­ter küzdelmét izgulhassuk vé­gig a pénzért, aki mindeközben szórakoztatja is a tévénézőket. Jászkuti Gábor nem ijedt meg a feladatoktól, amelyek megol­dásában segítségére volt, hogy média szakirányon végzett a fői iskolán. Pörgős, vicces stílusá-i val megnyerte a műsor készítő­it, így a többiek mellé ő állha-" tott fel az emelvényre, kezében a 21 táska egyikével. - Májusban kezdtünk el for­gatni. Többször is el kellett" utaznom Pestre. Végül novem­berben sorsolt ki a számítógép. Nagyon örültem, amikor meg­láttam, hogy az én nevem villog a kijelzőn. Rettenetesen izgul­tam, és fáradt is voltam, hiszen előző este átmulattuk az éjsza­kát - emlékezett vissza Gábor, akinek mindezek ellenére jól vágott az esze. Ügyesen, takti­kázva játszott, s végül elfogadta a bank ajánlatát. Állt az alku a 7 millió 450 ezer forintra. - Felvétel után rögtön meg is ünnepeltük a nyereményt a já­tékostársaimmal. A szegedi ba­rátaimnak és az ismerőseimnek azonban nem árulhattam el a dolgot - hallottuk a 25 éves fia­talembertől, aki a hétvégén Bar­celonába utazott. A spanyolor-? szági kirándulást már hónapok­kal ezelőtt leszervezte, így az ünneplésre csak ez után kerül majd sor Szegeden. Mit kezd a hirtelen jött nyereménnyel az újdonsült milliomos? - Nem fo­gom agyatlanul elszórni. Régi vágyam, hogy egyszer eljussak a Maldív-szigetekre. De még azt is meggondolom, hogy az uta­zás miatt hozzányúljak-e a nye­reményhez. Inkább befektetem, és majd a kamatokból költök - árulta el Gábor. Jászkuti Gábor biztosra ment: elfogadta az „igazgató úr" 7 milliós ajánlatát, FOTÓ: TV2 SZEGED MEGYEI JOGÚ VÁROS P POLGÁRMESTERI HIVATALA az 1997. évi LXXVIII. tv. 9. § (2) bekezdése értelmében értesíti a Tisztelt Lakosságot, bogy a „Szeged, Hosszú utca-CORA áruház közötti teriilet szerkezeti és szabályozási tervének módosítása" készül. A terv megrendelésre került, a tervezési munka megkezdődött.

Next

/
Thumbnails
Contents