Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-21 / 273. szám

2009. NOVEMBER 21., SZOMBAT 11 SZIESZTA ZERKESZTI WERNER KRISZTINA A karácsony lábai Főzőmesterünk szerint a karácsony kulinárisán négy lábon áll. Első a hal, második a pulyka, harmadik a töltött káposzta, végül a negyedik láb a speciális karácsonyi édességeket jelenti. A fertődi Esterházy-kastély számos kincse közül a mesék is kitüntetett szerephez jutnak. Vajdai Ágnes múzeumpedagógus jóvoltából második kiadását érte meg az Eszterházai tündérmesék - a színes rajzokkal, képekkel illusztrált kötetet németre is lefordították. IRODALOM HARCSÁS JUDIT A szerző, Vajdai Ágnes gyermekkori álma teljesült a mese­könyvvel. Az Eszterházai tündérmesék különlegessége inter­aktivitásában rejlik, azaz hogy a színes képek kihajthatók, mögéjük lehet kukucskálni... - Régi álmom valósulhatott meg - árulta el a szerző. - A mesékben felsejlik Esterházy Fényes Miklós alakja, akiről ki­derül, miként „csempészte be" a tündéreket a kastélyba, az itt élők mindennapjaiba. Tudvalevő, hogy a 200 évvel ezelőtt élők sokkal spirituáli­sabb módon éltek, hittek a csodákban, így a tündérekben is. Az összhang kiterjedt az állat- és növényvilágra is, így joggal ma­radt ránk a szlogen: Eszterháza a tündérek világa, Tündérvilág. - Vajdai Ágnes ma is hisz ebben? Olyannyira, hogy németül is be­mutatták, közreadták a könyvet. - Persze, hiszek a tündérekben, s ezzel nagyon sokan így vagyunk. Ők vigyáznak a kastélyra, az itt dolgozókra. Szük­ség is van rájuk, a felújítás kapcsán nagyon is „elkél" a se­gítségük. Ez nemcsak az én tapasztalatom, hanem a gyereke­ké és nagyon sok felnőtt látogatóé is. Mária Terézia festmé­nyekről néz le ránk, Fényes Miklós szelleme kétszáz év táv­latából is érzékelhető, a tündérek itt röpködnek, szóval nem vagyunk egyedül. - Ha jól számolok, három gyermeke közül a legkisebb, Rita akko­Eszterházai tündérmesék •••• Váncsa Istvánról, az idén 60 esztendős, fanyar humorú, 4—» izgalmas körmondatairól ismert újságíróról tudni lehet, hogy a OLO főzés már-már letaszította a kedvenc szabadidős tevékenységek trónjáról az ( olvasást nála, de az mégiscsak meglepő, hogy kiadványba is ' szerkeszti kedvenc ételeinek leírását. GASZTRONÓMIA PÓK VIKTÓRIA 99 A hallevest (halásztét) el is lehet ron­tani, de való­jában nem­igen szokás. Az éttermi halászlékről (hallevesek­ről) most nem beszé­lünk, sem a bajaiakról, mohácsiakról, szegediekről, sem a naxo­sziakról... Váncsa István publicista írásaira jellemző a fanyar humor, az ironikus, egyéni stílus. Nem ismeretlen témák számára a buddhizmus, az okkult és az igazi tudományok, az informatika és a konyhaművészet. Paradicsomos káposzta és az ősrobbanás Szóval adódik a kérdés: miért fog egy zsur­naliszta receptkönyvírásba? - Szeretek főzni és enni is. Harminc éve gyűjtöm, tökéletesítem az ételleírásokat. Amikor már nem fértem el otthon a sok re­cepttől, rendszerbe szedtem'őket. Azt gon­doltam, érdemes lenne kiadni a gyűjte­ményt, talán másokat is érdekelhetnek az általam kedvelt fogások. A gasztronómia mindig hobbi volt számomra, ha kötelező lenne a konyhai sürgölődés, talán nem kedvelném ennyire. Házasságaim révén egyre tökéletesebbé vált a főzőtudomá­nyom, hiszen első feleségem főzni sem tu­dott. A jelenlegi nejem is lelkes rajongója a kísérletezéseimnek. - Van-e kedvenc étele, illetve mi volt az a leg­bizarrabb fogás, amit valaha is megkóstolt? - Kevés ember van, akit a káposztás cvekedlihez ne fűznének emlékek. Nekem a gyerekkor, a szülői ház, a mama főztje jut eszembe róla. Ezt bármikor képes vagyok megenni. Szeretem a portugál, a spanyol és a dél-francia konyhát, a tengeri herkentyű­ket, a halakat, tervezem, hogy több kötetet is írok a mediterrán konyháról. A rovarok fogyasztása viszont távol áll tőlem, ezeket ha nem muszáj, nem kóstolnám meg. A rá­kot viszont szeretem, noha méretben az sem mindig különbözik egy nagyobbacska csótánytól. - Fogékony az újra, megkóstolja a reformkony­ha remekeit? - A feleségem (Molnár Erzsébet publicista - a szerz.) a saláták nagy ismerője, szeretem a műveit, amit elém tálal. Ő a leglelkesebb hívem a konyhában. Neki és magamnak sze­retek főzni a legjobban, olyankor bátrabban kísérletezem az ízek­kel. A bioboltokba, biopiacra elvetődve meg kellett állapíta­nom, hogy az ott vásá­rolt csirkének a gyer­mekkorban megismert íze, illata, állaga van. így most már ha lehet, keresem a hagyomá­nyos alapanyagokat. - Hobbija a főzés, ért is hozzá, mégsem szere­pel a kereskedelmi tévék főzőműsoraiban, pe­dig még fizetnének is érte... - Sokszor hívtak. De ezek nem a gasztro­nómiáról szólnak. Én pedig nem vagyok hajlandó egy héten át előírásszerűen jó­kedvűnek, jópofának lenni egy olyan asz­taltársasággal, akiket lehet, hogy koráb­ban sohasem láttam. - ön azonban elsősorban mégiscsak újságíró. Mi a véleménye a szakmáról, a bulvárról, léte­zik független sajtó? - Harminchárom éve az Élet és Irodalom­nál dolgozom, nem érdekel és nem is tudom, más lapoknál hogyan zajlanak a mindenna­pok. Aki a 60-as, 70-es években már mozgott a média közelében, az tudja, hogy létezik saj­tószabadság. A totális függetlenség az újság­írásban azonban szinte soha nem valósulhat meg, hiszen minden lapnak vannak érdekelt­ségei, követelményrendszere, erkölcsi érték­rendje, amihez tartja magát. A bulvár is meg­fér a piacon, hiszen senkit nem kényszeríte­nek arra, hogy pletykalapokat vásároljon, mégis szinte ezekből fogy ma a legtöbb. - Végül egy percre térjünk még vissza a kony­haművészethez. Mi az az étel, amit soha nem enne meg? - A paradicsomos káposztafőzelék nem e világi embernek való. Szerintem az vala­mikor az ősrobbanás előtt keletkezhetett, számomra ez az étel a gonosz megtestesítő­je. Még a fasírt sem tud javítani rajta, ki tudnának vele üldözni a világból. 99 A paradicsomos káposztafőzelék nem e világi embernek való. Szerintem az valamikor az ősrobbanás előtt keletkezhetett. Váncsa István riban született, amikor a könyvet írta. Neki szánta, Ritának me­sélt? - Vele együtt még nagyon sok kis- és nagyobb gyermek­nek. A cél a tündérhagyomány felelevenítése, a tündérek „küldetése", hogy vigyázzanak ránk. Tündérszép Ilona egy­ben a Magyarok Nagyasszonya, Boldogságos Szűz Mária, de Földanyának is nevezik. Persze ahol ott a jó, megjelenik a gonosz is. Ez alapjában véve nem rossz, mert a meséken ke­resztül megtanulhatjuk, miként küzdjük le a saját belső világunkat, a gonoszt. - Hogyan született a mese? Egy szusz­ra megírta, vagy folyamatosan épült a történet? - Régóta dédelget­tem ezt a mesét, kötő­döm ide, a férjem, Varga Kálmán révén gyakran megfordulok itt és nem túlzás: ér­zem a tündérek óvó szeretetét. Ugyanak­kor beleszőttem a gyerekkori vágyai­mat, mindazt, ami a kicsi koromat megszépítette. - A kötet érdekes­sége, hogy Anna lánya ké­szített a mesékhez színes rajzokat. Összedolgoztak? - Érdekes és mindenképpen izgalmas időszakot jelentett ez az életünkben, a kiindulópontot persze az jelentette, hogy Anna csodaszépen rajzol. Szabad kezet kapott a munkához, és ma már nagy öröm, hogy őt is, a barátnőjét is „befogtam" erre a munkára. - Nagycsaládos anyukaként hogyan jut ideje minderre? - Egy titka van, nem nézünk tévét. Az estéink arról szól­nak, hogy ki-ki a maga kedvenc hobbijával foglalkozik, a gyerekeink pedig már megszokták ezt. Annak idején István fi­amnál vettem észre, hogy nyugtalanul alszik, fáradtan ébred, így aztán kiiktattunk mindenféle műsort. Persze ha nagyon „tévééhesek" a gyerekek, a nagyszülőknél megnézhetnek egy-egy filmet. - Folytatja a meseírást? - Elkészült a füzérradványi, Károlyiakról szóló, szintén mesekönyv, kiadásához most szponzorokat ke­resünk. Nagy és izgal­mas vállalkozás és so­kan már most érdek­lődnek iránta, ez pedig nekem pluszerő. A mese szerint a tündérek csak ott te­lepednek meg, ahol sok a virág. Harmat­ban fürdenek, nap­felkeltekor táncot lej­tenek, hogy aztán az embernek, a növény­nek boldogságot hozzanak. Vajdai Ágnes tündérmeséje igazi családi olvasmány.

Next

/
Thumbnails
Contents