Délmagyarország, 2009. november (99. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-10 / 263. szám

14 Tihanyi napkelte UTÁNAJÁRTUNK OLVASÓNK PANASZÁNAK Szegedi olvasónk nemrégiben Tihanyban járt, ahol megörökítette a napkeltét. Mint elektronikus levelében írta: a felvételt filmre fotózta, közel 30 másodperces expozíciós idővel. FOTÓ: HEGYESI TIBOR POSTABONTAS Ok és okozat - a vásárhelyi tanárverés kapcsán Nézem a helyi városi televízió önkormányzat közgyűléséről szóló közvetítését, első téma a Varga Tamás-iskolában történt sajnálatos tanárverés. A jegyző beszámol az általa lefolytatott vizsgálatról, a bíróság ítéletéről, amit a bíróság most kivételes gyorsasággal hozott meg. Miközben a képviselők pártszerű elkötelezettségtől függetlenül sorra ítélik el az erőszakot - legyen az verbális vagy fizikai - háttérzajként hallom a televízió két kereskedelmi csatornáján naponta közvetített nyomdafestéket nem tűrő veszekedését. A trágár, indulatos veszekedést felerészben ugyan „kifütyülte" a szerkesztő, de a stílus, az indulatok féktelen megnyilatkozása most (kivételesen) csak verbális erőszak formájában a „füttyök" ellenére is jelen volt. Eszembe jut egy alaptörvény, miszerint mindennek oka van és az okoknak következménye, amit okozatnak nevezünk. Verekszik a gyerek, tanárt pofoz a szülő, vagy éppen egymást verik a szülők: okozat. A híradó épp egy lövöldözésről számol be - egy ember meghalt: okozat. De a tegnapi hírek is agyonszurkált áldozatokról számoltak be: okozat. Folytathatnám a sort, ezt látjuk, halljuk nap mint nap. Felmerül a kérdés: ezeknek a tragikus eseményeknek mi az oka? És felmerül még néhány kérdés: hol élünk? Hogyan jutottunk ide? Hogyan juthattunk ide? Mi az oka annak, hogy ide jutottunk? Akárhogy is töröm a fejem, egyetlen elfogadható választ találtam. Mi vagyunk az okai! Mert eltűrjük, hogy már a rajzfilmek is csak az erőszakról szóljanak. Eltűrjük, hogy a törvények szinte csak a jogokat sorolják, de arról egy szó sem esik, hogy joga csak annak van, aki a kötelességeit is teljesíti. Gyermekjogokról beszélünk, miközben a hébe-hóba iskolába „betévedő" középiskolás a tanárát rúgja, veri, vagy éppen leköpi. A pedagógus meg még önérzetében sem sértheti meg a verekedő, vagy akár köpködő diákját. Napokig tudnám sorolni a bajainkat, nem folytatom. Felmerül a kérdés, hogy milyen lesz a társadalmunk 10 év múlva? Addigra felnő a Varga Tamás-iskola nyolcadikosa, és már ő veri a gyereke tanárát? Remélem, nem! De mi a teendő? Szüntessük meg az okokat, mert az okok akár tetszik, akár nem, okozatokat szülnek! És Váci Mihály szavaival: Nem elég a jóra vágyni, / a jót akarni kell! / És nem elég akarni, / De tenni, tenni kell!..." Hát tegyünk! Sillye Béla, Hódmezővásárhely Mindszenti szennyvízügy: én másként látom! Néhány gondolatot és kérdést szeretnék megfogalmazni a mindszenti szennyvízelvezetéssel kapcsolatban. Természetesen többek nevében emelek szót. Legelőször szeretném leszögezni, hogy jó dolognak tartom a képződő szennyvíz valamilyen kezelését. De! Meggyőződésem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem alkalmas ennek végrehajtására. Túl hosszú a segélyezettek sora a polgármesteri hivatalban. Ők mindenképp fizetésképtelenek. Nagyon sok a munkanélküli és a kisnyugdíjas. őket szintén felelőtlenség ilyen pluszkiadással terhelni. Sokan vannak olyanok, akik bár aláírtak, később meggondolták magukat, vagy változott az anyagi helyzetük. Vagy rájöttek bizonyos dolgokra. Ugyanis ez a 2 ezer forintos lakáskassza-törlesztés csak egy csali! Később ez több ezerre duzzad (vízdíj + csatorna + belső . szerelés), szinte elviselhetetlen terhet róva egyes családokra. A lakosságért csak kis mértékben is felelősséget érző képviselők (vezetők) ilyet nem erőltethetnek. Törekvésük - bár dicséretes - a jelen helyzetben nem megvalósítható. Később talán lesznek jobb feltételek. Önök ugyanis testközelből tapasztalják, milyen a pénztelenség. Én úgy tudom, az önkormányzati ingatlanok után sincs befizetve az önrész. Miből lenne? Sok család van. akiktől esély sincs behajtani a kezdő részleteket sem. Helyettük ki fizet? Ezért vonom kétségbe azt a kijelentést, hogy „a befizetések rendben zajlanak". A módszer, amelyet alkalmaznak a kényszertagokra, erősen diktatórikus. Egy korábbi MSZMP első titkári módszereire hasonlítanak. Lehet, hogy ezek törvényesek, de hogy nem etikusak, az biztos! Itt kérdőjelezem meg az abszolút többséget is; lehet, hogy néhány pillanatig megvolt, most - szerintem, szerintünk - biztosan nincs. Voltak, akik vissza akarták mondani, de egyszerűen nem fogadták el. Néhány éve már készült felmérés ez ügyben, és - ha jól emlékszem - a támogatók aránya nem érte el az 50 százalékot. Véleményünk szerint most is ez az arány. Ezért kérjük önöket, kövessék annak a bölcs polgármesternek a példáját, akit a tévében láttam. Azt mondta: „belátom, a jelen helyzetben a lakosság ezzel nem terhelhető". Megjegyzem, nyertes pályázatuk volt! Bízunk az önök bölcs, felelősségteljes döntésében! Tóth István, Mindszent OLVASÓINKNAK Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket, olvasói leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában, teljes névvel aláírva közölje. Az írások olvasóink nézeteit tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. Postabontás rovatunkban maximum 2200 karakter hosszú olvasói leveleket teszünk közzé. Gmünk: kapcsolatok@delmagyar.hu, vagy 6729 Szeged, Szabadkai út 20. KÉSIK A HATÁROZAT Szegedi olvasónk, Fürtön István álló autójába belerohant egy másik autó július 18-án Sándorfalva és Ópusztaszer között. Január óta sajnos csak rendőrségi határozat ellenében fizet a biztosító - rendőrségi helyszínelés is volt -, így hiába vette fel a kapcsolatot azonnal a vétkes biztosítójával, azóta sem látott egy fillért sem. Az autóját nem tudja használni, mert képtelen kifizetni a 800 ezer forintos javítást. Már három és fél hónapja húzódik az ügy, és még két hónapot jósolt az ügyintéző, amikor olvasónk érdeklődött a rendőrségen. Szeretné tudni, hivatalosan mennyi idő után E-MAIL kell kiadni egy ilyen határozatot. Kissé soknak tűnik az átfutási idő. Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője a következő tájékoztatást adta rovatunknak: „Az elsőfokú szabálysértési hatóság a közlekedési baleset miatt indult szabálysértési eljárást követően akkor küldi meg a határozatot a részes félnek, amennyiben az jogerőssé vált. Az elsőfokú határozat meghozatalát követően - még a jogerőre emelkedés előtt - azonban annak, akivel szemben az eljárás megindult, jogorvoslati lehetősége van. Azaz amennyiben az említett fél a vele szemben hozott határozat valamely rendelkezését nem fogadja el, kifogást nyújthat be, amely további eljárást - annak elbírálását - vonja maga után, ezáltal a határozat csak később fog jogerőre emelkedni. A szabálysértési eljárást és a jogorvoslati lehetőségeket, valamint a további eljárási cselekményeket jogszabály írja elő, amelyhez hatóságunk kötve van. Amennyiben az olvasó a konkrét ügyben az eljárás jelenlegi állására kíváncsi, keresheti az ügy előadóját személyesen a Szegedi Rendőrkapitányságon, vagy telefonon a 62/562-400-as számon, ahol munkatársunk készséggel ad felvilágosítást. Kérjük az olvasó megértő türelmét." Edes anyanyelvünk: díjazott szentesi diákok A 250 éve született Kazinczy azt írta: Jót, s jól! / Ebben áll a nagy titok". A 150 éves HMG diákjai pedig jól értik ezt a „titkos" üzenetet. Az Édes anyanyelvünk verseny megyei győzteseiként ugyanis két szentesi gimnazista képviselhette a megye vidéki gimnáziumait az országos döntőn. A szentesi középiskolák szellemiségét és színvonalát jelzi, hogy a megye vidéki szakképző iskoláiból is két szentesi diák, a Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskola, Szakiskola tanulói jutottak be az országos fordulóra. A Horváth Mihály gimnázium két diákja: Hajdú Fanni (11. D), felkészítő tanára Szurmik Zoltán, és Dankó István (12. B), felkészítő tanára Ráfi Dénes. Mindketten nagyon szépen szerepeltek. Dankó István az ország legjobb 10 gimnazistája között megkapta az Édes Anyanyelvünk érmet, összesítésben pedig a 60 legjobb gimnazista között a második legmagasabb pontszámot mondhatja magáénak. Ez a verseny a magyar nyelv három legfontosabb versenyének egyike a Kazinczy szépkiejtési verseny és a nyelvtan OKTV mellett. Összetettségére jellemző, hogy az írásbeli fordulón első sorban a tárgyi tudást mérik, a szóbelin pedig az élő nyelv alkalmazásának minden fontos tényezőjét: a szókincset, szép kiejtést, nyelvhelyességet, előadókészséget, logikát... A háromnapos verseny Sátoraljaújhelyen zajlott, Széphalomtól 10 kilométerre, amely köztudottan a reformkori szellemi élet Kazinczy által kialakított központja volt. (Az ott egy éve nyílt modern, interaktív múzeumot, amely az élő magyar nyelvvel foglalkozik, mindenkinek figyelmébe ajánlom!) Ez a hely most, 2009-ben pár napra megint szellemi szigetté vált. Nemcsak azért, mert a zsűri a mai nyelvészek legnagyobbjaiból (a 70 körüli „nagyöregektől" a 40 körüli új generációig) állt, de a részt vevő gyerekek miatt is. Tiszta arcok, tiszta szellem, egyenes tekintetek, derű és szellem. Tiszta beszéd! Ráfi Dénes magyartanár, Horváth Mihály gimnázium, Szentes A kegyeleti formák bővülése Minden különösebb hírverés mellőzésével október 29-én számos érdeklődő jelenléte mellett Szentesen átadták és felavatták az úgynevezett Kálvária sírkertben a küllemében szolid, rendeltetésének megfelelő, pazar kivitelezésű, a XXI. századunkat reprezentáló szóróparcellát. Ismereteim szerint városunk lakosai várakozással tekintettek e létesítmény elkészítésére. Annál is inkább, mivel a jelenlegi kegyeleti szokásokat modernebb formában elégíti ki. Mindezek mellett megszüntetheti azt az eddigi gyakorlatot, amikor többen a szeretteik hamvait sem földbe temetni, sem urnafalba elhelyezni nem akarták, így kénytelenek voltak azokat a kegyeleti formától eltérő módon tárolni. Végleges megoldást jelent ez az új forma azoknak is, akiknek nincsenek hozzátartozóik, vagy ha vannak is, azokat a sír gondozásával terhelni nem akarják. És azoknak az elhunytaknak is, akik nevüket semmilyen formában nem akarják az utókor részére megörökíteni. Mindezek mellett kezdetben előfordulhat, hogy egyesek kellő ismeret hiányában nem szimpatizálnak a temetkezés ilyenkénti formájával, de ha visszaemlékszünk, így volt ez a kezdeti időkben a hamvasztásos kegyeleti formával is. Ma már ez megszokottá, mindennapos gyakorlattá vált. Mindezeken túl a temetkezésnek ez a formája végleges megoldást jelent, területmegtakarítással és talán még bizonyos költségmegtakarítással is jár. Végezetül úgy gondolom, elismerés illeti városunk önkormányzatának vezetőit, akik időben felismerték a város állampolgárainak ilyen irányú igényét, és azt a kor szellemének megfelelő módon igyekeztek kiszolgálni. Soós János, Szentes Mocsári ciprusok A szegedi füvészkertben található mocsári ciprus légzőgyökerei közé hulló őszi falevelek különleges látványt nyújtanak a látogatóknak. FOTÓ: BÖDE LÁSZLÓ