Délmagyarország, 2009. október (99. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-26 / 250. szám

8 5 év után 7 gyermekkel tértek haza Hét gyermekkel költözött visz­sza Amerikából Vásárhelyre a Márki-Zay házaspár. A család öt évet töltött Kanadában és az Egyesült Államokban. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY TÖRÖK ANITA A vásárhelyi Márki-Zay Péter szerint olyan volt az az öt év, amit Kanadában és az Egye­sült Államokban töltött a családjával, mint egy kirán­dulás. 32 éves volt, amikor feleségével, Felíciával és öt gyermekével nekivágott az ismeretlennek. Először Ka­nadába utaztak. A közgaz­dász férj kezdetben telefon­szolgáltatást értékesített házról házra járva, de pakolt konténereket is. Házalóként naponta legalább 50 emberrel beszél­gettem. Persze magyarokkal is összeakadtam, s ezek a ta­lálkozások igazán tanulságo­sak voltak. Az látszott, hogy első generációs bevándorló­nak lenni a legnehezebb, hi­ába élnek kint már régóta, az akcentusuk megmarad ­amiért a gyermekeik kigú­nyolják őket -, öregkorukra pedig sokan ismét elfelejtik az angolt. A gyerekek már el­veszítik magyar gyökereiket, kanadaivá válnak. Ez is meg­erősített abban, hogy haza kell jönnünk - mesélte Már­ki-Zay Péter. Miután Kanadában egy bába segítségével megszüle­tett hatodik gyermekük, Ló­ránt, Felícia a személyes él­mény hatására elhatározta: beiratkozik egy bábaképző Zárva lesz az Emlékpont HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. A vásár helyi önkormányzat közel 160 millió forintos támogatást nyert az Emlékpont múzeum látoga­tóbarát fejlesztésére. A mintegy 200 millió forintos projektnek köszönhetően egy 115 négyzet­méteres időszaki kiállítóhellyel, látogatóbarát szolgáltatásokkal és egy raktárral bővül a közgyűj­temény. Az Emlékpont bővítése az ütemterveknek megfelelően halad, és mind a kiállítótér, mind a raktárépület szerkezet­kész állapotban van. Október 26. és november 2. között zárva lesz a múzeum, mert ekkor kapcsol­ják össze az állandó kiállítást az új kiállítótérrel. Könyvet írt a polgármester ÁSOTTHALOM. Gondolatok Ásotthalomról címmel könyvet jelentetett meg Krisztin András, aki 1990-től 1998-ig polgármes­tere volt a településnek. A kötet első fele az itt lakó emberek őseiről, a hely történetéről szól, feldolgozva a legendákat, anekdotákat - például Pipás Pista gyilkosságait is -, a máso­dik részben polgármesteri szemszögből mutatja be a rend­szerváltás utáni időszakot. Ki­derül: a szerző 1990-ben épp édesanyja kertjében szedte a meggyet, amikor régi ismerőse megkérte, legyen az SZDSZ pol­gármesterjelöltje. a 12 éves Lilla, a 11 éves Teo­dóra, a 9 éves Gellért, a 6 éves Emma, a 4 éves Lóránt és a még Amerikában született 5 hónapos Pál - miatt tért haza a tengerentúlról. A férj fontos­nak tartja, hogy gyermekei Vásárhelyen éljenek a szerin­te később is meghatározó kö­zépiskolás éveikben. „Első generációs beván­dorlónak lenn a legne­hezebb, hiába élnek kint már régóla, az ak­centusuk megmarad." Márki-Zay Péter Újra Vásárhelyen a Márki-Zay család. A házaspár szerette volna, ha gyermekeik itthon tanulnak. FOTÓ: TÉSIK ATTILA mesterkurzusra. Ezt már az Egyesült Államokban végez­te el. Felícia 65 kisbaba szü­letésénél segédkezett ott­honszüléseknél és egy texasi szülőotthonban. Péter Ame­rikában ugyanannál az autó­alkatrészeket értékesítő nagyvállalatnál kapott ál­lást, amelynél már Kanadá­ban is dolgozott több mint két évet. - A gazdasági válság a mi cégünket sem kerülte el. Ame­rikában azonban nemcsak be­széltek a megoldásról, hanem azonnal reagáltak is rá. Ahol csak lehetett, csökkentették a kiadásokat. Az amerikaiak nem fölülről, a kormánytól várják a segítséget. Egy csöp­pet sem tehetségesebbek ná­lunk, csak éppen más a men- ^ talitásuk. Öt év alatt itthon is sok minden megváltozott. Szembetűnő például, hogy a nehéz idők ellenére rengeteg drága autót lehet látni az ut­cákon. Amerikában nem lát­tam annyi BMW-t, mint amennyit Magyarországon ­állapította meg a családfő. Pé­ternek az önkéntes munka is nagyon szimpatikus volt oda­kint. Az amerikaiak 30 száza­léka dolgozik ingyen, pusztán azért, hogy segítse embertár­sait. A házaspár ezt szeretné Vásárhelyen is megvalósítani. Felícia a helyi könyvtárban havonta egyszer, szombat dél­előttönként angolul olvas majd meséket a kicsiknek. Pé­ter pedig ugyancsak az olva­sást szeretné népszerűsíteni az iskolások körében. A család részben éppen a gyermekek - a 13 éves Ferenc, - Igaz, nem könnyű a beil­leszkedés - ismerte el Péter. Bár ők kint is csak magyarul beszéltek gyermekeikkel, mégsem tökéletesen szólalnak meg anyanyelvükön. Az édes­apa elárulta: pár hónapja van­nak itthon, de a gyerekek egy­más között még mindig szíve­sebben beszélnek angolul. A házaspárnak egyébként hetekig tartott a költözés. Meg­váltak kinti házuktól, konténer­be csomagolták bútoraikat, holmijaikat. Péter - aki hosszú évek után ismét a Démásznál helyezkedett el, és mellette óra­adóként marketinget tanít a szegedi egyetemen - és Felícia is egyetértett abban, hogy jó volt hazajönni. Hasznos tapasz­talatszerzésnek bizonyult az el­múlt öt év. Csak biztatni tudják a magyar fiatalokat hasonló próbálkozásra, ugyanakkor hangsúlyozták: egy előre elha­tározott időpontban térjenek vissza szülőföldjükre. MNMHNNMNNNNMMN KÜBEKHÁZÁN LÉPETT FEL AZ ÉNEKESNŐ, AHOL AZT MONDTA: HAGYJA MAGÁT MEGLEPNI A SORSTÓL Mary Zsuzsi nem húzza ki a gyufát KUbekházán, az idősek világ­napja alkalmából rendezett ün­nepségen énekelt Mary Zsuzsi szombaton. A szegedi szárma­zású énekesnőt a róla szóló cikkekben inkább a fotó érdek­li, az élethez pozitívan áll, és nem keres új szerelmet. A fel­lépés előtt beszélgettünk. KÜBEKHÁZA GONDA ZSUZSANNA - Rövidesen színpadra áll, mi­lyen a hangulata? - Olyan lámpalázas va­gyok, hogy borzasztó. Minden fellépés egy új premier. Min­dig vannak a közönségben olyanok, akik még nem láttak, nekem pedig meg kell felelni. - Mi az a kép, aminek meg akar felelni? - Én vagyok a kép. A legke­ményebb kritikusom én ma­gam vagyok. Úgy kell lejön­nöm a színpadról, hogy nem elég, hogy mindent megtet­tem, hanem hogy egy kicsit többet is tettem. - Volt már, hogy ez nem sike­rült? - Volt, hogy én magammal nem voltam megelégedve. Le­het, hogy szorított a cipő, vagy más apróság történt, amit csak én vettem észre. Olyan, hogy hamisan énekel­tem volna... Bár az is belefér. Hiszen az a cél, hogy a közön­ség velem együtt énekeljen. Néha én csuklóm el egy kicsit, Mary Zsuzsi: A színpadon nem elég mindent megtenni, annál kicsit több kell. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA néha ők. Az mindegy. Az a lé­nyeg, hogy jól érezzük ma­gunkat. - Saját show-műsort szeretne. Mikor lesz? - Egyelőre lelomboznak a szerkesztők. Szerintük ez az időszak nem alkalmas arra, hogy az embereket boldoggá tegyük. Mindenkit csak a ka­tasztrófa érdekel. Amit én sze­retnék: humor, jókedv, mula­tozás, pozitív hozzáállás az élethez. De sokat kell még ar­ra várni, hogy erre legyen igény. - A pozitív hozzáállás miből ered? - Ilyennek születtem. Van egy nagyon előnyös hibám: nagyon hamar elfelejtem a rosszat, a jó viszont mindig bennem marad. Nem ismerem a bosszút, a gyűlöletet, a rosszindulatot. Nagyon hamar megbocsátok. - Pedig lenne miért haragudni. Az utóbbi hónapokban állítóla­gos alkoholproblémáiról lehetett olvasni, a témáról többször volt férje, Klapka György beszélt. - Az utolsó egy év nagyon kemény volt. De olyan hiú va­gyok még 62 éves létemre is, hogy nekem csak az a fontos, hogy a fotó jó legyen. Hogy mit írnak a cikkben, az majd­hogynem mindegy. A zseniá­lis színész, Szendrő Józsi bácsi mondta mindig a titkárának, hogy csak azt nézze meg, hányszor van a neve az újság­ban. Nem fontos, hogy mit ír­nak, csak hogy szerepeljen a neve. Ha ez igaz, akkor na­gyon jó nekem, mert nap nem telik el úgy, hogy ne szerepel­jek. Eddig sem reagál­tam ezekre a témákra, és ami­ket mostanában összeszed­nek, az a régi anyagok új fel­dolgozása. - Azt nyilatkozta korábban, hogy ha megírná a memoárjait, lehet, hogy meg is öinék miatta. Ez elég jó reklám. Elkezdte már? - Nem. Én ezt komolyan gondoltam. Nagyon sok min­den történt velem. Az igazság relatív, és más lehet a partnere­im igazsága, más az, ahogy az én szemszögemből előadnám. Nem keresem a bajt, nem hú­zom ki a gyufát, egyelőre még csöndben vagyok, és hallgatok. - Új szerelem? - Most először a család, az­tán a munka a legfontosabb. Egyszerűen csak arra kon­centrálok, hogy minden men­jen így tovább. Ha valami jön, akkor jön, de már nem kere­sem. Rájöttem, hogy ha vala­mit nagyon akarok, nem jön be. Hagyom majd magam a sorstól meglepni. Meg lehet ismerni az utcán is Mit tesz meg a szépségért? - kérdeztük Mary Zsuzsit, aki elmondta: maga festi és vágja a haját, saját kezűleg készíti a sminkjét - ami nélkül egyéb­ként nem lép ki a házból. Az emberek ezt értékelik is, hi­szen ő olyan, akit az utcán is meg lehet ismerni, mert majd­nem úgy néz ki, mint a képer­nyőn. Kivéve, hogy a valóság­ban néhány kilóval véko­nyabb, hiszen a kamera erősít. Ezért - vélekedik az énekesnő - aki sokat szerepel a tévé­ben, annak muszáj fogyókú­ráznia. Neki azonban nincs ilyen gondja, mert ha valami jó vagy valami rossz éri, akkor nincs étvágya. Köztes pedig nem nagyon van.

Next

/
Thumbnails
Contents