Délmagyarország, 2009. október (99. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-20 / 246. szám

MEGYEI TÜKÖR 2009. OKTÓBER 15., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁDI ZOLTÁNNAK FÉLIG LENGYEL UNOKATESTVÉREI IS VANNAK Feltétel nélkül szeretnek minket Félig lengyel unokatestvérei is vannak a mórahalmi polgármester­nek; ez még az I. világháború miatt alakult így. Aztán 1939-ben a te­lepülésen lengyel háborús menekültek laktak, közülük akadt, aki letelepedett. A közös sorsra most egész éven át tartó rendezvény­sorozattal emlékezik a megye. CSONGRÁD MEGYE BAKOS ANDRÁS A lengyelek feltétel nélkül szeretik a magyarokat, job­ban, mint amennyire a ma­gyarok szeretik magukat. Ez a „Déd nagy apám Isonzónál elesett, és ide rendeltek segíteni egy lengyel fér­fit. ő idővel összemelege­dett déd nagyanyámmal, össze is házasodtak." Nógrádi Zoltán megállapítás nemrég Móra­halmon hangzott el, amikor megnyitották a két nép közös történelméről szóló kiállítást. Ez a megyei önkormányzat rendezvénysorozatának része, egész éven át tart, és azt bizo­nyítja, hogy kis pénzből is le­het maradandó élményt sze­rezni több ezer embernek. Fő­ként diákoknak - pedig a mai felnőttek se tudnak sokkal többet a lengyelekről, azon túl, hogy „lengyel, magyar, két jó barát...". Mórahalom most új testvérvárost válasz­tott, Uniegowot, felidézték, mi minden történt 1939-ben, amikor Magyarország a jó ol­dalra állt, és befogadta a meg­támadott Lengyelországból menekülő embereket. Akkor itt is laktak menekültek. Köz­tük akadt, aki nem is ment to­vább, itt alapított családot. Nem ő volt az első, aki a világ­JÓL VAN A POLGÁRMESTEREK LEVELÉNEK SZEREPLŐJE Öngyilkosságra készült - ma már nem tenné Egy kutyát sétáltató pár men­tett meg egy asszonyt az ön­gyilkosságtól Szegeden. A nő az állandó anyagi gondok miatt akarta megölni magát. Törté­netét a 15 megyei polgármes­ter is megírta. SZEGED GONDA ZSUZSANNA Még mindig vár a Miniszter­elnöki Hivatal válaszára az a 15 polgármester, aki szep­tember végén nyílt levélben fordult Bajnai Gordonhoi a költségvetés tervezett meg­szorításai miatt. Időpontot kértek a személyes tárgya­lásra is. - A költségvetés a klinikai halál állapotába taszítja az Jf Egy életet végigdolgoztunk a férjemmel, sok mindent megol­dottunk együtt. De úgy éreztem, már olyan helyzetben vagyunk, amire nincs megoldás. önkormányzatokat. A kor­mány újraélesztés helyett eutanáziát követ el - fogal­mazott Molnár Róbert, Kü­bekháza polgármestere. A le­vélben a települések első emberei egy asszonyról is ír­tak, aki az állandó pénzte­lenség miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Egy házaspár mentette meg az életét. A nőt az eset után pszichiátri­án kezelték, de már hazaen­gedték. Megkerestük, me­sélt, de kérte: nevét, fotóját, de még a település nevét se közöljük. - Sokszor az elkeseredés ki tudja kattantani az em­bert. Ez mással is előfordul. Beláttam, hogy nincs értel­me, hogy nem oldok meg vele semmit. De nagyon el­keserítő, hogy amíg sok em­ber fillérekből él, más millió­kat tesz zsebre - fogalma­zott. Neki és a férjének nem Sok marad a hitel és a szám­lák befizetése után, rengeteg az egészségügyi kiadás - mindketten betegek. Min­den hónapban dönteniük kell, melyik kötelező kiadást halasztják. Az áramot példá­ul csak az önkormányzat se­gítségével tudták visszakap­csoltatni. - Egy életet végigdolgoz­tunk a férjemmel, sok min­dent megoldottunk együtt. De úgy éreztem, már olyan hely­zetben vagyunk, amire nincs megoldás. A nő egy egész napon át bolyongott Szegeden, majd rászánta magát az öngyilkos­ságra. Gyógyszert vett be, és keresett a Tisza-parton egy elhagyatott helyett. Úgy tervezte, megmérgezi magát, és be­sétál a folyó­ba. Egy ku­tyát sétáltató pár azonban arra járt, és látva a síró nőt, megkérdezték, segíthet­nek-e. Az asszony azt vála­szolta, hogy minden rend­ben, nem készül semmi „bu­taságra". A pár erre elment, de kicsivel később újra meg­jelentek. Közölték a látható­an rossz idegállapotban lévő nővel: vagy önként megy ve­lük a pszichiátriára, vagy vi­szik. Ment. Amikor találkoztunk vele azt mondta, az ő története valószínűleg kevés ahhoz, hogy megoldás szülessen a hasonló körülmények kö­zött élő emberek számára. Az őt megmentő párt nem is­meri, de úgy érzi, talán nem véletlenül jártak arra, nem véletlen, hogy megmenekült. Úgy fogalmazott: „nem tehe­tem meg a családommal, hogy még egyszer megpróbá­lom". A mórahalmi Csihoczki Györgyi és férje, Borsos Ernő, valamint a lányok: Éva és Veronika. Az édesanya dédnagyapja Lengyelországban született, FOTÓ: SCHMIDT ANDREA történelem önkényének így elesett, és a kormány megpró- ne maradjon munkás kéz nél­állt ellent. bált gondoskodni az ilyen kül: ide rendeltek segíteni - Dédnagyapám Isonzónál családokról, hogy a gazdaság egy lengyel férfit - halljuk Mobil nép A közös történelmet bemuta­tó kétnyelvű kiállítások máso­latai Lengyelországban látha­tók. - Mi elég mobil nép va­gyunk, nyáron több tízezer lengyel indul el a Balkán felé; ha azt sikerül elérni a kiállítá­sokkal, hogy néhány százan megálljanak, s például kipró­bálják a megye fürdőit, eltölt­senek itt pár napot, már az is nyereség - említett egyet a rendezvénysorozat hozadékai közül Karol Biernacki. Ő a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója: eredetileg Jaslóban született, 19 éves kora óta él Szegeden. Nógrádi Zoltán polgármester­től. - Ő idővel összemelege­dett dédnagyanyámmal, ösz­sze is házasodtak, született még egy lány és egy fiú a 3 fiú mellé. így nekem félig lengyel unokatestvéreim is vannak, Csihoczki a nevük, és itt él­nek Mórahalmon. Csihoczki Györgyi azt mondja, fényképeket gyűjt, mert egyre inkább érdekli az a dédnagyapa, aki annak ide­jén Lengyelországból került ide, és még élő ismerősei sze­rint nehezen tanult meg ma­gyarul. Majd ellopja valaki! Járó motorral hagyta magára a tulajdonosa azt a régi Volks­wagent, amely a vásárhelyi piaci parkolóban pöfögött a mi­nap. A kocsi ferdén állt a bejárat közelében, azt a látszatot keltve, vezetőjét rendkívül sürgős dolog szólította, vagy csak beugrott egy pillanatra a közeli boltba. Csakhogy a sofőr nem csak a motort nem állította le, biztosan nehezen indult már a régi jármű, de az ajtókulcsot is a zárban felejtette. Az útban lévő autót kerülgette a többi jármű, majd az egyik sofőrje többször is türelmetlenül dudált, mert nem fért el rako­mányával. Vezetője kiszállt, bekukkantott a Volkswagenbe, hátha rosszul lett, és benne fekszik a tulajdonos, de nem látott senkit. Felfedezte viszont az ajtókulcsot. Többen arra biztat­ták, hogy guruljon el a járművel az útból, de attól tartott, mi lesz, ha közben előkerül a feledékeny tulaj. „Majd ellopja va­laki!" - legyintett, visszaült a saját autójába, és tolatva el­ment. A kitartóbbak hosszan vártak legalább a tolvajra, de végül mégis a tulaj került elő. Legyintett egyet látva a bosszús arco­kat, majd beült a kocsijába, és elhajtott, mintha mi sem tör­tént volna. KOROM ANDRÁS mmmmmmemmmm Utcára kerülnek a mosómacik Kilenc mosómedvét nevel a sze­gedi Nagy Henriette, írtuk június­ban. Az egykor állami gondozott nő most nagy bajba került: no­vember elsejétől felmondták az albérletét, az állatokkal együtt költöznie kell a kis kertes házból SZEGED FARKAS jUDIT „Mosómedvéknek és kutyák­nak szeretnék adományt gyűj­teni: kutyatápot, felszerelést, védőoltást. Szüleim születésem után eldobtak maguktól, 14 éves koromig állami gondozás­ban nevelkedtem, azóta önál­lóan tartom el magam. Nő és gyerek létemre 14 évesen már kőműves mellett dolgoztam, a nehéz fizikai munka miatt szét­hasadt a csigolyám, átestem több gerincműtéten." így kez­dődik a hirdetés, amelyre felfi­gyeltünk - kiderült: régi isme­rős tette ki a belvárosban egy építkezést határoló mobil falra a szívhez szóló kérést. Nagy Henriettéről június­ban írtuk: az egykori állami gondozott, 41 éves nő kilenc mosómedvét gondoz egy ker­tes albérletben. Ki tudja, med­dig, most ugyanis nagyon ne­héz helyzetbe került. Novem­ber elsejétől felmondták az al­bérletét, úgy tűnik, a hideg beköszöntével utcára kerül szeretett állataival együtt. - Csomagolok, bár fogal­mam sincs róla, hol fogok lak­ni, és mikor lehetek legköze­lebb együtt a macikkal és a ku­tyákkal - panaszolta Henriette, amikor felkerestük a kis kertes házban, amely már nem sokáig Nyilvánosság Miután megírtuk az állatbarát nő történetét, szerepelt a két legna­gyobb kereskedelmi tévécsator­nán és az egyik legolvasottabb bulvárlapban is. Nem segített a nyilvánosság? - érdeklődtünk. - Az emberek azt hiszik, meggaz­dagodtam a tévés szereplésekből - jött az elkeseredett válasz. Henriettének az állatokkal együtt a hónap végéig ki kell költöznie albérletéből. Nincs hová menniük, FOTÓ: SCHMIDT ANDREA lehet az otthona. Elmesélte, ha­vi 48 ezer forint rokkantnyug­díjból tartja el a macikat és há­rom rottweilerét. A lakásban közben ember magasságú ket­recben végezte akrobatamutat­ványait a két legszelídebb mac­kó: Sydney és a kicsi Pöttöm Panna. A ketreceket, a kifutót maga építette Henriette, de ha tudná, hova költöztesse a ked­venceket, akkor sem lenne, aki elszállítsa a felszerelést. Henriette nem várja ingyen a segítséget, és jellemző rá, hogy nem magának kér, ha­nem kedvenceinek. Cserébe szívesen tartana bemutatókat, állatsimogatót gyerekeknek, mozgássérülteknek. Egy szege­di állatfelszerelés-áruházban nagy sikert aratott a kicsik kö­zött, és rendszeresen jártak hozzá óvodás csoportok is. - A csigolyáim miatt munkát vál­lalni nem tudok, a csontjaim is rettenetesen fájnak - mondta szomorúan az egykori állami gondozott, aki korábban ver­senyszerűen atletizált. Most azonban egyértelmű, hogy or­vosi segítségre lenne szüksége - de mint mindig, ezúttal is az állatokért aggódik jobban.

Next

/
Thumbnails
Contents