Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-19 / 220. szám

2009. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT 11 SZIESZTA A vasúti híd nem maradt sokáig magányos hídépítmény Szegeden. Ugyanis a várost elSZIESZTA pusztító árvíz után egy percig sem lehetett vitás: a palotásra tervezett, romjaiból éledő SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Szegednek közúti híd is dukál. aJ txO <D M LD Szeged régi térképe a vasúti és közúti híddal HELYTÖRTÉNET BÁTYI ZOLTÁN Az 1970-es évek második felében a városért lelkesedő egyetemistaként hetente kilátogattam a Tiszához hidat nézni. Pontosabban: épülő hidat, amiről minden helybéli polgár tudta: Szeged nagykörútját köti majd össze az újszegedi liget mellett kanyarodó Odesszai (ma: Temesvári) körúttal. És legalább akkora izgalommal készültem a hídavatásra, mint a XIX. században tehették Szeged lakói, amikor azzal büszkélkedhetett már az átadás előtt a város vezetése, hogy a budapesti Lánchíd után Szegeden épül meg az ország második állandó, jelentős folyón átívelő hídja, ami egyben az ország első vasúti hídja lesz. A TÖRTÉNET KEZDETE Ám mielőtt hídhistóriánkban eljutnánk az első szegedi hídavatóhoz, idézzük fel, miként is keltek át őseink a várost éltető, néha romboló folyón. A gazdagabbak, netán a Tiszából élők ladikokon, dereglyéken juthattak csak át a túlpartra hosszú évszázadokon át. IV. Béla királyunk ugyan már a XIII. században városi ranggal ruházta fel Szegedet, ám akkoriban korántsem számított kötelező kelléknek egy várral védett településen a híd. Épültek kisebb fahidak a városban és a környékén, de egyetlen olyan mester sem akadt, aki meg mert volna kockáztatni egy Tiszán átívelő építményt. A faszerkezetek a várárkon vezettek át, mint például az a három fahíd is, amit a Szegedet 1543-ban elfoglaló törökök építettek. VEDRES ISTVÁN TERVEZTE Az első, állandónak még „szögedies" büszkeséggel sem nevezhető Tisza-híd éppen a törökök távozása után épült meg. 1686-tól hajóhíd kötötte össze a Tisza két oldalát, ami 1786 és 1792 között három ártéri fahíddal (ezt az építményt akkoriban százlábú hídnak neveztek el a szegedi polgárok) egészült ki, így biztosítva, hogy a város polgárai és az átutazók vizes-mocsaras akadály nélkül tehessék meg az utat Szőreg felé. Ezt a szerkezetet Vedres István, Szeged akkori főmérnöke tervezte, aki már 1781-ben felvetette a gondolatot: stabilabb szerkezetű Tisza-híd illenék az egyre gyarapodó városhoz. Ám ekkor még a Dunán sem épült hasonló, igy túl nagy támogatottságot nem is kapott az ötlet, már csak a jelentős költségek miatt sem. Amikor még lovas kocsik vonultak a régi belvárosi hídon. Aztán színre lépett Szeged egyik leggazdagabb polgára, a hajóhidat is bérlő Zsótér János, és 1842-ben felajánlotta: amennyiben az ő zsebébe vándorol az akkoriban még világszerte elfogadottnak számító hídvám (vagyis az átkeléskor kötelezően kifizetett díj) húsz teljes éven át, ő bizony megépíti Szeged első állandó híd55 Szeged második közúti hídja, az Északi Tisza-híd, amit ma már Bertatan hídnak hívnak, háromévi munka után 1979-ben készült el. ját. Két évvel később Fest Vilmos mérnök már mert is egy nagyon merészet álmodni: díszes lánchidat tervezett Szegedre, hasonlót ahhoz, mint amilyen végül az ország első folyami hídjaként meg is épült Pest és Buda között. Szegednek viszont maradt az álmodozás. Egészen addig, amíg a vasútépítési láz el nem érte a váSínek fölött: Izabella Két hídja van Szegednek, ami mégis három. Igaz, a harmadik nem a Tisza fölött ível át, hanem vasúti és villamosvágányok futnak alatta, de neve: Izabella híd, és a város közlekedésében játszott nagyon fontos szerepe mégiscsak érdemessé teszi arra, hogy ne felejtsük ki a hídhistóriából. A Londont Isztambullal összekötő úthálózat részeként már 1935-ben építettek ide átjárót, majd 1976-ban készült el a ma is használt, négysávos híd. Hossza 161 méter, területe 3142 négyzetméter, nevében Szemerédi Izabella emlékét őrzi, aki az 1935-ben épült híd főépítészének, Szmodits Zoltánnak a szerelme volt. A második világháborúban lebombázták a vasúti hidat rost, és meg nem született a döntés: márpedig Szegedre olyan híd kell, ami biztosítja a fővárosból induló vasparipa útját a Tiszán túlra, Temesvár irányába is. Mivel az országos lendület szorosan kapcsolódott a helyi akarathoz, 1858-ban át is adták - mint már említettük - az ország második állandó folyami hídját. A francia tervek alapján készült építmény keszonalapozással készült, a nyolcnyílású, 440 méter hoszszú vasszerkezetű hídon két vasúti vágányt építhettek ki egymás mellé. És tették ezt olyan szakértelemmel, hogy a szegedi vasúti híd 1944-ig gond nélkül szolgálhatta a közlekedést. A vasúti híd nem maradt sokáig magányos hídépítmény Szegeden. Ugyanis a várost elpusztító árvíz után egy percig sem lehetett vitás: a palotásra tervezett, romjaiból éledő Szegednek közúti híd is dukál. Már 1880-ban kiírták a tervpályázatot, aminek értékelésekor a francia Eiffel cég ajánlata nyert, a terveket Feketeházy János mérnök készítette. Ahogy a hidász szaknyelv fogalmaz: négynyílású, felsőpályás ívhidat álmodott a mérnök a Tisza fölé. Az építkezés méreteire jellemző adat: a resicai gépgyárban készült vaselemekből 1535 tonnányit építettek be a 691 méter hosszú hídba, ahol 1930-ig hídpénzt kellett fizetni, és ami szintén 1944 őszén vált a háború áldozatává. Avatók, népünnepéllyel Szeged hídjainak avatását - politikai rendszertől, kortól függetlenül - minden alkalommal népünnepéllyel kötötték össze, és persze nem feledkeztek meg a protokollról sem. A vasúti híd megnyitását Albrecht főherceg szegedi látogatásához igazodva tették 1858. december 2-ára. A régi belvárosi híd átadása 1883. szeptember 16-án zajlott, Kreminger Antal prépost áldotta meg a hidat, Pálfy Ferenc polgármester és sok más méltóság jelenlétében. Az új belvárosi híd átadására 1948. november 21-én került sor, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter mondott beszédet több mint 50 ezer ember előtt. Az Északi Tisza-hidat 1979. november 4-én avatta Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke. (Forrás: Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteménye) 2627 TONNÁT NYOM Míg az elpusztult vasúti híd helyére soha nem épült új, a ma már Belvárosinak nevezett közúti átkelő újjáépítése 1947 tavaszán kezdődött és 1948 novemberére fejeződött be. Indokolt volt a rohamtempó, ugyanis Szeged központjában akkor csak komppal, illetve az épülő híd mellett kialakított gyalogos pontonhídon lehetett átkelni a Tiszán. A régi hidat egy ívhíd váltotta fel (rajta villamossínekkel, amin 1969-ig közlekedtek a jellegzetes sárga szegedi „tuják"), és aminek íve éppen olyan nélkülözhetetlen eleme a városképnek, mint a fogadalmi templom tornyai. Szeged második közúti hídja, az Északi Tisza-híd, amit ma már Bertalan hídnak hívnak, háromévi munka után 1979-ben készült el. Építőit sokkal inkább a célszerűség, mintsem a különleges esztétikai látvány vágya hajtotta, így azhúsz méternél is szélesebb, a mederhíd 373 méter hosszú, amihez 236, illetve 152 méteres feljárószakasz csatlakozik. De ami ma már ennél sokkal fontosabb: elképesztő teherbírású, a Balkánról érkező, és oda hömpölygő kamionok ezrei nap mint nap tesztelik. Reményeink szerint már nem sokáig. Hallgatva a szerkezet roppanásait, nyögéseit, vélhetően ebben bízik maga a híd is. A TÖRÖKÖK ÉPÍTTETTE FAHÍDTÓL AZ 1979-BEN ÁTADOTT BERTALAN HÍDIG tjárók a Tisza két oldalán Hídavatásra készül Szeged. Ha minden a tervek szerint halad, jövőre már három, Tiszán átívelő közúti híddal büszkélkedhet Csongrád megye székhelye. Szegedi hídhistóriánkban azt leltározzuk, milyen hídépítések előzték meg a Szeged és Algyő között készülő sztrádahíd tervezését, és szót ejtünk arról is, mekkora pusztítást kellett elszenvedniük a város hídjainak a II. világháborúban. főherceg A második világháborúban Szegedet több bombatámadás is érte, leginkább közlekedési csomóponti szerepe miatt vált pusztítandó céllá a város néhány körzete. A támadásokat a 15. amerikai hadászati légi hadsereg bombázórepülő-ezredeinek kötelékei nappal hajtották végre, célba véve a nagy stratégiai szerepet betöltő vasúti hidat is. A bombák több sérülést okoztak a hídszerkezetben, de a forgalom nem szűnt meg a hídon nyár végéig. A hatodik, egyben a legpusztítóbb amerikai légitámadás során a vasúti híd egyik nyílásszerkezete a Tiszába zuhant, magával rántva a pillér egy darabját is. A kegyelemdöfést végül a visszavonuló csapatok utászai adták meg a hídnak: október 8-án éppen úgy felrobbantották a vasúti híd még használható részeit, ahogy német parancsra magyar katonák robbantása végzett a Feketeházy tervel alapján készült közúti híddal is. tán avatásakor leginkább azt hangsúlyozták: ez a magyar vidék legnagyobb hídja. „Anyakönyvi adatai" valóban impozánsak. A három év alatt megépített híd acélszerkezete 2627 tonnát nyom, a beépített vasbeton több mint 25 ezer köbméter, a betonacél súlya 1430 tonna, és 140 ezer szegecset használtak fel az építéskor. A híd