Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-18 / 219. szám

TÉVÉMŰSOR ] E-MAIL SMS-EK POSTABONTAS A szegedieket etetik? Becsey Zsolt szerint „etetik a szegedieket". Az erről szóló DM-cikkben, illetve online interjúban fejtette ki véleményét városunkról, amin felháborodtam, és tulajdonképpen ez késztetett reagálásra. Becsey Zsolt városunkat érintő bírálata - amely a várható helyi hatalom átvétele utáni helyzetre vonatkozó vízióját tartalmazza - több szempontból kifogásolható. Túlzottan magabiztos, és ezáltal irreális a feltételezése. Sokkal szerényebben illene a várható eredményt (választási) prognosztizálni, hiszen a város jelenlegi vezetésének erőviszonyai (támogatottsága) nem azonosak az országossal. Azt állítja, hogy a jogbiztonság és az életkörülmények azonnal javulnak, az életszínvonal javulása lassú, de stabil folyamat lesz. Hogy miért fog ez bekövetkezni, arról nem beszél. Ezért ennek értelmezése számomra a rendszerváltás óta megszokott politikai blöffnek és felelőtlen ígérgetésnek minősíthető! A város vezetésének rója fel azt, ami egyébként tényszerűen nem igaz, miszerint a gazdasági prosperitás nem megfelelő, és szerinte csak ez lehet a jövő feladata. Ebből az derül ki, hogy nem ismeri a szegedi cégek, vállalkozások, intézmények és a jelentős szellemi erőforrások szerkezeti súlyát, amivel igenis rendszeresen foglalkozik a város vezetése. A fentiekhez hasonló ígérgetések, állítások közhelyszerű ismétlése teszi hiteltelenné a profi politikusokat (akik egyébként jól megélnek ebből, konkrét felelősség nélkül). Amit állít az úgynevezett „népbutító trend"-ről, az igaz, csakhogy ez nem a jelenlegi városvezetésre vonatkozik, hanem azokra a politikusokra, akik hiteles beszéd helyett ezt nap mint nap gyakorolják vagy a hatalom megtartása vagy megszerzése érdekében. Szerintem képtelen az az állítása, hogy Románia és Bulgária EU-csatlakozásával összefüggésben Szeged vezetése súlyos hibát vétett - ilyen kijelentést profi politikus nem tehet, mivel mindenki tudja (leginkább nevezett személy), hogy Szeged vezetésén nem múlott a csatlakozás. Sem a támogatás, sem pedig annak feltételhez kötése. Ez csupán egy ellenségkép vizionálása, amely jól hangzó kampányfogás jelent. Sándor Lajos, Szeged Az érem két-két oldala Egy telefonáló a napokban rosszallását fejezte ki, amikor egy autós - egy kutyát elütve - csak a leszakadt rendszámtábláját szedte fel, de a sérült állatot nem vitte állatorvoshoz, hanem otthagyta. Mi is történt itt? Egy gazda nélküli kutya a közúton futott (ugrott) az autós elé, aki már megállni nem tudott, elütötte. Rendszámtáblája letörött, nyilván más kára is keletkezett. Arról nem szól a fáma, hogy a kutya gazdája odaszaladt volna, hogy felajánlja a javítás költségeit. Azt az autós saját zsebéből fizetheti, senki nem téríti meg neki. Ezek után még ő vigye orvoshoz a kutyát, és fizesse az állatorvost is? Vigye a gazdája, aki azzal, hogy bűnös módon hagyta elcsatangolni a jószágot egy forgalmas környéken, potenciálisan balesetveszélyt okozott. Miért nem őt hibáztatja a nagy állatbarát? Nekem is volt hasonló esetem: az országúton ugrott kocsim elé egy nagy testű kutya. Hiába fékeztem, elütöttem, megdöglött, a kocsim eleje rendesen összetört. Hát bevallom, nem sírtam tele egy zsebkendőt sem a tetem felett, viszont szívhattam a fogam a több mint negyvenezres javítási költség miatt. Szóval ennek az éremnek is két oldala van. Potoczki Lipót József ELVESZETT, KÖSZÖNET BECSÜLETES MEGTALÁLÓ Szegedi olvasónk, Horváth László Attila hálásan köszöni a segítségét és a jóindulatát annak a sándorfalvi férfinak, aki megtalálta elveszett táskáját, és az irataival együtt a napokban leadta a sándorfalvi rendőrőrsön. ÖVTÁSKA Olvasónk fia hétfőn veszítette el övtáskáját Szegeden, vélhetően az Etelka sor-Molnár utca környékén, benne az összes iratával. A becsületes megtaláló jelentkezését a 30/466-3876-os számon várják. 30/348-7972: • Botrányos esetekkel kell szembesülnünk nap mint nap. Ezeknek a történéseknek sajnos mi vagyunk a szenvedő részesei. Mikor jön el a rend? Mikor kerül a helyére az emberek biztonsága, megélhetése? Egyikünknek mindent szabad? Másikunknak nem? Himnuszunk sorai sem erről szólnak! Hova jutunk? 30/458-6877: • Szegeden, a Kálvária sugárúton a földhivatal előtt ki van égve a közvilágítást szolgáló lámpa. 30/357-0023: • Elveszett utánfutónk rendszáma még augusztus végén. A becsületes megtaláló jutalom ellenében jelentkezzen a fenti számon. MEGJÖTTÜNK SZEGED KEREKES HUNOR Szeptember 16., 8 óra 10 perc, 3700 g. Sz.: Bódi Márta és Kerekes László (Földeák). FÁBIÁN CSILLA Szeptember 16., 14 óra 33 perc, 4600 g. Sz.: Sisa Nikoletta és Fábián Pál (Algyő). FARKAS NOÉMI PETRA Szeptember 16., 16 óra 16 perc, 3390 g. Sz.: Böjtös Szilvia és Farkas Attila (Sándorfalva). CZIROK MÁTÉ Szeptember 16., 17 óra 10 perc, 3300 g. Sz.: Pilka Beatrix és Czirok István (Balástya). PAPLUKÁCS ZITA Szeptember 16., 19 óra 44 perc, 3250 g. Sz.: Géczi Emese és Paplukács Ferenc (Vásárhely). JÉRI JÁZMIN Szeptember 16., 23 óra 50 perc, 3580 g. Sz.: Mihály Beáta és Jéri Csaba (Csanytelek). FERENCZI PÉTER Szeptember 17., 0 óra 40 perc, 3550 g. Sz.: Haraszti Éva és Ferenczi Péter (Kiskőrös). SZŐKE REGINA Szeptember 17., 0 óra 10 perc, 3750 g. Sz.: Kónya Tímea és Szőke Attila (Szeged). HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KIS VIKTOR Szeptember 16., 11 óra 30 perc, 3250 g. Sz.: Pogyina Mariann és Kis Norbert Bálint (Vásárhely). KOVÁCS ANNA Szeptember 16., 19 óra 49 perc, 3140 g. Sz.: Piscsák Anikó és Kovács Márk Péter (Vásárhely). MAKÓ IGAZ DORINA KINGA Szeptember 15., 11 óra, 2900 g. Sz.: Horváth Erzsébet és Igaz László (Makó). GRATULÁLUNK! Hattyúreggeli A magyar dal ünnepéhez Mint aktív zenész mindig örülök, ha az általában kevés sajtónyilvánosságot kapó „könnyű" zenét játszó zenekarokról írnak. Különösen, ha a szegedi lap foglalkozik a szegedi zenészekkel is, ugyanis itt említem meg, hogy pl. a Sziget Fesztiválról szóló híradások egyikében sem került szóba, hogy milyen szegedi zenekarokat hívtak meg az ország legnagyobb fesztiváljára. Mindamellett, ha egy olyan összefoglalásnak szánt cikk készül, mint ami megjelent a szeptember 12-i számban (A szegedi magyar dal ünnepe c. cikk), úgy gondolom bűnös hanyagság még csak meg sem említeni olyan zenekarokat, amelyek évek, sőt évtizedek óta Szeged hírnevét öregbítik az ország és a világ rengeteg részén - sok száz fellépéssel. Először azt gondoltam, hogy a csak magyarul és saját dalokat játszó csapatokról fog szólni a cikk, de aztán láttam hogy inkább a szegediségre került a hangsúly, ezért ragadtam billentyűzetet. Mely zenekarokra gondolok? A Rambling Blues Trio 1994 óta (idén 15 éve!) közel ezer fellépéssel az ország és Európa rengeteg városában, az ország egyik legrégebbi akusztikusblues-csapata. A Blues Bell - szintén 1994 óta - a szegedi klubélet állandó szereplője, de a szomszédos országokban is visszatérő fellépő. A Blues B.R.Others Show - a fenti két zenekar kooperációjára alapuló - igazi sikerprodukció. 2000 szilveszterén a Dóm téri Álomalapításon mutatkozott be az ország egyetlen bluesshow-ja, és azóta töretlen sikerrel játszik a nagyobb fesztiválokon, rendezvényeken itthon és külföldön, illetve egyetlen vidéki zenekarként (!) az ország egyik legnépszerűbb élőzenés klubjában, a budapesti Old Man's-ben már ötödik éve havi rendszerességgel játszanak! A klubzenekarok közül az elsők között készítettek koncert-DVD-t. (Egyébként az ominózus cikkben megemlített Szirtes Edina Mókus is tagja e zenekarnak, a kezdetektől.) Míg a fenti három zenekar a blues Egyúttal meg illik említeni még a Volvox zenekart is, amely a 90-es évek közepétől meghatározó szereplője volt a szegedi és országos egyetemi kluboknak, fesztiváloknak - e zenekar frontembere a tragikus sorsú Wiegand Gyula volt, és bár ezt a veszteséget nem lehet kiheverni, a zenekar továbbra is működik, legutóbb Gál Csaba Boogie vendégszereplésével a SZIN-en tartottak fergeteges koncertet. És akkor még nem is beszéltünk a folk-rock zenekarokról, mint pl. a 22 éves Gőzerő, nem esett szó az Szurdi Zsolt, a szegedi Gőzerő frontembere az azóta bezárt Rock Klubban. Sok zenekar indult innen FOTÓ: FRANK YVETTE műfajában tett le az asztalra nem keveset, és írta be magát az ország bluestörténelmébe, úgy pl. a countryzenét is több, mint 20 éve (esetenként kisebb-nagyobb megszakításokkal, de töretlenül) olyan szegedi zenekarok népszerűsítik rengeteg fellépéssel, mint a River, Riverside, Buffalo Express, és még messze nem teljes a felsorolás. országszerte legendás „Rock Klub-istálló"-ról, aminek pedig rengeteg zenekar köszönheti a létrejöttét és sikereit. Talán egyetértünk abban is, hogy a fenti zenekarok egyike sem tartozik bele a cikkben leírt „mintegy 50 amatőr együttes működik a városban" kategóriába... Király Vajk zenész, Szeged Prostitúció, Szegedi Ifjúsági Napok, iskolaválasztás Hallstattban, Ausztriában nyaralt olvasónk családjával. Számos felvételen örökítették meg az emlékezetes kirándulást, ezek közül most a hattyúetetésről készült fotót közöljük. A nyári fotók közlését ezennel lezárjuk, mostantól az őszi hangulatokat megidéző pillanatokat várjuk olvasóinktól. FOTÓ: BALOGH JÓZSEF Bár első látásra különösnek tűnhet a címbeli fogalmak összekapcsolása, egy egyszerű, morális síkbeli vetületük szigorú, logikai öszszefüggései - úgy vélem - különösebb nehézségek nélkül értelmezhetőek. A prostitúció kapcsán kialakult vitában olyan érvek is felbukkannak, amelyek szerint a jelenség létezik, tehát azt legalizálni kell. Sok más illegális szolgáltatás és magatartásforma létezik ezen kívül, eszerint előbb-utóbb azok, jogszabályi keretek közötti engedélyezése is napirendre kerülhet (csak példaképpen: a kábítószerekkel való kereskedés, bérgyilkosság, lopások, rablások, egyéb cselekmények megrendelésre történő végrehajtása, azaz: szolgáltatása stb.), amelyekből - nem is mellesleg - adó formájában az állam jelentős bevételekre tehetne szert. Nosza, rajta! Kaszáld le magad, kis hazám! Ne csökkentsük, ellenkezőleg: növeljük a társadalmi igazságtalanságok volumenét, cserébe azonban bízzuk a polgárok erkölcsi érzékére, hogy milyen tevékenységekből kívánják biztosítani a megélhetésüket (aki hülye, haljon meg!). A tendencia a jelenleg burjánzó bürokráciát is felszámolja előbb-utóbb, hiszen eszerint belátható időn belül törvényekre és hatóságokra sem lesz szükségünk, jelenleg még vannak törvényeink, bár egyre inkább úgy látom, hogy ezek jobbára csak aranyozott sújtások egy nagy, fekete mellényen. Ha valaki nem értené a metaforát, ez a magyar jogállamiság kritikája lenne; nemcsak a hatóságoké, meg az igazságszolgáltatásé, hanem mindannyiunké. Gondolj erre, olvasó, amikor önfeledten gyalogolsz a Belvárosi híd kerékpárútján; vagy vidáman bringázol a járdán a félreugró gyalogosok között; 50 helyett „csak" 58-cal hajtasz, „csak" egy pohár sör ledöntése után; vagy éppen éjjel, gyalog átkelsz a forgalmatlan körúton, ártatlanul, senkit sem zavarva, a forgalomirányitó lámpa tiltó jelzése ellenére: a szabályokat nem kell feltétlenül komolyan venni, ad hoc szabad dönteni azok megtartásáról/megszegéséről, sőt dühösen félrerúgni is illik őket néha - nyilván az én bosszantásomra hagyták bekapcsolva ezt a nyomorult lámpát! Hát teszek rá! Mifelénk ez így természetes, „kicsiben is, nagyban is". Én tehát mindent megtehetek, de ha valaki az én sérelmemre merészel tenni bármit... Jgy van ez a SZIN-nel is: ha vannak az adott esetre, eseményre, cselekményre vonatkozó jogszabályok, akkor azok alkalmazásán nem vitatkozni kell, hanem a törvényben foglaltaknak megfelelően kell eljárni. Az eljárás tényéről és módszereiről - az előírt (hatósági) cselekmények végrehajtása helyett - vitának helye nincs! Illetve nem lehetne a jogállamiság ismérvei szerint. (A demokrácia egy jogállamban a közmegegyezések többségi akaraton alapuló megalkotását, nem pedig ezek végrehajtásának önkényes vitatását, kerülgetését jelenti! Ez utóbbi neve: káosz, melynek szervezett, erőszakosabb formája az anarchia.). Ha pl. valakit (DM 2009. 09. 05. SMS: 30/758-2357) nem zavar mások, feltehetően jogszabályba ütköző magatartása, mert a zajtól nyugodtan alszik, az őt nem jogosítja fel arra, hogy ő maga is ilyen magatartást tanúsítson, ilyen cselekmények elkövetésébe bekapcsolódjon. Talán még érthetőbb, ha ezzel a hasonlattal élek: „dohányzom, szeretem a cigifüstöt, tehát cseppet sem zavar, ha a trolin, a villamoson, az étteremben, az orvosi rendelőben, a kórteremben, a szülőszobán, az iskolai tantermekben, az óvodai foglalkoztatókban stb. dohányoznak". Akik még így sem értik, azoknak hiába is magyaráznám. És milyen sokan vannak! (Én csak egy picit dudálok az asszonynak a parkolóból; én csak egyet kurjantok a haver után az utca túlsó végére; az autós lakodalmas menet minden résztvevőjétől elvárható a dallamkürtök működtetése - és mi ez ahhoz képest, hogy a világ számos országában az emberek ilyen alkalmakkor vidáman lövöldöznek -; én csak egy sörösüveget vágtam a falhoz; én csak szeretem a heavy metalt hangosan hallgatni; különben is maguk a helyhatóságok szervezik vagy engedélyezik a leglármásabb rendezvényeket, akkor én miért ne tehetném ezt meg azt; alvó város, vagy pezsgő, „mediterrán" élet stb. Szóval mindenki épp csak egy picit... Aláhúzva, összeadva?!) Ami pedig a fiatalok egyetemi továbbtanulását illeti (DM 2009. 09. 05. SMS: 20/445-1949), tudom, hogy az iskolaválasztás nagyon összetett, sok szempontú elhatározás, de az ország jövője kapcsán él bennem a remény, hogy nem az adott település fergeteges bulilehetőségei lesznek a fiatalok és mindnyájunk jövőjét alapvetően meghatározó döntések fő szempontjai. Ha ebben is tévedek, akkor azt hiszem, nagyon nagy a baj. Nóvák László, Szeged