Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-01 / 179. szám

SZIESZTA SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Jfg Jó tanács Legyen bármilyen nagy is a part, keressék a minél kisebb városkákat. A felkapott, nagyobb üdülőhelyeken szinte elviselhetetlen már a zsúfoltság. v? wm * DR. MIKULÁN RITA SPORTORVOS: A dopping egy olyan durva beavatkozás a szervezet normális működésébe, ami csak káros lehet. Koksszal fűtött izmok Szép akarsz lenni? Erősebb, gyorsabb, kigyúrtabb? Semmi gond: kokszolj! Ilyen mondatok naponta nem is egyszer elhangzanak magyar sportpályákon, edzőtermekben. Miközben az élsportban a verseny tisztaságára hivatkozva éjjel-nappal leskelődnek a doppingellenőrök, addig a hobbisportban marokszámra tömhetik magukba a kokszot a strandizomra vágyók. Bár jogszabály nem tiltja, azt azért ugye mégse mondjuk: egészségükre! SPORT BÁTYI ZOLTÁN „Olyan ez, mint az orosz rulett. Vagy bejön, vagy nem. Ismerek amatőr sportolókat, akik amíg szedték, izmaikkal mindenkit elkápráztattak, majd amikor ^^^^ abbahagyták, szétes! tek, mint a kártya^^Hft^^K vár, elhíztak, fölbo• rult a hormonháztartásuk. Nem normá^^^^^^ lis, aki ilyenbe belevág." Egy konditeremben hallottuk ezeket a mondatokat. Többhetes kutatásunk során rá kellett jönnünk: ha valakit doppingügyben faggatunk, vagy hallgat („semmit nem tudok"), vagy nyiltan kimondja: a mai sport, de lassan már az amatőrsport, a testépítés, a fitnesz is megfertőződött a szertől. A megnyilatkozókban csupán egyvalami közös: senki nem akadt, aki a nevét is adta volna véleményéhez. Igaz ez arra az egykori élsportolóra is, aki még a rendszerváltás előtti sportban küzdötte fel magát a legjobbak közé és akkor ismerkedett meg a doppinggal. - Szó sem volt arról, hogy a sportvezetés kényszerítette a versenyzőket, netán államilag irányított kokszolás folyt volna. Minden egyes sportoló magától jött rá, nincs más út a sikerhez. így azHogyan öl a szer? A dopping mellékhatásai májkárosodáshoz, a cukor- és zsíranyagcsere zavaraihoz, cukorbetegség kialakulásához, korai érelmeszesedéshez, a szív és az agyi erek károsodásához vezetnek. Nincs olyan része a szervezetnek, amely a hormonok szedésétől ne károsodna. Férfiaknál csökken a szexuális érdeklődés, a here sorvadni kezd, korán kialakul a totális nemzőképtelenség és az impotencia. Jelentősek továbbá a pszichológiai, idegrendszeri változások, amelyek agresszivitásban, hangulatváltozásban, depresszióban és egyéb pszichotikus jelenségekben mutatkoznak meg. tán kerestük a kapcsolatokat, hamis receptekkel jártuk a gyógyszertárakat, hiszen akkoriban korántsem volt olyan szigorú az ellenőrzés, mint most mondta el a férfi. - Tehettem, nem volt bűncselekmény, az egész kokszüzlet azért virágozhat ma is, mert büntetőjogilag ma sem az. Menjen fel az internetre, két percen belül talál olyan honlapot, amelynek a gazdája nyíltan reklámozza: nála mindenféle teljesítménynövelő megkapható. Persze bedőlne az üzlete, ha nem lenne egyre nagyobb az igény a tiltott bogyókra, mióta a pénz szinte szétmosta az egész sportot. Ma már olyan óriási összegeket lehet egy-egy jó eredménnyel keresni, hogy a legjobbak igenis megkockáztatják a lebukást, akár az örökös eltiltást is. Egy doppingügyekben járatos, ma is aktív sportoló - kijelentve: ő nem él tiltott szerekkel, csak táplálékkiegészítőket használ - úgy vélekedett: nem az a baj igazán, hogy a nagymenők felkészülten, pontos menetrend szerint, évente két, maximum három kúrával feltöltik izmaikat. Sokkal nagyobb gond, hogy a csupán hiúságtól vezérelt ifjoncok szedik orrba-szájba a tablettákat, lövik be az injekciókat, miközben semmit nem tudnak a doppingolásról. - Tablettától senki nem lesz akkora, mint egy hegyomlás, de olyan karcsú sem, aki után mindenki megfordul az utcán. A szerek csak azoknál hatnak, akik már a topon vannak, többéves kemény edzéssel fejlesztették ki izmaikat. A koksz csupán már egy rásegítő eszköz, azt a plusz tíz százalékot biztosítja, ami a győzelemhez kell - állította. - Ami a káros hatásokat illeti vegyünk alapul egy átlag magyar embert, aki iszik, dohányzik, keveset mozog, nem piheni ki magát rendesen, szétesik az állandó stressztől hallgattam egy újabb véleményt. - Ha összeszámoljuk, ez öt rizikófaktor. Ugyanakkor a nagymenők akik mindent a sikernek rendelnek alá és doppingolnak - kerülik a szeszt, a cigit, pontosan beállított étrend szerint, csak minőségi ételeket esznek, szabályozott minden pihenésre szánt órájuk és menekülnek a stresszes helyzetek elől. Vagyis esetükben csupán egyetlen kritikus pont akad: a dopping. Biztos, hogy ez magában több kárt okoz, mint az öt felsorolt „méreg"? Ezzel persze nem akarok senkit doppingolásra biztatni, sőt, mi több, kijelentem: én azt, aki kiskorúaknak, netán a sportot éppen csak elkezdőknek, a hobbisportolóknak ad kokszot, nagyon keményen megbüntetném. Az élsportot hagyjuk, mert az korántsem a dopping miatt olyan veszélyes. Sokkal inkább az embertelen mennyiségben elvégzett munka szaggatja szét a szervezetet. Ezért tartja magát a mondás az edzőtermekben, sportpályákon: ahol az élsport kezdődik, az egészség befejeződik. Dr. Mikulán Rita sportorvosként és oktatóként is szembesül a doppingproblémákkal. Pontosabban: leginkább baráti beszélgetésekből, tanítványai elmondásából, a médiában megjelent hírekből alkothat képet arról, mennyire terjed a teljesítményfokozók használata, ugyanis a sportorvos-társadalmat hivatalosan senki semmilyen statisztikával nem látja el. - Lehet, hogy azért, mert ilyen felmérések nem is készíthetők, hiszen ki vállalja fel a doppingolás tényét? Amíg mondjuk a kábítószer használatára már a büntetőügyek számából is lehet következtetni, addig a doppingolást Magyarországon semmilyen jogszabály nem tiltja. Csak a sportjog lép fel ellene, amikor kimondja: a doppingoláson ért versenyzőt szankcionálni kell, például meghatározott időre vagy végleg el kell tiltani a versenysporttól. Az amatőrök minden jogi következmény nélkül szedhetik a szereket. Egy amerikai felmérés szerint a hobbisportolók 10 százaléka él ilyen szerrel. Csak remélni merem: nálunk még nem ilyen rossz a helyzet, de még lehet. Azt is kezdeményezném, hogy a 18 év alattiak doppingolásában részt vevőket büntetőjogilag is vonják felelősségre, valamint a doppingszereket anyagi haszonszerzés céljából forgalmazókat is szankcionálják - hasonlóan a kábítószer-terjesztőket, illetve -felhasználókat sújtó jogszabályokhoz. Bódító ital. A doppingolás nem más, mint a fizikai vagy pszichikai teljesítmény növelése gyógyszerekkel vagy kábítószerekkel. Maga a szó a dél-afrikai kaffer törzsek nyelvéből ered, amely egy, a szertartások alkalmával fogyasztott bódító italt jelent. A XIX. század végén jelent meg az angol nyelvben, a versenylovakat dope-olták. Napjainkban a doppingszerek között megtalálhatók az idegrendszerre ható stimulánsok, amelyek csökkentik a fáradtságérzést, segítik, hogy a szervezet tovább bírja az óriási fizikai terhelést. A narkotikumok a fájdalomküszöböt eltolják, ezáltal segítik a fokozott igénybevételt, ill. betegség vagy sérülés esetén „eltüntetik" a fájdalmat. Az anabolikus szteroidok az izomtömeg növekedését segítik. A peptidhormonok a szervezetben is előforduló hormonok mesterséges változatai - az emberi növekedési hormon segíti az izmok növekedését, míg az eritropoetin a vörösvértestek számát emeli meg a vérben, és ezzel hatékonyabbá teszi az oxigénszállítást. Kunáért kínált boldogság A látványos országreklámot finanszírozó Horvátország (gondoljunk csak a magyar tévékben naponta felbukkanó hirdetésekre!) ma már Európa egyik legfontosabb turista-célállomása. UTAZÁS MUNKATÁRSUNKTÓL Egy magyar sem kívánhat szebb élményt nyárra a családjának, mint a horvát tengerpart. Különösen, ha ügyel arra: az Adria ne váljék pénznyelő automatává. Horvátországba készülve nem árt felkészülni magából Horvátországból, ugyanis legyen bármilyen közel, tartogathat néhány kellemetlen meglepetést, leginkább a pénztárcánk számára. Először is: aki a tengerpartra robogna, tízezernél is több forintért vegyen kunát csak azért, hogy a kapus autópályán leróhassa az első sarcokat, amiket az idegenforgalomból élő horvátok kivetnek polgáraikra, és persze a hozzájuk érkezőkre. Alagutat, hidat (például Krk szigeténél) is talál olyat, ahol „belépőt" szednek, mielőtt felgördül a függöny, s megkezdhetjük a bámészkodást a színes, szélesvásznú tengerparton. Jó tanács: legyen bármilyen nagy is a part, keressék a minél kisebb városkákat. Nem mintha Split, Rijéka, Dubrovnik körzete nem tartogatna ezernyi szépséget, ám a felkapott, nagyobb üdülőhelyeken szinte elviselhetetlen már a zsúfoltság. Az egykori kis halászfalvak emlékét őrző települések között is számos olyan akad, ahol a parton meg kell küzdeni akár egy matracnyi négyzetméterért is, de olyan magyart még nem láttam, aki legalább ekkora területet ne talált volna magának. Mint ahogy - legyen bármekkora is a tömeg a parti sétányokon - a vendéglők teraszain is akad mindig legalább egy üres asztal. Ám ha valaki azt akarja, hogy még az első vacsora után is maradjon annyi a családi kasszában, amennyi kitart a második hét rajtjáig, jobb, ha a tengertől távolabb keres picinyke éttermet magának. A legszerencsésebb azt kideríteni, hova járnak a helybeliek, mert ott nem csupán az étel lesz ízletesebb, az arcunk sem komorul el, ha elénk rakják a számlát. Az árkülönbözet igencsak méretes - egy 80 kunás tengeriherkentyű-tálat akár 40 kunáért (vagyis 3200 forint helyett 1600-ért) is megvehet a leleményesebb magyar. Abban azért senki ne reménykedjen, hogy túl sok pénz marad a bukszájában hazafelé tartva, ugyanis a „miért ne vennénk meg a gyereknek, ha már egyszer nyaralunk..." típusú nyalánkságok úgy vonzzák a künát, mint mágnes a vasat. Az 5-6 kunás egy gombóc fagyi akár szimbólum is lehetne e tárgykörben. Olyan hitbe se ringassuk magunkat, hogy majd a boltban minden sokkal olcsóbb lesz. A tipikusan strandolóknak szánt, félliteres kóla majdnem duplaannyiba kerül, mint nálunk, és a szendvicskenyér közé szánt felvágottért is közel kétszer annyit kérnek, mint itthon. Nem csoda, hogy napjainkban egyre több magyar vándor indul megtömött csomagtartóval „Horvátba". És még valami: nem árt, ha indulás előtt néhány alapkifejezést megtanulunk horvátul, hiszen mindjárt kedvesebb a vendéglátók mosolya. De leginkább az angolnyelv-tudást érdemes felfrissíteni, mert talán nincs is olyan kávézó, kiskocsma, ajándékbolt, ahol ezen a nyelven ne társalognának. Ha pedig valami nagyon felboszszant, s magyarul röptetnénk el egy-egy káromkodást (netán a szomszédban napozó hölgy kerekded formáira tennénk megjegyzést), inkább nyeljük le a nyelvünket. Ugyanis lehet bármilyen válsághangulat országunkban, a horvát tengerparton most is sok a boldog magyar, és soha nem tudhatjuk, ki érti meg a szavunkat. Egyvalaki biztos akad mindig, mindenhol.