Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-25 / 198. szám

8 MEGYEI TÜKÖR 2009. AUGUSZTUS 25., KEDD KÉZI ASZFALTOZÁS A REGGELI CSÚCSFORGALOMBAN Útépítő munkás voltam a 47-esen A forró aszfalt lapátolása nyári hőségben különösen izzasztó elfoglaltság. Imre Péter kollégánknak (balról) 1 óra is elég volt belőle. FOTÓ: TÉSIK ATTILA A reggeli csúcsforgalomban ar­ra vállalkoztunk, az útépítők bőrébe bújva részt veszünk a 47-es főút négysávosításában, ötfős brigádhoz csatlakozva a kézi aszfaltozásban segíthet­tünk, egy órát dolgozva a mint­egy 2 milliárdos projekten. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY IMRE PÉTER Reggel negyed 8-kor szálltam le a buszról az egykori kisho­moki boltnál, ahova Rózsa Gyula művezető jött értem. Ja­ni Zsolttól, a Mota-Engil Zrt. létesítményvezetőjétől már tudta, arra adtam a fejem, hogy részt veszek a 47-es négysávosításában. - Betono­zásban vagy kézi aszfaltozás­ban segíthetsz nekünk - kö­zölte. A terepszemlén kide­rült, marad az utóbbi. Igyekeztem munkásnak látszani, úgy öltözni - melegí­tő, póló, edzőcipő -, és ezt új­donsült főnököm, a Nyíra­csádról érkezett Kerti Mihály (54) komolyan vette: lapátot nyomott a kezembe, és kap­tam egy láthatósági mellényt. Aki nem próbálta, higgye el: akad az aszfaltozásnál kelle­mesebb elfoglaltság. Az anyag 180, a levegő a déli órákban 35-40 fokos, a napi penzum 10-12 óra. Az autókkal, kami­onokkal tegnap nem gyűlt meg a bajunk, aszfaltcsík vá­lasztott el tőlük, de a sebes­ségkorlátozást a közlekedők közül nem mindenki tartja be. Tilosban előznek, kiabálnak, türelmetlenek, olykor szidják a dolgozókat - mesélte Rózsa. Én viszont nem tétlenked­hettem - bár lehet, jobban járt volna mindenki. Érkezett az aszfalt. - A gép és a kezelő­je ügyes, sokat elvégez a mun­kából; nekünk az a dolgunk, hogy a lyukakat feltöltsük, el­egyengessük a felületet. Fi­gyelni kell, hová jutott több, illetve kevesebb anyag ­mondta eligazításként a 37 éves petneházi Vincze Zsolt. A kollégák hőálló bakanccsal sétálgattak a frissen szétterí­tett, elegyengetett felületen, nekem ezt a sima „dorkóban" nem tanácsolták. Terelgettek, segítettek, azt is elárulták: könnyebb forrón dolgozni az aszfalttal. De a la­páton pillanatok alatt megta­padt, amit 10-15 percenként kaparóval kellett takarítani, valamint gázolajjal alaposan bekenni a szerszámot - így negyedannyi energiával lehet melózni. Az a praktika is mű­ködik, hogy míg várakoznak, bedugják a lapátot a forró asz­faltba, és leolvad róla a „feles­leg". Dolgoztam. Izzadtam. A legjobban arról ömlött a víz, aki az úgynevezett hóblit (egyengetőt) kezelte. Megkér­dezték, kipróbálom-e. Nyak­izomedzésnek beillő intenzi­tással ingattam a fejem. - Lassan olyan meleg lesz, mintha szaunában lapátol­nánk - mondta Zsolt. - Már hat éve dolgozom a cégnél, a legrosszabb a hőség és az asz­faltgőz. Hétfőn jövünk, pénte­ken megyünk haza, az ország minden részében jártunk már. Ez ilyen: mi megyünk az út­hoz, nem az jön hozzánk. Talár száz. Nem számoltam, hány lapát aszfalttal járultam hozzá a 47-es főút négysávosításához. Esetleg száz lehetett. Bruttó. De, ami a lényeg: a brigád megnyugtatott, nem voltam terhükre, és kicsit talán segítettem. Lehet, hogy csak azért mondták, ne furdaljon a lelkiismeret. A SIKLÓERNYŐSÖKNEK NINCS SZÜKSÉGÜK KIFUTÓPÁLYÁRA Hátukon dübörög a motor Hangszerkészítő, egykori rali­versenyző, kertész és taxisofőr is található a szegedi siklóer­nyősök között. Közös szenve­délyük, a repülés tartja össze a társaságot. SZEGED HORVÁTH LEVENTE A szegedi siklóernyősök egyesülete, baráti társasága tavaly alakult meg. Szeged mellett a bordányi és a do­maszéki tanyavilágban emel­kednek magasba banán for­májú ernyőikkel. A siklóer­nyőzéshez ki-ki másképp ju­tott el: egyesek vitorlázóre­pülés, ejtőernyőzés után, mások sárkányrepülőről vál­tottak, és akadnak közöttük olyanok is, akik siklóernyő­vel tapasztalták meg először a repülés élményét. Vidéki Csaba az utóbbiak közé tartozik. A kategóriájá­ban kétszeres magyar bajnok raliversenyző azért hagyott fel a száguldással, mert el­fogytak a szponzorai, még új gumit sem tudott vásárolni az autójára. - Mindig is ér­dekelt a repülés, de az autó­zás minden időmet lekötötte. Amikor elfogyott a pénzünk, muszáj volt eladnunk a Hon­da Civicünket, én pedig új hobbi után néztem. Most már nem a verdám kasznijá­ban, hanem a hátamon dü­börög a motor - magyarázza Csaba, miközben két társá­val a felszálláshoz készül a domaszéki tanyavilágban. A motoros siklóernyősök­nek nincs szükségük a repü­lőtér hosszú kifutópályájára, akár két-három lépés után is a magasba emelkednek, vagy tenyérnyi. helyen landolnak. A mutatványhoz az ügyesség mellett komoly fizikai erő szükséges, ugyanis a há­tukon egy ce­mentes zsák terhét hord­ják: egy-egy 40 kilós mo­tor segíti őket, hogy madáremberként hasíthassák a levegőt. Meg­tudjuk: ha második nekifu­tásra sem sikerül elemelked­niük a földtől, akkor már le kell mondaniuk a felszállás­ról, annyira kimerülnek. A gondos előkészületek so­rán először egy széljelzőt állí­tanak fel a levegő meghódítá­sára készülő férfiak. Esetük­mSrnmuK, FOTÓK. um RHSHH •< Mwiwla... MÉlMMkitoBH ben egy teleszkópos pecabot is megteszi, amelynek a végé­re egy piros szalagot erősíte­nek, így máris tudják, merről fúj a szél, és az erősségére is következtetnek. Közben el­mondják, hogy a motor nélkü­li változat igen időigényes ­ilyenkor hegycsúcsok híján egy csörlő segítségével emel­kednek fel. Ottjártunkkor azonban az igen látványos motoros repülést demonstrál­ták. Miután felemelkedtek, az volt az érzésünk, mintha a Csillagok háborúja valame­lyik jelenetét forgatnák, ahogy egymás után zúgtak el a fejünk felett. A légi piruett jó egy órán át tartott, de egy pillanatig sem unatkoztunk - lentről nézve is pazarnak bi­zonyult a látvány. Hegyi sport a Dél-Alföldön A siklóernyőzés tipikusan he­gyi sport, ám szerelmesei a sík vidéken is űzik. Egy csörlő és egy 3 kilométer hosszú speciális vezeték kell a ma­gasba emelkedéshez. A leg­jobbak akár 200 kilométert is megtesznek a szelek szár­nyán. A motoros változat első prototípusait fűnyírómotorból készítették. A légcsavar fából készült, manapság már üveg­szálból gyártják. ff Ha második nekifutásra sem sikerül elemelkedniük a földtől, akkor már le kell mondaniuk a felszállásról, annyira kimerülnek. 40 kiló motorral a hátukon indulnak a levegőbe. FOTÓ: KARNOK CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents