Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-22 / 196. szám

10 2009. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT SZIESZTA SZERKESZTI SZABÓ GABRIELLA ro n5 a5 QJ> 99 A település háromszáz éves történelmében még nem volt példa arra, hogy aTemesa Begáigért volna. BÍRÓ LÁSZLÓ 99 büszke az öszszefogásra, amely alapja volt. hogy a falu talpra állt. A TEMES VÍZGYŰJTŐ TERÜLETÉN PUSZTÍTOTT A SZÖRNYŰ ÁR 2005-BEN, ÓTELEK JÖVŐJÉT NEM VITTE EL A VÍZ Újraépült magyar falu Romániában Szinte a földdel tette egyenlővé Óteleket és Jánosföldet az áradás a Temesközben 2005-ben. A főként magyarok lakta romániai falvakban 450 ház dőlt romba, a lakosság földönfutóvá vált. Akkor úgy látszott, az elvetett terméssel együtt az emberek jövőjét is elvitte a víz. De mégsem olyan fából faragták azokat az embereket, hogy feladják a jövőt. Négy év után újra Óteleken járva azt látni, hogy szinte csak a templom maradt a régi. A falu újjáépült, az árvíz emlékét néhány gazdasági épület akkor állva -e maradt fala őrzi. Azokon látni, milyen magasan is volt a víz. TEGNAP ÉS MA TÓTH GYULA A Temes vízgyűjtő területén 2005 áprilisának közepén négy napon keresztül szakadt az eső, ami tovább növelte az olvadás miatt a hegyekből érkező vízmennyiséget. A falu önkormányzatának tanácsosa, Bíró László, aki 2005-ben végigvezetett - vagy inkább ladikkal végigvitt - bennünket a víz alatt álló falun, így emlékezett vissza a tragikus napokra: ROSSZ OLDALON VÁGTÁK ÁT A GÁTAT. - A folyó megáradt, a gát nem bírta a víznyomást és két helyen átszakadt. Legalábbis az akkori hivatalos verzió szerint. Leginkább az történt, hogy a véletlen gátszakadás elkerülése miatt meghatározott helyen kellett volna átvágni a gátat, s rossz oldalon nyitottak. így a hatalmas mennyiségű víz hömpölyögve rohant végig a szántóföldeken, s elöntötte a Bega és a Temes közti településeket. A falvak három hétig voltak víz alatt, ami mindaddig szinte ugyanolyan magasan állt. A pár megmaradt ház is vízben állt s repedezett. Látszott, hogy azok is elpusztulnak. Az emberek rokonoknál, ismerősöknél laktak, a gyerekek egy részét a líceumban helyezték el. Óteleken és Jánosföldön a 635 házból 450 dőlt össze április 22-én és az azutáni napokban. - Ezek főként vályogból és „vert falból" épültek, de mindegyik takarosan rendben volt tartva, többet az előző évben újítottak fel. Évtizedekig bírták volna, ha nem jön az ár. A két faluból közel kétezer embert kellett kitelepíteni. A családom is fedél nélkül maradt. A település háromszáz éves történelmében még nem volt példa arra, hogy a Temes a Begáig ért volna mondta Bíró László. AKKOR ÚGY TŰNT, ELMOSTA A JÖVŐT A VÍZ. Az emberek nem tudták, hogy a víz mikor megy le a településről. Sok volt a kisállattetem, nyulak, baromfi és rágcsálók pusztultak el, a földekből kimosta a víz a mű- és a szerves trágyát. A román kormány egyszeri szúnyogirtást elvégeztetett, az emberek a védőoltásokat megkapták. - Az első napokban sírtunk, s mentettük, ami menthető. Aztán tettük a dolgunkat, s vártuk, hogy újraépíthessük a falut. A baj az, hogy nem csak a házak mentek tönkre. Az emberek az utolsó fillérjeiket is „elvetették", s a víz elmosta a termést is, akkor úgy éreztük, azzal a jövőjük is odalett - mondta Bíró László. Az emberek sokáig sátrakban laktak, jól jött nekik minden segítség, élelem, takarók, három-, ötszemélyes sátrak, mert a víz visszahú>5 Bízom az óteleki népekben, hogy továbbra is jól fejlődünk. Mondhatjuk, hogy az ár nem csak rosszat hozott. Szabó Csaba polgármester zódása után nem másoknál, a sajátjukon akartak élni. Ha sátorban, akkor sátorban, hogy legyen fedél a fejük felett, amíg felépül a ház, s helyreállítják, ami elveszett. Mai napig hálásan gondolnak az ótelekiek a magyar vízügyesekre, akik 16 szivattyúval emelték át a Begába a vizet. Nagy kitartással, mert a szint nagyon nehezen apadt. Négy év alatt nemcsak újjáépült Ótelek, de önállósodott is. Leváltak az öt települést egyesítő újvári önkormányzattól, ami a fejlődésnek is lendületet adott. A település polgármesterének Szabó Csabát választották az emberek. Neki magának is 150 ezer eurós kára lett, összedőlt a háza, s az összes gabonája benn maradt a vízben, szerencsére az állatait ki tudta menteni. Annyira el volta keseredve, hogy úgy döntött, abbahagyja a gazdálkodást, s elköltözik a faluból. ELSŐKÉNT SEGÍTETTEK AZ OROSZOK. - De jött a segítség. Először egy régi ismerősöm, mondhatom, barátom, az egyik orosz üzemanyagcég vezetője százezer dollár FOTÓK: TÓTH GYULA segítséget ajánlott fel. Nem nekem, a falunak. Nem pénzt adott, homokot, követ, téglát, segített a gazdaságok visszaállításában. Egy ilyen kis faluban az bizony valami. A román kormány mással nem, de azzal segített, hogy kaptunk házakat - magyarázta Szabó Csaba. • A román kormány az árvíz után kis alapterületű típusházakat építtetett a fedél nélkül maradottaknak. Három személyre egy szobát, négyre kettőt, ötre hármat engedélyeztek. Ezeket a házakat fejlesztették, építették tovább az emberek igényeik szerint. - Hála istennek, ezt is kaptuk, hiszen nem kellett sátorban lakni. A falu helyreállt, az emberek, akiknek jelentős volt a lelki problémájuk, megnyugodtak. Sokat fejlődtünk, amire nagyon büszke vagyok, mert nagyon nehéz volt. Bízom az óteleki népekben, hogy továbbra is jól fejlődünk. Mondhatjuk, hogy az ár nem csak rosszat hozott. Teljesen igaz, hogy minden rossz egy jóra is visz. Talán a falu nem fejlődött volna hirtelen ekkorát, ha nem lett volna árvíz - hangsúlyozta Szabó Csaba. Eddig négy céget alapítottak Óteleken, azokhoz SAPARD-pályázaton nyertek 6 és fél millió eurót. Most nyolcvan embernek van munkája a faluban, nem kell nekik ingázni. Óteleken nagy tervek vannak, az árvíz beindított egy spirált, hogy akkor is megmutatják, vigzik valamire. Mővel szeretnének a falun kívüli legelőkön egy 25-30 szobás hotelt, horgásztavat, lovardát, hintóhajtót létrehozni. A mezőgazdászok csak annyi földet hagytak, amennyit maguk bírnak művelni. A többit beadták a megalakult cégeknek, amelyik bérben dolgozza a földeket. Magyar segítség. Mialatt az óteleki és jánosföldi magyarok az árvízzel küzdöttek, az „óhazából" tízezrek vettek részt a csíksomlyói búcsúban, hangsúlyozva magyarságukat. Igaz, onnan a királyi televízió is közvetített. A magyar vízügyesek keményen kivették részüket a mentési munkálatokból. Magyar segítség az ár elvonulása után érkezett, amikor a falu már az építkezés időszakában volt. Az Ökumenikus Segélyszervezet a károsodott iskolaépület felújításához nyújtott segítséget. Ehhez csatlakozott a Kossuth rádió ékszer- és érmegyűjtéssel. A felajánlott tárgyakat árverésen értékesítették, s annak bevételét utalták át a segélyszervezetnek. Az akaó lebonyolításában együttműködött a Nemzeti Múzeum és a Nagyházi Galéria is. így a segélyprogram részeként egy teljesen új központifűtés-rendszert alakítottak ki, valamint egy új épületrészt építettek, amelyben helyet kapott egy vizesblokk - mosdó, vízöblítéses WC -, valamint egy kazánház. Az átadáson részt vett dr. Lévai Anikó jószolgálati nagykövet, dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Lehel László, a segélyszervezet igazgatója, valamint a Temes megyei prefektúra, az óteleki önkormányzat és a helyi egyházak képviselői. Civil segítség érkezett Ótelekre a határ menti magyar barátoktól, s a szomszédos katasztrófavédetem főként sátrakkal segített a kritikus időszakokban.