Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-15 / 191. szám

2009. AUGUSZTUS 11., SZERDA AKTUÁLIS 5 SZIESZTA SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Wim Wenders német filmrendező, forgatókönyvíró, a nyugatnémet új hullám máso dik generaciojanak tagja CL) M LD NCU V M LO Cserhalmi György nem vágyik Hollywoodba Wim Wenders beválasztotta a legjobb 10 színész közé, több Oscar-díjra jelölt alkotásban kapott szerepet. A rendszerváltáskor ő olvasta fel a 12 pontot, majd közel 20 évre hátat fordított a politikának - egészen a legutóbbi uniós parlamenti választásokig. A Férfi és nő című album dalaival második éve kápráztatja el társaival a közönséget országszerte Cserhalmi György, aki az ominózus reklámfilmszerepéről elmondott nekünk olyan dolgokat, amit mások nem nagyon'kérdeztek meg tőle. V M* 1 F JMM X rappspi PORTRÉ NYEMGOK ÉVA - 1989-ben a Kossuth téren felolvasta a 12 pontot, aztán visszavonult a kö­zélettől Sokak számára meglepő volt, hogy most a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt európai uniós parla­menti képviselői listáján a 20. helyen szerepelt. Miért vállalta el? - A rendszerváltáskor politikai funkciómat kiteljesítettem. Ez a tár­saság azért érdekel, mert friss, csu­pa fiatal, ahány nyelven szólnak hozzájuk, annyi nyelven válaszol­nak. Rendkívül felkészült csapat­ról van szó. Vidéken élek, tudom, mi az, hogy vidéki Magyar­ország. Az összes bajával, nyomorával, mindenével együtt ismerem. Mélyen felháborítanak az állapo­tok, s nem csak felháborí­tanak. A tehetetlenség mi­att, amiatt, hogy minden mindig kisiklik, beláttam: az érdekeket itt csak valamilyen politikai szövetséggel lehet érvé­nyesíteni. A magam erejével, amivel tudtam, támogattam őket eb­ben a programban. És fogom is. - Mi történt volna, ha Brüsszelbe keüett volna költöznie, uniós képviselőként? - Ez csak szimbolikus dolog volt. Bizonyos emberek előtt van valamiféle hitelem, akik oda sza­vaztak. Ez volt számomra fontos. - Más pártok nem keresték? - A rendszerváltáskor szinte mindegyik, de én azt a történetet már másnak láttam. - A Férfi és nő című estjükkel turnéz­nak, a lemezre felkerült néhány dal a Hallgass kicsit című albumról, ame­lyet annak idején Básti Julival közö­sen énekelt fel. Mennyit változott a dalok mondanivalója? *- Annak a generációnak sem­mit. Együtt öregedtünk. Ma már hatvanasok vagyunk, akkor negy­venesek voltunk. Most másképp kell egy kicsit ezeket a dalokat mondani, énekelni. Nem lehet úgy, mint húsz éve, kicsit nevetséges is lenne az ember... Bár az sem baj. - Koncertjeiken telt ház van. Ezek szerint nem csak a dübörgő zenére és a mulatósra van igény... - Biztosan arra is van, én nem va­Egyszer majd az [esz Egyszer majd az lesz, hogy a pénztáros kisasszony visszatolja pénzedet az abla­kon, az ujja hegye talán az ujjadhoz is ér, míg azt mondja, nem, magától nem kell már pénz, uram. Hogyhogy?! Hát ingyen utazhatok?! S mert bólint, minek is vitatkoznál tovább. És egyszer majd az is lesz, hogy a kala­uz sem kéri a jegyedet. Milyen rendes ka­lauz! Vagy tud valamit?! Baj van?! Nem, nincsen baj, ő csak egy fiatal, szőke férfi, tegnapelőtt még szűz volt, de amikor a barátnője megtudta, hogy a pi­ros faluközi járatról fölhelyezik a pesti gyorsra, behunyta a szemét, és lassan hát­radőlt a nagymama nyikorgó díványán. És egyszer majd lesz az is, hogy az utasok nem beszélgetnek veled. S ha kérdezed őket, csak mosolyognak, ingatják a fejüket, szórako­zottan elnéznek az arcod mellett, mire téged föl­paprikáz a düh, az mégsem járja, hogy ennyire semmibe vegyenek, hogy ennyire ne számíts nekik, de aztán, hopp, eszedbe jut, hányszor szerettél volna te is úgy utazni vonaton, repülőn vagy nagyablakos, távolsági buszon, hogy csak a saját lelkedet és gondolataidat gondozd, s ne zavarjanak, de még a jó Isten se zavarjon. Ha kérhetném, Bátaszék után mondd el, Uram! És nem hagyták, nem. Az egyik a válla­don sírt, a másik az ölével dicsekedett, a harmadik tízezer méter magasában mesélt rémségeket kommunistákról, fasisztákról, ateistákról és inkvizítorokról, egy halárus­ról, aki lenézte a halászokat. Hát jó, így vannak ezzel ők is, e mosta­ni szótlan utastársak, akik magukban be­szélgetnek, akik magukban diskurálnak. Nem baj! Sőt, éppen hogy így helyes, hi­szen majd holnap mindent megbeszé­lünk. Holnap kitárgyaljuk az elnököt, a vezért, a csatárt, a nőt, a férfit, a házassá­got, az időjárást! Holnap spanyolul köszö­nünk egymásnak, holnap francia éneke­ket énekelünk. És egyszer majd lesz az is, hogy könnye­dén lelépsz vonatlépcsőn, de hiába tekerge­ted a nyakad, senki sem vár. Jaj, hogy nem, nem jöttek eléd! De hiszen meg volt beszélve, erősen meg volt ígérve, és az is járt volna, ami mindig, hogy integetni is fognak, hej, hó, mennyire örülünk neked, hogy itt vagy, és hogy lesz kocsi a bőrönd miatt, a térdfájás, a csikorgó derék miatt. Elkéstek volna? Már úton vannak, néhány pillanat, és feltűnik az ismerős, kedves arc, melynek láttán mindig megnyugodtál, és csak évek alatt jöttél rá, hogy a nyugalom mégis csak a boldogság egy formája, állapota. És egyszer majd lesz az is, hogy hiába vársz a peronon, a restiben, az indóházi vadrózsabokor előtt. Mert nem késtek el, csak nem jöttek érted. Jól van, közbejött valami, nyilván. Olyan előre nem látható esemény, valami fontos munka, egy baleset. Valami eltört, megrepedt, vala­mit azonnal ki kellett cserélni, egy operáció. Nem, nem! Inkább közbe jött valami jó, vala­mi elképesztően nagy esemény, és most az mindennél fontosabb, és mert jobb tortúra a jót elgondolni, te emellett döntesz, amellett teszed le a személyes voksodat, hogy valaki éppen szül, hogy a konyhakerti kerítésen kü­lönös színekben pompáznak a hibiszkuszok apró tölcsérei, hogy nyert a lottón, a világ ösz­szes táncát tudja már, akármi, akármi. Hogy ezért nem jött ki eléd. És egyszer majd lesz olyan, hogy nem köszönnek vissza az utcán. Tegnap még a vállad lapogatta, az arcodba kiabált, kért, adott, tegnap még megkérdezte a vélemé­nyedet, tegnap még ellenkezett veled, most meg szinte átnéz rajtad. Mintha egy­általán nem is érdekelnéd! Mintha nem is tudna rólad! És bizony újra föllobbanna a düh sárga lángja, ha nem gondolnál arra, hogy hányszor viselkedtél te is hasonló módon, hogy nem köszöntél neki, hogy nem állítottad meg, nem kérdeztél tőle ezt-azt, valami apróságot, pedig mennyire láttad, hogy egy „nahogyvagy?" is milyen jólesne neki. Elfordultál, amikor topogott feléd, szórakozottságot mímeltél, figyel­metlenséget, erős töprengést játszottál, csak hogy ne kelljen szóba állni vele. így volt? így volt. Hát most visszakap­tad, nem nagy ügy. De hiszen mindjárt gyok kiközösítő. Aki akarja, hallgas­sa azt. Én ezt szeretem, nekem ehhez van közöm. Az én életemben ezek a dalok. Én Bereményi Gézán, Cseh Tamáson nevelkedtem, és ezeket a dalokat azók egyenes folytatásának gondolom. Túl azon, hogy a dalokat Géza együtt írta Dés Lacival. - A Tüske a köröm alatt (1987) dmű filmben egy kívülálló, öntörvényű, ke­mény férfit játszott. A fény ösvényei­ben (2005) már az élettel a sorsával megbékélt, talán bele is nyugvó arany­művest. Ez a folyamat az ön magán­életében is lezajlott? - Hál' istennek, nem vagyok azonos a szerepeimmel, az nagy baj is lenne. Az életem ugyan­olyan vegyes, mint bárki másé. Vannak jó és rossz pillanatai. És ezek megfelelő arányban vannak jelen. Nem mindig örül az ember az aránynak, de ez van. - Dolgozott cseh rendezővel is - a nyelv nem akadály? - Van, amit tudok csehül, és van, amit nem tudok. Utóbbi esetben kín­lódunk az utószinkronnal. Ebben már komoly rutinja van az ember­nek. Harminc-negyven nem magyar filmben játszottam, a rendező mond­hatja nekem görögül vagy németül, úgyis értem, hogy mit akar. Nem a nyelvet értem, hanem a szándékot. - Több Oscar-jetött filmben játszott ­Szabó István Mephistója meg te kapta a díjat. Eljátszott már a gondolattal mi lett volna, ha Amerikában születik? - Legutóbb Garas Dezsőnek mondtam: ha mi oda születünk, akkor ma húsz sztárra nincs szük­ség. Aki itt Magyarországon vagy Csehországban vagy a németeknél a legjobbak között van, az a vilá­gon is a legjobbak között van. En­gem Wim Wenders választott be a tíz legjobb színész közé. - Van kedvenc rendezője? - Persze. Bódy Gábor. És mindig az is marad. És van még a cseh Fran­tisek Vlacil, a magyar nézők nem nagyon tudnak róla. Egy idős bácsi, most halt meg négy éve. A vüág leg­jobb mozijait ő csinálta. A kedven­cem a Méhek völgye. Egy teuton tör­ténet. Egy barátság története. - Nagyon sokat támadták annak ide­jén, amikor - a színészek közül talán elsőként - részt vett az egyik bank reklámjában. Nem bánta meg? - Dehogy! Eszem ágában sem volt megbánni! Egyrészt azért, mert a bank, amiről beszélünk, nagyon kor­rekt volt. És van a történetnek egy má­sik oldala, amit nem domborítottak ki annak idején: hogy abban az időben én nem csak magamnak kértem pénzt. Kétszer annyit kértem a színhá­zamnak, aminek dolgoztam. Abban az időben mindenkinek lényegesen több lett a fizetése négy éven át. - A reklámfilmben kosarazott - spor­tol még ma is? - Jó lenne, csak most fáj a gerin­cem, most vagyok túl egy műtéten. Erről csak fél év múlva lehet szó. - Nem nagyon lehet önről olvasni a bulvárújságokban. Hogyan csinálja? - Nagyon egyszerű. Nem szabad reagálni. Nagyon nem kell reagálni. - A Wikipédia azt írja: Cserhalmi György korunk egyik legjelentősebb férfi színésze, modern hőstípus. Hős­típusnak tartja magát? - Hát nem tudom... Azt sem tu­dom, mi az, hogy modern, mi az, hogy hős, a típusról pedig végképp nem tudom, hogy mi. De így össze­téve ezt a három szót kifejezéssé, hí­zelgő. Köszönöm. otthon leszel. Otthon! Az illatok, egy könny, fehérboros vacsora, a kis kabátok a fogason, a papucsod, a könyvek, a fé­nyek, a másik ember! Otthon, otthon! És egyszer majd. lesz az is, hogy nem köszönnek neked. Volt talán valami halk szervusz, egy szia, de mintha csak sóhaj­tásból lett volna. Rossz lesz? Persze, rossz lesz. Gyalázatos érzés lesz. És akkor, mint már annyiszor, eszedbe juthat, hogy te is hányszor voltál kedvetlen, a kellemetlen­ségig fanyar, zárkózott, ellenséges, me­rev. Hányszor töltötted ki a dühödet a má­sikon! Nincsen semmi baj, csak most a mási­kat érte el a rossz szél. Nincsen baj, elmú­lik ez is, holnap majd jó lesz, holnap majd nevetve pakoljátok át új helyre a kardigá­nokat. És egyszer majd lesz az is, hogy elmész ott­honról sétálni. Hadd fújja ki magát, hadd nyug­tassa meg a lelkét a másik. És lehajtod a fejed, hogy ne láss ismerőst, barátot, mert hadd fújja ki magát a világ is. Nyugodjon meg ismerős és ismeretlen. És elmész moziba, vagy csak a pla­tános, sokpados térre, vagy egy kiállításra, egy kocsmába, a temetőbe. Igen, elsétálsz a temetőbe, mert oly rég jártál ott. És egyszer majd lesz az is, hogy jársz és kelsz a sírok között, és, furcsa mód, na­gyon hallod a gazdáikat. Hallod a hangju­kat, a beszédüket, látod egykor volt fé­nyes vagy fakó életüket. Jobban látod őket, mint valaha. Furcsa lesz. De jó lesz. És egyszer majd lesz az is, hogy nagy, nagy fáradtságot érzel, és hazatérnél vég­re a nagyskatulyás urnafalak, a kicsiny kereszttel megszúrt dombok, a háznagy­ságú emlékművek közül. Mert most már biztosan köszönnek neked az utcán és a téren, most már biztosan megszólítanak, beszélnek veled! Most már várnak, vár­nak, nagyon várnak. Hogy tehát hazaindulnál. És egyszer majd lesz az is, hogy kilépsz a temetőkapun, de megtorpansz a virág­árusnál, állsz, hideg a homlokod, mert rá­jössz, várhatsz bármeddig, hogy utaz­hatsz, jöhetsz, mehetsz, haza is térhetsz, ahogyan ez a nap volt, most már mindig, most örökké csak így, így lesz. Szív Ernő <T3 O NfÖ Ismét együtt a trilógia ~ DEBRECEN MTI 99 Amikor a ba­rátnője meg­tudta. hogy a piros faluközi járatról fölhe­lyezik a pesti gyorsra, be­hunyta a sze­mét, és lassan hátradőlt a nagymama nyikorgó dívá­nyán. Helyére emelték Munkácsy Mihály nagyméretű alkotását, a Krisztus Pilátus előtt című képet pénteken a debreceni Déri Múzeumban. A rendkívüli körültekintést igénylő műveletet Szentkirályi Miklós restaurátor (képünkön) irá­nyításával, helyi tűzoltók segítségével végezték el a múzeum munkatársai. Ezzel ismét együtt van Debrecenben Mun­kácsy Mihály híres trilógiája: a Kanadából jú­lius végén megérkezett Krisztus Pilátus előtt, valamint a múzeum tulajdonában lévő Ecce Homo és a Pákh Imre Amerikában élő gyűjtő tulajdonát képező, de örökös debreceni letétbe helyezett Golgota. Lakner Lajos, a Déri Múzeum igazgatója el­mondta: a három képet először augusztus 19-én tekintheti meg együtt a nagyközönség.

Next

/
Thumbnails
Contents