Délmagyarország, 2009. augusztus (99. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-13 / 189. szám

2009. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK AKTUALIS SZERKESZTI SZABÓ CSILLA M O Mosolyog a dühös emberre is Libacombot rendel, száraz, francia borral, a pohár aljában csak kortynyi mennyiséggel. Koccintunk és ünneplünk. Gyurkovics Zsuzsa nem titkolja a korát, idén ünnepelte a nyolcvanadik szülinapját. HÍRESSÉG HARCSÁS JUDIT A legjobb mód „Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában." (Mahatma Gandhi) PIAF A hetvenes években Edíth Piaf életéről szóló darab­ban személye­sítette meg a nagy sanzon­énekesnőt, és énekelte híres sanzonjait. IMÁDTUK A SANZONJAIT - Szeretek ott, ahol szeretnek, mert szeretet nélkül nem lehet élni, s fő­ként színpadra állni - vallja Gyurko­vics Zsuzsa. - Minél többet adok, annál többet kapok vissza. Figyeld meg: ha rámosolyogsz egy dühös emberre, megkérded tőle, segít­hetsz-e, először csönd lesz. A mér­ges megdöbben, azt hiszi, őrülttel van dolga, azután megkönnyebbül­ten elmondja, mi bántja. Jó recept, ki kellene próbálni! MINDEN ÖSSZEFÜGG - Vak és gyengén látó barátai vannak országszerte. Mikorra tehető ez a kap­csolat? - Életem fő gyökere, kapaszkodó­ja: segíteni egymásnak. Ha ugyanis nem számíthatunk egymásra, nem bírjuk ki ezt a válságos, kritikus időszakot, amely a bankostól a hajléktalanig valameny­nyiünket sújt. Sokat uta­zom, ennélfogva látom, mi van a világban: sok­szor az emberek egy­mást is nehezen viselik el. Ám a toleranciát is ta­nulni kell. Ha összefüggé­sében látjuk a világot, a pillanat nehézségét, ve­le együtt előbb-utóbb a megoldást is megta­láljuk. - Nagyon sok a rossz hír, a pletyka, a dur­vaság beárnyékolja a hétköznapjainkat. Hogyan óvjuk meg ettől magunkat és a gyermekeinket? - Mindezt megelőzhetjük, ha... ha például elzárjuk a tévét. A gyereke­inknek meg kell tiltani a szennyet, en­nélfogva ki kell kapcsolni a tévét. Már a mesékbe is bekúszott a durvaság. Senkit nem vádolhatunk személy sze­rint a műsorterv miatt, ám egy biztos: a pénz diktál. Pedig bárki képes a jó­ra, ennélfogva pedig mindenki boldo­gabb lehet, ha egy kicsi jót tehet. - Nem akarok hivalkodni, egy­szerűen nem eszem este hat óra után. Nagyon szigorú vagyok ma­gamhoz, elvégre egy színész nem mehet dagadtan a színpadra. Sokba kerülnek a ruhák, nincs pénzem rá. Van például egy gyönyörű dara­bom, egy igazi, Rothschild Klára ál­tal tervezett, korallpiros muszlinom, igazi álom. Huszonhárom éve rám jön, nem sokat változtam, pedig biz­tos el tudnék hízni. Mikor érzem, hogy kicsit szorosabb a cipzár, a gomb, no akkor 99 Amfg emberek ülnek a nézőtéren, meg kellene bízni a szívükben, a könnye­ikben, a közönség ugyanis őszintén rea­gál a szépre, a jóra. PINGPONG ÉS PIAC - Gondolom, ebben a szellemben nevel­te a fiait, most pedig már az unokáit is. - Abszolút így van, bár megsú­gom, azért némi cselhez is folya­modtam. Megbeszéltem például, az egyik unokámat én viszem reggelen­te az iskolába, úszni vagy ahová ép­pen indul. Erre nekem van szüksé­gem. Muszáj felkelnem, közben pi­acra megyek, bevásárolok, pingpon­gozom a barátnőimmel hetente két­szer, közben pedig a család pulzu­sán tartom a kezem, azaz megtudok minden hírt, ami fontos. NINCS EVÉS ESTE HAT UTÁN - Fantasztikus az az életigenlés, habi­tus, amely ma is jellemzi. Elámultam a kondiján, hisz a nők többsége ötven fe­lé hízni kezd. Beszélünk róla? van az, hogy „Zsuzsika, nem eszel..." Ilyen­kor aztán nincs vacsora, nincs Kint éltem nasi. Németországban, tudom, hogy a kö­vér színészeket egyszerűen nem szerződtetik, nem kapnak szerepet. EMBEREK ÜLNEK A NÉZŐTÉREN - Apropó, nálunk mi van az idősebb ge­nerációval, a már nem fiatal színészek­kel? - A rendezők és a színházigazgatók döntenek mindenben, de ez több­nyire nem függ össze a tudással. Ne­kem Nádasdy Kálmán, Dajka Mar­git, Kiss Manyi a mércém, olyan san­zonokat énekeltem, amiknek a kot­táját is maguk adták nekem. A divat, a meztelenkedés, egy-egy darab show-szerű átírása tőlem idegen. Amíg emberek ülnek a nézőtéren, meg kellene bízni a szívükben, a könnyeikben, a közönség ugyanis őszintén reagál a szépre, a jóra. ÉTVÁGVNÖ­VELŐ TÉNYE­ZŐK A megkérde­zettek 13 szá­zaléka emlí­tette, hogy a házasságban immár több időt töltenek otthon, míg hét százalé­kuk a fizikai leterheltség hiányát okolta a zabálási kedvért. Jó húsba hoz a házasság Itáliában, legalábbis a boldogító-hizlaló igen utáni első évben átlagosan öt kilóval gyarapszik a frigyben élők testsúlya, sok esetben akár 8-10 kilót is felszednek az új házasok. A boldog házasság nyomán hízó pocakról, dagadó toká­ról és a deréktájon pöffeszkedő „úszógumiról" egy olasz felmérés számol be, amelynek során 580 házasságban élő embert kérdeztek meg a 28 és 40 év közötti korosz­tályból. Az adatok riasztóak, hiszen a házasság szinte elkerül­hetetlen mellékhatása a hájasodás: tíz házaspárból ki­lencnél egyértelmű a komoly testsúlygyarapodás, amely az igen kimondása, illetve az együttélés kezdetével együtt jelentkezett. Mindössze 22 százalék számára jelent ez egy-két kilónyi súlytöbbletet, miközben a házasok 11 százalékánál az együttlét első éve 8-10 kilogramm pluszt hozott. A tanulmány szerint a révbe ért szerelmes egyrészt el­tunyul, megszabadulva a partnerkeresés mindennapi fe­házasság szítő gondjaitól - az ilyen adrenalin hiánya az olasz szakemberek szerint a szervezet zsírégetési képességét is ala­posan mérsékli a pszichológiai hatá­sok mellett -, másrészt alapjaiban megváltozik az étrendje is. A megkérdezettek 29 százaléka al­kalmazkodott egyértelműen párja ét­kezési szokásaihoz, emellett az ételből is több fogy a közös étkezések során a házasok 17 százalékának véleménye szerint. A megkérdezettek 14 százaléka azért eszik többet, mert az étkezések biztosítanak szinte kizárólag alkalmat a párok együttlétére. Mindenesetre in­tő jel, hogy az olasz egybekelők mindössze nyolc száza­léka tudta megőrizni, illetve csökkenteni testsúlyát. A megoldás az lehet, ha a házasok igyekeznek elkerül­ni a rutinélet bilincseit, s megszabadulnak a rossz be­idegződésektől, amelyek szerint az asszonynak háziasz­szonyszerep jut, vagy az a megtiszteltetés, hogy minden­nap az anyóssal versenyezzen a szakácsművészet fogá­saiban. A házasoknak nap mint nap egymás meghódítá­sára kell törekedniük, a vasárnapi ebédek helyett a közös szórakozásnak és sportnak engedve teret. Legalább egyi­küknek kell ismét „formába" jönnie, s ezzel maga után húzza majd partnerét is - tanácsolják a szakértők, akik szerint a cukorbetegség mellett az elhízás lesz az egyik fő oka a várható életkor csökkenésének. LO CD \ MIT NE TEGYÜNK... Soha, semmi­lyen körülmé­nyek között ne öltözzük túl a meny­asszonyt! Ez a nap az újdon­sült aráról szól (meg persze vőlegényről), s neki kell pom­páznia, de másodikak le­hetünk. A csokordo­básnál szigo­rúan tilos rúg­ni, könyökölni, harapni és fő­leg ütni. S ha egy kislány kaparintja meg a csok­rot, ne tépjük ki aprócska kezéből a vi­rágokat. Ez nem élet-halál harc, csupán egy hagyo­mány, így őriz­zük meg hi­degvérünket. „Lakodalom van a mi utcánkban" HÁZASSÁG VARGA ALEXANDRA MIT TEGYÜNK.. -Az esküvő lényege a csil­la pom­pa. Tehát kivá­ló alkalom, hogy gardró­bunk ékét a gyönyörű, csipkés sza­ténruhánkat magunkra ött­sük. - Új topánun­kat felavat­hatjuk a tánc­parketten. - Színesítsük az esküvőt, találjunk ki já­tékokat, te­gyük minden­ki számára fe­lejthetetlenné ezt az estét. Májustól megkezdődött az „ásó-kapa-nagyharang dömping", ami aztán egészen szeptemberig tart. Közvetlen környezetünkben szinte minden évben akad egy rokon, barát vagy szomszéd, aki házasságra adja a fejét. Kezdődjék hát a „bazi nagy lagziszezon"...! Nincs is szebb egy esküvőnél. Két szerelmes legfon­tosabb és (ha nem kényszerről beszélünk) legboldo­gabb napjának lehetünk szemtanúi. Látjuk, amint kimondják az igent (jobbik esetben), ahogy remegő kézzel egymás ujjára húzzák a gyűrűket, s az esküt elmormolva férj és feleséggé válnak, amelyet aztán csókban összeforrva pecsételnek meg. De szép is... aztán jön a dínomdánom, az eszem-iszom, tehát a hét országra szóló lakodalom. TÁNC, ZENE, KACAGÁS. Ha még nem kötötték be a fejünket, de oldalunkon mégis ott a szőke herceg, elvonszolása a lagziba szinte kötelező. Egy, dft mert jó buli, tánc, zene, kacagás. Kettő, mert nincs annál cukibb, mint amikor kok­télruci és öltöny összhangban van egy­^ , mással, az olyan „very trendi". Három, mert a templomi szertartást hallgatva, zsebkendőnket gyűrögetve sóhajt­hatjuk neki: „De szép, ugye? Akár mi is állhatnánk ott..." Na, célozni azért nem mu­, J||p i,- száj, hátha sírás lesz a vége. Anélkül is, hogy orra alá dör­* gölnénk kapcsolatunk hónap­jainak, éveinek, esetleg évtize­deinek számát is, eszébe jut, amint ő áll a vesztőhelyen, akarom mondani, az oltár előtt. Ha már a fejünket bekötötték, az esemény jó alkalom egy kis nosztalgiára, a közös emlékek, bakik, sztorik felelevenítésére. S adhatunk taná­csokat, tapasztalatokat, milyen is a házasélet (de ne rettentsük el az ifjú párt!). AKI EGYEDÜL ÉRKEZIK, AZ SE KESEREDJEN EL... Lesz ott levadászásra váró egyed, akár a humorbugyor vőfély vagy a szexis tanú személyében. Szingli­ként - hogy a XXL század divatszavával éljek, ne pedig a csúnya hajadonnal - esélyünkön nagyot dob, ha koszorúslányok vagyunk, hiszen a feltű­nő szerep kiemel a száz-kétszáz fős násznépből, s így még válogathatunk Is. Egyszóval a lagzi mindenkinek öröm, de főleg a csajoknak. Hiszen csupa-csupa romantika, bol­dogság, holtomiglan-holtodiglan, megható per­cek, ínycsiklandó falatok, tánc, s a menyasszony rablásánál falkába verődve szemlélhetjük a fér­fiakat. Olyan, akár egy leányregény... Igen, aka­rom! ÍRATLAN SZABÁLYOK. Vannak alapvető, ám íratlan szabályok, amelyek betartása ajánlott, hogy egy igazi, nagy lagziban vegyünk részt. Ilyen például, hogy az italokkal is csak csínján bánjunk. A ke­vés pezsgős kortyokat sűrűn ismételgetve csúnya fejfájást okozhatunk magunknak és a násznép­nek is. Az ordenáré szómenés és a magas sarkú­ban imbolygás pedig a lakodalomban sem valami szexis.

Next

/
Thumbnails
Contents