Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-04 / 155. szám

(0 2009. JÚLIUS 4., SZOMBAT SZIESZTA WfRKtSZfl: LÉVAY GIZELLA „Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét." THOMAS HUXLEY ban megegyeznek, többek között felelősségteljesek és megfelelő önkontrollal rendelkeznek. A neurotikusak ezzel szemben hajlamosak a negatív gondolatokra és szorongásra, és nehezen birkóznak meg a stresszel. Dániel Mroczek, az indianai Purdue Egyetem professzora 1600 középkorú és idősebb férfi életének változásait és egészségi állapotát vizsgálta 12 éven keresztül. Kiderült, hogy a neurotikus személyiségűek évről évre egyre rosszabb egészségi állapotba kerültek, gyakoriak voltak köztük a szívproblémák és a daganatos megbetegedések. Jó hír viszont, hogy azoknak a férfiaknak, akik felismerték, hogy rossz úton járnak és rendbe hozták az életüket, olyannyira javultak az esélyeik a hosszabb életre, hogy végül majdnem elérték az érzelmileg kezdettől fogva stabil és kiegyensúlyozott emberek szintjét. A „százon túliak" és gyermekeik sokak által vizsgált példája egyértelműen azt mutatja, hogy a hosszú élet „örökletes" - a pozitív személyiségjegyek azonban éppúgy örökölhetők, mint az egyes betegségekre való hajlam. A cikk elején említett Perls professzor 560, hosszú életű szülőkkel büszkélkedő embert vizsgált - az átlagéletkoruk 75 év volt -, s kiderült, hogy a teljes populációhoz viszonyítva lényegesen jobb egészségi állapotban vankövetkeztében könnyebben ismerkednek, aktívabban vesznek részt a kapcsolatokban, a társadalmi és társasági életben. S mivel vannak körülöttük támaszt és segítséget nyújtó emberek, könnyebben birkóznak meg az élet nehézségeivel is. Ez a fajta nyitottság még előrehaladott korban is erősen jelen van az életükben, ami azért is fontos, mert ez a tulajdonság fiatalkorban a legerősebb, s a kor előrehaladtával egyre csökken. Az emberi kapcsolatok „fiatalító" erejét bizonyítja egy tíz éven át tartó, hetven éven felüliek körében végzett ausztráliai kutatás is, amelynek eredménye szerint a kiterjedt baráti körrel rendelkezők körében 22 százalékkal kisebb a tíz éven belüli halál valószínűsége, mint egyébként. (Érdekes, hogy a gyerekekkel és rokonokkal való kapcsolat messze nem volt ekkora hatással az élettartamra, hasonlóan pozitív hatása volt azonban a házasságnak vagy tartós kapcsolatnak.) - A barátaink erős hatással vannak a szokásainkra és választásainkra, például arra, hogy mennyire törődünk az egészségünkkel, vagy hogy dohányzunk vagy sportolunk-e. A barátok jobb döntésekre sarkallhatnak, nem beszélve arról, hogy erősítik az önbizalmat és az életkedvet. Lassabb leépülés. A Harvard Egyetemen mutatták ki egy reprezentatív, 50 éven felüliek körében végzett felméréssel, hogy azoknál, akik aktív társasági kapcsolatokat ápolnak, kisebb a demencia és a felfogóképesség csökkenésének esélye, s még ha be is következik, későbbi életkorban, mint másoknál. Az 1998 és 2004 között figyelemmel kísért idősek közül a fentieknek megfelelő személyek fele olyan lassan veszítettek emlékezetükből, mint a többiek. A magyar tarhonya elkészítése Azt hittem, könnyű dolgom lesz. Azt hittem, hogy a társamnak, aki a pörköltet főzi, aki kint szorgoskodik a ház előtt, aki nyögdécselve kevergeti a marhalábszár pirosan bugyogó poklát, és közben nyeli a kondér alól gomolygó füst szürke fátylait, biztosan sokkal, de sokkal nehezebb. Komolyabb feladat, irgalmatlan tétek! A Balaton hatalmas grafitos lé volt, az ég is hatalmas grafitos lé volt, hol esett, hol jobban esett, és a többiek beküldtek tarhonyát főzni. Boldogan vállaltam a feladatot, a tarhonyáról mindenki tudja, olyan, mint Isten sírása. Ha sír az Isten, az mindig recseg, kopog. Lekopog, jégeső, porvihar, szörnyű tarhonyacsattogás! És ha leér a földre az Isten könnye, még ehetetlen, még kezdeni kell vele valamit. Na és Isten könynyeivel ki ne szeretne így-úgy foglalatoskodni?! És a tarhonya megfőzésében nincsen semmi komplikáció! A tarhonya főzése általában egyszerű, mint a szülés vagy a kivégzés. Mindenki tudja a dolgát, a pap, az orvos, a hóhér, a magzat, az áldozat, a villamosszék, a szülőszék. Jó kis társaság gyűlt össze a hétvégi házban, írók, művészek, esztéták, riporterek, csupa szeretetreméltó figura, évek óta összejárunk, ismerjük egymás szokásait, rigolyáit, nincsenek titkok, legfeljebb kakaóporos, lekváros pletykák. Négy csomag tarhonyát bontottam meg, nem, bocsánat, ötöt, és szépen a forró olajba öntögettem őket. Nevettem. Hah, hah, és boldog is voltam! Sok lesz, mondta a festő felesége, aki festő volt. Szerintem kevés lesz, dörmögte a festő férje, aki szintén festő volt. Kissé megrettentem, de nem törődtem velük. Akkor lépett hozzám a kiváló esztéta, odébb hessentett egy félkék szivarfelhőt, és megjegyezte, tudom-e, hogy a tarhonyát jobbról balra kell kevergetni, még véletlenül sem balról jobbra. És máris visszatért a többiekhez. Kis nyomást éreztem a szívem tájékán, de hamar jobb lett, jobbról balra vagy balról jobbra, hát nem mindegy?! Nevettem, vicc volt, biztosan vicc volt! Megcsinálom ezeknek a tarhonyát, huh, és ők falnak, mint a kismalacok! A riporter veregette meg a vállam, figyelj, Ernő, ne pirítsd át túlságosan, nehezen fő meg. Éppen csak aranyszínű legyen, aztán ő is elment, a fantasztikus oknyomozó riporter. Máris egy író vette ki a kanalat a kezemből, és lágyan kavargatta a már piruló tésztaszemeket. Látod, Ernő, így kell csinálni! Finoman aláhúzol, és aztán ráborítasz. Laza csuklóval, ez a lényeg! Visszaadta a kanalat, és ő is elsasszézott, a többiek egy másik íróról vitatkoztak. Mivel a másik író nem volt jelen, a társaság őszinte volt és igazságos. Egyre rosszabb lett az a szegény író, a tarhonya meg egyre aranylóbb, igazán olyan színű lett, mint amilyet én akartam, vénséges vén ukrán nénik szájában ilyen az aranyfog. Ernő, Ernő, csak annyi vizet tegyél hozzá, amennyi éppen ellepi!, szólt rám egy riporter hölgy, aki kiváló irodalmi beszélgetéseket szokott volt készíteni. Bólintottam, és sokkal több vizet öntöttem a lábasba. Híres író barátom szólt rám, meg ne sózd, Ernő! Aztán egy percig senki sem jött. Kavargattam, méláztam, azon tűnődtem, hogy a Balaton gyönyörű, és hogy az ország, az én országom is gyönyörű! Á, nem igaz, hogy nincsen szabadság! Kezdj el tarhonyát főzni, Tyukodi pajtás, és máris megtudod, mi fán terem a vélemény- és szólásszabadság! Ekkor lépett hozzám egy másik nagy író, a saját(!) fakanalával mert bele a tarhonyába, megkóstolta, úgy járatta a félkész, még kemény tésztacafatokat a szájában, ahogyan testes vörös borokat ízlelgetünk, végül csücsörített, nyelt, és rám nézett. Abban a pillantásban benne habzott az összes nemzeti szomorúság, Tiborc, Buga Jakab és Rajk László bánata, a menthetetlen országsors fölött érzett mélabú fájdalma. Vegyem le a lábosról a fedőt! A tarhonyának jobb a szabad rotyogás! Túl nagy a tűzhely lángja! Úgy kavargassak, hogy a lábas fogójának rázásával táncoltassam a tarhonyát! Nem, egyáltalán nem szabad sem rázni, sem kavargatni! Tegyem vissza a fedőt. Ne tegyem vissza! Szép, tényleg szép dolog a demokrácia, gondoltam, de azért a főzés, a versírás és a szerelmeskedés mégiscsak az intimitás szelíd diktatúráját igényli és feltételezi, vagyis hogy mindenki menjen a jó... huh, huh, nyugalom! Néztem a tarhonyát, majdnem kész volt, gyűlöltem. A pörköltről nem is beszéltek, pedig az aztán igazán finom volt. A tarhonyát dicsérték, holott az nem volt finom. Ám az az övék, az ő magyar tarhonyájuk volt! Sziv Ernő ESÉLY A HOSSZÚ ÉLETRE: NYITOTTSÁG ÉS TÁRSASÁGI KAPCSOLATOK Gének vagy életstílus - melyik dönt a hosszú életről? Nos, mindkettő, jelentős részben az, hogyan állunk hozzá az élet dolgaihoz. Egyes személyiségjegyek már gyerekkorban megmutatják, van-e esélyünk a hosszú életre. ÉLETÜNK P0MARANSKI LUCA/FORRÁS: WPROST A társasági, extrovertált (azaz nyitott) és lelkiismeretes embereknek lényegesen nagyobb esélyük van a hosszú életre, mint búvalbélelt és zárkózott társaiknak - foglalta össze nemrég Thomas Perls professzor, a bostoni orvosi egyetem szakembere azt, amire a legtöbben kíváncsiak, azazhogy mi a hosszú élet titka. „Az ilyen emberek jelentősen jobban birkóznak meg a streszszel és az életnek még az olyan, nagy buktatóival is, amitől mások depresszióba esnek vagy ideg-összeroppanást kapnak. Egyszerűen minden helyzetben a pozitívumot keresik" - mondja a professzor. - Különösen sokat nyom a latban a lelküsmeretesség, amely jobb döntésekre sarkall, valamint a társadalmi-társasági kapcsolatok. A lelkiismeretes emberek aktívabbak fizikailag, ritkábban élnek élvezeti szerekkel és stabilabb kapcsolatokat képesek kialakítani, márpedig ezek alapvető feltételei a hosszú életnek. A lelkiismeretes emberekre jellemző, hogy már életük korai szakaszától tesznek - még ha nem is mindig tudatosan - a hosszú és egészséges életért: jobb eredményeik vannak az iskolában, kielégítőbb és jobb munkát szereznek, jobb egészségnek örvendenek - véli a terület egy másik kutatója, Brent Roberts professzor az illinois i egyetemről. Ezt azok a nemzetközi kutatások is megerősítik, amelyeket Kanadától NémetorSiklóernyős tandemrepüléssel ünnepelte századik születésnapját Peggy McAlpine brit nyugdíjas. Az egykori könyvelő egy ciprusi hegy 760 méter magas csúcsáról indult tandemrepülésre. „Ha senki nem akarja megdönteni a rekordot, 105 évesen újra próbálom" - nyilatkozta. Nem ez volt az első extrém mutatványa: hetvenedik születésnapján kipróbálta a bungee jumpingot... 99 A tarhonya főzése általában egyszerű, mint a szülés vagy a kivégzés. Mindenki tudja a dolgát, a pap, az orvos, a hóhér, a magzat, az áldozat, a villamosszék, a szülőszék. Barátokkal tovább élünk szágon át Japánig végeztek. Howard Friedman, a kaliforniai egyetem pszichológusa például kimutatta, hogy azok a gyerekek, akiket 1922-ben szüleik igyekvőnek és lelküsmeretesnek írtak le, évekkel tovább éltek, mint a többiek. A „nyertesek" több alapvető tulajdonságuknak, halálozási valószínűségük pedig 120 százalékkal kisebb az átlagnál. Vajon ez a „jobb géneknek" köszönhető? Nem teljesen, a „százévesek" gyermekeinek többsége ugyanis megegyezik abban, hogy extrovertáltak, azaz nyitottak, ennek