Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-29 / 176. szám

MEGYEI TÜKÖR 2009. JÚLIUS 29., SZERDA A természet játéka POSTABONTÁS Olvasónk Törökországban vakációzott, és nem hagyta ki a világ egyik ritka csodáját. A különleges pamukkale-i természeti képződmény az UNESCO világörökség része hófehér mészkőteraszaival, medencéivel. A medencéket a földfelszín alól feltörő, 35 fokos forrásvíz hozta létre, amikor lezúdult a domboldalon. A helyet már az ókorban is látogatták mint gyógyfürdőt. FOTÓ: VELEZ RÓBERT E-MAIL Százmilliós végkielégítés Vizsgálat folyik a BKV-nál a 100 milliós végkielégítés miatt! Ez a hír borzolja napok óta a kisemberek idegeit, akik nem tudják kifizetni rezsijüket, és a napi megélhetésük is gond. Ilyen kérdéseket hallok: Van képe felvenni azt a sok pénzt? Mit tud az a nő, hogy annyi pénzt kap? Nincs olyan állami szerv, amely ezt ellenőrizné, büntetné? Hol élünk? Persze ezek csak a szalonképesebb kérdések. Persze nemcsak kérdeznek, hanem mondanak is, érdekeset és cifrát egyszerre, na meg nyomdafestéket nem tűrőt, amit az elkeseredés hoz ki az emberekből. Két marokkal szórják az adófizetők pénzét kirúgott emberek végkielégítésére. Ügyes! A szociális juttatások miatt nyavalyognak máshol, ilyenekre, meg más baromságokra összességében milliárdokat költenek a kincstárból. A vizsgálatnál az első kérdés: jogszerű-e a kifizetés? Miért ne lenne az? Persze ők is emberek, tévedhetnek, de ha a zsebükről van szó, majdnem kizárt. Az állami cégek felsővezetőinek bérét maguk a politikusok határozzák meg, és az ellenzék hatalomra kerülve nem változtatja meg (ha mégis, akkor fölfele), hanem saját embereit ülteti a zsíros állásokba. Sírnak is a vesztesek, mondván: politikai tisztogatás folyik X állami vállalatnál, intézménynél, mert az embereik elkerülnek a húsos fazék mellől. Persze ezen kivül semmi sem történik, mert a végkielégítéssel, amivel embereiket bebiztosították, néhány tíz- vagy százmillióval, szerényen, de csak eltengődnek valahogy. Mi lenne a megoldás? Legyen nyilvános minden állami tulajdonú cég vezetőinek bére és minden más juttatása. Tudja meg a nép, hová kerül a sanyargatásából származó állami bevétel. Az már csak hab a tortán, hogy a vezér csodálkozik a legjobban. Nem az ő cégénél dolgozik (dolgozott?) a hölgy? Nem tudja, ki mennyit keres? Ő is távozófélben van. Menynyit fog kapni? Sokat tudhat ez a nő. Valószínűleg egyedül el tud vezetni 40 buszt egyszerre ezzel a fizetéssel. Ki kellene próbálni, főleg olyan buszokkal, amelyek kirohadnak a sofőrök feneke alól, és amelyekkel a BKV naponta veszélyezteti az utasok életét. Nem baj, így legalább tudják Pesten, miért emelkedik félévente a menetjegyek ára! Most a válság kicsit jobban reflektorfénybe kényszeríti ezeket a pazarlóan bőkezű adományokat, de kérdés: változik-e valami a fent leirt rendszerben? Az állami vállalatok a politikusok fejőstehenei, nem érdekeltek abban, hogy elapadjon a tej. És különben is: minden csoda három napig tart. Most kipattant egy ügy, majd jön másik, meg harmadik, a reflektor már azokra világít, a korábbi ügyek homályba, majd sötétségbe kerülnek. Ha nem látjuk, mert nem láthatjuk, nem láttatják velünk a dolgok lényegét, működését, azt hisszük, ez csak egy egyedi eset, nem kell nagy ügyet kreálni belőle. Sajnos nem egyedi esetekről van itt szó, hanem egy jól felépített rendszerről, amin azoknak lenne feladata változtatni, akik a haszonélvezői: a politikusoknak. Szekeres Mihály, Makó Félévforduló a szabadtérin Ötven esztendő nagy idő. Emberéletben is, intézmények történetében nemkülönben. Talán az önmérséklet okozta - a szombati Turandot-előadás nézőjét váratlanul érte a kézenfekvő ünnepi aktualitás: ötven esztendeje szálltak alá a Dóm tornyai előtti színpadra a játékok második korszakának múzsái. Igaz, az alapítás 75. évfordulóját kiállítás és emlékalbum köszöntötte alig néhány éve, 2006-ban, ámde a megszakítatlan fél évszázad talán büszkébb ünneplést, ha tetszik: bátrabb marketinget érdemelt volna. Elszoruló szívvel ért hát ez a félig-meddig előkészített ünnep. A „futurista mesék" acélbirodalmában művészeti vezető-rendező-karmester és igazgatóhelyettes tűnt fel, hogy színpadra szólítsa a fél évszázad nagy tanúját, halk szavú, bölcs atyamesterét, Szinetár Miklóst. Az igazgatóhelyettes úr - tudtuk meg a művészeti vezető-rendező-karmester úrtól - levéltári kutatásokat végzett, hogy méltó módon fejezze ki a direkció tiszteletét az elmúlt ötven esztendő folytonossága előtt. A Parma szektor közönsége egy másik, ugyancsak megfellebbezhetetlen művész körében ünnepelhette az átabotában megrendezett jubileumot. Tokody Ilonáról van szó, aki „vakmerőn s hívatlanul" jelenlétével tisztelte meg a Turandot szombati előadását, hogy - felülemelkedve személyes szempontjain - részt vegyen e váratlanul jubileumi ünneppé minősült előadáson. Kossuth-díjas énekesnőnk a világ legjobb Liujának dicsőségén osztozik Montserrat Caballéval. Kossuth-díjas énekesnőnk épp az idén harminc éve lépett először a Dóm tér színpadára A végzet, hatalmában. Szükséges folytatnom? Kossuth-díjas énekesnőnk az eltelt harminc évben mindkét Leonóra, Aida, Micaela, Desdemona és Liu énekesnőjeként avatta a világ kiemelkedő operaszínpadává a szegedi Dóm teret valamennyi fellépésével. Csak félve jegyzem meg: Kossuth-díjas énekesnőnk - kivételes adomány az énekes műfajban - mindmáig repertoáron tartja világszerte ünnepelt szerepeit. Liut áprilisban is énekelte a fővárosban. Hogy a tiszteletére színre vitt májusi előadásban Cecília Bartolinak kellett rákérdeznie, hol a korszakos Liu, legyen az operaháziak dolga. Hogy a Szegeden Otellót éneklő Jósé Cura Domingo kedvenc Desdemonája után érdeklődött, már sokkal inkább a mi ügyünk. Az pedig, hogy a szegediek kedvencének előadásaiért a mai napig Budapestre kell utazni, miközben rajongói júniusban is zsúfolásig töltötték a petőfitelepi templomot, több mint felfogható. Szinetár Miklós érdemei előtt a legteljesebb tisztelettel hajtva fejet, kötelességemnek érzem rámutatni: köztünk él egy művész, aki a Dóm téri operaelőadások csodálójaként vált világhíres dívává. Az énekesi pályán töretlenül eltöltött harminc év méltán tarthatna számot a fél évszázados rendezői pályával egyenértékű elismerésre - különösképpen e ritka életút kiindulópontján, e ma is aktív, csodálatos művész szülővárosában. Hogy a tapintatlanság, a figyelmetlenség vagy a látványos semmibe vétel a bántóbb, ne firtassuk. Ha azonban levéltári kutatásai közben az igazgatóhelyettes úrnak el is kerülte figyelmét a mágikus évszámi egyezés, a Dóm téren felnőtt színházcsodálónak nem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy a művész, akinek előadásain maga is ott statisztált, nemcsak a hagyományok folytonosságának nevében méltó megkülönböztetett figyelmünkre és nagyrabecsülésünkre, de személye és mindmáig töretlen művészi teljesítménye, aurája épp a Dóm téren ezúttal felemás módon megünnepelt tradíciók fennmaradásának egyik legfőbb biztosítéka. A személyes csalódást - vagy, mondjuk ki: fájdalmat - a Parma szektor publikumának szívből áradó, ragaszkodó szeretete orvosolja talán. A szűkkeblű? - tapintatlanság azonban a jubileummal kitüntetett eszme és hagyomány alapjait veszi semmibe. Marton Árpád, Tokody Ilona életrajzírója, a kulturális és médiaetika oktatója a SZTE JGYPK-n és a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán Még egyszer a prostitúcióról Dr. Soproni Lajos nemrégiben irt levelében voltaképp bordélyházak megnyitását javasolta. Szerinte így korrektebb viszonyok jönnének létre a prostitúció világában. Nem ő az első, aki a „népboldogítás" ezen területével foglalkozik. 1842-ben Sasku Károly okleveles ügyvéd és mérnök „Boldogságtudomány, vagyis mi módon teheti magát az emberi nemzet a lehető legboldogabbá?" című opuszában „köz-nőzési" intézetek létesítését javallotta, mondván, a testi örömökben való kellő részesülés nélkül a társadalom tagjai nem lehetnek maradéktalanul boldogok. Ám milyen is-valójában a normális, természetes szexualitás? Ha egy férfi és egy nő kölcsönösen(!) óhajtják egymást. Mindenki pontosan érzi; hogy ez a másik számára fizikailag kívánatos-e, vagy sem. A prostitúció pont ezt a természetes, megjátszhatatlan, kölcsönös vonzást iktatja ki, „helyettesíti" pénzzel. Ezáltal a prostitúció még az egyházak által javasolt önmegtartóztató életnél is természetellenesebb, pedig az is meszszemenően az. Sok férfinak természetes, hogy kibéreljen egy női testet, amin úgy élheti ki szexuális vágyait, mint biológiai szükségleteit egy nyilvános WC-n. Ez lenne a kulturáltabb szexualitás?! Arról, hogy híres színésznő, énekesnő vagy topmodell lesz, biztosan sok lány ábrándozik, de arról, hogy prostituált vagy pornószínésznő, valószínűleg egy sem. Tévedés, hogy a bordélyházaktól javulna a helyzet. Svédországban éppen ezért üldözik a prostitúciót. De nem a lányokat, hanem a striciket, kerítőnőket és a „kuncsaftokat" is bünHASZNOS TELEFONSZAMOK DÉMÁSZ ZRT.: • 40/822-282, műszakihiba-bejelentés: 40/822-000. ÉGÁZ-DÉGÁZ ZRT., HIBABEJELENTÉS: • 80/440-141, 80/820-141, ügyfélszolgálat: 40/824-825. NEMZETI FOGYASZTÓVÉDELMI HATÓSÁG: • 62/541-737. Dublin esti fényei E-MAIL Nyílt levél az Északi városrész kapcsán Tisztelt akkori tervező és képviselő hölgyek, urak! Boldogult ifjúkoromban, a 70-es években az Öthalmi úton laktunk kertes családi házunkban. Sajnos az otthonunk is útjában volt a város fejlődésének, most az egyik tízemeletes ház áll a miénk helyén. De nem is ezzel van bajom, a fejlődést nem lehet megállítani. Hanem azzal, miért tüntették el a köztudatból és a térképekről is az Öthalmi utat? Belső nyomvonala a vízművek telepénél és a kiserdő-mellett most a Margaréta utca nevet viseli, külső része a Vértói utca nevet kapta. Ha már a tervező annak idején nem tudta ezt a hosszú utat egészében meghagyni - ami a Csongrádi sugárúttót ment ki Béketelepre a körtöltésen és a vasúti töltésen keresztül -, legalább a nevét hagyták volna meg! Könynyebb volt átkeresztelni?! Ne mondják, hogy a volt Öthalmi út és a még ma is létező Öthalom utca elnevezés annyira zavaró volt, hiszen most is van Szegeden Tisza Lajos utca és körút is! Nem lehetne visszaadni a régi nevét ennek a kettévágott, szép, hosszú útnak? Kendi László Péter, Szeged, egy volt öthalmi úti lakos tetik. Szankcionálják a gondolkodásmódot és gyakorlatot, amely egyik embert a másik szexuális kielégítésének puszta eszközévé silányítja. Korrekt álláspont. Mi lenne, ha holnap reggel arra ébrednénk, amiről Arisztophanész ógörög vígjátékíró A nőuralom című komédiájában írt? Minden férfi csak akkor kerülhetne egy kívánatos hölgy intim közelségébe, ha előtte teljesíti egy idősebb, közel sem vonzó nő szexuális vágyait. Ehhez fűlne-e a prostitúciót természetes jelenségnek tekintő férfitársaim foga? Ennyit a férfi-női egyenjogúságról meg a prostitúció „természetességéről"... Végezetül utalnék Karinthy megjegyzésére, aki szerint egy nő minden pénzt megér, csak az árát nem... Kovács Attila, Szeged E-MAIL Unitárius templom Több olvasónk, köztük Csupor Dezső jelezte e-mailben: lapunk július 21-ei számának 14. oldalán téves fénykép jelent meg az Unitárius templom cím alatt. A beküldő, Sántáné Kurunczi Mária tévedett: az ott látható épület ugyanis nem az unitárius, hanem a székelyudvarhelyi román ortodox templom, amely a 20. század második felében épült. Csupor Dezső internetes linket is küldött a látványossághoz, amelyről úgy véli: szépsége okán méltán szerepelhetett volna a lap hasábjain. A székelyudvarhelyi unitárius templom itt megtekinthető: http://tourinfo.ro/content/view/32/85/lang,hu/. Írországban, a testvérénét vakációzott Baloghné Égető Magdolna lánya, akinek hobbija a fotózás. A naplementét, az esti fényeket különösen kedveli. Fotója, amelyet édesanyja megosztott velünk, az esti Dublinban készült, a Liffey folyón átívelő, kivilágított hidat örökítette meg. FOTÓ BALOGH IMOLA SMS: 30/303-0921