Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-28 / 175. szám

2009. JÚLIUS 28., KEDD MEGYEI TŰKOR HÚSZ ÉV TELT EL A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA (7.) 1989. július: választás az uborkaszezonban Olasz Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Tiszatáj főszerkesztője „Remények és illúziók éve volt 1989. Egy évvel korábban még figyeltük, hová üt a végnapjait élő diktatúra, de azt, hogy végnapjait élte, senki nem tudta. 89-ben hirtelen leomlottak a falak. Valljuk be, a nyolcvanas évek hazai forrongásai, ellenzéki és reformtörekvései mellett világpolitikai tényezők játszottak ebben szerepet. Mindenesetre olyan volt ez, mint amikor egy hosszú ideje lezárt szobába betódul a friss levegő. Bizalom, optimizmus, szellemi pezsgés, s a magyar szellemi élet még látványos törések, szakadások nélkül de már nem sokáig. Valahogy túl gyorsan jött minden. A damaszkuszi úton (Esterházy Péter szavaival) nagy tolongás támadt. Arcok, maszkok, szerepcserék karneváli játékában a magyar társadalomban elmaradt a szembenézés. A vágyott Nyugat karjaiba is akkor omoltunk, amikor az kiüresedett és komoly válságát élte, éli át. A Tiszatáj életében is fontos dátum 1989. Júliusban a régi, az 1986-ban menesztett szerkesztőséggel újraindult a lap. De ez már más korszak, másik világ, amelyben fel kellett ismerni, hogy nem folytathatjuk ugyanott, ahol három évvel korábban abbahagytuk." Lovászi József volt reformkörös, ma nyugdíjas „1989 számomra a rendszerváltást előkészítő politikai csatározások időszakát jelentette. A megyei pártbizottság munkatársaként 1988-ban egyik alapítója voltam a párton belüli reformköri mozgalomnak. júliusban még senki sem tudta, mennyi idő kell a régi rendszer összeomlásához, és véres vagy békés lesz-e az átmenet. Grósz Károly a fehérterrortól rettegett, az ellenzék pedig attól, hogy a hatalom erőszakot alkalmaz. A pártvezetés halogató taktikázást folytatott. Mi gyorsítást, társadalmi megegyezést, békés átmenetet akartunk. Kierőszakoltunk egy rendkívüli pártkongresszust, ahol aztán a változás hívei kiszorították a hatalomból a konzervatívokat. Megszűnt a visszarendeződés és az erőszak veszélye. Felgyorsultak az ellenzékkel folytatott tárgyalások, megszületett a békés átmenet forgatókönyve. A rendszerváltás útjából a baloldali reformmozgalom hárította el a politikai, hatalmi akadályokat. Örülök, hogy ennek aktív részese lehettem. A rendszerváltás után abbahagytam az aktív politizálást. A többpárti demokráciának örülök, a politikai csatározások alpári stílusának nem. Jó, hogy az emberek négyévente leválthatják a kormányzó pártot, ha elégedetlenek vele. De sok az árnyoldal. A politikai rendszerváltás vér nélkül zajlott, a gazdasági változásoknak azonban sok család esett áldozatul." Meglepően rövid az emlékezetünk - ezzel mostanság szinte naponta szembesülünk. Ezért 2009-ben, a rendszerváltás 20. évében hónapról hónapra felidézzük, mi történt Szegeden 1989-ben, a sorsfordító időszakban. SZEGED FEKETE KLÁRA A nyár kellős közepén Szegeden mérkőzéssorozat kezdődött az 1. számú választókerület országgyűlési mandátumáért. Mint ahogy arról már írtunk: a lemondott Apró Antal székéért ment a versengés, s aki majd győzelmet arat, az egy rövid időszakra, az 1990-es választásokig beülhet a parlamentbe. Húsz évvel ezelőtt - egy ma már szokatlan szisztéma szerint - 3 jelölőgyűlést tartottak, és azok lettek a képviselőjelöltek, akik a résztvevők által leadott összes szavazat egyharmadát megkapták. Az aspiránsok listája hosszú volt, mert még a jelölőgyűléseken is be lehetett dobni új neveket. Raffay Ernő történész (az MDF jelöltje) és Dobozy Levente ügyvéd (független, Hazafias Népfront) mellett - közülük kellett legvégül választani részt vett a megmérettetésben Valastyán Pál, Tóth József, Molnár Sándor és Nagygyörgy József. Az időközi választást július 22-én tartották - és eredménytelen volt. A választásra jogosultaknak csak a 45,2 százaléka ment el voksolni. Az kiderült, hogy Raffay vezetett, a szavazatok közel 60 százalékát szerezte meg. A választópolgárok közönyét az uborkaszezonnal magyarázták. A pótválasztás időpontját augusztus 5-ére tűzték ki. Raffay kijelentette, indul, Dobozy azt mondta, még alszik rá egyet. Az MSZMP pedig váratlanul egy addig ismeretlen párttagot indított el a megmérettetésen, Miklós Károlyt. Megszakadtak a tárgyalások az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között. Az ok lapunk, a Délmagyarország, amelynek gazdájaként akkor az MSZMP városi bizottságát jegyezték. Az ellenzéki pártok azt szerették volna, ha a napilap egy, a pártok képviselőiből álló bizottság vezetésével működne. Az MSZMP viszont állította: a Délmagyarország ugyan a párt tulajdona, de az mindig önálló műhely, szolgáltató néplap volt. „Az olvasók becsapása lenne, ha a pártok közötti egyezkedés oltárán feláldoznánk a lap szerves fejlődésben kialakult karakterét" - állt az MSZMP közleményében. A politikán kívül is volt élet Szegeden: 10 éves felújítás után megnyílt a zsinagóga. A Mars téren olyan áruház nyílt, amelyben valutáért lehetett műszaki cikkeket vásárolni. A középiskolákban 40 fős osztályokat kellett indítani szeptembertől, mert nem volt elegendő tanterem. Aláírták a Szegedért Alapítvány alapító okiratát. A szabadtérin júliusban bemutatták a Párizs gyermekeit és A jövendőmondót, a hónap végén pedig elkezdődött a SZIN. Július l-jétől a Tiszatájat újra a régi, 3 fős rehabilitált szerkesztőség vezette. Hamar megkedvelték, és legalább húsz évig szerették volna Csongrádon tudni Janes Zoltán plébánost a hívek - most két év után áthelyezi a püspök. Búcsúmiséjén tele volt a templom. Mindenki sírt. A püspök nem indokolja döntését, a papok néhány év utáni áthelyezését. CSONGRÁD BAKOS ANDRÁS Tarr Ágnes képviselő és Bedő Tamás polgármester javaslatára levélben keresi meg a csongrádi képviselő-testület Kiss-Rigó László megyés püspököt. Az önkormányzat megköszöni a két fiatal pap, a 30 éves Janes Zoltán plébános és a 36 éves Péntek Zsolt káplán munkáját. 2007-ben kerültek ide, hamar megszerette őket a város. Ahogy a pénteki testületi ülésen elhangzott, megtalálták a közös hangot a fiatalokkal és az idősebbekkel is, lehetett rájuk számítani. A köszönet hangjában ott a csodálkozásé is: vajon miért helyezik el őket ilyen hamar? Murányi László képviselő - aki lapunk Kapcsolatok -oldalán búcsúztatja a plébánost - azt mondta, arra számítottak a hívek, legalább húsz évig állandó papja lesz a városnak. A búcsúmisén, vasárnap tele volt a templom, a hívek sírtak, de Zoltán atya is könynyezett. Lapunknak tegnap azt mondta, jó érzés volt Csongrádon dolgozni. Azt egyedül a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke dönti el, ki hol teljesít szolgálatot. Janes Zoltán augusztus l-jétől a Békés megyei NagyÚj papok a megyében. Kiss-Rigó László püspök döntése értelmében az eddigi apátfalvi esperes-plébános, Salamon László vezeti a csongrádi Nagyboldogasszony-plébániát - és a szentesi esperesi kerületet -, Cibián Miklós eddigi gyulai káplán segíti a munkáját. Apátfalván az új pap Jánosi Szabolcs lesz, Csanádpalotán Boldvai Antal, Hódmezővásárhely Szentháromság-plébániáján Németh László, korábbi tábori lelkész. Makón a Szent István király plébániát és a Szent László király plébániát is Varga Attila plébános irányítja - Gordos Ferdinánd Magyarbánhegyesen folytatja. Pitvaros plébánosa Kasuba Róbert, Szeged-Szőregé - ahogy Deszké és Klárfalváé is - dr. Gruber László, Szentes Szent Anna-plébániájáé Topsi Bálint lesz. Kistelekre nevezik ki káplánnak Antal Imrét, Makóra Tóth Rolandot, Szeged-Alsóvárosra Hesz Vince Dénest, Szeged-Kiskundorozsmára Biacsi Józsefet. 19 A „földi" egyház akkor működik egészségesen, ha a káplántól a pápa személyéig mindenki pótolható. Illyés Szabolcs teológus MENEDZSERSZEMLÉLET A KATOLIKUS EGYHÁZBAN Zoli atyát sírva búcsúztatták a hívek Csongrádon A 30 éves Janes Zoltán plébános 2007-ben került Csongrádra - augusztustól a Békés megyei Nagyszénáson teljesít szolgálatot, FOTÓ: WWW.KISTEMPLOM-CSONGRAD.HU szénáson, Péntek Zsolt pedig Eleken dolgozik tovább, de nem csak őket érintette a „dispozíció" (lásd keretes írásunkat). A püspök nem indokolja döntését, pedig a válasz ez esetben nem csak a híveket érdekelné. - Ez az egész országban így szokás, és legfőbb oka a paphiány - mondta a papi áthelyezésekről általánosságban Illyés Szabolcs szegedi teológus. - Több plébániából álló hálózatokat látnak el a plébánosok, ez a munka nagyon megterhelő, főleg az idősebbek számára. Ezért fontos, hogy huzamosabb időre egyik közösség se maradjon fiatal, munkabíró pap nélkül. A 3-5 évenkénti váltás másik oka az, hogy a katolikus egyház nem szeretné, ha hosszú évek, évtizedek alatt személyi rendszerek alakulnának ki. Az egyházi menedzserszemlélet egyik tényezője, hogy a pap nem lehet fontosabb, mint az egész közösség. .A „földi" egyház akkor működik egészségesen, ha a káplántól a pápa személyéig mindenki pótolható. Ezért természetes, hogy amikor a 82 éves Benedek pápa egy egyszerű csuklótörés miatt kórházba került, elkezdődtek a találgatások arról, ki lehetne az utódja. A Newsweek hírmagazin az első hat jelölt között említi az 57 éves Erdő Péter bíborost. Ez azért érdekes, mert Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek óta magyar főpapot nem tartottak ennyire esélyesnek a legfőbb egyházi méltóság címére.