Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-24 / 172. szám

2009. JÚLIUS 24., PÉNTEK KULTÚRA ] Halászlé túrós csuszával. - A férjem még nálam is jobban szereti a magyar konyhát, gyakran főzök neki pacalpörköltet jó erősen. A 2004-es Dóm téri koncert másnapján elmentünk a Kiskőrössy halász­csárdába haltepertőt, halászlét és túrós csuszát enni; a férjem utána azt mondta: jó, hogy nem szegedi vagyok, mert akkor ide járnánk ha­za, mindig ezeket kérné, és jól meghízna - mondja jellegzetes csilinge­lő kacagásával a díva. Harry Potter kedvenc állata, ba­goly ugyan nem huhogott a ra­jongókra, de Voldemorté, egy óriáskígyó megjelent szerda éjjel az új Potter-film szegedi bemuta­tóján. Volt, aki megijedt, hogy a moziból kilépve rossz sínre té­vedt, más pedig üldözésbe kez­dett, mert varázslata nem hatott. SZEGED TOMBÁCZ RÓBERT - Jó estét! Meg lehet ám simo­gatni - biccentett fejével az al­karjára tekeredett 8 éves nős­tény óriáskígyó felé a Belvárosi mozi előtt ücsörgő Bereznai András szerda éjjel. Nem kellett nagyon biztatni a köréje sereg­lőket - mindenki kéjes borzon­gással simogatta a másfél mé­teres, nyugodt jószágot. A vadaspark munkatársa a legújabb Harry Potter-film éjfé­li, premier előtti vetítésére hoz­ta magával a gonosz antihős, Voldemort kedvenc állatának egyik példányát. A „rutinos si­mogatás kígyó egy négyórás műszakot is simán kibír" - hal­lottuk -, nem úgy, mint Harry Potter jelképe, a bagoly, ame­lyet a szervezők szintén szeret­tek volna bemutatni a mozi előtt. A bagoly viszont kényes állat, rosszul bírja a tömeget ­így a Vaszy téren átmenetileg Voldemort került fölénybe. - Hú, én most ott jöttem Jd, ahol be kellene menni? Ilyenkor mi van? - kérdezte mosolyogva egy fiatalember, aki egy olyan szalagfüggönyön át jött ki a mo­ziból, amelyen a bemenő irány­ból a 9 és háromnegyedik vá­gány látszik. A sztoriban erről a mágikus vágányról indul a fő­hősök vonata a Roxfort suliba. Megnyugtattuk a fiatalt, hogy egyelőre még a valóságban jár. Valahol viszont mélyen a fantáziavilágban járt az a kis­lány, aki egy „varázspálcával" a kezében üldözött az előtér­ben egy kisfiút, mert az nem fagyott meg, pedig ráolvasott. - Mindegyik filmet láttam, egytől négyig meg is van, de amúgy nem vagyok Harry Pot­ter-rajongó. A varázslás mint életforma viszont nagyon ér­dekes - magyarázta az aulá­ban felállított potteres kom­puterjátékot nyomkodó, 12 év körüli Nacsa Bence, aki a ké­sei időpont ellenére egyálta­lán nem tűnt álmosnak. Akár­csak a többi gyerek - szüleik­kel, idősebb testvéreikkel iz­gatottan vártak a kezdést. - A fiam biztatására én is el­olvastam minden regényt, és nagyon tetszett. Úgyhogy elkí­sértem, és én is megnézem vele az új filmet - mondta a szem­üvegben egészen potteres arcú, hetedikes Józsa Kornél anyuká­ja. A kissrác vállalja, hogy ra­jongó: tízszer olvasta végig a könyvsorozatot, és minden ün­nepi alkalomra valamilyen pot­teres dolgot kér. így kapta a raj­ta lévő, „Potter 007" feliratú sportmezt is - amit büszkén vi­selt a régen várt bemutatón. kji f0t«!íttníh*e Éjféli telt ház. A szerda éjféli vetítés telt házas volt, összesen 539-en látták az ország első vidéki Harry Potter és a Félvér Herceg bemutatóját a szegedi Belvárosi moziban. A két és fél órás, horrorele­mekkel alaposan megspékelt filmet augusztus közepéig vetíti a Bel­városi mozi, de a plázáéban is látható. Rost Andrea pörköltjét is imádja a férje Először énekli színpadon Liu szerepét Rost Andrea, akit a Turandotban ma és holnap este láthat a közönség a szabadté­rin. Világjáró szopránunkat az íjászat is izgatja - és szívesen részt venne egy kísérleti kon­certen a Dóm téren. SZEGED HOLLÓSI ZSOLT Szerepkört vált Rost Andrea: vi­lágsikert hozó régi hősnőit, Su­sannát, Gildát fokozatosan faj­súlyosabb figurákra, a Grófné­ra, Mimire, Liura és Cso-cso­szánra cseréli. Brüsszel és Ja­pán közt - ma és holnap este ­a Dóm téren is fellép: a Turan­dotban Puccini leglíraibb figu­ráját, Liut kelti életre. - Amikor megérkeztem Sze­gedre, az jutott eszembe, hogy ezt a fantasztikus alföldi napsü­tést, ezeket az illatokat utoljára gyermekkoromban, Szolnokon élvezhettem. A nemzetközi pá­lyafutás fontos, ott kell lenni a legrangosabb operaházakban, de jót tesz az ember lelkének, ha itthon is énekel. Az alföldi városoknak különleges hangu­latuk van, biztosan azért, mert Kísérleti koncert - Arról beszélgettünk a kollé­gákkal, hogy az 1930-as évek­ben, a szabadtéri játékok első korszakában még hangosítás nélkül játszották itt az operá­kat. Varázslatos lenne leg­alább égy koncert erejéig ki­próbálni, milyen a Dóm tér természetes hangzása. Szíve­sen eljönnék én is énekelni ­hangsúlyozza Rost Andrea, aki azt reméli, hogy sikerül idő­pontot egyeztetnie a szegedi színházzal, így a következő évadban Mimiként is láthatja majd a szegedi publikum. Könnyebb volt nekem, még csak zenész sem volt a család­ban. Szerencsére a lányom mu­zikális, tehetséges, szép színű a hangja, a tanára szerint igazi koloratúrszoprán. Lehet, hogy teljesül az az álmom, hogy a színpadon a lányom játssza az anyámat, azaz A varázsfuvolá­ban ő az Éj királynőjét énekeli, én pedig Paminát. A fiamból nem lesz muzsikus, bár egy nemzetközi iskolába járt Berlin­ben, és remekül dobolt az osz­TELT HÁZAT VONZOTT AZ ÚJ VARÁZSLÓFILM ÉJFÉLI PREMIERJE SZEGEDEN Kígyótól bűvölt Harry Potter-rajongók A vadaspark óriáskígyója is a filmet reklámozta. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA a gyökereim Szolnokhoz és a Jászsághoz kötnek - mondja a képzőművész férjével évek óta Berlinben élő Rost Andrea. - A fiam után a lányom is kiköltö­zik hozzánk, csak édesanyám marad Magyarországon. Hozzá gyakran hazajárok. Pablo Ca­sals - aki a Franco-korszakban évtizedeket töltött Spanyolor­szágtól távol - egyszer azt mondta: „Csak az tud magasra szárnyalni, aki biztos lábakon áll a hazája földjén." Nekem a magyar népzene, Bartók, Ko­dály és Ligeti muzsikája rop­pant fontos. Legutóbbi lemeze­men is tőlük énekelek. A leg­népszerűbb operákból már számtalan felvétel készült, a külföldi zenerajongók hálásak azért, ha valami újat, számukra ismeretlen muzsikát kapnak. Ezért mindig megható sikert hoznak a magyar művek. Most a Vérnász komponistá­ja, Szokolay Sándor ír Rost And­reának új dalokat - szeretne egy olyan lemezt készíteni, amelyen kortárs magyar szer­zők, Szokolayn kívül Kurtág, Li­geti és Eötvös dalait énekli. Ezt •missziónak tekinti. Valószínű­leg leánya is követi a pályán. ­Nehéz neki, tehertétel számára, hogy én vagyok az édesanyja, az édesapja pedig zongorista. tálytársaival alapított zenekar­ban. Kemény rockot játszottak, én is ott csápoltam a koncertje­in, nagyon élveztem. Áz érett­ségi után feloszlott a zeneka­ruk, de folytatja a dobolást. Au­tódesigner szeretne lenni, most fél évig egy belsőépítész stúdió­ban gyakornokoskodik, hogy megtanulja, milyen a munka, azután Berlinben tanul majd tovább. Az MA-diplomát már remélem, hogy a legjobb de­signiskolában, Pasadenában sikerül megszereznie. Rost Andrea azt is elárulja, régi vágya kipróbálni az íjásza­tot: érdekli az ősi magyar harc­művészet. Úgy véli, sok fiatal idegenkedik az operától, ezért is örül, hogy például a You­Tube-on sok az operafelvétel. ­Sokan ott találkoznak először a műfajjal, és gyakran kiderül: ha megismerik, megszeretik ­véli az énekesnő, aki szerint a gazdasági válságnak a nemzet­közi operaéletben is érezni a hatásait. - Firenzébe először öt őszi Traviata-előadásra kaptam szerződést, majd közölték, hogy csak kettőt tudnak meg­tartani, és egy koncertet aján­lottak fel kárpótlásként. Én még jól jártam, egyik kollé­gámnak három produkcióját mondták vissza. Rost Andrea a Reökben beszélgetett a közönséggel. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Ötven éve dobol a szabadtérin A szabadtéri játékok 1959-es új­raindítása óta minden nyáron a Dóm téren dolgozott a szimfoni­kusok zenekari ütőművésze, Bárkányi PáL aki a mostani Tu­randottal búcsúzik a fesztiváltól. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Egyetlen ember maradt a sza­badtérin, aki már ötven évvel ezelőtt, a játékok 1959-es újra­indulásakor is ott dolgozott, és az elmúlt évtizedekben is folya­matosan aktív résztvevője volt a produkciók megszületésének. - Húszéves voltam akkor, országos szenzációnak számí­tott a fesztivál újraindítása, hi­szen máshol nem létezett még szabadtéri. Minden anyagi és művészi forrást Szegedre össz­pontosítottak. Simándy József címszereplésével Erkel operá­ja, a Hunyadi László volt a nyi­tóelőadás. Vaszy Viktor diri­gálta, akinek a lelkesedése mindenkit magával ragadott. Az ő keze alatt kezdtem a zene­kari pályafutásomat, először mint kisegítő, majd mint teljes jogú tag - meséli a Turandot Bárkányi Pál ütőművész a dobok­nál - a Turandot a búcsúfellépése a szabadtérin. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA éjszakai próbaszünetében a ré­gi idők tanúja, a 70 éves Bárká­nyi Pál, a szimfonikusok ma is aktív szólamvezetője. - Vaszy hihetetlenül értett mindenhez, ami az operával kapcsolatos. A világ legna­gyobb énekeseivel is azonnal megtalálta a hangot, mindenki respektálta mint karmestert. Bár sokan zsarnoknak tartot­ták, én azt is láttam, amikor el­sírta magát vezénylés közben. Olyan fantasztikus pillanatokat tudott teremteni, hogy nekem is sokszor kibuggyant a köny­nyem. Óriási presztízs volt ak­koriban a szabadtérin dolgozni, az Operaház kórusa járt le éne­kelni, a kisegítő muzsikusok pedig a rádiózenekarból jöttek. Régen a hangosítás is emberkö­zelibb volt, mint a mai, agyon­elektronizált csúcstechnika. A széksorok alá hangszórókat tet­tek, bár nem voltak mikropor­tok, csak színpadi mikrofonok, mégis tökéletesnek tűnt a hangzás. A mai hangosítás sok felesleges zajt is begyűjt, job­ban torzítja a hangszerek, az énekesek hangját. Bárkányi Pál számára emlé­kezetes előadás volt az 1962-es Aida, amelyben a Metropoli­tan tagja, Margaret Tynes éne­kelte a címszerepet és Svéd Sándor volt Amonasro. - 1963-ban a világhírű tenoris­ta, Bruno Prevedi énekelte A trubadúr Manricóját. Az egyik előadást félbeszakította az eső, hétfőn tartották az esőna­pot, ám Prevedi megfázott, és berekedt. A Brankovics Györgyben fellépő Simándy József épp itt volt Szegeden, őt kérték meg, hogy ugorjon be helyette. Akkora sikere volt, hogy legalább hatszor el kel­lett énekelnie a Strettát. Óriási ünneplést kapott, mert győzte hanggal. Ezekért a felejthetet­len pillanatokért érte meg itt muzsikálni - összegez Bárká­nyi Pál, aki a mostani Turan­dottal búcsúzik. Tűzoltók a zenekari árokban Az egyik Aida-előadáson irgal­matlan nagy esőfelhők gyüle­keztek, amint kezdeni szeret­tünk volna, leszakadt az ég. Be­mondták, hogy egy-két órán belül eláll az eső, és minden­képp megtartjuk az előadást. Amikor a kezdéshez szólítottak bennünket, lábszárközépig állt a víz a zenekari árokban. A tűz­oltóknak kellett kiszivattyúzni­uk. Éjjel három órára lett vége az előadásnak, de a közönség lelkesen kitartott - emlékezik az ütőművész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents