Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-21 / 169. szám

2009. JÚLIUS 21., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR | NEM ADJÁK LE A TALÁLT PÉNZTÁRCÁT A SZEGEDI SZÉCHENYI TEREN Szülés után a kismama Ha elhagytuk a bukszát, szembeköpte az apát kár reménykedni Elveszítettük teszttárcánkat a szegedi Széchenyi téren. A leg­forgalmasabb standoknál csak elvétve adnak le megtalált buk­szákat. Tesztünkön sem jártunk biztató eredménnyel - tárcánk­nak öt perc után lába kélt. SZEGED GYÚRÓS ISTVÁN Teszteltük a szegedieket: a vá­ros legforgalmasabb pontján, a Széchenyi téren jártunk, fi­gyelve, mit tesznek a helyiek, ha egy pénzzel teli tárcát talál­nak. Az eredmény elszomorító. Olvasgatni ültünk le egy árnyékos padra, két férfi mel­lé tegnap kora délután. „Kiej­tettünk" zsebünkből egy bar­na műbőr tárcát, amelyből ki­kandikált egy játékpénz sar­ka. Kicsivel odébb vártuk a re­akciókat. Egy sötét ruhás, kö­zépkorú férfi ahogy meglátta a bukszát, körbepásztázta a terepet a tulaj után kémlelve, majd egy gyors mozdulattal elsüllyesztette zsebében a tár­cát, elköszönt beszélgetőpart­nerétől, és elviharzott a térről. Nem lehetett valami boldog, amikor a remélt zsákmány he­lyett értéktelen papírfecnikre bukkant. A látogatók is megnézhették, ahogy a Szegedi Vadasparkban világra jött egy guanakó. A kanca még az apától is félti csemetéjét. Szülés után az anya nyomatékot adott harag­jának: szembeköpte az apát. Pénztárcát a legritkább esetben adunk vissza a tulajdonosának. Pláne „eredeti állapotában", FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA lene vigyáznia az értékeire ­adott jó tanácsot. Egyetlen esetből nem akar­tunk általánosítani, de teszt­tárcánkat meglovasították, ezért kérdezősködtünk a téren. Babafotó és kutyás kép. Nagyobb eséllyel kerülnek vissza a tulajdo­noshoz azok a tárcák, amelyekben kisgyerek képe található - mutatta ki egy skót kutatás. Az Edinburgh-ban készített felmérésen a 240 „el­veszített" tárca csaknem fele került vissza tulajdonosához, ezeknek 88 százalékában volt egy babáról készült fotó, a második helyen a kutyás képekkel megpakolt bukszák végeztek, 53 százalékkal. Néhány perccel később odamentünk a még mindig a padon ücsörgő társához. „Ne haragudjon, nem talált itt egy pénztárcát?" - kérdeztük. Őszintén válaszolt nemmel, mivel láthatóan nem vette észre az esetet. - Jobban kel­- Sajnos sűrűn előfordul az ilyesmi, sokaktól hallottam már hasonlót - mondta egy üldögélő férfi, aki cipzáras táskájával védekezik a hason­ló bajok ellen. Benéztünk a közeli postára is. - Ha találnak is valamit a környéken vagy a posta épü­letében, leginkább a kinti lá­dánkba dobják azt be, amit a posta - ha található cím rajta - kézbesít a tulajnak - mond­ta egy dolgozó. - Húsz éve dolgozom a standomban, de leadott, pénz­zel teli tárcára nem emlékszem - mondta a jegyárusbódéban ülő nő. - Kulcscsomót és más tárgyakat már hagytak nálam, ezeket mindig kiteszem a kira­kat mögé, és ha napokig nem jelentkezik a tulaj, elviszem a talált tárgyak osztályára. - Egy érdeklődő itt felejtet­te pénzzel teli tárcáját, azt vissza is adtam neki - fogal­mazott a Széchenyi téri infor­mációs pultnál dolgozó lány. - De olyan, hogy egy közelben talált bukszát pénzzel együtt beadjanak, még nem történt. SZEGED BOBKÓ ANNA A dél-amerikai tevefélékhez tartozó guanakóanya ellés után szembeköpte a kispapát. A kismama ugyanis még az apától is félti kicsinyét. A csa­ládi csetepatén jót derültek a Szegedi Vadaspark látogatói, akik múlt héten hétfőn végig­nézhették az ellést. Kivétele­Majdnem egy évig vemhes A guanakók vemhessége 345-360 napig tart. A bébik rendkívül fejlettek, szinte talp­ra születnek, hogy azonnal kö­vetni tudják anyjukat. A sze­gedi guanakó bébinek egyelő­re nincs neve. A névötleteket a park vezetősége az in­fo@zoo.szeged.hu e-mail cím­re várja. sen előbb tudtak az örömteli eseményről, mint az állat gon­dozói. A guanakó nőstények ugyanis a mellkasüregükben hordják ki a bébit, így szinte semmit sem nő a hasuk - tud­tuk meg Veprik Róberttől, a vadaspark igazgatójától. A Miskolci Vadasparkból érkezett kanca és a prágai születésű hím tavaly került össze a szegedi Pampa kifutó­ban. Babájuk az első guanakó kölyök, amelyik a vadaspark­ban fogant és született. Meglátogattuk a boldog családot. Ottjártunkkor a kis­mama a földet rugdosta, jelez­vén: meg se próbáljunk közel menni a kicsinyéhez, aki vé­A félénk kis guanakó kölyök anyukája közelében érzi biztonságban ma­gát. FOTÓ: KARNOK CSABA gig anyukájához tapadt. Fotó­riporter kollégánk csak hosz­szas várakozás után tudta len­csevégre kapni. Az akció ak­kor sikerült, amikor a kifutó társbérlői, a nagy marák is kö­zelebb merészkedtek a cseme­gét nyújtó gondozójukhoz. A népes társaság láttán a gua­nakó kölyök kicsit megfeled­kezett anyukájáról, és néhány méterrel lemaradt tőle. •mhmhhhmhhhhmhhhhhbimhhbmmmmbmm KÓRBEERTE VOLNA MAR A FÖLDET Élet a sínek között: Ross Tibor, a villamosvonal-bejáró Hőségben és zimankóban is 37 kilométert gyalogol naponta, és feltűnő jelenség a szegedi villamossínek között Ross Ti­bor. Foglalkozása vonalbejáró. SZEGED DOMBAI TÜNDE Kopasz, köpcös, narancssárga ember, és a szegedi villamo­sok között gyalogol* egész nap. Ki az? Ross Tibornak hív­ják, mutatkozik be, és rögtön hozzáteszi: Ross, mint a Vész­helyzet doktora. Csak éppen ő nem embereket gyógyít, ha­nem vaspályákat gondoz. Ismeretlen ismerős A kalapos jelenséget nem mindenki nézi jó szemmel. Fő­leg a Zrínyi és a Kelemen ut­cában intenek és szólnak be neki, hogy ellássák jópofa ta­nácsokkal: mivel]átsszon a sí­nek között. Előfordult, hogy autósok szórakoztak vele; rá­fordították a kormányt, és megijesztették. Ennek ellenére azt mondja, jól érzi magát a bőrében. - Harci kunkorok jelzik a sínnyúlást a hőségben, de ez a hullámvasút meg se kottyan a villamosnak - mutatja „Ross doktor" kedvenc helyén, a Pe­„Hozzám tartozik az összes megálló ellenőrzése." Ross Tibor Túlzás nélkül állítható: Ross doktor minden egyes betonaljat „név szerint ismer". FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA tőfi Sándor sugárúti fák árnyé­kában. Igaz, ha évszakot vá­laszthatna, inkább forró nya­rat rendelne, mint fagyos te­let. Eszébe jut: idén januárban síntörést fedezett fel a kecs­késtelepi leszállónál: arasznyi rés nyílt mindkét síndarabon, le kellett állítania a villamost. Számlálatlanul rója a kilomé­tereket a hét öt napján, egye­dül a város három villamosvo­nalán. A Pulz utcai remízben ölti magára a figyelemfelkeltő narancssárga overallt, kabá­tot, acélbetétes bakancsot. Szíve szerint az l-esen kezd, a plázánál, és onnan nézi végig a villamos útját. Utána a 3-as és a 4-es következik. Ahol egy sínpár van, ott villamosít: fel­száll valamelyik szerelvényre. - Annyira nem vagyok ma­zochista, hogy fölöslegesen végigkutyagoljak még egyszer ugyanazon a vonalon. Leltá­rozom, nincs-e repedés. Meg­van-e minden csavar és dila­tációs alkatrész. Hozzám tar­tozik az összes megálló ellen­őrzése. Szorgalmi feladatnak kigyomlálom a gazt vagy ha­vat lapátolok - magyarázza a feladatkörét, aminek hivata­los neve vonalbejáró. Ez nem krampácsolás, hiszen nem ja­vít. Hátizsákjában az uzson­nája és kabátja mellé két nagy csavarhúzó fér. Utóbbiakat a kánikulában vizesflakonra cserélte. Krampácsolni „gépe­sített" kollégái szoktak. Villamosvezető volt. Eredeti szakmája vízvezeték-szerelő. Vonalbejá­ró 5 éve lett Ross Tibor a Szegedi Közlekedési Kft.-nél, miután 7 évet lehúzott villamosvezetőként, de szétrázta derekát a tuja, és leszállt. Utána kocsirendezőnek állt, és 2004 novembere óta ingázik a sínek között. Ő nem számolja, de mi utánanéztünk. Egy nap 37 kilométernyi szegedi vaspálya az adagja. Egy év alatt 8880 kilométert gyalogol. Te­hát benne van már a lábában annyi, hogy körbeérte volna az Egyenlítő 40 ezer 75 kilométerét. Most 37 éves, és azt mondja, van még kilomé­ter a lábában.

Next

/
Thumbnails
Contents