Délmagyarország, 2009. június (99. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-06 / 131. szám

T f •".P'i-'rL$ CMJPBV Jl . Wf Ék m s W Ém K • ü=- FWHTOM Az életfogytiglanra ítélt Pécz Zoltán tehetségét már bécsi, New York-i, lisszaboni tárlatokon is elismerték JT áFW ISMÉTLŐFEGYVER HELYEn ECSET ¡•i 1 ii I l1 ! i Pécz Zoltán mindennap fest a Csillagban, úgy tartja, a bűnözés helyett ez az ő útja Életfogytig tartó börtönbüntetését tölti a szegedi Csillag börtönben Pécz Zoltán. A 41 éves elítélt társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt kapott büntetéséből legkorábban 2018-ban szabadulhat. Miközben elzárták a világ elől, egy egész világ nyílt meg eló'tte: a festészet szerelmese lett, fegyházban alkotott műveit már több kontinensen bemutatták. BÁTYI ZOLTÁN „Az efféle embert kéne örökre elzárni a\ilág elől. Rozsdásodjon rá a lakat, megérdemli." Ilyen életutat közel tíz éve javasolt, nem kevés indulattal, egy olyan olvasó, aki az Arató Lászlóval társzerzőként írt könyvünkből megismerhette Pécz Zoltán tetteit, tornafedelet, beállok, és addig lövök körbe, amíg valaki mozog - mondta akkor. De nem csupán a 2018-ban esedékes börtönkapunyitás utáni időkre tartogatta dühét - a kilencvenes évek második felétől a Csillagban őrzött, rendkívül veszélyesnek minősített fegyenc az ország legszigorúbb fegyintéFaludy György nagy rajongója Pécz Zoltán a börtönévek alatt az irodalommal is szoros barátságot kötött. Kedvenc költője Faludy György, akinek minden művét elolvasta, és akit nem csupán nagy művésznek, de olyan egyéniségnek is tart, aki hányattatott élete során mindig kiváló emberként viselkedett. Ugyanígy nagy tisztelője Szent-Györgyi Albertnek is, a Nobel-díjas tudós életpályáját is követendő példaként említette. gondolatait. Nagyon nem tudtam ellenkezni. A Csillag - börtönkönyv című kötetben ugyanis az emberölésért elítélt, már serdülőkorától a bűnnel szövetkező Pécz így nyilatkozott arról, milyen tervet forral magában a szabadulás utáni napokra: - Vannak cimboráim, akik talán már öregemberek lesznek, de abban mindenképpen tudnak segíteni, hogy vegyek valami nagy ismétlőfegyvert. Az Oktogon közepén felszedem a csazetében is számolatlanul gyűjtögette a fegyelmi lapokat, megfékezése komoly terhet rótt őrzőire. Bevallom, Pécz Csillagbeli életéről ez év tavaszáig csak néhány hírfoszlány jutott el hozzám. Akkor viszont magam írtam arról, hogy a szegedi Ifjúsági Ház Rendezvényközpontban a Csongrád Megyei Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálata és a Szegedi Fegyház és Börtön által rendezett tárlaton - ahol kilenc Csillaglakó FOTÓK: MISKOLCZI RÓBERT ötven festménye került a paravánokra - a zsűri értékelése alapján Pécz Zoltán képei bizonyultak a legjobbnak. A gépfegyveres Pécz? Aki az Oktogonra készül? - néztem döbbenten az alkotásokat, és teljes egyetértésben a szigorú ítészekkel, én is úgy vélekedtem: egészen kiváló képekkel készteti ámuldozásra közönségét. A szembenállás kényszere - igen, a gépfegyveres, az oktogonos Pécz, az vagyok. Aki kis értékű lopásokkal kezdte, és 1994 telére jutott el odáig, hogy egy társával azért megöljön egy embert, mert meg akarta szerezni az autóját - kaptam a választ kérdésemre, immár a Csillag kultúrkörletében, ahol egy mosolygós, szimpatikus férfi rendezgette képeit, a fényviszonyokat figyelve kereste a legmegfelelőbb helyet festőállványának, kavarta ki ecsetjével a színeket. - A börtönrezsimmel való szembenállás kényszere egészen 2004-ig élt bennem. Ha egy hónapig nem töltöttek ki rólam fegyelmi lapot, már azt kérdezték a többiek: mi van, Pécz, beteg vagy? Akkorra aztán a börtön vezetése megelégelte, hogy állandóan szembe megyek a börtönrenddel, és leültettek az asztalhoz. Szó szerint nem tudom idézni, de valami olyat mondtak: vagy változtatok a magatartásomon, vagy nyakamba vágnak minden olyan fenyítést, kedvezménymegvonást, amit csak megenged a börtönszabályzat. De ha meg akarok javulni, és találok magamnak olyan elfoglaltságot, amivel lekötöm magam, és nem sértek másokat, akkor megadnak minden segítséget. Én is éreztem, na, itt aztán nagyon forró a helyzet, egy ilyen tisztességes ajánlatot csak elfogadni lehet - idézte fel életének sorfordító napját Pécz Zoltán. - Elmondtam: gyerekkorom óta jól rajzolgatok, egy rabtársamnak köszönhetően már valamit konyítok a festészethez is, talán ez lehet a menekülő útvonal a bűnből. Akkor fessen, Pécz! - adták rá az áldást, és azóta minden napomat a festés tölti ki - fordította felém készülő alkotását a rabművész. És arról mesélt, hogyan ragadta el egyre inkább az alkotás vágya. A börtön korábbi hivatalos rabfestője, dekoratőre tanácsaival segítette, idővel a korábban megfékezhetetlennek tűnő elítéltet a színek csodálatos világa ejtette rabul. Jeles jogtudósok képei - Az első képeim szörnyűek voltak, de nem adtam fel, mert minden egyes képnél éreztem, valami szépség, ha csak kicsi is, de rejtőzik bennük. Idővel aztán egyre többen dicsérték a munkáimat, magam is úgy éreztem, jó úton haladok, egyre büszkébb lettem a festményeimre. Ekkor kezdtem behatóbban foglalkozni neves mesterek munkáival, és rádöbbentem: semmi se vagyok hozzájuk képest. De ez nem elkeserített, hanem további tanulásra ösztönzött. Képeztem magamat, és bár ma is tele vagyok kétségekkel, már tudom: a festészet az én utam, ezt kell végigjárnom. Pécz Zoltán tehetségét a börtön vezetése is korán elismerte. Amikor a korábbi első számú rabalkotó más fegyintézetbe került, Péczre bízták a Csillag dekoratőri munkáit, immáron fizetést is kapott, s kap a mai napig a börtön feldíszítésében végzett munkájáért. Többek között a dísztermet ékesítő, jeles magyar jogtudósokat ábrázoló képek is Pécz Zoltán munkái. - A kötelező feladatokhoz a börtön biztosítja az anyagot, munkaeszközöket, de a saját szórakoztatásomra festett képekhez természetesen a rabkeresményemből félretett forintokból vásárolok meg mindent. Így aztán takarékosság miatt olyan anyagokat is felhasználok, amilyet más festő nem. Hogy mást ne mondjak, képeimhez a vásznat hintőporból kikevert masszával alapozom. Persze az lenne a legjobb, ha eladhatnám a képeimet, de elitélt gazdasági tevékenységet saját zsebre nem folytathat. így aztán az eddig elkészült sok száz kép túlnyomó része családtagjaimhoz, barátaimhoz került, de számos kép megnézhető a Csillagban is - árulja el Pécz Zoltán, akit, mint egyedüli gyermekét, édesanyja egy percig sem tagadott meg. Budapestéi A2 ÉL£T ARCA. A nemzetközi elismerést 2006 hozta el Pécz Zoltánnak. Abban az esztendőben hirdette meg a Nemzetközi Börtönpasztorációs Társaság Fesd meg az élet arcát! címmel azt a pályázatát, amelyre a világ 44 országából több mint 1500 képet küldtek be rabfestők. Pécz ezen a megméretésen a 23. helyet szerezte meg, Az élet arca című képét, amely egy udvari bolondot ábrázol, kiállították - többek között - Bécsben, New Yorkban, Lisszabonban, Budapesten éppen úgy, mint Nagy-Britanniában, Csehországban, Romániában, Franclaonzágban, Németországban. )ji ről leutazva ma is minden beszélőn ott ül fiával, s egyetlen csomagküldési lehetőséget sem mulasztana el. Fia ma már meg is érdemli a gondoskodást. Pécz Zoltán ugyanis 2005 óta egyetlenegy fegyelmi vétséget sem követett el, mintarabnak számít a Csillagban. Amikor megemlítem a gépfegyvert és az Oktogont, elmosolyodik, és megrázza a fejét. A szabadok világa is elismeri - Ugyan, hol van az már! Nem tagadom, valóban ezeket mondtam, de már megdöbbenek egykori saját szavaimon. Egészen más világ épült ki bennem. Igaz, még sok évet kell a Csillagban töltenem a szabadulásig, de úgy érzem, most már értelmes céllal készülhetek a szabadulásra. Reményeim szerint akkorra már olyan szinten művelem a festészetet, hogy meg tudok élni belőle, a szabadok világa is elismeri képességeimet, elfogadja felkínált munkámat. Mert mi lenne a másik út? Nézze, én gyilkoltam. Ha a bűnözést választanám újra, vélhetően megint nagy gaztett sülne ki belőle, és érzem, engem akkor két órán belül kicsinálnának. Eszem ágában sincs ilyen sorsra jutni. Pécz Zoltán nemcsak jövőjét, de a börtönt is másként látja már, mint tíz éve, ahogy ő fogalmazott: a „bolond korszakában". - Akkor csak egy raktári tárgy voltam egy polcon, amit nevezzünk ágynak. Vegetáltam, míg ma már nem a fogság köt le, hanem az alkotás vágya, öröme - fogalmazott Pécz Zoltán. Akitől beszélgetésünk után eszembe se jutott megkérdezni, ugye, más embernek érzi magát, mint amikor becsapódott háta mögött a Csillag nagykapuja. A vásznon egy izgalmas téma, egy női akt