Délmagyarország, 2009. június (99. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-13 / 137. szám

Szombat, 2009. június 13. Szieszta - Programajánló 111 Vámos Miklós legfőbb jellemvonása a kíváncsiság „RÉGI ÓI SZERZŐ VAGYOK" nemigen jutott a magyar politika. Legutóbb Gyurcsány Ferenc dobta be újra a köztudatba a csökkentést. Ez év februárjában, még miniszterelnökként 199 fös parlamentet javasolt. - A politikai elit súlyos bűne az, hogy elhitették az emberekkel: a képviselők számának csökkentésével le lehet szorítani a költségvetési hiányt mondja Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője. Végeztünk bizonyos számításokat, amelyekből kiderült, hogy még egy 200 fős parlament esetében sem tudnánk komolyabb összeget megtakarítani. A háttérapparátust ugyanis nem lehetne nagymértékben csökkenteni. A különböző bizottságok ne kezelni a helyzetet, és belevágni a változtatásokba. Az önkormányzati rendszer reformja hozhatna tényleges megtakarítást a költségvetés számára. Jelentős tétel lehetne a jelenlegi 3200 önkormányzat számának csökkentése, de itt is ugyanazt a hezitatív hozzáállást lehet tapasztalni, mint a parlament esetében. A pártok nem akarják megritkítani saját hátországukat, és új ellenségeket sem akarnak szerezni a regionális szinteken. A parlamenti helyek csökkentése körül látszatpohtizálás folyik egy súlytalan kérdésben. Rövid távú politizálás az, aminek az lesz az ára, hogy a politikai bizalom tovább zuhan. R. TÓTH GÁBOR Védjegyévé vált kézitáskájával érkezett hétfőn Szegedre Vámos Miklós író, hogy találkozzon olvasóival, dedikálja könyveit. Mit hozott benne? kérdeztük, emlékeztetve: a Lehetetlen című műsorról készült paródiában a Vámos bőrébe bújó Gálvölgyi János vasalót, ébresztőórát, vécépapírt is kivett táskájából. - Ez a dolgozószobám. Benne tartom a jegyzeteimet, aktuális munkáimat - árulta el, majd másfél órán keresztül dedikált. A tőle megszokott kíváncsisággal fogadta olvasóit: kezét könyökére támasztva figyelte őket, beszélgetett velük. Érdeklődése - csakúgy, mint a kamerák előtt - mégsem tűnik mesterkéltnek. - így születtem, ez a legfőbb jellemvonásom. Ez a mesterségem, meg a hobbim is. Még nyaralásban is bámészkodom, kíváncsiskodom. Ismerkedem, beszélgetek. Nagyon szeretek idegen nyelven beszélni. Úgy érzem, az a magyar nyelvtudásra is fejlesztően hat. Nem szólítok le embereket, de minden alkalmat megragadok, hogy megismerkedjek - bárkivel. Gondolom, ez is munka, hozzáadom az illetőt az embergyűjteményemhez. Ki tudja, melyik könyvemben kell egy mondat, egy vonás egy arcról - vallja. A LEHETETLEN EMBERE. Vámos Miklós 1950. január 29-én született Budapesten. Egy lánya van, Anna (1977) és két ikerfia, Henrik és Péter (2003). Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője volt. Műsorait Lehetetlen, Rögtön, 2 Ember nagy sikerrel vetítette a Magyar Televízió. 33 kötete jelent meg, legismertebb regényel: Zenga zének, A New York-Budapest metró, Anya csak egy van, Apák könyve. Az Ámbár tanár úr vagy a Szamba filmforgatókönyvei, valamint színházi előadások szintén a nevéhez köthetők. Hogyan éri el, hogy interjúalanyai gyakran szokatlanul megnyílnak, őszintén beszélnek magukról? - Valószínűleg megérzik, nem akarom őket becsapni, leégetni. Eléggé felkészült vagyok belőlük: ha például íróval beszélgetek, minden könyvét elolvasom. Próbálok olyat kérdezni, amit nem szoktak. Az ember, ha unatkozik, begubózik, és szurkálódós lesz. Ha érdeklődik, megnyílik. A Lehetetlen úgy készült, hogy előtte akár 3 napig együtt voltunk a partneremmel, megismertem, szerkesztgettem a történeteit. Vámos Miklós honlapján bárki elmondhatja véleményét az író műveiről. Miért? - Régimódi szerző vagyok, akinek számít, mit mondanak az olvasók. Minden visszajelzés nagyon érdekel. Az elragadtatásokból levonok - de a beszólásokból is egy kicsit - fogalmaz az arany középút híve, aki nagy kedvelője az internetnek is. Nem félti tőle a könyvet? - Miért félteném? A színházat a mozival fenyegették, mégis fennmaradt. Mindennap használom az internetet, ősszel megjelenik egy prózakötetem, amely hét dupla szöveget tartalmaz, afféle irodalmi párosokat, négy hosszú elbeszélést és három kisregényt. A Dupla vagy semmi címet akartam neki adni, de beírtam a keresőbe, és kiderült: Ilyés Gyula írt drámát hasonló címmel. Így lett Tiszta tűz - meséli az 59 éves író, aki a könyvek jelentőségét így érzékelteti: ha valaki megnézi az Anna Kareninát, látja, hogyan játssza a főszerepet egy amerikai színésznő. De ha olvassa a regényt: elképzeli magának a főhőst, maga rajzolja meg képzeletében a vonásait. Abban benne lesz minden nő, akihez köze volt. Ha valaki könyvet olvas, azt is elképzelheti, milyen valaki másnak lenni. SOKAN VANNAK, ÉS ELEGÜNK VAN BELŐLÜK Költségvetési szempontból szinte mindegy, hogy hányan vannak a képviselők. A kérdésnek inkább a szimbolikus jelentősége erős, véli a szakember. Mennyit lehetne megtakarítani egy kisebb parlamenttel? Megérné csökkenteni a képviselők számát? A Political Capital vezető elemzőjét kérdeztük erről. BÁLINT CSABA Magyarországon mintegy 10 millió ember él, rájuk közel négyszáz, egészen pontosan 386 parlamenti képviselő jut. Csehországban is valamivel több mint 10 millió ember él. A csehek parlamentjében azonban még csak háromszáz politikus sem ül. A cseh honatyák 281-en vannak. Az ugyancsak egy Magyarországnyi lakossal rendelkező Belgium parlamentjében 221-en ülnek, a portugálok és a görögök pedig 230, illetve 300 képviselőt küldenek saját országházukba. A magyar parlament képviselőinek számát csökkenteni kellene. Ez ciklusonként többször is elhangzik a magyar politikusok szájából, ám a puszta nyilatkozatoknál eddig távolabbra körül tevékenykedő szakértőkön is csak minimábsan lehet spórolni. 2-3 milliárdot biztosan meg tudnánk takarítani, de az így keletkező többlet a költségvetésben nem jelentős tétel. Csak a 13. havi nyugdíj 170 milliárdos kiadást jelent, ehhez képest pedig szinte elenyésző az a pénz, amit a képviselőkön meg tudnánk spórolni - véli az elemző, aki hozzáteszi: világosan látszik, hogy a pártok ebben a kérdésben is igyekeznek egymást felüllicitálni. Költségvetési szempontból szinte mindegy, hogy hányan vannak a képviselők. A kérdésnek inkább a szimbolikus jelentősége erős, mondta el Krekó Péter. Ha már elhitették az emberekkel, hogy a létszám csökkentése megoldást jelenthet, bármire is, akkor nekik kelleZuhanó népszerűségi index Érdekes eredményt kapunk, ha összevetjük a politikusok népszerűségét a rendszerváltás idejéről a mostani számokkal. Legalább 30 pontos visszaesést tapasztalunk. Ma már 50 pont alatti népszerűséggel is vezetheti valaki a politikusok népszerűségi listáját, míg 20 éve még 80 pont vagy még magasabb érték kellett ehhez. I Katona Tamást, a Pénzügyminisztérium államtitkárát hallgatja a Tisztelt Ház. Nem volt túl nagy az érdeklődés FOTÓ: MTI • Számít, mit mond az olvasó a könyvemről - vallja Vámos Miklós FOTÓ: FRANK YVETTF Van-e vasaló a védjeggyé vált kézitáskájában? Honnan az apaszthatatlan kíváncsiság? Miért jó könyvet olvasni? - ezeket kérdeztük Vámos Miklós írótól, műsorvezetőtől, aki a héten Szegeden dedikált. SZÍV ERNŐ Kisbeszéd a ceruzáért Néhány nappal ezelőtt egy barátomnál jártam, erősen dolgoztunk, komoly munkába merültünk, ami tulajdonképpen csak azt jelentette, hogy személyes sivatagokról, az emberi szív gyengeségeiről és reményeiről, illetve bizonyos szépnek, jónak, helyesnek szánt mondatok állagáról diskuráltunk. Vagyis csak egy szokásos ügymenet zajlott. Odakint sötéten hallgatott az ég, a Holdat száműzte, és leoltotta a csillagok lámpásait is. Zümmögött nekünk az asztali lámpa. Néztem, hogy a barátom a kézirat fölé hajolva kiradírozott egy megjegyzést. Milyen szépen csinálta. Az elpergett radírbőrt óvatosan elfújogatta, majd újra a ceruzájáért nyúlt. Nahát, nahát, gondoltam, itt van egy ember, aki még dolgozik ceruzával, akinek még fontos a ceruza, ez a drága jószág, és aztán annyira elszégyelltem magam, hogy el kellett kérnem tőle. Szép, kopott darab volt, jólesett megfogni, jólesett néhány sort írni vele. És én mégis milyen ritkán használok ceruzát! De azért nem annyira vészes a helyzet, mert például ha múzeumba térek, a képeslapok mellett mindig vásárolok ceruzát is, szép, fekete ironokat, világító barna grafitokat, tízcentis kollekciókat, papírdobozban sorakozó drága kiskatonákat. Úgy emlékszem, gyerekkoromban a csehszlovákoknak volt a legjobb ceruzája, a csehszlovák puhabelű volt a ceruzák sztárja, azok zörögtek a csodás kis fa tolltartókban. Másodikosok voltunk, és a padszomszédom, ajóska alám állította az ő kihegyezett ceruzáját, amikor a táblától visszafelé jövet a helyemre akartam huppanni, nos, bele is ültem rendesen, a hegye legott a fenekembe tört, azt hiszem, ott is maradt, így élek azóta is, kis puhabelű, talán ide-odavándorló csehszlovák grafittal a testemben. Szerintem egyáltalán nem baj az, hogy az olvasó belefirkál a saját könyvébe, én tollal is szoktam volt efféle barbárságra vetemedni. Arra gondolok, hogy a könyv az enyém, én pedig a könyvé vagyok, az erősebb természetű együttélés pedig ilyen, örökre megjelöljük egymást, örök nyomokat hagyunk a másikon. Aki a könyvébe ceruzával jegyezget, bizonnyal finomabb lélek, d.e a kelleténél talán óvatosabb is. A golyóstoll magányos harcos. Nincs szüksége társaságra, szolgákra, barátokra. A tintás tollnak kell a tintakapszula vagy a tintásüveg, a mártogató papiros. Ezzel szemben a ceruzának valóságos udvartartása van, hiszen kell hozzá hegyező, és jár vele radír is. A ceruza nyúlánk testében gyakran eltöredezik a grafitszál, annyira gyalázatos érzés, amikor hegyezel, és újrahegyezel, de hiába és hiába, minduntalan kibicsaklik a puha fatestből a grafithegy. Ilyenkor a ceruza meghalt. Egy halott ceruza van az ujjaid között, szegényt hová is temesd, hová?! Ezért aztán én mélységesen tisztelem és becsülöm az olyan ceruzákat, akik öt-hatcentis rudacskákká fogytak évek hosszú sora alatt, de még mindig lehet velük firkálni, karcolgatni, igaz, már csalc két ujjal lehet tartani őket. Milyen kalandos életük lehetett ezeknek a ceruzáknak! Biztosan nem ejtették le őket. Biztosan óvatosan hegyezték őket! Biztosan sok hosszú vonalat húztak velük! Gyönyörű satírfelhöket simogattak a hegyükkel a papírlapok hómezöire! Biztosan nem adták kölcsön őket! Úristen, most jövök rá, hogy ellentmondok magamnak! Lehet, hogy e ceruzáknak az élete egyáltalán nem volt kalandos?! Hogy azért tudtak ilyen apróvá fogyni, mert csak finomkodtak, pipiskedve írtak velük?! Jaj, nem szabad elfelejteni a ceruza fémváltozatát sem, fent, a pirinyó hegyezőnek is használatos fémkupak megnyomásával nyílt ki a hegy lemezes pofája, s be tudtuk csúsztatni a grafitszálat. Nahát, ilyen ceruzám is van még! Nem tudom, miért, de az az érzésem támadt, hogy a férfi jobban szereti a ceruzát, mint a nő. Szerintem a nők a vastag hegyű, satírozásra és kijelölésre használatos tintenpeneket szeretik a legjobban, de ez csak könnyed föltételezés, tényleg, és az biztos, hogy tanító néniknek, könyvtáros hölgyeknek nagy barátja a ceruza. Hanem amikor elégedetlen leszek egy frissiben papírra rótt mondattal, s leteszem a ceruzát, hogy a szörnyeteg radírért nyúljak, ő megremeg, majd rémületében le akar gurulni az asztalról. És ha nem kapok utána, tényleg le is esne. És aztán nyugtatni kell, hogy nem ő a hibás, dehogy, dehogy. Kicsit hegyezek rajta, megnyugszik végre, lehet folytatni az írást. Abban viszont biztos vagyok, hogy valamennyi írószerszám közül a ceruza tud a legjobban szeretni, ö aztán szeret kicsit, nagyot, öreget, fiatalt, csak körmöljenek vele. Hagyományosan a ceruzaírás gyakorlást, házi feladatot, valami ideiglenes megoldást jelent. Nahát, miféle bátor és elvetemült dolog például szerelmes levelet írni ceruzával! A vallomást bármikor kiradírozhatja a címzett. És a törlést, a megsemmisülést már a ceruza sem látja.