Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-30 / 126. szám

Szombat, 2009. május 30. Szieszta 111 Nemeshegyi Péter Japánban volt misszionárius A TITOK: fi i Pünkösd az egyházalapítás ünnepe; arra emlékeztet, hogy Krisztus feltá­madt, és igét hirdetni küldte tanítványait. Erről az isteni behívóról vall a je­zsuita szerzetes, Nemeshegyi Péter, aki 37 évet töltött japán misszióban. Hu­morral meséli: a hosszú élet titka nyilván a nyers hal és a csomagolás. ja a jezsuita rendházba vezetett. Úgy emlékszik, azért találta szimpatiku­sak, mert nagy múltú rend, és az egyetlen templom volt, ahol mise köz­ben nem perselyeztek. Ezzel Nemes­hegyi Péter végleg kizárta a pénzt az életéből. A szegedi hittudományi főis­kolán tanult, amikor a háború után felszámolták a rendet. Átszökött a ha­táron, és kérte, helyezzék a japán - Hívő szülők egyetlen gyermekeként jártam ugyan templomba, de mert ak­koriban latinul miséztek, unalmasnak találtam. 8-10 éves lehettem, amikor a Maria Schutz-i búcsújáróhelyen vaká­cióztunk. A nagy meleg elől behúzód­tam a templomba. Fiatal pap misézett, a szertartás közepénél tartott. Gondol­tam, hú, ez pech, nem illik kimenni. És Nemeshegyi Péter 37 évet szolgált Japánban FOTÓ: DM/DV akkor történt: gyerekfejjel megértet­tem, hogy a szentmisénél nincs na­gyobb dolog a világon - idézi fel a bu­dapesti születésű Nemeshegyi Péter je­Rengeteget számít a „csomagolás", azaz hogy nem rontanak ajtóstul a házba, hanem azt lesik, mivel járhatnának a másik kedvében. Nemeshegyi Péter zsuita szerzetes az indíttatásáról. Ké­sőbb, amikor ő misézett ugyanott, megremegett a szíve. Be is írta az em­lékkönyvbe: „itt kaptam azt a kegyel­met, ami elvitt a papsághoz". Mielőtt ténylegesen pap lett volna, édesapja kívánságára banktisztviselőként keres­te kenyerét. Mellette járt cserkészked­ni, mert az sokkal jobban érdekelte a pengőszámlálásnál. Élvezte, hogy me­sél, és csüngenek szavain a gyerekek. Egy lelkigyakorlaton érezte, hogy Jé­zus a kizárólagos szolgálatára szólítja. Mások, mondja, ilyen „isteni behívó" nélkül is szép keresztény életet élnek, például édesapák, de ehhez nem tar­totta magát elég erősnek. Olyan helyre vágyott, ahol mindenben támogatják. Húszévesen, amikor édesanyja után az édesapját is elveszítette, váltott; út­misszióba. Jezsuitáknak szent föld a távol-keleti sziget, hiszen ott ök ala­pozták meg a kereszténységet. Nem erőltették az európai kultúrát, helyette a hitet ötvözték a helyi gondolkodás­sal. A fiatal szerzetes így lett japán a japánok között. Annak ellenére sike­rült neki, hogy 182 centi magas, sző­késbarna fiatalember létére nagyon kirítt, ráadásul egyáltalán nem beszél­te a nyelvet. Hat másikat viszont igen, és a japánt köztük élve szívta magába. Élvezetes humorral idézi fel: úgy ment ki, hogy tetszeni fog az ország, ízleni fog a koszt, szeretni fogja a japánokat. És így lett; még a nyershal-evéssel is megbarátkozott. - A tengeri mütyürökről sokszor eszembe jutott a jó kis hazai paprikás kolbász. A velem született derűt nem volt nehéz megőrizni a mindig mo­solygó japánok között. Csodálatos az esztétikai érzékük; kertjük, otthonuk szép és visszafogott, ők maguk udva­riasak. Rengeteget számít a „csomago­lás", azaz hogy nem rontanak ajtóstul a házba, hanem azt lesik, mivel jár­hatnának a másik kedvében. Keveseb­ben is kapnak agyvérzést, infarktust a stressztől - magyarázta a 86 éves Ne­meshegyi Péter atya. - összesen 37 évig maradtam. Húsz évig voltam egyedüli külföldi a tokiói egyházme­gyei papneveldében. Tanítottam, könyveket írtam. Mozart zenéjéről tar­tott kurzusaimmal is sikerült felnőtte­ket megnyerni a hitnek. 16 éve haza­rendeltek, magyarországi misszióba. Rendtársaim azt mondták, bármeny­nyire is szeretem a „japánkáimat", itt­hon nagyobb szükség van rám. Né­hány évente, így most nyáron is elröp­penek hozzájuk. Nosztalgiázni nincs időm; négy helyre vonatozom hetente tanítani, így Szegedre is. • Jakupcsek Gabriella és Máté Gábor fiai: Bálint, és a Szegeden joghallgató Marcell FOTÓK: DM/DV H GYEREKEI Felismerik a nevüket, gratulálnak nekik a szüleik sikereihez, esetleg szóvá teszik elbotlásaikat - az ismert gyermekek életére kihatnak szüleik cselekedetei. Székhelyi József szín­művész még pancsolás közben is au­togramot ad, Petrovics Kálmán, a Démász Szeged Vízisport Egyesület igazgatójának 22 éves fia Máté ko­moly sportkarriert tervez, Jakupcsek Gabriella televíziós személyiség és Máté Gábor színművész fiával, Máté Marcellal csak egy ideig viccelődnek, ha megtudják, kik a szülei. - Kérhetünk egy autogramot? - kér­dezték ismeretlenek, miközben apu­val éppen a szaltót gyakoroltuk a Ba­laton kellős közepén - emlékezett Székhelyi Fruzsina, Székhelyi József színművész első csemetéje egyik gye­rekkori élményére. Testvéreivel, a 17 éves Dániellel és a 27 éves Mártonnal igyekeztek megfogalmazni, milyen egy egész ország által ismert és elis­mert színművész gyermekének lenni. Csak naiv válasz létezik: nekik Szék­helyi József az apukájuk, ők nem kü­lönlegesebbek másoknál, csak szeren­csések és nagyon büszkék - véleked­tek egybehangzóan. - Apukámból a mai napig, ha talál­kozunk, előbújik a szörny, azaz a „vi­deóhorror". Nagyon haragudott azért gyerekkoromban, ha horrorfilmet néz­tem, ezért viccből eljátszotta a ször­nyet, és megcsikizett - nosztalgiázott a 33 éves Fruzsina. - Megosztó személyi­ség apa, vagy nagyon szeretik vagy egyáltalán nem. De soha nem voltak sztárallűrjei. - Dagadok a büszkeségtől, amikor a Simpson családban visszahallom Ho­mer Simpson képében apa mély, dör­mögő hangját. Számomra a színházi festékszag a gyerekszobaillat, 16 és fél éve megőrülök ezért a világért - ma­gyarázta lelkesen Székhelyi Dániel, aki nem esett messze a fájától. A gim­nazista fiú követni szeretné édesapját a pályán - Na, mit tud a kis Székhe­lyi? Kicsit félek attól, hogy ezt gondol­Székhelyi József Fruzsinával, Dániellel és unokájával, Rozival Petrovics Kálmán és fia, Máté ják majd a felvételi bizottság tagjai a színművészeti főiskolán - vallotta be Dani. Soha nem merte megkérdezni az édesapját, hogy tehetségesnek tart­ja-e? Az, hogy nem tiltotta, önbizal­mat ad neki. - A Székhelyi névvel kapcsolatban bennem is megmaradt egy kedves tör­ténet: amikor csöppnyi gyermekként apa megtanította, hogyan kell bemu­tatkozni, ügyelt rá, hogy a Marcit hangsúlyozzam. A szüleim mindig kí­nosan figyeltek, hogy ne befolyásolja az embereket, kik vagyunk. Jól vettem a leckét: a nevem elejét mindig elha­raptam, így általában többször meg­kértek, mutatkozzam be újra - mesélte Székhelyi Márton. Danihoz hasonlóan őt is elragadta a hév, 12 évesen szí­nésznek készült, de az édesapja lebe­szélte róla. - Nem vagy tehetséges. Akkor jeges zuhanyként hatott rám ez a mondat, de ma már nagyon hálás vagyok, hogy őszinte volt hozzám ­avatott be Marci. Az ügyvédjelölt fia­talember, amikor csak teheti, beszél­get az édesapjával, színházról és köz­életről. Petrovics Máté világbajnoki bronz­érmes kajakozó baráti körében min­denki tudja, hogy Petrovics Kálmán, a Démász Szeged Vízisport Egyesület igazgatója az édesapja. Gyermekkora óta kijár a vízitelepre. Az evezős spor­tokban, a példák is bizonyítják - Ja­nics Natasa háromszoros olimpiai baj­nok és édesapja, illetve Csipes Ferenc olimpiai bajnok kajakos és a lánya, Csipes Tamara ifjúsági világbajnok -, jellemző, hogy a gyermek követi édes­apját a sportpályán. - Remélem, eljön az az idő, amikor majd olyan sporteredményekkel büsz­kélkedhetem, ami miatt már nem úgy fognak emlegetni: a Kálmán fia, a Má­té - fogalmazott a 22 éves építészmér­nök hallgató, Petrovics Máté. örül ne­ki, amikor a versenyeken a gratuláci­ók mellett, az egykori sportolók min­dig üdvözlik az édesapját is. POLITIKUSCSIMOTÁKNAK NEHE­ZEBB. Ványai Éva egykori alpolgár­mester, MDF-es önkormányzati képviselő' lánya Ágnes bevallotta: nem könnyű politikus gyermeké­nek lenni. Rettentően büszke az édesanyjára, tudja, milyen nehéz nőként ilyen hosszú éveken át bi­zonyítani a politikai életben, de középiskolásként még egészen másképpen látta a dolgokat. Egy sarokkal hamarabb kirakatta magát a kocsiból, amikor a barátaihoz igyekezett, nehogy kiderüljön, ki is az anyukája valójában. Előfordult, rosszindulatú megjegyzés is érte édesanyja foglalkozása miatt, hi­szen ki van téve a társadalom kriti­kájának. Az emberek nem csak a politikuson, annak családján is gyakran köszörülik a nyelvüket. De a jogászként dolgozó 26 éves Ági azt is elmondta, élményekben gazdag gyerekkort tudhat magáénak: ren­geteg kulturális rendezvényre kísér­te el az anyukáját, sok érdekes em­bert megismerhetett. - Megállítják a szüleimet az utcán, amikor sétálunk, hogy gratuláljanak a sikereikhez. Kitárgyalják őket a Velvet feljelentő rovatában - körülbelül eny­nyit jelent, ha ismert ember gyereke vagy - foglalta össze a szegedi jogi egyetem másodéves hallgatója, Máté Marcell, milyen Jakupcsek Gabriella és Máté Gábor fiaként élni. A szülei mindig nagyon elfoglaltak voltak, elő­fordult, hogy az édesanyjuk reggel hatra ment a Danubius rádióba. Ezért a bátyjával, Bálinttal már általános is­kolás korukban BKV-val jártak a suli­ba, és ritkán költötték el együtt a va­csorát. - „Jaku!" „Jakupcsek!" - előfor­dult, így szólítottak, amikor új társa­ságba kerültem. Én nem hozom szó­ba, de viszonylag hamar fény derül a családfámra - mesélte Marcell.

Next

/
Thumbnails
Contents