Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-26 / 122. szám

Szerda, 2009. május 27. Megyei tükör 17 A CIÁN UTÁN MOST A KÖZÖMBÖSSÉG MÉRGEZ Nincs 30 milliónk a Tiszára 2000. január 30-án Nagybánya mellett, az Aurul cég iszaptározójánál átszakadt a gát, és mintegy százezer köbméternyi, cianidot tartalmazó anyag mosódott be a Lápos patakba, onnan a Szamosba, végül a Tiszába. A mérgezés 2000. február elsején érte el a magyar határt. Több mint ezer tonna hal elpusztulásáról szóltak a krónikák. Ezután március 10-én Borsa-bányánál, a Novac vállalat ülepító'tározójából ömlött ipari eredetű nehézfém-szennyezó'dés a Tiszába. A katasztrófákat követő évben arról írtak az újságok, hogy a folyó élővilága szemlátomást átvészelte a katasztrófát. • FÜSTÖS GÁBOR 2001 NOVEMBERÉBEN SZEGEDNÉL IS TELEPÍTETT JELÖLT SÜLLŐKET. A PROGRAM FOLYTATÁSÁRA NEM KAPTAK TÁMOGATÁST A KUTATÓK Fotók: Karnok Csaba Nincs 30 millió forint Magyarországon arra, hogy kiderüljön, a ciánmérgezés óta mi történt a Tisza halaival. A 2001-ben elindított jelölőprogram folytatásától megvonták a támogatást, így máig nem tudni pontosan, merre vándorolnak, hol ívnak nagyobb tömegben a folyó lakói, mely szakaszokat kellene védeni. Kilenc évvel a természeti katasztrófa után elkeserítő állapotokkal szembesül, aki a felszín alá néz. BAKOS ANDRÁS Nemcsak Szeged néhány tere, de a Tisza ártere is végig tele van nyárfákkal, ezért ezekben a hetekben a folyót is pehely borítja, teljes hosszában. A szöszös víz messziről szép, ez a vattaszerű anyag azonban átázva a mélyben is sodródik. Rárakódik mindenre, a zsinórra is, horgászni szinte lehetetlen tőle. Maga a rejtély Ez a jelenség mégis kiszámítható - míg arról, hogy a víz őshonos lakói, a halak hogyan vándorolnak, hol gyűlnek össze, alig lehet tudni valamit. Egy biztos, nem sodródnak az árral. Ebből a szempontból a folyó tényleg maga a rejtély; erre a ciánszennyezés előtt jóleső érzéssel gondoltak az itt élők, azóta inkább bizonytalanul. Kilenc évvel ezelőtt, amikor a károk kivizsgálására és mérséklésére létrehozták a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Irodát, majd a Tisza-Szamos Kht.-t, nagy nyilvánosságot kapott a haljelölő program. A közhasznú társaság kutatóinak célja az volt, hogy kiderítsék, hogyan változik a folyó élővilága. Azt, hogy miből mennyit fognak a horgászok, halászok, lehet tudni, de azt nem, hogyan változik az állomány korösszetétele, és miért vándorolnak el egyes helyekről. 2001 őszétől 4668, egyedileg megjelölt halat telepítettek a Tiszába különböző helyeken, és arra kérték a horgászokat, halászokat, hogy ha ilyen halat fognak, a jelet küldjék el a kht.-nak, leírva, milyen súlyú, méretű volt az a példány, és hol fogták pontosan. A visszaküldők 2000 forintot kaptak, és évente egy csónakmotort is kisorsoltak köztük. 2006 májusáig 367 jel került ily móS Ciánkrónika don vissza, amely 7,68 százalékot jelent, ez a korábbi tapasztalatokhoz képest jó aránynak számított. Például a 975 jelölt harcsából 108-ról érkezett értesítés, ez volt a legjobb arány. A 46 balinból egyről sem érkezett jelentés, ám a 224 márnából 29,1194 pontyból 62, 834 süllőből 36, 191 csukából 8, 194 compóból 1, 360 kecsegéből 2 példány sorsáról, mozgásáról sikerült információt kapni. Az adatok feldolgozása után az látszott, hogy a mintaszám - a vízterület nagyságához képest - tényleg kicsi, nem lehet sok következtetést levonni. A legtöbb jelet nem sokkal a telepítés után már küldték is vissza, így a gyarapodásról sem lehetett hiteles a kép. Szemben az árral Mégis kiderült néhány fontos dolog a vándorlási szokásokról, például hogy a süllők mindig folyással szemben indulnak el helyet keresni. A programról megjelent még néhány tudósítás, aztán beállt a csönd amely azóta is tart. A megyei horgászszövetségnél is hiába érdeklödtünk, mit tudnak a tanulságokról, interneten sem lehet rábukkanni semmire. Végül annyit sikerült kideríteni, hogy a kutatók tervezték a folytatást, további ötezer jelölt halat helyeztek volna ki, és a folyó őshonos fajait egyre jobban elnyomó busák mozgását is vizsgálták volna, tervüket azonban elutasították. 2006-ban aztán a kht. is megszűnt, és a kutatók nem vállalták, hogy a családi költségvetésükből hirdessék, hová is várják a jeleket. Mégsem a pénzen múlott, hogy nem folytatódott a munka. - Kiszámoltuk egy jelre vetítve a kihelyezés, a feldolgozás és a píárkampány költségét, és ez 2500-3000 forint volt. Nem hiszem, hogy ne lett volna pénz még ötezer jelre, amikor a cián után milliók mentek el más, a mérgezés által nem is érintett fajok kutatására, például arra, hogy az ártéri szúnyogot is evő - de a mérgezés idején téli álmot alvó - denevérek életére hogyan hatott a katasztrófa. A jó ügy melletti kitartás és a jó szándék fogyott el - véli Füstös Gábor halászati szakmérnök, aki kormánybiztosi szakértőként vett részt a munkában. A leállás főleg annak fényében bosszantó, hogy az eddigiekből annyi szintén kiderült, mi mindent lehetne megtudni a folyóról, ha folytatódna a munka. Látszott például a mérgezés utáni években, hogy a felső szakaszon nagyjából helyreállt a fajösszetétel, csakhogy egész korosztályok tűntek el, és emiatt több év - és emberi beavatkozás - kell ahhoz, hogy megerősödjön az állomány. Hogyan segítsünk? - Csakhogy nem tudjuk, hogyan kellene beavatkozni. Nem tudjuk, honnan vándorolnak el a halak, és hol nagyobb a folyó eltartóképessége mondja Füstös Gábor. - A ponty például áradáskor, lágy szárú növényekre rakja ikráit. Az ártereken nagyon kevés ilyen hely maradt, a legtöbb helyen a gyalogakác uralkodik. De nem jártak jobban a füzfagyökérre ivók sem, hiszen a folyóparti füzek helyét sok helyen nyár foglalja el. Tudni kellene, hogy ilyen körülmények között hol gyűlnek össze nagy tömegben ívni, ezeket a helyeket célszerű lenne védeni, az indokolatlanul védett szakaszok helyett. A természet nem felejt: biztosak lehetünk benne, hogy minden hatásra reagál valahogy, valamikor. Mi viszont gyorsan reagálunk, és hamar felejtünk - és nem csak a politikusokról van szó. A tiszafüredi szakember részt vett egy olyan felmérés- • ben, amely a Tisza-tónál turizmusból élők véleményét, meglátásait összesítette. Megkérdezték azt is, hat-e a turizmusra az, hogy Magyarország „alvízi ország", azaz folyói másutt erednek. A válaszadók 80 százaléka azt felelte, ennek semmi jelentősége négy évvel a cián után! - Jellemző az a magatartás, hogy nem érdekel, mit gondol a másik, csak én megtaláljam a számításomat vélekedik a kutató. - Mennek még egy kört a motorcsónakkal, és senkit nem érdekel, hogy mennyire omlik a part a hullámverés miatt. A politika is épp csak ennyire közömbös. • 2000. JANUÁR. ELHULLOTT HALAK A MÉRGEZÉS UTÁN. AKKOR AZ VOLT A KÉRDÉS, KI A FELELŐS MINDEZÉRT BA LOMBKORONASÉTÁNYRA MÉG VÁRNI KELL. Három hónappal ezelőtt beszámoltunk róla: a makói önkormányzat úgynevezett lombkoronasétányt tervez a Maros-partra, azaz egy olyan, 300 méteres magaslati sétautat, amelyet a föld felett 5-6 méterrel, a hullámterében építenének meg. A 2010-re megálmodott beruházás 163 millió forintba kerülne. A költségek 95 százalékát az Unió állná, csupán 5 százalék, 8 millió forint volna a városi önerő. Azóta a város a pályázatot benyújtotta Brüsszelbe, de még nem bírálták el. Évtizedek óta nem volt ilyen tiszta a Maros vize Makóra végérvényesen beköszöntött a nyár: megélénkült a Maros-parti üdülőövezet, a nyaralók élettel telnek meg, a strandra megérkeztek az első fürdőzők. A Maros évtizedek óta nem volt ilyen tiszta. Az ártérbe jövőre tervezett magaslati sétány továbbra is csak álom, Brüsszelben még nem bírálták el a város pályázatát. SZABŐIMRE Visszavonhatatlanul megérkezett a nyár, aminek a legbiztosabb jele Makón az, hogy élettel telik meg a Maros-part. Tettünk egy sétát az üdülőövezetben, és azt láttuk, már jó néhány kis üdülő előtt autók állnak; volt, ahol még felújítást végeztek, festettek, máshová már a nyári holmikat, bútorokat hordták be, de olyan üdülőt is találtunk, ahol már buliztak. A strandot is megnéztük. Itt már megjelentek az első fürdőzők. A nap szépen sütött, a folyó alacsonyan állt, többen fürdőzésre is vállalkoztak. Büfé • A MAROS-PARTON IDÉN IS HANGULAT0SI ugyan nincs, de belépőjegyet sem szednek. Az egyik napozó, Vass Edit kulturális menedzser is ez utóbbit emelte ki elsőként, amikor azt kérdeztük, szerinte mik az előnyei a Ma,K ÍGÉRKEZIK A NYÁR ros-parti strandnak. - Sokaknak nincs pénzük a fürdőbe belépőt váltani, és bizonyára örülnek, hogy ide ingyen bejöhetnek egész nyáron - vélekedett. Hozzátette: a partra ráférne egy kis karFotó: Dobó Dolli bantartás, és mint régen, szólhatna valami zene, a tusoló alá pedig érdemes volna gumiszőnyeget tenni - egyébként viszont nagyon jó az árnyas fák közt hűsölni, és megmártózni a Marosban. A víz ráadásul most olyan tiszta, mint talán évtizedek óta nem volt - jegyezte meg. ö tegnap volt lent idén először, de már eldöntötte, hogy hétvégente, sőt álcár hét közben is, ha csak néhány órára is, de rendszeresen le fog járni.