Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-16 / 114. szám

Szombat, 2009. május 16. Szieszta 111 JERRY HALL KITÁLALT MICK JAGGERRŐL Nagy botrányt kavart már most az a könyv, amelyet Jerry Hall ír életéről és a nőfaló, flegma Mick Jaggerről. Az életrajzi regény, amelyet Jerry Hall két évig írt, mégis csalódást okozott a kiadást felvállaló Harper Collinsnak, aki egymillió angol fontot ígért a kéziratért - miközben remélte, hogy tele lesz szaftos részletekkel a Rolling Stones énekeséről. És mivel ez nem így történt, Mick Jaggerről csak néhány halvány utalást tett, Collins arra kérte Jagger volt feleségét, hogy dolgozzon még a könyvön. Szeptemberig adott neki haladékot arra, hogy átírja a 304 oldalas memoárt. Hall nagyon dühösen reagált erre, és azt nyilatkozta: a kiadó visszakérte tőle az előlegként kapott félmillió angol fontot is. Mick Jagger szóvivője tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, ahhoz, hogy a kiadó és Hall kapcsolata ilyen éles kanyart vett. Azt is tagadta, hogy Jagger pénzt ajánlott volna fel Jerry Halinak "azért, ha nem jelenteti meg a könyvet. Azt mondják azonban, hogy Hall, aki Richmond Hillben egy hatalmas kúriát tart fenn, azért vállalkozott memoárja megírására, mert anyagi gondjai vannak. A Jerry Hall önportré című könyvtől a kiadó azt várta, hogy intim dolgokat is felfed olvasói előtt, és részletesen beszámol kapcsolatairól. Remélte, hogy szó lesz benne Mick Jagger szexfüggőségéről - állítólag négyezer nővel feküdt le a Jerry Hallal 24 éven át tartó házassága idején. Collins azt is szeretné, ha Hall írna arról is, hogy a válásuk idején Jagger azt állította: legálisan nem is házasok. A kiadó elvárja azt is, hogy Hall elmeséli, hogyan találta meg a hitvesi ágyban egy másik nő fehérneműjét, Jagger esetét L'Wren Scott-tal, és viszonyát a jelenlegi köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy feleségével, Carla Brunival - aki akkor még csak modell volt. Jerry Hall és Carla Bruni ellenséges viszonya 1992-ben kezdődött. Az egykori olasz modell ekkor kezdett hét évig tartó viszonyt Jaggerrel, éppen akkor, amikor lerry Hall harmadik gyerekükkel volt terhes. Bruni (aggért már a gyermek születésének másnapján elcsábította: Thaiföldre utazott a zenésszel. Népszerű a Budapest előtt 35 kilométerre lévő autóspihenő INÁRCS. A SZEGEDIEK TÖRZSHELYE Inárcs. Egy Pest megyei település. A Csongrád megyei utazók törzshelye a község melletti autóspihenő. Rég nem látott ismerősök találkoznak legtöbbször kávézás közben. Külföldön elképzelhetetlen, hogy egy autós a célállomás (történetünkben ez Budapest) előtt 35 kilométerre megálljon pihenni. Mi viszont megállunk, mert az inárcsi pihenő a kedvencünk. „Tizenöt perc, petdeszet minuta, a románoknak meg fordítsa le valaki!" szól az M5-ös autópálya 35 kilométerkövénél, az inárcsi autóspihenőben, a Vénusz 1 panzió előtt Dobozi Iván, a Pick kézicsapatának technikai vezetője. „Tüdőm tizenöt perc!" - válaszol mindig magyarul, Adrián Petrea, a román válogatott átlövő. Érti ő, hogy ennyi ideje van „pogacsicut", vagy éppen szendvicset enni. A csapat pedig megy, megrohamozza a pultot. Őszintén tegye fel a kezét az, aki még egyszer sem állt meg Budapest felé haladva Inárcsnál egy kávéra, egy üdítőre, vagy éppen egy hatalmas rántott húsos szendvicsre, ami a fotocellás ajtón is alig fér ki? - A pickes fiúk tényleg törzsvendégek - kezdte a beszélgetést Birizdó Ibolya, az inárcsi panzió üzletvezetője -, szeretnek hozzánk bejönni, a dabasi panzióban már aludtak is srácok. Nyilvánvaló én nem ismerek minden betérő vendégek, de azt én is tapaszInárcsi pihenőhely az M5-ös autópályán talom, hogy sokan köszönnek egymásnak, és hallom, hogy mondják: „De régen láttalak!" Örülök annak, hogy a Csongrád megyeiek számára törzshelynek számítunk, bízom benne, hogy ez az elvégzett munkánknak is szól. Vérbeli randihely az inárcsi panzió. Pedig 35 kilométerre vagyunk már Budapesttől, és hasonló távolságra Ferihegytől. Mégis a legtöbb Csongrád megyei autós megáll egy pihenőre, lassít, majd kiszáll, megpihen. - Ez Németországban jóformán elképzelhetetlen - folytatta a beszélgetést a Dortmundban élő Cs. Tóth Mariann -, egy német csak akkor áll meg, ha tankolnia kell, de azt is úgy, hogy akkor megebédel, és elintézi ügyes-bajos dolgait. Egy kávéért elképzelhetetlen, hogy a végcél előtt néhány kilométerre, jóformán csak 100 kilométert megtéve megpihenjen. Mi már csak ilyenek vagyunk. Inárcs az Inárcs (1263-ban alapították a községet, már a középkorban út vezetett itt Szeged felé), mi akkor is megállunk. Megáll a Szeged Beton férfi vízilabdacsapata, de megáll még Vajda Attila olimpiai bajnok kenus is, de a fővárosban tárgyaló üzletember, vagy éppen egyszerű munkás, s az iskolai csoport is. - Amikor kint dolgoztam Angliában - mesélt a szigetországi élményeiről Héger Krisztián, aki jelenleg a Gellért Szabadidőközpont munkatársa -, akkor nemegyszer kocsiba szálltunk, mert Londonon kívül kaptunk munkát. Angol főnökünk volt, aki csak a célállomáson állt meg. Pedig volt olyan, hogy 300 kilométert is mentünk, nem volt útközben kávézás. Érdekes, hogy amikor Ferihegyről indultam Angliába, akkor Inárcsnál mi is megálltunk egy kávéra. Kollégáimat is faggattam arról, hogy ők megállnak-e? Jelentem 92 százalékos lett a mutató, ilyen százalékban fékeznek DM-es újságíróink, ha meglátják a táblát (Inárcsi pihenő) az MS-ösön. Akadt olyan, aki azt mondta, hogy ötből négyszer tuti, hogy bemegy. És mi, Csongrád megyeiek tuti, hogy bemegyünk. Bemegyünk holnap, egy hónap múlva, egy év, vagy éppen három év múlna is. Sokszor talán van benne olyan is, na kivel futunk össze. Otthon meg mesélhetünk róla: „Képzeld kivel találkoztam Inárcsnál." Lehet, hogy ez a varázsa a pihenőnek? Mit lehet akarni? Napok óta azon gondolkodom, hogy mit lehetne ettől a világtól még akarni. A világ megőrült, a világ őrjöng, a világ egy állat, senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy valami szörnyűségen töri a fejét. A világ rosszat akar, beteg akar lenni, el akar romlani, ott imbolyog egy kozmikumi szakadék peremén, észre sem veszi, de letapossa a füvecskét, a kutyatejet. A világ olyan, mint egy vásott, igazán ördögi kisgyerek, megszállta egy rossz erő, és most gonosz terveket forral. Bocsánat, hapci. Például megszünteti a könyvet, a könyvtáros kisasszonyt, a bélyegzőt, a befőttet, a művész mozikat. A világ elrontja a szerelmeket, a barátságokat, a rosszkedvből, a félelemből és az irigységből épít templomot, kicseréli a nappalt az éjszakával, feldúlja a szív parkjait, ahol néha elüldögélünk, miközben úgy akarjuk a mindent, hogy semmit sem akarunk. Arra gondolok, gyerekek, hogy össze kellene fogni. Arra gondolok, nem szabad hagyni, hogy a világ elrontsa az életünket, és ezért együttes erővel kell föllépni, kéz a kézben. Szeretném elmondani nektek, hogy már vannak szövetségeseim. Például a minap, egy szokásos esti kavarodásban egy gyönyörű kávéházi pultnál láttam két hölgyet, na, inkább lányoknak nevezem őket, már régen álldogáltak ott, és talán halványan spiccesek, ráadásul magasak is voltak, és ez, nem is értem, miért, különösen jólesett, amivel nem azt mondom, hogy alacsony, spicces lányok, hölgyek és nők rosszabbul mutatnak így, de nekem most éppen ők kellettek, ennyire magasan. És láttam, hogy jó nekik, jó nekik, hogy spiccesek, hogy magasak, hogy úgy tartja őket az éjszaka tenyere, mint az ékszereket, egy szőke és egy barna gyöngyszem. Úgy is értem ezt, hogy tudtak volna baltákat csomagolni fátyolba, tudtak volna körtebefőttet készíteni, tudtak volna finom, tavaszi kerti munkákat végezni, vagy semlegesíteni tudták volna a gonosz anyák átkait. Gondoltam is magamban, hogy a szövetségeseim, mire ők, mivel magasról néztek rám, belém láttak, és egyszerre bólintottak, jól van, Ernő, a szövetségeseid leszünk. Szólj, ha támad a gonosz! Hah, de boldog, de boldog voltam! Vagy például a kenyeres fiú. Ö is a szövetségesem lett. Kicsit esetlen volt, nagy tenyerekkel, és fehér köténnyel. Egy fejkendős, szomorú asszonynak magyarázott, a kenyerek fajtáit sorolta percek óta, és egyre pirosabb lett a füle közben. Azt hiszem, a magos rozskenyérnél szerettek végleg egymásba. Remeg a lisztpor a bolt előtt, ők meg táncolnak, hapci. Vagy például a pipacs, igen, a pipacs is a szövetségesem. Sokat voltam külföldön, és itthon majdnem elvirágzott, de a minap láttam gyönyörűséges pipacsos mezőket, amelyek tudvalevőleg úgy keletkeznek, hogy részeg angyalok boroznak az égben, és nagy vigasságukban kilocsolgatják az üdítőt, máskülönben az angyalvérbort, cseppre csepp, csepp, csepp, pipacsmező. Mellékesen mondom, borfesztiválnak azt a szörnyűséget nevezik, amikor összefogdossák az angyalokat, és a hóhérok, akik egyébként borászoknak nevezik magukat, egyenként vagdossák el a szegény, visító lények torkát, és aztán mindenféle üvegekbe csorgatják a vért, amelyeket aztán mind meg kell inni, vagy föl kell mártogatni. Szövetségesem továbbá a megfázás. Milyen jó, hogy egy kicsit megfáztam, tényleg, a kicsike megfázás esete olyan, mint a pultra könyöklő magas lányok, akik jót akarnak, a kicsit megfázott ember többet ábrándozik, és mégis fegyelmezettebb, például az egyik ember beletüsszent a másik ember köldökébe, honnan halvány, ezüstös por száll fel, a közelben zongoráznak is, anya friss, ropogós újságot olvas, apa egy ballagási kézikönyvet lapozgat, mit tegyünk, ha elájul egy ballagó diák, mit, ha egy tanár, és mit, ha maga az igazgató. Szövetségesem továbbá a juhtúró, a kefir, az erős paprika, Bartók Béla zongoraversenye, a halálfélelem. Szövetségesem továbbá néhány nagyon lényeges okfejtés. Mint például az, hogy a nyár mint természeti képződmény három elemből áll, gyerekek, egyszerű, az ősz, a tél és a tavasz alkotja. És aztán így lesz, így jön létre a többi évszak is. És ami hiányzik, azt mindig a többi alkotja, ami éppenséggel van, van. És hogy az ember alkotóeleme egyrészt a többi gonosz vagy jóravaló ember, másrészt ő maga, illetve az a megnevezhetetlen, titokzatos tényeRészeg angyalok boroznak az égben, és nagy vigasságukban kilocsolgatják az üdítőt, máskülönben az angyalvérbort, cseppre csepp, csepp, csepp, pipacsmező. ző, amit olykor magas, jólelkű lányok a pultnál címszóval illetünk nagy tisztelettel. És hapci, hapci. Szövetségesem, és ezzel, mit tagadjam, dicsekszem is, hogy egyetlen hét alatt láttam aranyesőt New Yorkban, Tallinnban és Budapesten. Hapci. Nos, ennyi szövetségessel igazán sokat lehet akarni. Tervezgethet, fortyoghat, űzheti sötét üzelmeit a világ. Bocs, de mi úgy döntöttünk, megfázás, magas lányok, pipacs, bor, angyalok, rozskenyér, és a többiek, hogy ha lesz, hát megnyerjük a harmadik világháborút, hapci. • Az inárcsi Vénusz panzióban sokszor rég nem látott ismerősök találkoznak