Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-09 / 108. szám

Szombat, 2009. május 9. Szieszta 111 A 45. születésnapját ma ünneplő Geszti Péter egy kislemez kiadását tervezi NEM LOVASHALÁLBAN REMÉNYKEDIK zelébe kerül, az többnyire egyfajta ellenerőt szokott képviselni. Ezt főként tavaly lehetett érzékelni. Gyanakodtak a településvezetök, a nagyobb támogatók, hogy mit akarunk, van-e mögötte valamilyen politikai szándék, miért akarok én a nemzeti hagyományokkal foglalkozni. Szerencsére ez elmúlt, bebizonyítottuk, hogy itt nem szónokol senki, nem került elő az utolsó pillanatban valamilyen nyuszi a kalapból, mondjuk, egy párt lógója vagy ilyesmi. A politika még most is valamilyen furcsa állatként néz a Vágtára, de a profik felismerték, hogy eb100 emberrel dolgozom együtt a Vágta szervezésében, mindenkitől azt kérem, amiben a legjobb. Geszti Péter ben komoly településmarketing-érték van. Sőt már magától tovább is fejlődött. A bajai kistérség szervezte Bácskai Vágta is ezt bizonyítja. Jövőre sok helyi, regionális Vágtát akarunk csinálni, azokon kiválasztani a térség legjobb lovasait. Efelé nyit a jövőben a Vágta. - 25 éve dolgozik a reklámszakmában. Hogyan lehet nap mint nap kreatívnak lenni? - Nem állítom, hogy mindennap a kreativitás csúcsát futja meg az ember. A legfontosabb, hogy sok energia kell hozzá, nagyon nyitottnak kell lenni, és jóval több munkát kell rá fordítani, mint egy normál munkakörben. Színházba, moziba, baráti társaságba kell járni, zenét hallgatni, olvasni, és figyelni kell az embereket, az emberi kapcsolatokat. Engem emellett az utazás tölt fel, és persze újabban a kislányommal meg a feleségemmel töltött idő. Nagyon nehéz megújulni, én ezért is szoktam időnként kilépni ebből a műfajból, és valami mást csinálni. így sokkal több élménnyel, inspirációval tudok visszaülni egy-egy kommunikációs feladat elvégzéséhez. - Három hónapos a kislánya. Menynyire változtatta meg az életét Sára érkezése? - Űj érzelmi dimenziót nyitott számomra, amire nagyon vágytam. Új, cérnavékony szólam indult a feleségemmel közösen énekelt melódiára. Nagyon nagy boldogságot jelent. A Vágta miatt most még 3 hétig visszafogottan vagyok a családdal, de minden reggel elkések, mert nem tudok elszakadni a gyerektől, annyira édes. A fürdetésből, pelenkázásból is kikérem a részem, imádok a gyerekkel lenni. NaA gazdasági válság ellenére közel ugyanannyian neveztek idén is a május 30. és június 1. közötti Nemzeti Vágtára, mint tavaly, bár novemberben még maguk a főszervezők is kételkedtek ebben - árulta el Geszti Péter, aki a napokban Szegeden járt. A Vágta szellemi atyja beszélt a politika és a megarendezvény kapcsolatáról, a kreativitásról, és beszámolt friss apai élményeiről is. - Hányan neveztek eddig a második Nemzeti Vágtára, és hogyan érintette a gazdasági válság a rendezvényt? - Több mint nyolcvanan, azaz a tavalyihoz hasonló számban jelentkeztek. Ez nagy szó, mert a gazdasági krízis súlyosan érint mindenkit. A települések ilyenkor visszafogják az ilyen jellegű kiadásaikat, pedig a jelenlét nagyon fontos az önkormányzatoknak is. Sokan mondták, hogy szeretik a Vágtát, de nem tudnak eljönni, mert a költségvetésük túl szűkös lett. Nem tudnák megvédeni helyben azt a döntést, hogy miért neveztek. .- Nem volt önökben kétség a válság miatt az idei Vágta megrendezésével kapcsolatban? - Novemberben mi is elgondolkodtunk rajta: szabad-e nekimennünk idén. Végül úgy döntöttünk, hogy leszegett fejjel, összeszorított fogakkal, de menni kell előre. Bevállaltuk a kockázatot, hogy a rendezvény veszteséges lesz. Ugyanakkor viszont úgy látjuk, hogy a szellemiségét, a szépségét, a fontosságát, az újszerűségét rengetegen felismerték, és ha túl leszünk ezen a gazdasági depresszión, még több település számára lesz jó lehetőség a bemutatkozásra. - Mikor látjuk önt nyeregben, egyáltalán tud-e lovagolni? - Nem tudok lovagolni, én másféle halálnemben reménykedem, nem abban, hogy egy ló ledob magáról. Az én feladatom olyan, mint egy rendezőé: megtalálni a legjobb embereket az egyes feladatokra, és megfelelően összeszervezni, kézben tartani. 100 emberrel dolgozom együtt a Vágta szervezésében, mindenkitől azt kérem, amiben a legjobb. - Tavaly és idén is hangsúlyozták, hogy megpróbálják távol tartani a politikát a Vágtától. Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Ha a politika ma valaminek a köZsófi pónival indul a vágtán - Ügetünk, vágtatunk, mindennap többet és többet. így egyre erősebb lesz a kis póniló. Délutánonként legalább egy órát foglalkozom Filuménával részletezte az edzéstervét Tárkány Zsófia (képünkön). A15 éves szegedi zsoké a baktói lovas klub színeiben indul a Nemzeti Vágtán egy hatéves sárga kancával. Zsófia négy éve ment ki először a lovardába, és másfél éve versenyszerűen űzi az izgalmas sportot, amit állítása szerint a lovak iránti rajongása és a változatossága miatt szeret. Általában nagy lovon lovagol -179 centiméter magas a diáklány-, és több számban is versenyez: dijugrat és dijlovagol. Iskola után rögtön a baktói lovardába indul, és estig a lovakkal foglalkozik. Filuménával korábban nem dolgozott együtt, a póni két hónapja került a lovardába, most szövó'dik köztük a barátság. Aranyos kis paci - fogalmazott Zsófia. Elárulta: nem izgul még a verseny miatt, majd ott. Az esélyeit pedig nem tudja felmérni, nem ismeri vetélytársait, és síkversenyen sem indult még soha. • Geszti Péter: A politika még most is valamilyen furcsa állatként néz a Nemzeti Vágtára fotó: frank yvette gyon élénk baba, értelmes, jó a reakciókészsége, minden érdekli. - Ma van a 45. szülinapja. Hogyan ünnepelnek? - Most a Vágta miatt csak egy kisebb baráti összejövetel lesz, aztán június második felében egy nagyobb családi összejövetelt szervezünk a feleségemmel. Tervezem egy kislemez kiadását is, ami régen ugye 45-ös fordulatszámon pörgött. Van is pár szövegem hozzá, csak kellene néhány zenész, akivel megírjuk a dalokat. Olyan popzenére gondoltam, amiben rapelemek és latin ritmusok keverednének. SZÍV ERNŐ A boltocskák lelke Az ember három megfontolás miatt jár boltba. Egy, hogy megvegye azt, amire éppen szüksége van, kettő, hogy megvegye, amire egyáltalán nincsen szüksége sem most, sem soha, három, hogy hozzájusson ahhoz a dologhoz, ami megmenti őt. Sok boltban tébláboltam mostanában, megannyi ország ilyen-olyan kisebb és tágasabb boltjában, és most, ahogy beszámolok erről, kicsit szomorú lettem. Mert mennyire hasonlóak voltak ezek a boltok! Különösen hasonlítanak a boltok egymásra Európában, bár azt azért nem állítom, hogy a párizsi Rivolin működő csemege összetéveszthető egy nyugat-berlini bevásárlóüzlettel, de hát az áruk mégis jó testvérei egymásnak. Sok a lefedés. Az idő bevégeztetett, most már szinte minden kapható mindenütt. Chilei borosflaska, dán márványsajt már a pokolban is a szörnyű büntetés része. Az emberek, na jó, azért mások. Az amerikai bevásárlóboltok, ezek a hatalmas városszéli ládák, szomszédjukban a csikorgó magasvasúttal, a toronyházak összekéklő árnyaival, vagy a Hudson fémes hátával, kissé kócosabbak és bonyolultabbak, mint európai társaik. Az amerikai boltok kevésbé tágasak, a bevásárlókocsik mindig karamboloznak, de ez nem nagy baj, mert nincs ilyenkor harag, elégedetlenség. Az amerikai boltok rendetlenek, ám a rendetlenség kézhez áll. A nagy, amerikai bolt olyan, mintha kicsi akarna maradni, kicsi és zsúfolt örmény bolt, titokzatos zsidó bolt, kínai mindenes kereskedés, füszerillatú török áruda. Az amerikai boltokban is tényleg minden van, francia sajt, izraeli fűszer, mexikói fűszer, kínai tészta. Hanem mostanság egy magyar nagyboltban is megkaphatjuk éppen azt a sajtot, margarint, zöldséget, gyümölcsöt, mint az amerikaiban, ahol azért mégis jobb érzés vásárolni. Kicsit kalandosabb történet. A hangulat egyszerre idézi egy kisbolt csöndesebb lelkét és a piaci szabadság harsányabb természetét. És az a sok dél-amerikai gyümölcs, ami itthon mégsem jár a kosárba, mangó, papaya, aloa vera. A német boltok tisztábbak, rendezettebbek, és a választékukkal sincsen semmi baj. Sőt. A német boltok kiváló boltok, megbízhatóak, mint a német kocsik, mint a német hivatalnokok vagy a német balhátvédek. Hanem mégis hidegek kissé. Van bennük valami kellemetlen túlfegyelmezettség, a bevásárlókocsiknak elég hely jut, mindenki udvarias és kedves, ám távolról az. Az amerikai ügyesen neked megy, és mosolyog, a német kikerül, és úgy mosolyog. Amerikában is a leginkább persze a kicsike boltocskák a kedvesek, egyszer találtam egy ilyet, orosz-zsidó bolt volt Manhattan déb csücskében, hatalmas hegyekben álltak a cukorkák, a csokoládék, és a kávék, és volt kaviár, füstölt lazac, s mindenféle uborka és kolbász, kolbászka. A kisboltokat megölik itthon a multik. Ezért aztán a kisboltok leginkább arra szakosodnak, hogy éjjel is nyitva legyenek, és csak a legszükségesebbeket kínálják, alkoholt, hirtelen felvágottat, dohányt, kenyeret. Vagy szakíthatatlan óvszert, és csodatampont, jó esetben. Nekem van egy kis boltocskám Pesten, tulajdonképpen szeretem is, csak hát drága, mint a Közel-Kelet. De azért közelebb van. Miért fontosak a kis boltocskák? Vagyis miért lennének még mindig fontosak, nekünk, esendő, békétlen embereknek? Mert ott nemcsak vásárolni, de beszélgetni, ismerkedni, híreket, fontos információkat és pletykákat is lehet cserélni! Kis boltocskákban könnyebben üt szíven bennünket a szerelem, tartalmasabb veszekedést lehet folytatni, és szebben meg lehet halni. Milyen rideg, utolsó dolog a szívroham egy plázában. Egy kisboltban sokkal szívesebben hever le a szélütött ember a kávészsákok és uborkás dézsák mellé. A minap egy észt boltba vitt a jó szerencsém, és azt mindenki tudja, hogy az észtek a rokonaink, egyébként ezt ők jobban tudják, kis nép, egymillió, illetve néhány százezer csatolt orosz él még a fenyőerdőkkel, kedves mocsarakkal hivalkodó tájban, illetve ők, észt testvéreink találták fel, mint hallom, a skype-ot is. Jártam fel s alá az észt boltban, néztem az embereket, az előadók éppen olyanok voltak, mint bárhol a világon. A pénztáros nénik magyar, amerikai vagy német gépnél is üldögélhettek volna. A bolt leginkább egy német testvéréhez hasonlított. És volt minden. Megvettem, ami szükséges volt. És megvettem azt is, amire semmi szükségem nem volt. És aztán megláttam azt, ami megment. Dobogó szívvel, a hálától megrendülve álltam előtte. Old Tbiliszinek hívták. Száraz volt. Vörös. Tizenkét és fél fokos.