Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-02 / 102. szám

Szombat, 2009. május 2. Szieszta 111 A STAFÉTÁT nösebb nehézséget, hogy egy kézzel megtartsa 90 kilós testvérét. Az artista fivérek egyébként elárulták, testmagasságuk egyforma, 180 centiméter. Testsúlyuk is csak egy-két kiló eltérést mutat. Ferenc nemrégiben részt vett az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen című műsorában, fogyott is egy keveset, de már visszahízta. - Reggel futással kezdek, utána egy kis súlyzós edzést tartok, majd fél órára felmegyek ugrálni a gumiasztalra. Ezt követően még gyakran kungfuzok vagy karatézok. Fontos keverni többféle mozgástípust egy tréning alkalmáCsaládi örökség A Rippel testvérek szülei is artisták voltak, Trio Cortez néven járták a világ színpadait. A testvéreket 1981-ben felvették az Állami Artistaképző Intézetbe, a diploma után részt vettek a kötelező turnékon: Magyarországon, Bulgáriában és a Szovjetunióban. A párizsi cirkuszfesztiválon 1996-ban elnyerték a zsűri és a közönség diját is. 1997-ben és 1998-ban az Egyesült Államok összes nagyvárosát bejárta a Ringling Bros, Barnum and Bailey Show-val. 2000 óta a párizsi Moulin Rouge állandó tiszteletbeli tagjai. Ugyanebben az évben ezüstérmet nyertek a Magyarországon megrendezett III. Nemzetközi Cirkuszfesztiválon és Párizsban aranyérmet kaptak a VIII. Nemzetközi Fesztiválon. 2004 augusztusában a Duna felett láthattunk tőlük egy lélegzetelállító számot: egy helikopterről lelógatott pallón oldalmérleg-tartási rekordot állítottak fel. 2006 októberében újabb különleges produkciót vittek véghez: egy 75 kilométer/órás sebességgel haladó kamion mögé szerelt vasszerkezeten adtak elő egy látványos akrobataszámot. A szegedi Fool Moon együttes tenorja, Czutor Ignác idén februárban vette át László Boldizsár helyét a Cotton Club Singersben. Boldizsár a jövőben a szegedi teátrum operaénekeseként folytatja karrierjét. A lányos apukák lázasan készülnek premierjükre: Ignác május 15-én az IH Rendezvényközpontban lép fel új együttesével a Sting dalait felvonultató koncerten, míg Boldizsár a Faust elkárhozása című gigantikus opera május 8-i bemutatójára hangol. A népszerű Cotton Club Singers együttes utolsó alapító tagja, László Boldizsár február 5-én búcsúzott az együttestől és közönségétől a Művészetek Palotájában. Utódja, a csapat tizedik énekese, Czutor Ignác fél éven át próbált együtt a többiekkel az első közös fellépés előtt. - Külön erre a koncertre készült egy ötszólamú átirat az egyik Sting-dalból, ez volt a beugróm. Nem vagyok izgulós fajta, de ezúttal kezem-lábam remegett, amikor Boldizsár a színpadra szólított. Aztán már minden ment magától: a régi slágerekbe is bekapcsolódtam, a szaxofonom is előkerült, szóval remekül sikerült a bemutatkozás - árulta el a szegedi Fool Moon a cappella énekegyüttes korábbi tagja. Ignác szerint végre szakmailag is helyükre kerültek a dolgai, mert már hiányzott neki, hogy végre hangszeren is játszhasson. Nem okoz számára különösebb gondot Szeged és Budapest között ingázni, a fővárosi próbák után siet haza a családjához. - A nagyállomás mellett lakom, úgyhogy nem fárasztó a rengeteg utazás. Az estéket mindig otthon töltöm, mert a kislányom, Marion nagyon hiányozna - csapott érzelmesebb húrokba az énekes. Nyolcéves kislánya is ott lesz a Cotton Club Singers szegedi koncertjén, ugyanis ő az egyik iegnagyobb kritikusa a papájának. Érdemes odafigyelni arra, amit mond, remek meglátásai vannak. Egyszer megkérdezte, hogy miért grimaszolok folyton a színpadon, talán fáj az éneklés?! És milyen igaza volt, azóta tükör előtt is beéneklem magam, hogy elmaradjon a felesleges arcjáték - mondta nevetve az énekes, aki azt is elárulta, hogy Marion is nagyon muzikális: klarinétos szeretne lenni. Űgy tűnik, László Boldizsár kislánya is folytatja a zenei hagyományokat, a 13 esztendős Donnának már saját rockzenekara is van, a beszédes nevű Dark Notes, azaz a Sötét Hangjegyek. A büszke apuka gyakran meglesi a tinilány fellépéseit, legutóbb érdekes élményben volt része az egyik koncerten. - írt egy dalt a lányom, ami arról szólt, nehogy bárki is azt higgye, hogy mindig neki van igaza. Persze magamra ismertem, de nem bántódtam meg. Dorina tehetséges zenész, a vokálozás mellett gitározik és zongorázik is. De visszatérve az utódomra, Ignác úgy énekel, mint ahogyan szaxofonozik: ugyanazzal a hajlékonysággal, könnyedséggel és improvizációs készséggel - méltatta a Singers új énekesét Boldizsár. A Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött énekes vallja: az opera sem megterhelöbb, mint egy színpadi koncert. Mindkettő komoly koncentrációt igényel. Amíg a szegedi fiút, Ignácot a koncertek és a próbák a fővárosba szólítják, addig Boldizsár éppen fordított utat jár be: a pesti nagyvilági életet a munkás szegedi hétköznapokra cserélte. - A hétből öt napot ide köt a munkám, reggel és este is próbálunk, gőzerővel készülünk a Faust elkárhozása című Berlioz-bemutatóra. Amikor megtudtam, hogy másfél hónapom van megtanulni a majd háromórányi francia szöveget, túl kellett tenni, magam az első sokkon. Fantasztikus együtt dolgozni Juronics Tamással, közel sem csak a táncművészetekhez ért, remekül instruálja a színészeket. Kentaur díszletei is lenyűgözőek, a kórus és a zenekar is nagyobb lesz a szokásosnál, szóval egy monumentális darabra számíthat a közönség - engedett bepillantást a készülő Faust kulisszái mögé Boldizsár. Gyorsváltás a vonaton: leszáll László Boldizsár, fel pedig a Cotton Club Singers új énekese, Czutor Ignác FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Rippel Ferenc ma fogad örök hűséget a Szent István Bazilikában ÚJABB REKORDRA KÉSZÜI MA VESZI FELESÉGÜL KEDVESÉT. Rippel Ferenc ma oltár elé vezeti kedvesét, Simó Vivient. Ferenc nem kis felhajtással készül esküvőjére: a világszerte elismert akrobatának és jövendőbelijének Keleti Andrea tanította be az esküvői táncot. A fiatal szerelmesek a Szent István Bazilikában mondják ki a boldogító igent és Feri számos meglepetéssel készült a nagy napra. - Különleges minden egyes dolog az esküvőn. Egy háromkerekű motor fog bennünket körbevinni Budapest utcáin, rendőri útlezárásokra is kell számítani, ezért előre is elnézést kérünk mindenkitől - mondta Rippel Ferenc, akinek nászát sokak máris az év esküvőjeként emlegetik. Ferenc és Viktor a Maty-éren tartott rögtönzött bemutatót FOTÓ: KARNOK CSABA A Rippel testvérek napi két-három órát edzenek: futnak, kondiznak, gumiasztalon ugrálnak és kungfuznak. A Moulin Rouge tiszteletbeli tagjai Szegeden jártak, és elárulták: készülnek legújabb - sorban a nyolcadik - életveszélyes produkciójukra. A Balaton partján hajtják majd végre, a rajongók félig vízben, félig levegőben láthatják őket. Ferenc ma ígér örök hűséget kedvesének a Szent István Bazilikában. - Fantasztikus ez a város: sok a fiatal, kedvesek az emberek, nem olyan arctalanok, mint Pesten - állapította meg Rippel Ferenc a Maty-éren, miközben öccsével, Rippel Viktorral éppen rajongóikkal fotózkodtak. Kérésünkre a párizsi Moulin Rouge tiszteletbeli tagjai rögtönzött bemutatót tartottak a vízparton. A 35 éves Viktornak nem okozott külöval. Ez az én edzéselvem - sorolta a 37 éves Ferenc. Mindketten napi két-három órát fordítanak testmozgásra. Gyakran falat is másznak, vagy elmennek a konditerembe. - Egy kiadós porszívózás vagy fűnyírás önmagában is jó bemelegítés. De azért nekem is van gumiasztalom, súlyzóm, biciklim, illetve húzódzkodásra alkalmas gyűrűm a kertben - tette hozzá Viktor, akinek egyébként a kertészkedés a hobbija. Ferenc a számítástechnika rabja: webprogramozással és videovágással is foglalkozik, pr- és marketingtudását saját menedzselésükre fordítja. A 20 éve kialakult rutin már elég ahhoz, hogy gyakorlás nélkül megcsináljanak egy átlagos esti előadást. Komolyabb együtt készülésre csak a rekordjaik megvalósítása előtt van szükségük. - Mi a legközelebbi céljuk? - kérdeztük kíváncsiskodva a show-maneket. Elárulták: sokat dolgoznak azért, hogy a legközelebbi - sorban a nyolcadik életveszélyes őrültségüket augusztusban véghezvihessék, és túl is éljék. Legújabb világrekordjuk helyszíne a Balaton partja lesz, pontosabban a Colce Club területe. Félig vízen, féüg levegőben láthatjuk majd őket életveszélyes helyzetben. Azt is elmesélték, az előadásokon mindig szenvednek apróbb mikrosérüléseket: véraláfutás, megsérülnek az izomrostok. Amikor elkezdték a pályát, nagyobb balesetek is érték őket. Az ujjtörés gyakori sérülésnek számított. Nagy álmuk, hogy megalapítsák saját mozgásművészeti akadémiájukat. Sikerük egyik nagy titka az, hogy testvérek; a köztük lévő bizalom mindennek az alapja. Hazugság, sok zöldség ÁRvAS Az embereket sok dolog idegesíti, kit a zajok, kit a por, kit a szomszéd viselkedése, kit a saját tükörképe. Idegeskedni olyan sok minden miatt lehet. Szív is idegeskedett az élet ilyen és olyan dolgai miatt, hanem volt egy igazán nagy, vissza-visszatérő fájdalma, csalódásának megújuló tárgya, és ez bizony a zöldség volt. A húsos zöldségek a vízzel, lével telt gyönyörű paprikák, paradicsomok, a robbanni készülő, piros fejű retkek miatt nagyon tudott haragudni. És csalódottságot érzett, amikor a vásárlásból hazatérvén azt tapasztalta, hogy a paradicsom titokban levedzik, a paprika rohad, az uborka puha. Ilyenkor szeretett volna visszarohanni, a zöldséges fiút felelősségre vonni, az egész hazug piacot letérdepeltetni. Szív a sok honi képmutatóval ellentétben szerette a hazugságot. A hazugságot - illetve annak fő és alfajtáit, a füllentést, a háryjánoskodást, a nagyzolást, az elhallgatást - nemcsak helyes, szükséges és jó dolognak tartotta, hanem éltető elemnek is, következésképpen azokra a polgártársakra, nemzetkollégákra, akik azt harsogták, hogy hazudni bűn, hogy mindig igazat kell mondani, kissé szánakozva tekintett. Ezek, szegények, nem értették a világot, amiben éltek. A hazugság témájára szakosodott tudósok jól tudják, hogy naponta átlagosan kétszázszor hazudunk. Hazudik a kéz, a száj, a szem vagy az öl, bizony füllent még a lábujj is. Hazudik a szó, a tekintet, a kérdés is. Hazugság táplálja a festészetet, az irodalmat, a banki világot, a politikát és a sportot. Hazugság nélkül nincs szerelem, sem szabadság. És mégis volt egy típusa a hazugságnak, amit Szív képtelen volt tolerálni, amitől nemcsak ingerült lett, de hangoskodni kezdett, ettől elvesztette minden jóérzékét. Szív a zöldségekkel kapcsolatos hazugságokat nem tudta elviselni, pontosabban a zöldségek hazugságait, a teltség varázsát, a harsogó ízek'kínálatát, amelyek a piac sarkáig kitartottak, ám aztán, szinte varázsütésre elmúltak. Azokban az években Szív sokat időzött Amerikában, és mert nagy és komoly gazdasági világválság szedte áldozatait, az egyik ismerőse, aki tegnap még hétszázezer dollárt keresett évente, most pizzás fiú volt a nyílegyenes New York-i utcákon, és a New York Times most adta hírül azt is, hogy egy nagyon híres ingatlanos bankos lett öngyilkos. Am ahogy szokott volt lenni a válságok idején, a sörözők, a pubok, a vendéglők tömve voltak esténként, vacsora idején ahg lehetett helyhez jutni. Mint az oviban is tudják, Amerikában minden van. Hanem azért Szív nem talált olyan zöldpaprikát, mint amilyet otthon szeretett, amiről már sokszor beszámolt, amit dalba és kisszínesbe foglalt. Amerikában minden volt, de olyan zöldpaprika, mint amit a nagycsarnokban, amit a Mars téren, amit a törökszentmiklósi heti piacon találhatott, olyanra itt nem lelt. Tehát Amerikában sincsen minden! Szív itt, Amerikában tapasztalta meg a zöldségeket érintő hazugság egy újabb, körmönfontabb formáját. Megvette a paradicsomot, a harsogó kaliforniai paprikát, a retket, az uborkát, a gombát, a petrezselyemkardokat, és otthon, a konyhaasztalon gyanakodva újravizsgálta őket. Tökéletesek voltak, kemények és frissek! Szív elégedetten bólogatott, mert bár szerette a hazugságot, azt nem szerette, ha a zöldséggel hazudnak neki. De vajon hány napig tart a hazugság, és hány napig az igazság?! Amikor Szív másnap megnézte az amerikai zöldségeket, csupa fonnyadt, pöttyedt lényt talált. A paradicsom összeesett, a paprika öreg lett, a retkek ráncosán vihogtak a hűtőszekrény sarkában, az uborkát, mert olyan keserű lett, ki kellett dobni. Szív nézte a halotti pompát, és nagyon dühös akart lenni. Kiabálni akart. Vádaskodni akart. Aztán ezekből a megfáradt zöldségekből készített salátát, és talán nem is rosszat. S amíg eszegette őket, azon gondolkodott, ő nem így csinálja-e? Az ő tárcái, kisszínesei, könnyű ujjakkal lekarcolt történetei nem így viselkednek-e?! Hogy hazaviszi őket egy ember, egy kedves, hazug olvasó, de ha másnap jut hozzá az újságban, hogy elolvassa, vagy ha csak újra akarja olvasni, nem ilyen kis fáradtságokat, hervadásokat talál?! Élnek az ö tárcái három nap után?! Nyilván nem élnek. Szív elnézte az ő finom, fonnyadt salátáját. Ráncos retek ropogott a foga alatt. S akkor arra gondolt, na de lehet-e ízletes, finom az olyan paradicsom, paprika, saláta és uborka, ami a végítéletig friss és kemény marad?!