Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-04 / 80. szám

Szombat, 2009. április A. Aktuális 13 SZÁVAY ISTVÁN Pénz, pénz, pénz Egyre profibb módon számol ez az ország. Azok a milliók, akiknek év­tizedeken át lényegében fogalmuk sem volt a pénzügyi folyamatokról és azok okairól, mostanában kénytelen-kelletlen némi képzettségre tet­tek szert ebben a témában. Látván, hogy nemcsak a háborúhoz kell az a bizonyos három dolog - pénz, pénz és pénz -, hanem legalább annyi­ra a békéhez is. (Bár ami azt illeti, a mostani válság inkább hasonlít a hadiállapothoz, mint bármi, amit megéltünk az utóbbi évtizedekben!) Mindenesetre úgy látszik, szerencsénk is akad e balszerencsében. Magam sokáig szkeptikusan hallgat­tam azokat, akik abban bíztak, hogy • • Nem a helyzet ezt a válságot könnyebb lesz túlélni, 7 7 lett jobb, CSak mint az 1930-as évekbelit, mivel a a várakozások javultak. kormányok most elhatározták magu­kat a gyors beavatkozásra. Ezt cáfol­ni látszott, hogy ezermilliárdos bank­és cégmentő, gazdaságélénkítő csomagok váltak semmivé a kezdeti akciók során. Most azonban mintha változott volna a helyzet. A londoni G20-CSÚCS döntései mintha valóban hatni kezdenének. A bajba került országok számára biztosított több mint 1100 milliárd dollárnyi új tőke, valamint a jövő év végéig gazdaságélénkítésre fordítható 5000 milliárd dollár már alkalmas a bizalom megerősítésére, és nem teszi biztos be­fektetéssé, ha valaki a krachra spekulál. Ez utóbbi fejlemény már önmagában is sokat jelenthet a mai hely­zetben. Ezt jelzi, hogy a magyar államadósság jövőjének megítélése ren­geteget javult mindössze két nap alatt. És nem a helyzet lett jobb, csak a várakozások javultak azáltal, hogy messze nagyobb biztonságban érez­heti magát mindenki. Igaz, a kilátások nem a legjobbak. A Pénzügykuta­tó Rt. tegnapi jelentése például már a magyar GDP 5-6 százalékos csök­kenésével számol az idén, ami akár optimista becslés is lehet annak fé­nyében, hogy legnagyobb exportpiacunk, Németország 7 százalék körüli visszaeséssel számol. Mindenesetre az a londoni tanácskozás fényében látszik: ha e recesszió árát meg is kell majd fizetnünk, legalább nem küld majd bennünket végképp padlóra. Amiben rengeteget segíthetnek a pél­dául agrártámogatásokra vagy fejlesztésekre kapott uniós pénzek is. Igaz, a fejlesztési pénzek nem teszik sokkal könnyebbé életünket, de meghozhatják, ami soha nem történt meg válság idején: nem állnak le a nagyberuházások. Épülnek autópályák, és például a szegedi köz­lekedés fejlesztésére is juthat 30 milliárd, ahogyan a polgármester teg­nap bejelentette. Bár a válság hatásai sok szempontból katasztrofálisak, uniós tag­ságunk jóvoltából legalább szélvédett helyen vagyunk. És ez is keve­seknek adatik meg manapság. Szennyvíz­beruházás MUNKATÁRSUNKTÓL Egy csaknem 2 milliárd forintos szennyvízberuházás előkészítési tá­mogatásáról szóló szerződést írtak alá Mórahalmon tegnap. Nógrádi Zoltán, a város polgármestere elmondta, sze­retnék Zákányszéken kiépíteni a szennyvízcsatorna-hálózatot, elkészí­teni a 8 kilométeres nyomóvezetéket a két település között, és kibővíteni a mórahalmi szennyvíztisztító rend­szert. A projekt célja a két település belterületeinek csatornázása, szenny­vízelvezetése és a szennyvíz teljes biológiai tisztítása. Becsey Zsolt Brüsszelben a Vajdaságról MUNKATÁRSUNKTÓL Vajdaság őshonos nemzeti kisebbségei - köztük a ma is legnépesebb magya­roké - megmaradásukhoz és fejlődé­sükhöz a szerb államtól szándéknyi­latkozatokat meghaladó, tényleges tá­mogatást várnak el. Ez a fő következte­tése a magyar néppárti Becsey Zsolt­nak, aki az európai zöldek szabad szö­vetségébe tartozó Tőkés Lászlóval együtt Brüsszelben, az Európai Parla­mentben szervezett közmeghallgatást. • BAKACSI ISTVÁN A GARÁZSA ELŐTT. A 66 ÉVES NYUGDÍJASNAK ÉS FELESÉGÉNEK 1,2 MILLIÓS BÍRSÁGOT KELL FIZETNIE Fotó: Schmidt Andrea Akaratlanul keveredtek csempészügybe Bakacsiék Egy nyugdíjas szegedi házaspár bér­be adta garázsát, és a két idős ember úgy keveredett bele egy cigaretta­ügybe, hogy nem is tudott róla. A hatóság most 1,2 milliót követel tőlük, míg a lebukott csempésztől csupán 600 ezer forintot. A VP0P szerint szerződést kellett volna kötni a bérbeadásról. BÁLINT CSABA Bakacsi István 2008 januárjában úgy döntött, mivel az autóját eladta, az üresen maradt rókusi garázst bérbe adja valakinek. Az idős férfi elmondá­sa szerint hamar akadt jelentkező: egy szabadkai hölgy bérelte ki, bizonyos B. Kornélia. Azt mondta, azért kell ne­ki a helyiség, hogy saját összetört ko­csiját tárolja benne, amíg meg nem ja­víttatja. írásbeli szerződés nem ké­szült. A nő előre kifizette az első hó­napot, aztán többé nem látták. - A következő bérleti díjat egy isme­retlen fiatalember hozta el a felesé­gemnek - meséli Bakacsi István. Egy áprilisi napon a vám- és pénzügyőr­ség zászlósa csengetett Bakacsiék aj­taján. A VPOP munkatársai a garázs­ban parkoló kocsiban 3140 doboz csempészett cigarettát találtak, és egy férfit, akinek vélhetően köze volt az il­legális áruhoz. A férfit kihallgatták, el­lene, illetve a garázstulajdonosok el­len eljárást indítottak. A 66 éves rok­kantnyugdíjas, Bakacsi István és fele­sége úgy keveredett bele a cigaretta­ügybe, hogy nem is tudott róla. A garázst kibérlő B. Kornélia nem kívánt nyilatkozni. Mint mondta: sem­mi köze a dologhoz. A férfi, akit az áruval tetten ért a hatóság, azzal vé­dekezik: őt csupán arra kérték, hozza el az autót a garázsba. • • Bakacsi István nem 7 7 tudta bizonyítani, hogy kellő körültekintéssel jártéi. Némedi Varga Éva A közigazgatási eljárásban összesen 1 millió 816 ezer forint jövedéki bírsá­got szabott ki a hatóság. Ezt az össze­get háromfelé osztották. Kétharmadát - több mint 1,2 millió forintot - a ga­rázstulajdonosoknak, Bakacsi István­nak és feleségének kell megfizetnie, míg a csempészcigivel lebukott férfi megúszta 600 ezer forinttal. - Nekem ahhoz a cigarettához sem­mi közöm. Azt az embert pedig, akit itt megfogtak a garázsomban, azóta is többször láttam egy fekete Audiban várakozni a vasútállomásnál. A társa­ira vár mindennap. Várja, hogy áthoz­zák a határon az árut. Kerestem a nőt is, aki eredetileg kivette a garázst. Az internetről letöltöttük a képét is ­mondta az átverésen újra meg újra fel­háborodva Bakacsi István, miközben a letöltött fotókat mutatja. - Úgy tu­dom, most Szabadkán él. Beszéltem a férfival is, aki megfenyegetett, hogy ne akarjak magamnak bajt, mert jó kapcsolatai vannak, és hagyjam bé­kén Kornéliát is. Nincs szerződés - nincs bizonyíték. - Bakacsi István nem tudta bizonyí­tani, hogy kellő körültekintéssel járt el, mivel nem kötött bérleti szerző­dést, átadta egy külföldi állampolgár­nak a garázst, kitéve magát annak, hogy a „bérlő" a helyiségben illegális tevékenységet végezhessen - közölte lapunkkal Némedi Varga Éva. A Vám­és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnokságának sajtóreferense szerint ha a bérbeadónak egy jogsze­rű szerződése lenne, fel sem merült volna a felelőssége. KRUMPLIÉRT, HAGYMÁÉRT ÉS A SÜLT MÁI MIATT IS ÁTJÖNNEK MAKÓRA Románok mentik meg a piacot Ha nem lennének románok, akkor talán nem is lenne érdemes kipakolni a portékát - foglalta össze a minap a makói piac egyik helybeli árusa. Keleti szomszédaink vásárlóereje ugyanis nagyobb, mint a miénk, emellett nem csupán venni, hanem eladni is érkeznek hozzánk Romániából. A megkérde­zett árusok zöme Makón vett ki albérletet, s több magyar településen árusí­tanak ruhát, cipőt, ágyneműt. KORMOS TAMÁS A magyar mellett román szót is lehet hallani a makói piacon, ahol péntek reggel a legnagyobb a forgalom. Keleti szomszédaink eladni és venni egy­aránt átjárnak hozzánk. Az egyik ma­kói árus szerint nagyon jó, hogy itt vannak, mert nélkülük akár nem is lenne érdemes piacozni, hiszen ők job­ban vásárolnak, mint mi, magyarok. - Nem messze lakom innen, a romá­niai Nagyszentmiklóson. Nem csupán azért járok át, mert sok mindent ol­csóbban megkapok, mint otthon, ha­nem mert egyszer megkóstoltam az itt sütött májat, és ezért az ízért magáért is érdemes átautózni - mondta moso­lyogva Román Chiriac. A középkorú férfi elég jól beszél magyarul. Elárulta: édesanyja ma­gyar, tőle tanulta meg nyelvünket. Ott­hon azonban többnyire románul tár­salogtak, mert édesapja „echte" buka­resti. A makói piacról most krumpli­val, vöröshagymával és persze a laci­konyhából beszerzett májjal tér haza. Egy óriási farmerhalom tetején ül­dögélt Demeter Ilonka. Az asszony a Marosvásárhely melletti Makkfalváról érkezett családjával, öt évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy belevágnak a pia­cozásba. Eleinte csak átjártak hoz­zánk, de most már albérletet vettek ki Algyőn, s innen viszik a régió számos piacára a farmert, s egyéb ruhafélét. - Magyar, román egyaránt vásárol tőlem. A magyarok szeretnek alkudni, néha néhány száz forinton vitázunk hosszú ideig, a románok viszont a mondott árat fizetik - tudtuk meg Ilon­ELTÉRŐ HELYPÉNZ. Azon a soron, ahol a romániaiak is árulnak, egy­asztalnyi, vagyis kétméternyi helyért naponta A60 forintot kell fizetni. A fősoron ennél jóval drágább a kipa­kolás. Azon az oldalon, ahol a sátrat is fel lehet állítani, 10 méterért az árus naponta A100 forintot fizet. A túloldalon, ami alig 150 centiméter­re van, jóval kevesebbet kérnek: 6 méterért 1800 forintot, de itt nem lehet sátrat állítani. kától, akinek két gyermeke az algyői általános iskolában tanul. A szomszédos standon cipőket áru­sított Ilonka földije, Barabás Erzsébet. Családjával már ö is Magyarországon lakik, Makón vettek ki albérletet. - Korábban a mezőgazdaságban dol­goztam, de abból nem tudtunk megél­ni. Belevágtunk a kereskedelembe, hát­ha abból lesz pénz. Hát nem nagyon van, de most már muszáj ezt csinálni, nincs más - foglalta össze az asszony. • ROMÁN CIPŐÁRUSOK MAKÓN. LEHET, HOGY NÉLKÜLÜK MÁR BE IS ZÁRT VOLNA A PIAC Fotó: Dobó Dolli

Next

/
Thumbnails
Contents