Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-23 / 95. szám

AMIKOR A KEDVES ÜGYEL Nem egyszerű olyan emberrel élni, aki éjszaka is dolgozik, ügyeletes, vagy mennie kell, bármikor hívják. Egy telefon, és oda a hétvége, az ünnepnap, a családi program. Ha szakmabeli a párunk, megérti, amit a civil nem, tapasztalta a bűnüldöző. De a szerelem sok mindenre képes - alkalmazkodik a mentős menyasszonya, a szülész felesége, hiszen az ő munkájuk tervezhetőbb. FARKAS JUDIT Elutazna párjával, de közbeszól egy telefon. A kedves már indul is - egyedül, a munkahelyére. Éjszakai ügyeletek, váratlan hívások, folyamatos készenlét: nem könnyű olyan emberrel együtt élni, aki nem az átlagos munkarend szerint dolgozik. És olykor a féltés is közbeszól. - Hogy mire gondolok, amikor Ádám ügyeletes, és elmegy a ház előtt egy szirénázó mentő? Arra, hogy ne száguldjanak! - osztotta meg velünk a 31 éves Kuzma Rita a szegedi mentőállomáson, ahol vőlegénye, a vele egyidős Éli Ádám szakápolóként dolgozik. Eleinte még jobban féltette Ádámot, de vigasztalja a tudat, hogy életeket ment. - Máskor is be szoktam ugrani munka után öt percre, hétvégén hozok be ebédet mesélte Rita, aki irodában dolgozza le a nyolc óráját könyvelőként: ő tud jobban alkalmazkodni. Ádám ellenben ha sok a riasztás, szinte le sem ül 12 órán át. - Ha nem éjszakás vagyok, esténként az erkélyen beszélgetjük ki magunkat. Én végre ülhetek, Rita pedig kint van a levegőn - beszélt a szakápoló a lazítás óráiról. - Havonta egy szabad hétvégénk van, amit együtt tölthetünk - tette hozzá. Néha elbújnak a világ elől, de a mentőskollégákkal is összejárnak, időközben közös lett a baráti kör. - Ritát is a munkatársakkal költöztettük hozzám, nem kellett messzire menni, csak a szomszédos lépcsőházig. Azt mondták, a visszaköltöztetést Wm mM i Rita gyakran beugrik Ádámhoz a mentőállomásra FOTÓ: KARNOK CSABA Egy szülész-nőgyógyász élete sem túl kiszámítható. Ha egy kisbaba ki akar bújni az anyukája hasából, inA szakmabeli toleránsabb, mondja az alezredes !|JLf AhR^AiIUA A - Hetente legalább háromszor ÉI nLYhfl blztos. h°gya « legalkalmatlanabb időpontban szólal meg a telefonom mesélte dr. Lázár Szvetozár alezredes, a Szegedi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője: amíg két és fél éves kislánya kisebb volt, ő is felébredt a hajnali hívásokra. Az ünnepnap sem kivétel, párja azonban szakmabeli, megérti, ha szólítja a kötelesség. - Jobban tolerálja és jobban átlátja a feladataimat, mint egy civil tapasztalta az alezredes. Hozzátette: kedvese nem a bűnüldözői munka, inkább vadászat közben félti. Különösen, ha külföldre utazik. - Munka közben még soha nem kellett elsütnöm a fegyveremet, egy vadászaton viszont mindenkinél ott a csőre töltött fegyver - magyarázta dr. Lázár Szvetozár. Párja azonban hiába fél, nem hívogatja: nem tudhatja, mikor zavarná éppen a célzásban. Fegyelmezetten megvárja, amíg jelentkezik. nem vállalják, így nincs más hátra, mint az esküvő - idézte fel nevetve Ádám. A 95 fős lagziba hivatalos az egész műszak, amelyben dolgozik, az állomásvezető, a garázsmester. dúlni kell, legyen ünnepnap vagy családi program. így van ez Keresztúri Attiláéknál is: a szegedi nőgyógyászati klinika 44 éves adjunktusa három gyerek apukája. Már a gyerekek is megszokták, hogy egy-egy szülés felboríthatja a terveket: legutóbb húsvétkor maradt itthon a család. - Van, amikor két hétig semmi, van, amikor egy héten belül háromszor-négyszer is behívnak - tudtuk meg az éjszakai, hétvégi „riasztásokról" a doktortól. - Ha három napon belül szülés várható, inkább nem csomagolunk be. Tartozom annyival a kismamáknak, akik megbíznak bennem, hogy bármikor rendelkezésükre állok - világított rá a szülész. - Már a kétéves kislányunk is tudja, hogy ha az édesapja nincs otthon, akkor dolgozik. Mondogatja, hogy „apa a nénik hasát gyógyítja" mesélte a doktor felesége, a 41 éves Kisistók Tímea: a fiúk már nagyok, 15 és 18 évesek, megértik a helyzetet. Tímea a Telin Televízió főszerkesztője, de a kicsi mellett nem vállal sok feladatot. A tévében egyébként is tervezhetőbb a munka, mint a szülészeten. - Az adásokat előre rögzítjük, a főnöknőm és a munkatársaim mindenben tekintettel vannak rám - magyarázta. - Amikor a férjem ügyel, előre megfőzök, kivasalok. Amikor otthon van, csak a család létezik - osztotta meg velünk, hogyan próbálja minél tartalmasabban kihasználni az időt, amit együtt tölthetnek. E DARVASI LÁSZLÓ AZ IGAZI SZEMPILLA A nő, akit követtek Van egy barátunk, aki regényeket ír, vagyis hát író, viszont egyáltalán nem a szokványos módon gyakorolja ezt a gyönyörű mesterséget. Az írók gyakran vetik be magukat a könyvtárak birodalmába, a félhomályos irattárak labirintusába, és onnan gyűjtenek mindenféle elfeledett, elásott anyagokat. Vagy az utca forgatagában lófrálnak, és nézik, nézik az arcokat, nagy füleket és teleszkópszemeket növesztenek, és kihallgatják a gyanútlan embereket. S aztán úgy írják meg a sorsokat, mintha az ő agyukból pattant volna ki a történet, holott, éppenséggel a kettes buszon, a múzeum és az újszegedi víztorony között sírta el a barátnőjének az a szép, negyvenes nő, hogy miként mérgezte meg az első három férjét, de most a negyedikhez már nincs ereje, talán a lassan pókhálózó öregedés, talán a változókor alattomos hőhullámai, talán valami kósza depresszió miatt, mindegy is. A mi író barátunk voltaképpen keverte az oknyomozás szívósságát, a detektívmunka kreativitását és az utálatos paparazzói mentalitást. Mindig nőt, asszonyt tett meg az aktuális regénye hősének, de az életből választott példát. Mert, mint mondta, az élet tudja a legtöbbet, az élet saját magánál is többet tud. Ez az író barátunk tehát rendre kinézett egy nőt az utcán, a szomszédban, a sörözőben, a temetőben, a kórházi folyosón, és szorgosan, feltűnés nélkül, szinte megszállottan követni kezdte. Adatokat gyűjtött róla, kiismerte a szokásait, tudta, mikor hová megy, kivel van jóban, ki az ellensége, talán még egy-két titkára is fényt derített, aztán többé nem foglakozott vele, hanem szépen megírta a regényt. Ez a mi író barátunk nem olyan régen újfent választott magának egy nőt, egyelőre csak figyelte, a neve sem érdekelte, a foglalkozása sem, a szokásai sem, csak a mozdulatai, a mosolya, a járása, a gesztusai, amikor mérges, amikor csalódottnak tűnik, amikor boldog, amikor elragadtatott, amikor kétségbeesett. Ezt figyelte hónapokon át. Követte hóban, esőben, napsütésben, gazdasági válságban. És közben megtartóztatta magát a nő foglalkozásának ismeretétől, csak a testre, a lélekre, az arc időjárásaira koncentrált. Egészen a tegnapi napig. Mert tegnap kétségbeesetten hívott bennünket, hogy, hogy, hogy megtudta a nő foglalkozását. A nő, akibe oly gyakran botlott bele itt és ott, akit figyelt, akit lassan megismerni vélt, képzeljük el, író! És férfiakról ír regényeket! És az a munkamódszere, hogy kinéz magának egy férfit, és aztán követni kezdi. Ezt figyelte hónapokon át. Követte hóban, esőben, napsütésben, gazdasági válságban. Mussolini idején a hálószobájában volt a laborja 100 ÉVES A LEGIDŐSEBB NOBEL-DÍJAS NŐ „Élesebb az elmém, mint húszéves koromban" - mondja Rita Levi-Montalcini (képünkön) Nobel-díjas olasz neurobiológusnő, a legidősebb élő - és a valaha legmagasabb kort megélt - Nobel-díjas. Április 22-én ünnepelte századik születésnapját: az olasz szenátus örökös tagja, a vitákban máig aktív. MTI Értelmiségi, de hagyománytisztelő torinói zsidó család sarja Rita Levi-Montalcini: apja nem helyeselte, hogy nő létére tanulni és dolgozni akart. Mégis elérte, hogy orvosnak mehessen, a neurológiára és a pszichiátriára szakosodott. Amikor a Mussolini-rezsim törvényt hozott, amely tiltotta a zsidók szakmai érvényesülését, a hálószobájában rendezte be laboratóriumát. 1943-tól, Olaszország német megszállása után bujkált, majd egy menekülttáborban dolgozott orvosként. A háború után folytathatta kutatásait, 1947-ben elfogadta a neki felajánlott amerikai állást - 30 évig maradt a St. Louis Washington Egyetem zoológiai tanszékén. 1948-ban fölfedezték, hogy az egértumor egy változata csirkeembrióba ültetve serkenti az idegnövekedést, a hatást a tumorban található, általuk idegnövekedési faktornak (NFG) elnevezett anyagnak tulajdonították. Levi-Montalcini kimutatta, hogy a tumor hasonló sejtnövekedést idéz elő laboratóriumban életben tartott szövettenyészetben is. Az NFG-t Stanley Cohen biokémikus izolálta a tumorból, felfedezésükért évtizedekkel később, 1986-ban kapták meg a Nobel-díjat. Levi-Montalcini a Washington Egyetemen, majd a Római Sejtbiológiai Intézetben dolgozott tovább, A tökéletlenség dicsérete című önéletrajza 1988-ban jelent meg. 1987-ben átvehette a Nemzeti Tudományos Érmet, ez a tudományos világ legnagyobb díja az Egyesült Államok ban. Tagja az amerikai és az olasz tudományos akadémiának, ő volt a vatikáni pápai tudományos akadémia első nőtagja. 2001-től az olasz szenátus örökös tagja, és ma is aktívan részt vesz a felsőház vitáiban.