Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-11 / 86. szám

luHUidHf Ulul'JHkfrTÁ'iúI-Tin'J mmmmsmn Húsvéti gondolatok az emberi szolidaritásról, a lélek változásáról és a csodáról MÉCSESEK MELLETT A FELTÁ 11 Krisztus feltámadása azt mutatta meg, hogy a halál nem a végső szó, osztot­ta meg velünk húsvéti gondolatait Kiss-Rigó László megyés püspök, akivel nagycsütörtökön találkoztunk. Magyarországon a megkérdezettek 28 száza­léka hisz a test feltámadásában, és 30 százaléka a csodában, árulta el Má­té-Tóth András a Vallástudományi Tanszék vezetője. Arról, hogy mit neve­zünk pontosan csodának, megoszlanak a vélemények. A megyés püspök Is­ten szeretetének jeleként értelmezte, és a lélek változását említette. Az utol­só vacsora napján a szegedi dómba látogattunk. az élet teljessége. Ha valaki ilyen érte­lemben tekint az ő feltámadásának csodájára, akkor rádöbben arra, hogy nincs olyan körülmény, ami értelmet­lenné tenné az emberi életet azok szá­mára, akik tudnak e végső célról - fo­galmazott. Közben egyre többen gyűltek a mé­csesek köré, és csend lett. Egy apáca suhant át plakáttal a kezében. Hívők, turisták jöttek, és ültek a padsorokba. Folytattuk a beszélgetést: - Kötelességünk a humanizmus, az emberi szolidaritás gyakorlása, em­bertársaink bármilyen lelki és testi szenvedésének megsegítése. A végső megoldást azonban mi nem, csak Krisztus feltámadása nyújthatja. Ez a húsvét lényege. Szélesre tárták a szegedi dóm főbejára­tát: belopózott a napfény és az áprilisi langymeleg a díszes, robusztus falak és oszlopok közé, fiatalok énekeltek az oltár előtt, a padsorokban páran imád­koztak, a feszület előtt pedig egy asz­szony térdepelt. Ottjártunkkor nagy­csütörtök volt, a keresztény hagyo­mány szerint az utolsó vacsora napja. Belestünk tehát, mint a járókelők kö­zül jó néhányan, akik húsvét előtt meg­nyugvást, vigasztalást keresnek, vagy egyszerűen csak kíváncsiak a temp­lomra. Valamilyen csodára. Fadrusz Já­nos keresztje előtt több tucat mécses lángolt. Krisztus feltámadását nevezhet­Krisztus feltámadása azt jelenti, őnem ebbe a földi életbe jött vissza, és azt mutatta meg, hogy a halál nem a végső szó. Kiss-Rigó László jük-e csodának? - tettük fel a kérdést Kiss-Rigó László megyés püspöknek. - Nem, legalábbis olyan értelem­ben, ahogy általában a csodákról be­szélünk, mert ez az abszolút csoda. Krisztus feltámadása azt jelenti, ő nem ebbe a földi életbe jött vissza, és azt mutatta meg, hogy a halál nem a végső szó. A mi emberségünket vette magára, és emberként halt meg, de azt igazolta: a halálon túl is lehetséges Isten szeretetének jele Mint az a rossz tanuló, aki nem ért a szóból, újból előhozakodtunk a cso­dával: mit nevezünk csodának? - A csoda Isten szeretetének jele, keresz­tény szóhasználatban így fogalma­zunk - válaszolt a megyés püspök, és hozzátette: csoda alatt nem azt értjük, amire nincs magyarázat, ami látvá­nyos, megdöbbentő vagy meghökken­tő, mint például egy kanálgörbítés. Jé­zus meggyógyította a betegeket, ez az ő szeretetének volt a jele. A Lourdes-i csodáiéról mi a vélemé­nye? - Megmondom őszintén, a Lourdes-i csodákat nem ismerem. Van, aki azt állítja, a legnagyobb csoda, ami ott történik, míg más ezt tagadja. Nem azt tartom óriási dolognak, ha valaki úgy gyógyul meg, hogy mindarra az or­vosok nem tudnak magyarázatot adni. Az én szememben az az igazi csoda, ha valaki odamegy, és lélekben pozitív ér­telemben megváltozik. Persze jó né­hány esetben tudunk arról, hogy valald természettudományos magyarázat nél­kül meggyógyul. De nem ez a lényeg. Calcuttai Teréz anya A beszélgetés közben átsétálunk a kö­zelmúltban felújított püspöki palotába. A legnagyobb keresztény ünnep A TORINÓI LEPEL. A lepel egy fi,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvászon kendő, amely egy olyan ember ké­pét hordozza, akit valószínűleg a keresztre feszítéshez egyező módon kínoztak meg. A leletet a torinói Szent János-katedrálisban őrzik. A templomos — lovagok ^ Kjl^ipS í I t^ k aki ezzel ' magyarázza a lepel százéves eltű­nését. A leplet Jézus halotti lep­leként tartják számon. A feltehe­tően Jézust ábrázoló alak képe egy 1898-ban készült fotón jött kl tisztán először. A tudósok az­óta is vitatkoznak, hogy valóban Jézus halotti lepléről van-e szó. A pollenvizsgálatok és a valószí­nűségszámítás szerint nagyon kicsi annak az eshetősége, hogy a lepelnek nem volt köze Jézus­hoz. Az 1988-as szénizotópos vizsgálatok ugyanakkor a 13. századra teszik a keletkezését, ez azonban lehet ami­att is, hogy a leplet őrző épület tűz­vész áldozata lett, és ebben meg­égett a lepel is, a mintát pedig az ekkor pótolt részből vették. 1988-ban a Római Katolikus Keresz­tény Egyház hozzájárulását adta a Clfi-es eljárás alkalmazásához, kife­jezve ezzel elkötelezettségét a tudo­mányos vizsgálatok iránt. A korábbi korszerű technikai analí­zisek (1978) mind a hitelesség mel­lett szóltak: a leplen található vi­rágpormaradványok Palesztinában és Kis-Ázsiában honosak. A sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag - korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem a Közel-Kele­ten gyakoribb AB vércsoportba tar­tozik. A vászon az időszámítás kezdetén elterjedt szövőszék terméke. A tal­pak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi tra­vertino aragonitból, mészkőből származik. Az én szememben ez a csoda - Ez is csoda? - Igen, de nem olyan érte­lemben, ahogy gondolja - folytatta a Kiss-Rigó László és Teréz anya egy archív felvételen a kilencvenes években Annak ellenére, hogy a húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, a karácsony után a második helyre szorult - fogalmazott Máté-Tóth András (képünkön), a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője, aki hozzátette: míg a karácsonyhoz a család, a szeretet, és a bensőségesség fogalma is kapcsolódott, addig kevésbé átélhető a mai emberszámára a kereszthalál, a fájdalom, a feltámadás, a bűn és bűnhődés problematikája. Minden kultúrában megjelenik a halál utáni bűn súlya, a feltámadás pedig éppen azt hirdeti, hogy mégis megéri szeretni. Vallásszociológiai mérések kimutatták, hogy míg korábban egységesebben gondolkodott a kereszténység saját vallásáról, addig mára mindez fellazult, és két nagy irányzat verseng egymással: a feltámadás és a reinkarnáció. Ma Magyarországon a megkérdezettek 28 százaléka hisz a test feltámadásában, és 30 százaléka a csodában. Jellemző viszont, hogy az egyébként tradicionálisan keresztény Lengyelországban 20 százalékra tehető azok száma, akik hisznek a reinkarnációban. Kérdésünkre Máté-Tóth András elárulta, hogy a nem hívőket nem téríti meg, „nem kényszeríti ki a hívőséget" a csoda megtapasztalása. A csodákhoz fűződő viszony azonban rendkívül megosztó, ugyanis nincs középút. Valaki vagy nagyon - akár kritikátlanul is - hisz bennük, vagy teljesen elutasítja. Ám a hívőt az ateizmus kísérti, az ateistát pedig a hit. • Fadrusz János keresztje a szegedi dómban FOTÓ: SCHMIDT ANDREA LOURDES. Egy kis hegyi barlang előtt 1858-ban az írástudatlan, tizennégy éves kislánynak egymás után tizen­nyolcszor megjelent Szűz Mária. Sok száz millió ember fordult meg Lourdes-ban az utóbbi százötven­egy évben. Több százezer beteg ér­kezik a városkába. Csodáról és cso­dálatos gyógyulásról is sokat hallani -1858 óta szinte egyfolytában. A dolgozószoba falán felfigyelünk egy fotóra: a képen Kiss-Rigó László mellett calcuttai Teréz anya látható. - Tizenkét éves koromban a calcuttai repülőtéren találkoztam először Teréz anyával. A mi iskolánkból önkéntesként rendsze­resen segítették diákok - köztük én is ­fizikai munkával. Majd sok-sok évvel később Magyarországon épp azt a plé­bániát látogatta meg Budapesten, aho­vá én is tartoztam. Később már pap­ként engem hívtak tolmácsolni, amikor ismét hazánkba látogatott. És véletle­nül Rómában voltam akkor is, amikor boldoggá avatták. Végül pedig immár szeged-csanádi megyés püspökként az volt az első hivatalos feladatom, hogy az újszegedi, róla elnevezett Boldog Te­réz-templomot megáldjam - sorolta Kiss-Rigó László. megyés püspök -, Teréz anya nem úgy gondolkodott, ahogy sokan tették volna a helyében. Olyan ember volt, aki nem lépett át az utcán fekvő haldokló embe­ren, a többség bizony így tett Calcuttá­ban. ő engedélyt kért arra, hogy ne kelljen tanítania, hanem ezekkel az el­esett emberekkel foglalkozhasson. Olyan körülményt teremtett számukra, hogy emberhez méltó módon halhattak meg. így indult el az ö műve. Idővel sok segítője lett, és később már nemcsak a haldoldókon, hanem a szenvedőkön is segített. Az én szememben ez a csoda.

Next

/
Thumbnails
Contents