Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-11 / 86. szám

Szombat, 2009. április 11. Kultúra 17 • „TALPRA, MAGYAR!" - MONDTA HORVÁTH NORBERT egyik költeménye, amit el is olvasott a költő több más versével együtt. - A Hortobágy poétája az egyik ked­vencem. Hogy is kezdődik? „Kúnfajta, nagyszemű legény volt, kínzottja sok-sok méla vágynak..." Szeretem Adyt, mert tudok azonosulni a versei­vel - árulta el Döme Márkó. A har­madéves közgazdászhallgató szívesen olvas a szabadidejében. Szerinte a számok és a poémák jól megférnek egymás mellett. József Attila, Juhász Gyula, Petőfi Sándor - sorolták egymás szavába vágva a nyugdíjas barátnők a Széche­nyi téren. Kiderült: a 75 éves Tóbiás Imréné kedvenc költeménye a Mama. Bele is kezdett a szavalásba... Azt mondta, tudja végig. Elhittük neki. - A régi verseket könnyebb volt meg­tanulni a ritmusuk miatt. A mostania­kat nehezebb, mert nem rímelnek ­magyarázta mosolyogva a korábban banki ügyintézőként dolgozó hölgy. „Egyszer volt egy kemence, Belebújt a kis Bence..." - ezt a mondókát ismé­telgeti unokája pelenkázása közben Suki Dezsöné. A 65 éves, nyugdíjas el­adó egyébként Petőfiért rajong. Példá­ul a Szeptember végén című költe­ményt elejétől a végéig tudja. Kissé fáradtan ült egy Kárász utcai padon a fekete zakós Sántha Sza­bolcs. A 16 éves radnótis gimnazista előbb iskolája névadójától említette a Hetedik eclogát. Rövid gondolkozás után azonban elárulta, hogy Dante az egyik kedvence. - Két éve az akkori barátnőmnek küldtem egy verset SMS-ben. A neten találtam, de már nem emlékszem, mi volt az - avatott be egy titkába a kilen­cedik osztályos diák. Bár a lánynak tet­szett az SMS, azt határozottan kijelen­tette Szabolcs, hogy manapság nem le­het versekkel csajozni. Elárulta, koráb­ban ő is út egy-két „elvont" költe­ményt, de hamar elszállt az ihlet. 9 KÖLTÉSZET NAPJA. Április 11-e a magyar költészet napja. 1905-ben ezen a napon szültetett az egyik legismertebb költőnk, József Attila. A költészet napját - a Magyar írók Szövetségének javaslatára - 1964 óta ünnepeljük minden évben. A HALLÁSSÉRÜLTNEK A VERS SEGÍT MEGSZÓLALNI Ildikó és József Attila jelelni tanít „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám": most ezt a József Attila-költeményt tanulja jelnyelven előadni a szegedi Sára Ildikó, aki évről évre részt vesz a hallássérültek országos szavalóversenyén. Ez az esemény halló ember számára is különleges élmény, de a siketeknek még érdekesebb. Hiszen közülük jó néhányan jelnyelven se tudják pontosan kifejezni, amit mondani szeretnének. Nekik próbál segíteni Ildikó, például úgy, hogy verset tanul velük. BAKOS ANDRÁS A hallássérültek negyedik országos szavalóversenyét április 3-án rendezte meg Budapesten a Nasiba Alapítvány. A Nasiba mozaikszó; a nagyothallók és siketek baráti klubjának rendezvé­nyére az országos sajtó is felfigyelt, ta­lán azért, mert a kívülálló közönségre is gondoltak. A versenyző mögött, a kivetítőn ugyanis el lehet olvasni azt a szöveget, amit mond. A halló ember közben alighanem arra gondol, ho­gyan lehetne iskolában tanítani ezt a fajta természetes toleranciát, amivel a többség felé fordul itt ez a közösség. A megmérettetésen évről évre indul ­csoportjával vagy egyedül - a 42 éves, Budapesten élő, de szegedi származá­sú Sára Ildikó. - Hallássérült vagyok, pontosabban nagyothalló, de tanáraim és szüleim megkövetelték, hogy beszéljek, és ne jeleljek - avat be történetébe. - Nekem szerencsém volt a bajban, mert könyvtáros-pedagógus édesanyám és villamosmérnök édesapám sokat fog­lalkozott velem, testvéreimmel és hal­ló játszótársaimmal is beszélgethet­tem, így ötödik osztálytól már normál iskolába járhattam. Viszont mindig szerettem volna a sorstársaimmal is kommunikálni. 1996-ban léptem be a Siketek és Nagyothallók Országos Szö­vetségébe, jelnyelvi tanfolyamokra jártam. Szerettem volna korombeli na­gyothallókkal találkozni, ezért csopor­tot alapítottam, amely előadásaival hidat épít a siketek és nagyothallók nem a találkozás a többiekkel, és az élmény, hogy látjuk: nagyon sok halló szeretné megtanulni a jelnyelvet, kere­si a kapcsolatot velünk. Ildikó kedvenc költői: Petőfi Sándor és Arany János. Legutóbb Weöres Sán­dor Bóbitáját adta elő, mostanában pedig József Attila Kopogtatás nélkül című poémáját tanulmányozza. Miért érdemes verseket olvasni? Pél­dául azért, hogy legyen szavunk a rit­kább érzésekre, gondolatokra is. Mert gyakran nincs. Megesik, hogy valami nagyon fontosat kellene mondani, még­is hallgatunk. Ezzel a siketek és nagyot­hallók is így vannak - csakhogy az ő „szókincsük" még szűkösebb. Ahány iskola, annyi tájszólás - Nem minden hallássérültnek van olyan szerencséje, mint amilyen nekem volt, hogy foglalkoztak velem - mondja Ildikó. - Csak a tájékozottabb sorstársaim használják jelelés közben a ragokat, ők nyilván jobban tudnak fogalmazni. A jelnyelv nem egységes: szinte ahány iskola, annyiféle „tájszólás" létezik. Mi egységesíteni szeretnénk a nyelvet, és jó lenne elérni, hogy a siketek iskoláiban a jeleléssel együtt oktassák a hangzó beszédet, így lehetne tágítani az önkifejezés határait. között. A 4 Érzék csoporttal először drámákat adtunk elő, aztán verseket, jelelve és hangzó beszéddel egyszerre. 2006-ban a IV. civil kulturális börzén József Attila-összeállítással léptünk fel, és nívódíjat kaptunk. Ezután már kár lett volna abbahagyni - bár ilyen­kor nem is igazán a díj a fontos, ha­Ildikó azt mondja, vannak olyan versek, amelyek egy siket számára bonyolultak. De ha az, aki segíteni akar, leül vele, megbeszélik a szöve­get, rátalálnak a megfelelő kifejezé­sekre. Ha két ember igazán meg akar­ja érteni egymást, elhárulnak az aka­dályok, ilyenkor nincs lehetetlen. AZ ELSŐ KÉT SOR MINDENKINEK ESZÉBE JUTOTT Kedvenc versek nyomában Szegeden A kedvenc költemény első két sorát tudták elmondani azok a szegediek, aki­ket a költészet napja alkalmából faggattunk. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a megszólított szegedieknek melyik vers jut először eszükbe. Petőfit, József Attilát, Radnótit és Adyt idézték. DÖME MÁRKÓ ADYT, SUKI DEZSÖNÉ PETŐFIT, TÓBIÁS IMRÉNÉ JÓZSEF ATTILÁT SZERETI Fotók: Frank Yvette KOVÁCS KRISZTA - Talpra, magyar, hí a haza... Most csak ennyi jut eszembe - gondolkozott Horváth Norbert a Dugonics téri szö­kőkút mellett, amikor megkérdeztük, melyik vers jut először eszébe, és el tudná-e azt mondani. Ma van a költé­szet napja, ebből az alkalomból jártuk tegnap a szegedi belvárost emlékeze­tes költemények után kutatva. - Mondd el azt a nyuszisat! - biz­tatta ötéves kislányát az eladóként dolgozó Horváth Norbert. A szőke, kék szemű Kinga azonban szégyen­lősebb volt annál, mint hogy szaval­ni kezdjen. SÁNTHA SZABOLCS SZERINT MANAPSÁG NEM LEHET VERSEKKEL CSAJOZNI Néhány paddal távolabb egy fiatal­ember olvasott, öt nem hoztuk zavar­ba a kérdésünkkel: egy héttel ezelőtt ­csak úgy - eszébe jutott Ady Endre • ÍGY „HANGZIK" A KOPOGTATÁS NÉLKÜL CÍMŰ KÖLTEMÉNY A SZEGEDI STEFÁNIÁN Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents