Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-07 / 82. szám

61 Megyei tükör Kedd, 2009. április 7. REMETE ATTILÁT MÁR 8 ÉVE IS ZSENINEK TARTOTTÁK Aranyszínű tincs, ismeretterjesztő monológok A tehetség, ha jól bánnak vele, nem vész el: milliók láthatták 8 éve Friderikusz Sándor műsorában a szegedi Remete Attilát, aki általános iskolás létére elektromos jelenségekről, a repülésről értekezett. Ma már érettségi előtt áll - négy országos tanulmányi verseny döntőjében is érdekelt. Makói MDF: ide nekünk Bokrost! A Csongrád megyei települések közül egyedül Makóra látogat el Bokros Lajos, az MDF EP-listás jelöltje. Az egykori szocialista pénzügyminiszter meghívása Mihály Zoltán volt MDF-es országgyűlési képviselő ötlete volt. KORMOS TAMÁS Bokros Lajos európai parlamenti jelölése megosztotta a Magyar Demokrata Fórum tagságát. Az MDF lakitelki alapítói közül a vásárhelyi Kószó Péter úgy fogalmazott, Bokros jelölése az utolsó csepp a pohárban, és küépett a pártból. A megyei elnök, Grezsa István még márciusban úgy nyilatkozott lapunknak, hogy Bokros személye távol áll a magyar demokraták értékrendjétől, a keresztény, konzervatív Irányultságtól. A makói MDF-esek másképp vélekednek. Mihály Zoltán - aki 1990-ben a Maros-parti város MDF-es országgyűlési képviselője volt - azt szeretné, ha kampánykörútja során Bokros Lajos Makóra látogatna. Meghívási szándékát már el is küldte a párt országos központjának, ahol elfogadták. Bokros más Csongrád megyei településen nem tesz hivatalos látogatást. - Bokros vendéglátásának ötletét a vásárhelyi magyar demokraták merev elzárkózása adta. A pártban nem mindenkit zavar, nem mindenkiben vált ki ellenszenvet, hogy ő legyen Brüszszelben az egyik képviselőnk - mondta Mihály Zoltán. Erzsike, nyugodjék! Most hallottam a megrendítő hírt, Trabalka Istvánné, Erzsüce is itt hagyott bennünket. Kimondhatom, városképi jelentőségű alakja volt Szegednek. Hangja után nem csupán a sajtóháziak, a fél város ismerte. A mindenféle fifikával fölszerelt beléptető rendszerek még tervezőasztalon se voltak akkor, biztonsági emberek éber szorgoskodása se létezett a portákon. Amikor negyven esztendeje beléptem a Délmagyar kapuján, vele találkoztam először. Pultszerű, hosszú asztalnál állt - a portás. Alig volt néhány telefonvonalunk, az összes interurbán beszélgetés az ő kormányzásával történt. Ráadásul ott volt még a szinte percenként érkező vendégjárás. Erzsüce ezt az egész bonyolult föladatot példásan oldotta meg. Ha megírta volna szolgálata krónikáját, de szép kötet maradna most ránk! Tizenöt esztendőn át nyomtam a gombot a televízió híradójának, meglehetősen sokan hajkurásztak olyankor is, amikor nem bent voltam a házban, mi mást tehettem volna, kineveztem teljhatalmú megbízott külügyminiszteremnek. Irodalmi előképe Kotormán János lehetett, Móra oldalán. Hihetetlen pontossággal intézte ügyeimet a pesti főközpont és az alul lévő kisemberek vonatkozásában is. „Dezső kérem, Sényi elvtárs üzeni, hogy..." Pár hete összefutottunk, akkor is jót nevettünk rajta. A televíziózást körülbelül egyformán ismerték. A házgondnokságnál volt besorolása, évenként rendszeresen be kellett vinnem azt a táskamagnetofont is leltárellenőrzésre, amelyiket használatra kaptam. Erzsikének mindenki minden eszközét látnia kellett, mert a közvagyon legkisebb porcikája is szent és sérthetetlen volt előtte. Mindent tudott, ami a házban történt. Néha annál is többet. Évtizedekre visszamenően is. Most levetette minden gondját, elment megpihenni. Nyugodjék békében! Horváth Dezső Juhász Gyula emléke előtt tisztelegtek tegnap délután annak a háznak a lakói, amelyikben a költő 1937. április 6-án meghalt. Ott volt Thékes István, Juhász Gyula testvérének leszármazottja, Péter László irodalomtörténész, Vajda Júlia operaénekes is. MUNKATÁRSUNKTÓL A Juhász Gyula, hajdani Fodor utca 6. szám alatt különös társaság gyűlt össze tegnap délután, hosszú évek után először: rokonok, írók, költők, irodalombarátok, valamint a ház jórészt idős lakói. Abban a lakásban, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte édesanyjával, ma Vajda Júlia operaénekes él. ö fogadta Juhász Gyula oldalági leszármazottját, volt kollégánkat, Thékes Istvánt, Péter László irodalomtörténészt, Urbán Vilmos költőt és Szepsy Eleonóra költőnőt. A Szegedi Nemzeti Színház művészei MelkviBea, Harsányi Attila, Dénes Gergely - az udvarban műsorral tisztelegtek a költő emléke előtt. A lakók már egy hónapja készültek az ünnepségre, gyomláltak, gereblyéztek, gondozták a tavasz első virágait, Vajda Júlia pedig lesikálta a költő télen megfeketedett mellszobrát. Az udvari lakások előtt asztalkákon süteményt, innivalót tálaltak fel az irodalombarát közönségnek. „Juhász Gyula onnan, föntről hálás lehet, hogy a ház lakói így ápolják az emlékét" - mondta az operaénekesnő. Thékes István megmutatta a Délmagyarország 1937. április 8-i eredeti számát, amely a halálesettel foglalkozott. Péter László azt javasolta: jövőre inkább a születésnapján, április 4-én kellene emlékezni Szeged költőfejedelmére - ezzel a Juhász Gyula utca 6. szám lakói egyet is értettek. .....^^H vi ffifli R.TÓTH GÁBOR Komolyabb, kamaszos lett az arc, nyurgább a termet - de megmaradt az ismertetőjel: rövidre nyírt hajában hátul még mindig ott a hosszú, aranyszínű tincs. A szegedi Remete Attilát 8 éve ismerhette meg az ország: miután lapunk bemutatta, édesanyjával szerepelt Friderikusz Sándor Az én mozim című műsorában, még a Táltos Altalános Iskola diákjaként. Zseninek tartották, 9 évesen a piezoelektromos jelenségről és a repülésről értekezett. Ma a Dugonics András Piarista Gimnázium 18 éves, érettségire készülő diákja. Hét országos tanulmányi versenyen indult, matematikából, biológiából, kémiából és latinból - négyből döntőbe jutott. Tegnap találkoztunk vele az iskolában: a tavaszi szünet miatt már nincs tanítás, ő mégis benn van. - Szerdán lesz a Gordiusz matematikaverseny országos döntője, arra készülgettem egy kicsit. Elég jóban vagyok a matematikai egyenletekkel. De különböző függvények is szép képet tudnak adni. Ha mondjuk gyököt vonunk egy mínusz x abszolútértékből, akkor a függvény grafikonja egyetlen pont lesz - mondja, és elkezdi nyolcperces, rajzokkal tarkított monológját koordinátarendszerekről, gyökökről, függvényekről. Attila, tudnak téged követni? - kérdezem, mikor úgy látom, a végére ért. Igyekszem érthetővé tenni magam, ezt a függvényes dolgot nem szoktam mondani órán - vallja be. A szíve csücske pedig a kémia: máris újabb előadás következik, enzimekről, metanolszintézisről, több ezer atmoszférás nyomásról. Hol találkozik ezekkel a problémákkal? - Iskolai tankönyvben nem igazán, bár ott is vannak érdekes dolgok. Minden héten megvesszük az Élet és Hidományt, azt szoktam olvasgatni, a könyvtárban a Természet vüágát - meséb. Mostanában ritkábban nézi a Spektrumot, régen az volt a kedvence. Komplett műsorokat tudott felmondani. Azért választotta a piarista gimnáziumot, mert úgy érezte, „egy katolikus iskola nyújthat ösztönző környezetet ahhoz, hogy kibontakozzak". A hit fontos - tartja, s mikor felvetem, a természettudósok között talán több az ateista, így felel: „a hit és a tudomány összeegyeztethető, Isten ott van a világban, csak nem tudjuk észlelni. Mi tartja fenn a törvényszerűségeket, miért állandóak a természeti, fizikai törvények?" Az SZTE kémia képzésére jelentkezett, vegyész szeretne lenni. - Sok időt töltök laborban, anyagokat csinálgatok, kálium-kromátot, bárium-karbo• • A hit és a tudomány # § összeegyeztethető, Isten ott van a világban, csak nem tudjuk észlelni. Remete Attila nátot, kalcium-acetátot - mondja, s ekkor már nem álljuk meg, hogy meg ne kérdezzük: zseni vagy? - Ezzel a kérdéskörrel nem szoktam foglalkozni, majd az idő eldönti, igazuk volt-e azoknak, akik ezt mondták. A rövid távú feladataimra koncentrálok, a versenyekre, az érettségire. Sokat kéne tanulni, hozni egy jó jegyátlagot, ha látnám, hogy ismereteim bővülnek, már elégedett lennék. Mit szeretnék? A vagyon, ismertség tipikus életcél, de nem nyújthatja azt, amit az ember igazán keres: a boldogságot - fogalmaz. Nincs recept rá, mindenkinek magának kell megtalálnia. Én még keresem. vajda júlia, thékes istván, melkvi bea, péter lászló és urbán vilmos a megemlékezésen • bár a piarista gimnáziumban mosttavaszi szünet van, attilát mégis bent találtuk Fotó: Segesvári Csaba J Túrázik, Jókait olvas Sokak kedvence lett hazánkban az a 10 éves kisfiú, akit Friderikusz Sándor mutatott be az ezredfordulón Az én mozimban. Remete Attiláról és édesanyjáról, Renátáról kiderült: apa nélkül, nehéz körülmények között élnek, a fiút több súlyos betegség, például gyógyszer-, étel- és pollenallergia gyötri. Attila tegnap elárulta: édesanyja továbbra is a Dózsa-iskolában dolgozik hivatalsegédként. Ketten élnek, „anyagi lehetőségeink korlátozottak, de jól érezzük magunkat". Nyáron sokat túráznak: elgyalogolnak Algyő, Nagyfa vagy Röszke felé. „Nézelődünk, növényt határozunk, madarat figyelünk." Attila a szépirodalmat is kedveli: Fekete Istvánt, Jókait, Gárdonyit olvas. A HÁZ IDŐS LAKÓI KERTET GONDOZTAK, SÜTEMÉNYT SÜTÖTTEK A Juhász Gyula utcában él a költő emléke 1937. ÁPRILIS 6. „Egy hűvös áprilisi estén, abban az órában, amikor a Szegedi Színházban felhangzott Beethoven IX. szimfóniája, örökre itt hagyott bennünket, hogy sokat szenvedett teste megpihenjen 'a gyöngyvirágos hant alatt'". Ezt Király-König Péterné, született Juhász Margit írta 1937-ben bátyjáról, Juhász Gyuláról. Április 4-én múlt el 54 éves, 5-én este több Veronáit vett be a kelleténél, ezt 6-án reggel fedezték fel, de már nem tudták megmenteni, estefelé örökre elaludt. Margit sosem hitte, hogy a költő öngyilkosságot követett volna el. péter lászló és urbán vilmos a megemlékezésen Fotó: Frank Yvette