Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-31 / 76. szám

Kedd, 2009. március 31. Megyei tükör | ,7 SÍ SOPRON SZERENCSÉJE. Amikor a harmincas években Sopronban vendégszerepelt a világhírű Jean­Marie D'Arreé, és kiderült, hogy nincs a városnak megfelelő zongo­rája, Esterházy herceg egy Stein­way-hangversenyzongorát adomá­nyozott a településnek, hogy a ven­dégművész hozzá méltó hangszeren játszhasson. A 80-as években a Ya­maha cég sztárzongoristája, Cziffra György koncertezett Sopronban. Amikor megtudta, hogy a városnak csak egy felújításra váró, lepusztult, régi Steinway-e van, Sopronnak ajándékozta a magával vitt Yama­ha-hangversenyzongorát. Minden napját a zongoránál kezdi Presser Ugye, mi jó barátok vagyunk, Min­denki másképp csinálja - közönsége is énekelte a Kossuth-díjas zeneszer­ző, Presser Gábor dalait vasárnap a szegedi IH-ban. A művész nem ha­nyagolja el egyetlen dalát sem. Tele­fonja nem muzsikál, elég, ha csörög. R. TÓTH GÁBOR - januári, budapesti koncertjének hon­lapján összegyűjtötték minden olyan dalát, amely megjelent valamilyen hanghordozón. 492-t számoltam. Ez még szilvás gombócból is sok, nem? - Nagyon soknak tűnik, de ha elosz­örömködésből üldögélek a hangszer­nél. Ez a legjobb dolog. Szinte minden napomat ott kezdem. Abból mindig történhet valami. - Ettől ébred fel? - Igen, ad az embernek valamiféle töltést. Nem bírom a semmittevést, szoktak lenni lelkiismereti problémá­im, ha túl sokáig lazítok. Pedig szere­tek csavarogni, de mindig újra és újra ki kell érdemelni az elismerést, ha mástól nem, saját magamtól. - Azért a közönség sem fukarkodott vele a szegedi koncerten. Hogyan áll össze egy ilyen este repertoárja? Celeb lett A 61 éves, Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas zeneszerző, az Omega és a Locomotiv GT egykori tagja közönségének elárulta, mikor tudatosult benne, hogy celeb lett. ­Behívtak egy Activity-adásba. Nem nézek tévét, még sosem hallottam erről a műsorról. A felvétel előtt a stúdióban összefutottam Szulák Andival, kérdeztem, ki lesz a párja. Később tudtam meg, hogy ő a műsorvezető - mesélte Presser. tom 40 évre, az évi 12 dal, nagyjából egy lemez. Ennél persze jóval többet ír­tam. - Mikor hallhatjuk az ötszázadikat? - Belátható időn belül. A múlt hét közepén két napon át szinte el sem szakadtam a hangszertől, és csomó olyasmit rögzítettem, amiből egyszer még lehet dal. Nincsen semmilyen kö­telezettségem, határidőm, csak úgy - Sokkal több dallal készültem, a koncert előtt egy órával döntöttem el, milyen lesz a műsor. Szeretem cserél­getni a dalokat, azt hiszem, úgy mű­ködök jól, ha nem ismétlem magam. Így nem válik rutinná, nem érzem, hogy túlságosan sok dalt elhanyago­lok. Van 5-6 dal, ami szerintem nem kihagyható. Szeretek a Bolond világ­gal kezdeni, az egy jó felütés. Az ele­Szobrot kap Szákkutason Hugó Hartung német író Székkutason szobrot akarnak állítani Hugó Hartung írónak, akinek székku­tasi élményeiből írott regénye ma is ajánlott iskolai olvasmány Németor­szágban. A községi képviselő-testület támogatta a helyi olvasókör kezdemé­nyezését, a költségeket adományokból fedezik. IMRE PÉTER A székkutasi olvasókör a közel­múltban állt elő azzal az ötlettel, hogy a településhez kötődő német írónak, Hugó Hartungnak szobrot állítsanak a községben. A kezdemé­nyezést a legutóbbi testületi ülésen a képviselők támogatták, de az ön­kormányzat ehhez anyagi segítséget nem tud nyújtani. A felmerülő költ­ségeket adományokból akarják fe­dezni. Mielőtt a jelenben tovább „mesél­nénk" a történetet, elevenítsük fel, ki is volt Hugó Hartung, és miként kap­csolódott élete Székkutashoz! 1922-ben, az akkor 19 éves fiatalem­ber a falu orvosának, dr. Csiky János­nak a családjánál nyaralt a kutasi pusztán, a német nyelv gyakorlásá­ban segített házigazdája fiainak. Ek­kor beleszeretett egy helyi lányba, és élményeiről, kalandjáról hazájába visszatérve Gyakran gondolok Piros­kára címmel írt regényt. A németek innen ismernek bennünket, innen tudják, mi a csikós, a gulyás és a puszta. Magyarra Sipka Sándorné Serfőző Rózsa fordította, és Piroska címen jelent meg, de más nyelvekeft, más országokban is nagy sikert ara­tott. Üjabb ismertséget és népszerűsé­get jelentett az írónak és Székkutas­nak egyaránt, amikor a németek meg­filmesítették a sztorit. Hartung 1965-ben Budapesten járt, ekkor találkozott egykori szerelmével, akit információink szerint valójában nem Piroskának, hanem Katalinnak hívtak. - A regény és a film a kontinensen, sőt a világon is ismertté tette az Alföl­det, községünket - mondta Varga Sán­dor polgármester. - Ezért is gondolt ar­ra az olvasókör, hogy szobrot állít­sunk Hugó Hartungnak. Ez idegenfor­galmi szempontból is hasznos lehet. Pillanatnyilag keressük az alkotót, aki a mellszobrot megformázná, a legked­vezőbb ajánlat eddig 1 millió 600 ezer forint volt. Az ezzel kapcsolatos ügye­ket az olvasókör, pontosabban a szo­borállító bizottság intézi. Amennyiben a pénz az adományok­ból összegyűlik, szeptemberre elké­szülhet a szobor, melyet a tervek sze­rint a művelődési ház előtti kertben helyeznek el. Pókerverseny az IH-ban MUNKJOÁRSUNKTÓL Jótékonysági pókerversenyt rendez április 1. és 3. között a szegedi IH Ren­dezvényközpont. A szervezők a neve­zési díjakat és a szponzoroktól kapott támogatást a SZOTE Gyermekklinika Gyermek Művese Állomásért Alapít­vány számára ajánlják fel. A három­napos verseny első két napjának dél­utánján az elődöntőket rendezik az IH Rendezvényközpont földszinti termei­ben, 10-12 asztalnál. A döntőre a nagy­teremben péntek délután kerül sor. Az első 10 helyen végző játékos értékes nyereményekre számithat. A verseny­re nevezni online, a poker@ihrk.hu e-mail címen lehet a www.ihrendez­venykozpont.hu honlapon, vagy sze­mélyesen az IH Rendezvényközpont­ban. 33 MILLIÓBA KERÜLNE EGY JÓ STEINWAY-ZONGORA SZEGEDNEK Nincs méltó koncerthangszer KOCSIS ZOLTÁN STEINWAY-HANGVERSENYZONGORÁN JÁTSZIK - SZEGEDEN IS ILYET SZERETNÉNEK A MŰVÉSZEK KEZE ALÁ ADNI Szegednek nincs olyan koncertzon­gorája, amelyhez neves vendégmű­vészeket is le lehetne ültetni. 33 mil­lióból lehetne. MUNKATÁRSUHKTOt A koncertszervezök pironkodnak, ha világhírű pianista lép fel Szegeden, mert nincs megfelelő hangverseny­zongorája a városnak. A Filharmónia estjein egy 30 éves Steinway D-mo­dellt használnak, ami a Zeneakadé­miáról került ide. Hat évvel ezelőtt fel­újíttatták, de mivel a nagyszínház színpada alatti fűtetlen térben tárol­ják, mára szinte teljesen tönkrement. - A vendégművészek vérmérsékle­tük szerint adnak hangot elképedés­üknek, amikor szembesülnek vele, hogy milyen hangszeren kell játszani­uk. Ha már koncertterme nincs a vá­rosnak, legalább egy méltó zongorája lenne - tolmácsolja a pianisták véle­ményét is Baross Gábor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója. - Presztízskérdés, hogy Debrecen­hez, Pécshez, Győrhöz hasonlóan Sze­gednek is legyen zenekari hangverse­nyekhez megfelelő hangszere - véli Kerek Ferenc Liszt-díjas zongoramű­vész, az SZTE Zeneművészeti Karának dékánja, aki szerint a régi Stein­way-en ugyan „valahogy mindent le lehet játszani, de nem igazán alkal­mas minőségi koncertezésre". olyan a Steinway D-274, mint az autók közt a Rolls-Royce: strapabíró, és a leg­magasabb igényeket is kielégíti. 150 ezer forintért lehetne egy speciális kon­ténert is készíttetni hozzá, ami még ak­kor is megóvná a hangszert, ha bein­dulna a záporberendezés a színházban - hangsúlyozza Baross Gábor, aki sze­rint a szimfonikusok az állami támoga­tásukból biztosíthatnák az új zongora árának kétharmadát. Utánanéztünk: 33-35 millió forintba kerülne a szóban forgó Steinway-modell. Az önkormányzat idei költségvetésében A zongorák Stradivarija A Steinway mellett a Yamaha-, a Bösendorfer- és újabban a Fazioli-modellek a legkedveltebbek. A Fazioli-hangszereket a zongorák Stradivarijának is nevezik, kézzel készülnek egy forradalmian új gyártási technológia alapján, amelynek különlegessége az alapanyag: a hangszerek faváza abból a lucfenyőfajtából áll, amelyből Stradivari készítette mesterhegedűit. Az F-308-as Fazioli-hangverseny­zongora 45 millió forintba kerül. - Legalább ötven neves zongoramű­vészt megkérdeztem, 95 százalékuk a hamburgi Steinway-gyár csúcsmodellje mellett tette le a garast. A zongorák közt ugyan nem szerepel erre a célra elkülö­nített összeg, de információink szerűit a következő években a város partner len­ne a hangszer megvásárlásában. PRESSER: NEM BÍROM A SEMMITTEVÉST, SZOKTAK LENNI LELKIISMERETI PROBLÉMÁIM, HA TÚL SOKÁIG LAZÍTOK Fotó: Miskolai Róbert jén játszom a Képzelt riportból, a vé­gén jönnek a Padlás-dalok. - Közben a közönség is dalra fakad­hat. - Nem provokálom a közönséget, hagyom: maguktól énekeljenek. Nem parancsolok rájuk, nem mutatom, hogy most tapsoljanak. Mindenki csi­nálja azt, amit gondol. Ez egyfajta já­ték. - Mindenki másképp csinálja... Az egyik barátom csengőhangja a Ma­lév-szignál. Az ön telefonja hogyan csörög? - Sima csengéssel. Nincs benne ze­ne, nem igénylem. - Mi volt eddig a legkülönlegesebb zaj, ami megihlette? - Az Amadinda komolyzenei együt­tes meghívott ázsiai koncertkörútjára. Az első állomás Bangkok volt. Befizet­tünk egy igazi, gagyi turistaútra, elvit­tek minket elefántokat nézni, eljutot­tunk a piacra. Egy nagyon szép thai nő szövőszéken dolgozott, talán sző­nyeget csinált. Ahogy hajtotta a szé­ket, az kattogott, adott egy alaprit­must. Odamentünk, és „beszálltunk", szájjal, tapssal, füttyel. Minden lehet zene. - Ez a baja a magyar dalnak is: el­nyomják a külföldiek, kevés helyet kapnak a rádióban. A magyar dal napja egyik ötletgazdájaként hogyan éli meg ezt? - Rengeteg tehetséges ember él itt, de inkább bántjuk és harapdáljuk egymást, mint hogy elismerjük egy ember tehetségét. Nem vagyunk kí­váncsiak a másikra. A rádiók elha­nyagolják a hazai dalokat. Ez önma­gunk alábecsülése. Totál beteg dolog.

Next

/
Thumbnails
Contents