Délmagyarország, 2009. március (99. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-10 / 58. szám

61 Megyei tükör Szerda, 2009. március 11. BÁNVÖLGYI TAMÁS ÉS MELKVI BEA A SZÍNHÁZ FODRÁSZATÁN - NEM KAPTAK SZERZŐDÉST A KÖVETKEZŐ ÉVADRA Fotó: Frank Yvette B GÁBOR GÉZA BIZAKODÓ. - Számomra nem az a lényeg, milyen jogviszonyban énekelek, hanem az, hogy továbbra is számítson rám a szegedi színház - fogalmaz a népszerű basszista, Gábor Géza, aki már egy évtizede tagja az operatársulatnak. Párjával, Tóth Judittal Szegeden élnek, bíznak benne, hogy ezután is ugyanúgy lesz munkájuk itthon is, mint eddig. - Valamennyi érintett, a vállalkozó színészek és a közalkalmazott operaénekesek esetében is lejáró szerződésekről van szó. Arányaiban kisebb a változás a társulatban, mint tavaly, amikor a színészek egyharmada kicserélődött. Most a színészeink kevesebb, mint tizedét érinti a csere: valószínűleg ugyanannyian érkeznek majd, amennyien távoznak - hangsúlyozza Gyüdi Sándor főigazgató, aki szerint az új főrendező és a művészeti vezető döntheti el, kikkel szeretne dolgozni. - A március l-jén életbe lépett új színházi törvény előírja: aki 2010. január l-jén úgy tagja a színháznak, hogy határozott idejű szerződések láncolatával már több mint öt éve alkalmazzuk, belőle határozatlan időre kinevezett közalkalmazott válik. Ez olyan kötöttség, amit nem tudunk-akarunk vállalni. A négy magánénekes közül Andrejcsik István főállásban tanár. Cseh Antal, Gábor Géza és Tóth Judit pedig Debrecenben, Miskolcon és Pécsett is énekel. Színházunk számára aránytalanul nagy anyagi terhet jelent, hogy mi fizetjük az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékukat, miközben az aktivitásuk négy vidéki játszóhely között oszlik meg. Ez hosszú távra vállalhatatlan. Viszont szerepekben, vállalkozói szerződéssel továbbra is számítunk rájuk, és még az sem biztos, hogy anyagilag roszszabbul járnak - fogalmaz a színidirektor. Gyüdi Sándor úgy véli, Szeged akkora operatársulatot biztosan nem tud fenntartani soha többé, hogy ne kelljen vendégénekeseket is meghívni. a-» » umjiumj m c mq-iurmit fi tlov O ttÖl9VlBV B Andrejcsik a Zeneakadémián tanít Andrejcsik István operaénekest tegnap a Zeneakadémián értük utol, ahol főállásban tanít. Úgy fogalmazott: reméli, hogy nem lefutott kérdés még a társulati tagsága. Közalkalmazottként eddig félállása volt a színházban, szeretné megszerezni a jogosultságot a szakmai nyugdíjra; ehhez már csak kevés szolgálati ideje hiányzik. - Ha a színházi munkám megszűnne, az öt gyermekkel nagy érvágást jelentene. Az, hogy szerepekre mikor kap szerződést valaki, teljesen bizonytalan. Maradt hat növendékem a szegedi zeneművészeti kar magánének tanszékén is, óraadóként tanítom őket, amíg diplomát nem szereznek. A VÁSÁRHELYEN ÉLŐ ASSZONY FEDEZTE FEL A BÜKKBEN A SZEPESI-BARLANGOT Vilma néni 174 méter mélyen táborozott a Föld gyomrában A Vásárhelyen élő Zámpory Vilma fedezte fel társaival 1963-ban a Bükkben a Szepesi-barlangot. A 74 éves asszony ekkor 174 méter mélyen három napot töltött a Föld gyomrában. Vilma néni tíz éve költözött Miskolcról Vásárhelyre, de mind a mai napig nem tudta megszokni az alföldi tájat. TÖRÖK ANITA A barlangászok között leginkább Csutorái Serb Lipótként emlegették a vásárhelyi Zámpory Vilmát. Egyik kutatótársától kapta a nem mindennapi nevet, mondván ez illik a személyiségéhez. A 74 éves asszony lelkesen beszélt arról, hogy 1958-ban alapítója volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak. A Miskolcról származó Vilma néni 20 évesen szeretett bele a barlangászásba. Néhány év elteltével pedig már föld alatti táborozáson vett részt. - Három napot töltöttünk a Bükkben található, 174 méter mély Szepesi víznyelő barlangban - idézte fel emlékeit Vilma néni. - Vasból, drótból készült hágcsón ereszkedtünk le. A legveszélyesebb szakasz egy 20 méteres függőleges rész volt, ahol az akkor használatos karbidlámpának sem vettük sok hasznát. A sűrű iszap miatt csak találgatni lehetett, hogy hol a létra következő foka. Ha elvétjük, lezuhanunk, és végünk. Egy óráig másztunk lefelé a terembe, ahol végül letáboroztunk. Akkoriban még nem volt hálózsák, pufajkában és katonai sátorban aludtunk. Ez utóbbira a magas páratartalom miatt volt szükség - magyarázta a 74 éves asszony. Vilma néni 1963-ban három férfi társa mellett egyedüli nőként vett részt a barlang felfedezésében. Napi háromszori, ötezer kalóriás • • Előfordult, hogy 7 7 csupán pár percen múlott az életünk. Víz árasztotta el a járatot, az utolsó pillanatban értünk ki a felszínre. Zámpory Vilma étrenden éltek. A menü húsz deka szalámi, egy tábla csoki, dió, szőlőcukor és kétszersült volt zsírral. A nyugdíjas vásárhelyi barlangász és kis csapatának nevéhez fűződik a Szepesi víznyelő feltérképezése. B HIÁNYOLJA A HEGYEKET. Az egykori barlangász ma is őrzi sisakját, amelyre egy denevért festett. Viharverten, de még a karbidlámpája is megvan. Csupán a hegyek hiányoznak neki. Elmondta: tíz éve eljött Miskolcról, de mind a mai napig nem tudta megszokni az alföldi tájat. Az ismeretlen felfedezésének élménye hajtotta. A veszély sem riasztotta el. - Előfordult, hogy csupán pár percen múlott az életünk. Víz árasztotta el a járatot, az utolsó pillanatban értünk ki a felszínre - mondta Vilma néni, aki a denevérektől sem félt. Sőt! A térképkészítés mellett a denevérekkel is foglalkoztak, azonosító gyűrűvel látták el az állatokat. Ezek segítségével azt is megfigyelték, hogy a denevérek honnan érkeznek Magyarországra. Varsóban és Krakkóban azonosított példányokkal is találkoztak. Vilma néni utoljára 1974-ben járt barlangban. Elmondta, lefelé még lcönynyen ment, a visszautat viszont már fizikailag nem bírta, ezért úgy döntött, végleg búcsút vesz a barlangászástól. Túl korán dobták el a mércét Rögtön eldobta a mércét néhány vendéglátós, amikor a parlament eltörölte a napi standolást. Amíg azonban nem hirdetik ki, a jogszabály nem él. Most megijedtek az ellenőrzéstől. MUNKATÁRSUNKTÓt Túl korán hagyta abba a napi standolást néhány vendéglátós. A február elsején bevezetett leltározási kötelezettséget ugyan március 1-gyel eltörölte a parlament, ameddig azonban nem hirdetik ki, a jogszabály nem él. Korábban sok szegedi vendéglőtulajdonos úgy nyilatkozott: megvárja, amíg a Magyar Közlönyben megjelenik a jogszabály. Mások viszont rögtön eldobták a mércét. - Havonta standolunk - jelentette ki egy pusztaszeri étterem alkalmazottja, amikor a leltározási szokásaikról érdeklődtünk. Amikor közöltük vele, hogy ez nem szabályos, meglepődött és azzal védekezett: a köztudatban márpedig a havi standolás él. - Egy időre abbahagytuk, majd viszszatértünk a napi leltárhoz, nem akarjuk, hogy megbüntessenek - mondta egy szegedi vendéglátós, ö úgy tudja: halomra bírságolja a vám- és pénzügyőrség az éttermeket a megyében. Kiderült azonban, emiatt nem büntetnek, csak ha szükséges, szóban figyelmeztetnek. Némedi Varga Éva, a Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Régió sajtószóvivője elmondta: március 1-je óta kilenc alkalommal tartottak jövedéki ellenőrzést Csongrád megyében. Több esetben tártak fel jogsértést. A standolás ellenőrzése nem külön vizsgálat, hanem a jövedéki ellenőrzés része. Tapasztalataik szerint az ellenőrzöttek többsége a jogszabályban foglaltaknak megfelelően vezeti a készletforgalmi nyüvántartást, de találtak hiányosságokat is. Ezekben az esetekben felhívták a figyelmet a nyilvántartás jogszerű vezetésére, de nem szankcionáltak és eljárást emiatt nem indítottak. A sajtószóvivő hangsúlyozta: nem „utaznak" a rosszul tájékozott vendéglősökre, de a kereskedőknek kötelességük naprakésznek lenni a rájuk vonatkozó jogszabályokból. BÁNVÖLGYI TAMÁST, KISZELY ZOLTÁNT ÉS MELKVI BEÁT ELKÜLDIK, SALLAI NÓRA MAGA LÉP KI Négyen távoznak a színházból •4 Folytatás az 1. oldalról Három színészkollégája, Bánvölgyi Tamás, Kiszely Zoltán és Melkvi Bea viszont nem önszántából megy, hanem küldik. - Nagy lehetőségeket nem kaptam, ebből sejtettem, hogy mire számíthatok. Próbálom humorral kezelni a dolgot, egyelőre nem tudom, hogy mihez kezdek - árulja el Bánvölgyi Tamás. - Ha feláll egy új színházi vezetés, akkor eldöntheti, kikkel szeretne dolgozni. Nincs ezen semmi csodálkozni való. 14 éves korom óta azzal foglalkozom, hogy minél több dolgot megtanuljak, minél többféle tudjak lenni. Abban ja három évadban, amit itt eltöltöttem, talán sikerült is ezt bebizonyítanom a szegedi közönségnek. A színháznak szenteltem az életem, nem is akarok más lenni, mint színésznő - mondja Melkvi Bea, aki akárcsak ja többiek, az évad végéig játszik Szegeden. Az operatagozatból négy magánénekes, Andrejcsik István, Cseh Antal, Gábor Géza és Tóth Judit éves közalkalmazotti szerződését nem újítja meg a teátrum, őket azonban szerepekre továbbra is meghívnák. ZÁMPORY VILMA MA IS ŐRZI DENEVÉRES SISAKJÁT ÉS KARBIDLÁMPÁJÁT Fotó: Tésik Attila