Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-21 / 44. szám

121 Szieszta Szombat, 2009. február 21. Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1%5 (36. rész) CUKORSZIRUP. „Cukorszirup készítésé­hez cukorrépa (a takarmányrépa nem gazdaságos) használandó fel. A répa bokros fejét le kell vágni, a megmara­dó részeket meghámozzuk, felszeletel­jük, ha van húsdaráló, ezen átnyom­juk és vízzel felfőzzük. Az így előállí­tott szirup sötétbarna színű, édes, ma­látaízü, főzésre és sütésre felhasznál­ható, hideg állapotban is élvezhető" (február 7., szerda). APRÓPÉNZHIÁNY. „Az aprópénz hiánya áthidalhatatlan problémákat ró a vá­ros és az üzemek vezetőire, de első­sorban a munkásokra, a kisemberek­re, akik nem tudnak aprópénzhez jut­ni, nem tudnak vásárolni" (március 1., csütörtök). LEHOTAY ISKOLÁJA. „Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház nagynevű művésze áprihs első napjaiban színi iskolát nyit Szegeden a Felsőkereskedelmi Fiúiskola helyiségében" (március 28., szerda). IGAZOLÓ NYILATKOZAT. „Senki se hazud­jék az igazoló bizottság előtt! őszintén és töredelmesen töltsék ki az igazoló nyilatkozatokat!" A rendelet szerint a „lényeges körülmények elhallgatása nyugdíjnélküli azonnali elbocsátást von maga után" (május 6., vasárnap). ÚJSÁGÍRÓK ÉS MŰVÉSZEK OTTHONA. „Megalakult a Szegedi Újságírók és Művészek Otthona, amely egybegyűj­ti a toll munkásain kívül a színésze­ket, előadóművészeket és képzőmű­vészeket. Az egyesület a Batthyány ut­ca 4. szám alatt klubhelyiséget rende­zett be, ahol a város szellemi központ­ját akarja megvalósítani" (június 9., szombat). EGYETEMI TANÉVNYITÓ. „Vasárnap dél­előtt ünnepélyes külsőségek között tartotta meg az új szellemben megin­duló szegedi tudományegyetem év­nyitó közgyűlését a központi épület aulájában." Az új rektor, Purjesz Béla hangsúlyozta: „az egyetem számára teljes mértékben biztosítani kell a ku­tatás szabadságát, az igazság keresé­sét és szabad hirdetését" (október 2., kedd). NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK. „Közzé tették a nemzetgyűlési választások hi­vatalos végeredményét. A szavazatok megoszlása a következő Csong­rád-Csanád megye: NPP 14189 voks -1 mandátum, PDP 4970 - nincs mandá­tum, MKP 60790 - 5 mandátum, FKP 135150 -12 mandátum, SzDP 57875 - 4 mandátum (november 11., vasárnap). TUKATS-BŰNPER. „Dr. Tukáts Sándor „Szeged volt terrorista főispánjának hűtlenségi, háborús és népellenes bűnügyében dr. Polónyi Jenő, a nép­ügyészség vezetője éjjel-nappal foly­tatja a kihallgatásokat." A tanúk: Ba­logh István, Bojta Béla, Rusznyák Ist­ván, Szögi Géza, Buócz Béla, Széche­nyi István és Tóth Béla a tanuk (no­vember 16., péntek). NAGYSZEGED. „A városi törvényhatósá­gi bizottság legközelebbi ülésén állást foglal a Szeged környéki községek közigazgatási, műszaki és közellátási egységesítésével kapcsolatban." Az ülést „Dénes Leó elvtárs, polgármes­ter" hívja össze. „A Szeged környéki érdekelt községek: Algyő, Tápé, Kis­kundorozsma, Gyála, Ó- és Újszenti­ván, Kübekháza, Pusztamérges, Sző­reg, Deszk és Öttömös". A községek közigazgatásilag és műszakilag Sze­gedhez kapcsolásának oka, hogy e te­lepülések „természetes gravitációja" Szeged felé irányul, továbbá: „a fal­vak részesülhetnének a civilizáció és a városi kultúra minden vívmányából és áldásából" (december 25., kedd). I^Jovaljbi FOTÓK a témáról u intcrmtiii! www.delmagyar.hu DAVAJ, DAVAJ, „A légitámadások és az ostrom következtében Szeged város terü­letén elég sok ház megsérült. Főleg az ablakokban végzett nagy pusztítást a háború. Ezeknek a rongálásoknak jentékeny részét máig sem állították helyre" - írjuk febru­ár 7-én. „A háztulajdonos és a lakó között igen gyakran vita támad, hogy kinek a kö­telessége a lakásban lévő ilyen hibák kijavítása. A régebbi kormányrendeletek sze­rint a rongálódások helyreállítására a háztulajdonos köteles, aki viszont a hivatalo­san felbecsült kárért térítést kap." Tükröt tart szülővárosának és a ré­giónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1945-ből. Hatvanöt hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunké jubileu­ma alkalmából, mintegy visszaszám­lálásként, időutazásra hívjuk olva­sóinkat: hétről hétre egy-egy esz­tendő újságtermését átlapozva föl­villantjuk, milyennek láttatta a vilá­got, az országot, a régiót, Szegedet ­a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának harminchatodik állomása: 1945. RÁKOSI „Intimitások Rákosi Mátyás szegedi börtönéletéről" címmel „(sz. f.)" kö­zöl riportot az október 6-i számban. Propaganda itt és ott Az agymosás indulásáról árulkodik az utolsó bekezdés: „Hangosfilmre kellett volna venni ezt a kedves jelenetet, s lejátszani mindenütt, ahova valaha a fasiszta propaganda grand-guig­nol-szerű plakátjai eljutottak." „A náció rádió hazug rémmeséje a szegedi állapotokról" címmel a másik irányból érkező propagandából is íze­lítőt kap az olvasó január 10-én. A ber­lini Donausender magyar nyelvű adá­sában elhangzottakat ismertetjük - el­rettebóntésül: az oroszok „tizen­négy-tizenöt éves lányokat hurcoltak ki közmunkára, utána kaszárnyákba vitték őket, innen másnap reggel te­herautó számra hordták ki a Tiszához a holttesteket, vagy egyszerűen száz­számra az útszéli árokba dobták... " „Jönnek az oroszok!" „Hogyan vonult be Szegedre a Vörös Hadsereg?" - kérdezi az október 11-i Arcél: Erdei Ferenc (1910-1971) Makón hagymakertész családba született Erdei Ferenc. A szegedi egyetem jogi karának hallgatójaként csatlakozott a népi írók táborához, a falukutató mozgalomhoz. 1934-ben doktorált, a hagymatermelők szövetkezetében lett könyvelő. Futóhomok című műve 1937-ben látott napvilágot, ezt követte több, a magyar társadalom helyzetével, a parasztság sorsával foglalkozó szociográfia. 1944. október-novemberben Szegeden bekapcsolódott a Függetlenségi Front szervezésébe. Az 1944. november 19-én a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként újrainduló Délmagyarország szerkesztőbizottsági tagja a Nemzeti parasztpárt képviseletében, illetve felelős szerkesztője december 24-éig. írásai azt megelőzően és ezt követően is megjelentek lapunkban. A közgazdász, szociológus politikusként is közismert - különböző miniszteri tisztségekben. évfordulós lapszám névtelen szerzője, aki szerint „egy év telt el, Szeged kö­zönsége azonban még ma sem tudja, tulajdonképpen hogyan foglalták el a várost az orosz katonák". Emlékezőt idéz: 1944-ben „az október 8-i szép napsütéses vasárnap jelentek meg az első orosz járőrök a város hatá­rában". Az ideahzált pillanatfelvételnél reáhsabb a következő kép: „Ugyanekkor kiragasztották az utcán a kiürítési plaká­tokat. Déllőtt 10 órától kezdve olyan volt a város, mint a felzaklatott hangyaboly. Sok ezren igyekeztek a pályaudvar felé a menekülő vonatokra, sokan indultak el az országúton gyalogosan, vagy vala­miféle járművön", de a többség maradt. Október 10-én este következett be a nagy változás. „Jönnek az oroszok..." A mondatot Szegeden először Alsóváros lakói ismételték - „a szabadkai útról jö­vő orosz" különítményekkel találkozva. Új ünnepek születése „Tízezer főnyi tömeg ünnepelte Szege­den a Vörös Hadsereg 27-ik születés­napját" - szól a február 25-i kolumnás tudósítás főcíme. „Május 9-én 0 óra 1 perckor minden hadművelet meg­szűnt Európában" - rögzíti lapunk má­jus 10-én. Churchill „Németország ka­pitulációját" jelentette be rádióbe­szédben - ellenben „Szovjetoroszor­KRONOLÓGIA. 1945. március 29.: „Új honfoglalás" - a földosztás kezdete Ópusztaszeren. Április 4.: A Vörös Hadsereg eléri Magyaror­szág utolsó települését, Nemes­medvest (1989-ig Felszabadulás néven nemzeti ünnep). Június 17.: Kivonták a forgalomból Szegeden a rubelt. Július 23.: A Délmagyaror­szágfejléce alatt az addigi „Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja" helyett a „Magyar Kommunista Párt délmagyarországi napilapja" meg­határozás olvasható. Augusztus 24.: Az 1944 decemberétől Szege­den polgármesteri feladatokat ellá­tó szociáldemokrata dr. Valentiny Ágostont leváltják - az új szegedi polgármester (1950-ig) Dénes Leó (ő a város első tanácselnöke is: 1950 és 1956 között). szág május 9-én ünnepli a győzelem napját". Munkaszünettel, délelőtt fel­vonulással, este színházi díszelőadás­sal „ünnepli Szeged felszabadulásá­nak első évfordulóját". A Párthírek cí­mű rovat mellett olvasható október 11-én a fölhívás: „Minden kommunista párttag jöjjön délelőtt 10 órára a Kál­vin téri Pártház elé!" „Rákosi elvtárs, aki a húszas években illegalitásban szervezte a Magyar Kom­munista Pártot, 1925-ben lebukott és börtönbe került. Eleinte a váci fegyház­ban senyvedett, majd 1933-ban Szeged­re hozták és ettől kezdve 1940-ig, egé­szen kicseréléséig a Csillagbörtön poli­tikai osztályának lakója volt" - emlé­keztetjük olvasóinkat. Azt is eláruljuk: „legutóbb, amikor Rákosi a Kommu­nista Párt aratási ünnepe alkalmából Szegeden járt, meglátogatta régi cellá­ját és elbeszélgetett volt börtönőreivel. (...) Török István alhadnagy, akkori osztályvezető őrmester élénken emlé­kezik Rákosi Mátyásra és szívesen be­szél róla, mert mint mondja, példás magaviseletű fogoly volt és öröm volt vele 'dolgozni'. Rákosi rendet tartott a kommunista foglyok között, bezzeg a nyilasok..." Elmesélte: „A foglyok nap­közben a folyosón foglalatoskodtak, dolgoztak, rendszerint kosarat fontak, Rákosi Mátyás irodai munkára volt be­osztva. A 16-os cella volt az övé, mun­káját pedig a 20-asban végezte. Itt ve­zette a foglyok nyilvántartását és a töb­bi rábízott írásbeli dolgot. Szombaton, amikor a folyosósúrolásra került sor, önként beállt a dolgozók közé és súrolt, mint a többiek, pedig nem lett volna kötelessége. Szabadidejét olvasással töltötte. Gyakran voltak látogatói, több­ször jött át a testvére Szabadkáról, az apja is volt itt nemegyszer..." Bekuk­kantottak a „híressé vált 16-os számú, kétszer négyméteres" kis cellába is. „Szívderítő" jelenetként írja le a Napja­ink rovatcímü életkép névtelen szerző­je lapunk január 3-i számában, hogy: „vasárnap a napfényes délidőben" a Dugonics tér „Kárász utca felöli oldalán elegáns orosz tiszt haladt s karján egy öt-hatéves fiúcskát cipelt. A fiúcskán orosz kucsma és helyes kis csizma volt, s a következő szavakat hallottuk: <Da­vaj, davaj, ruszki pajtás!> Ezzel noszo­gatta a mosolygó arcú, elegáns orosz tisztet, aki boldogan fel-felkacagott, amint a kedves terhet vitte..." • A szovjetek 1944. októberi érkezésének részleteiről egy év múlva írtunk FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYISMERETI GYŰJTEMÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents