Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-20 / 43. szám

Péntek, 2009. február 20. Délmadár 111 PÁRBAN SZÉP AZ ÉLET Idősebb Fradi-szurkoló készülődik az esti meccsre. A felesége figyeli, amint férje csupa zöld-fehérbe öltö­zik. Nézi, nézi egy darabig, aztán egyszer csak megszólal: - Apukám, ahogy elnézlek, te már sokkal jobban szereted a Fradit, mint engem. - Anyukám, ahogy elnézlek, lassan már az Újpestet is! ARANYMORZSÁK AZ ELLENŐRZŐKÖNYVBŐL ÁJ LÁV MULTI * Ha a főnök asszondja, hogy írjam ki, hogy SZÉL, hát én kiírom vazze! Én nem kockáztatom a munkahelyem azé, mer értelmetlenségeket akar kiírni a boltra! Ez van! SZAKÁCSKÖNYV, CSAK FÉRFIAKNAK 1. Először is moss kezet! 2. Igenis, moss kezet! Ez elengedhetetlen. 3. Ebben hajthatatlan vagyok: moss kezet! 4. Rendben van. Most menj a hűtőhöz, és vegyél ki 5 tojást! 5. Azt a 4 tojást, amit sikeresen kivettél a hűtőből, törd fel egy tálkába! 6. Emeld fel a tálkát a padlóról, és töröld fel a kiömlött tojást! 7. A jövőben ügyelj arra, hogy semmit se verj le a másik kezeddel! 8. Vegyél ki a hűtőből újabb 5 tojást, és azt a négyet, ami megmaradt belőlük, törd fel egy tálkába! 9. Vegyél ki a konyhaszekrényből egy pohár lisztet és egy fél pohár cukrot! 10. Csukd be a tisztítószerek szekrényét, és nyisd ki a konyhaszekrényt! 11. Ez só. Tedd vissza a szekrénybe, és vedd ki a cukrot! 12. Próbáld a cukrot a pohárba önteni! Söpörd össze a cukrot, ami kiömlött. 13. Vedd elő a mixert, és keverd a tésztát, amíg sűrű lesz. 14. Tisztítsd meg a falakat, a plafont és a padlót a tésztától! 15. Nem, ez nem elég. A kutya nyalogatja a falat. Vegyél egy kendőt, és tisztíts meg mindent! 16. Legközelebb próbáld meg óvatosabban indítani a mi­xert. Ez nem egy légpuska. így szokták a fedelét rátenni, felülről. 17. A töltelékhez végy 10 almát, hámozd meg, vágd fel őket! 18. Tegyél ragtapaszt a sebekre az ujjadon! Jegyezd meg: felvágják az almákat, nem meggyilkolják. 19. Göngyöld be az almákat a tésztába, és tedd be őket a sü­tőbe egy fél órára! 20. Ha egy fél óra múlva a tészta még nem sült meg, ez azért van, mert elfelejtetted begyújtani a sütőt. Gyújtsd be, és várj újabb fél órát! 21. Letelt a fél óra, hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből! 22. De most már komolyan. Hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből! 23. Vedd ki a tálcát most rögtön! 24. Gyönyörű, nagyokos! Ez már elégett. Most menj a legközelebbi cukrászdába, és vegyél almás pitét! 25. Menj haza, és fogyaszd el a vásárolt almás süte­ményt! 26. Előbb vedd le a nylon csomagolást róla, tökfej! Ha nem kezdjük el időben, esélyünk sincs - A ballagásról engedély nélkül tá­vozott, ezért szóbeli osztályfőnöki fi­gyelmeztetésben részesítem. - Amíg mások az énekterem ablaká­ból öreg néniket locsoltak az utcán, a háttérből szurkolt. - A kémiaóra folyamán padtársával zümmögött és brummogott. - Kesztyűben ül az órán, mert fázik a keze, és nem írja a szavakat. - Óra alatt kukorékolt! - Fia óra alatt a pad sarkával jégho­kisat játszott a terem körül, eközben MAV-bemondásokat tartott, melyben a rólam elnevezett szerelvény közeled­tére figyelmeztetett. - Nem elég, hogy a szünetekben ál­landóan krétacsatákat vív osztálytár­saival, ráadásul mindig veszít. - Tájékoztatom, hogy gyerekének egy ideje átható kénszaga van. - Sorakozó alatt ismételten a padlá­son bujkál. És néhány beírás, ezúttal szülői válasszal: - Gyermekük az osztályban állandó­an önöket szidja. - Itthon meg önöket. - Kedves szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evőeszköz helyett. - Köszönöm a tájékoztatást, már ta­nul lábbal is. - Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet. - Kivégzéséről gondoskodom. - Értesítem a T. szülőket, hogy fiuk történelemkönyve lapokból áll. - Ellenőriztük, valóban. - Figyelmeztetés után is rágja a föld­gömböt a gyerek. Újból figyelmezte­tem. - Amennyiben a földgömbre még szükség van, próbálkozzanak süte­ménnyel! - Magyarórán kilencszer szóltam rá, hogy ne bontsa a falat! Kérem fülé­szetre küldeni! - Már volt, de ott is kibontotta a fa­lat. - Osztályfőnöki intőt adok, mert az osztályfőnöki dicséretet második al­kalommal nem íratta alá. - Ezt most nem írom alá, és a követ­kezőt sem. Lehet újra dicsérni. - Gyermeke figyelmeztetésem ellenére azt mondta, mukk! - Attila bukósisakkal a fején hason csúszkál a lépcsőkorláton, amivel ve­szélyezteti társai és az iskola testi ép­ségét. - Fia a szünetben sztrájkot szerve­zett. Letörtük. - A gyerek a szünetben az iskola ke­retein kívül játszott. - Fiuk végigbúgta és -nyerítette az órát, rendszeres „muhó" felkiáltások kíséretében. - Kérem a T. szülőket, hogy testi fe­nyítéssel járuljanak hozzá az iskolai neveléshez! - Társát csirkecsonttal verte. Megin­tem. U.i.: Súlyosbító körülményként értékeltem, hogy a csirkecsontot tár­sától vette el, s arról előbb leette a combot. - Üvölt, ordít, nem dolgozik, kérdez a tanártól. Ezért megintem. - Értesítem, hogy az iskola előtt megpillantottam a fiát, miközben ép­pen egy padon ült, és csavargott. - Fia az órán fennhangon röfögött. - Nem készítette el házi feladatát, ezért szorgalomból figyelmeztetem. - Társát satuba fogja, és mustárral fecskendezi. BÁTYI ZOLTÁN Belami válságkezelő csomagja - Nézzék, milyen gyönyörűen hull a hó! És még adózni sem kell utána - repdesett az örömtől, no meg két deciliternyi szilvának tű­nő pálinkától Plüss Eta a Zsibbadt brigádveze­tő emlékét őrző kocsma nagytermében. ' - Maga komolyan mondja, hogy a hóesés érdekli leginkább? Most, amikor olyan válságke­zelő csomagot kaptunk a nyakunkba, hogy még a vesénk is leszakad a cipelésétől - mordult fel Józsi csapos, s bizonyos jövedéki adó emeléséről kezdett el ordibálni, azt hörögvén: olyan drága lesz a pia, hogy még a bérvedelők is vízcsapra köthetik a fejüket. - Ja, kérem, ahol válság van, ott válság van. És nem hiszem, hogy éppen a szesz meg a cigaretta nagyobb megadóztatása miatt kéne szomorkodni. Fogjuk fel úgy a hétfőn előter­jesztett válságcsomagot, mint ami a jobb köz­érzetet és az egészségesebb életmódot szolgál­ja - vigyorgott optimistán (mások szerint meg, mint akit tarkón vágtak egy villamossínnel) Belami. - Jobb közérzet, egészségesebb életmód? ­ámuldozott Hergejj Bella. - Ügy bizony. Maga például, Bellácska, szesszel, cigarettával, túl sok élelmiszerrel is mérgezi a testét. Már meg ne haragudjon, de az áfaemelés, ami az árak emelkedésével jár, ön­nek kifejezetten jót tesz, mert nem tud annyit vásárolni, tehát... Ennél a tehátnál Belamit könyökkel úgy orr­ba vágták, hogy azt hitte, szaglásra rendszeresí­tett szerve meg sem áll a bokájáig. - Maga ezen humorizál? - kísérte az ütést egy kérdéssel Firnájsz Egon. - Mi mást tehetnék kínomban? - sírta el ma­gát a külváros nyugalmazott szépfiúja, és nagy zavarában összegyűrt hét fizetési felszólítást. - De remélem, a 13. havi nyugdíj eltörlésén, a családi pótlék adó alá vonásán már csak nem lesz arca vihorászni - tolt egy széklábat Belami gyomorszájába Snájdig Pepi. Ezt a nem éppen parlamenti demokráciához méltó bánásmódot azonban már nem tűrhette Bika Jenő. Gyorsan bejelentette: tévúton botor­kál az, aki ebben a válságkezelő csomagban csak a rosszat látja meg. - Arról miért nem beszélnek, hogy a cso­magba dugott tervek szerint csökkeni fognak a béreket terhelő adók és járulékok? Na, arról mi­ért nem? Pedig ezzel a magyar gazdaság sokkal versenyképesebb lesz. - Gondolja? Nehogy azt mondja, még a ki tudja, hova eldugott pannon puma is akkorát ugrik, hogy lepkehálóval sem fogjuk meg - le­gyintett Cink Enikő. A derék asszony Bika úr közgazdaságis tudományos szósszal leöntött szavaiból kettőt sem értett. De az még jobban zavarta, hogy momentán azt se tudta, mikor megy nyugdíjba, mert a 65 évre emelt nyug­díjkorhatár tervezgetése úgy érte a lelkét, mint ügyetlen szódást a patkolt ló rúgása. - És az adósávhatárok? Azokról senki nem beszél? - cibált elő még egy pontot a miniszter­elnöki csomagból Ló Elek. - Mert én elkezdtem számolgatni, és úgy látom, hogy akár még több nettó pénz is megmarad a zsebemben a bruttó fizetésből, ami, ugyebár, válság idején mégsem tekinthető kicsinységnek. - Majd meglátja, nagyság lesz-e, vagy ép­pen kicsinység az a megmaradó összeg, ami­kor először csörren a pénz a számláján - bo­rult rá a sörére Minek Dönci, aki szakképzett kényszervállalkozóként már látott annyi cso­magot, mint kilenc válságmentes, reformra éhes Mikulás. - És ha szabad érdeklődnöm, az pontosan mikor lesz? Mármint a csörrenés. Meg a cso­mag. Merthogy eddig kitalálhattak bármit is a magyarság felvirágoztatására, tudomásom szerint eddig egyetlen világrengető ötletből sem lett semmi. Hacsak az eladósodást nem tekintem eredménynek - morgott egyet Zsuga­bubus is, majd a társaság szétszéledt. Kopott csizmájuk nyomát valóban adómentesen fed­te be a hó. Az italt elhagyni jó dolog... Rosszabb, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.

Next

/
Thumbnails
Contents