Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-19 / 42. szám

bizalmasan © AZ EZERSZÍNŰ NŐI VILÁG MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTI: FARKAS JUDIT, KANCSÁR TÍMEA 2009. február 19. Kedvese melyik szokása zavarja? LEHALKITOTT MOBILTELEFON ÉS ÉJSZAKAI SAKKPARTI Bárdos Andrást bosszantja, hogy felesége, Máté Krisztina lehalkítja a mobilját, és így nem tudja elérni FOTÓ: FRANK YVETTE Bárdos András még felesége kedvéért sem lesz Tulipános Fanfan, Pajor László urológus professzor pedig telefonjában küzd a görög betűkkel, ha párja rákényszeríti. Mózes Ervin főjegyző' neje feledékenységét említi, míg M. Toronykó'y Márta az éjszakai sakkparti SMS-eit szokta meg nehezen. Közismert párokat kértünk arra, hogy árulják el: mi zavarja a kedvesükben, milyen tulajdonságuk „idegesíti". KANCSÁR TÍMEA - Krisztinát nem tudjuk elérni. Mit gondol, mikor hívhatjuk? - kérdeztük a szegedi születésű Bárdos Andrást, a TV2 televíziós szerkesztő, műsorvezetőjét felesége, Máté Krisztina időbeosztásáról. - Na igen, ez egy kedves, néha zavaró tulajdonsága a feleségemnek. Nem lehet elérni. Ha ma százszor nem próbáltam, akkor egyszer sem. A gyerekek miatt lehalkítja a telefonját. Mindenki rajtam keresi - fogalmazott a műsorvezető, aki hozzátette: ezek a dolgok nem idegesítőek, ha valakit szeretünk. • • Egy másik telefonommal pedig játszott a kertben, majd elveszítette. Akkor feltúrtam még a homokozót is miatta. Pajor László - Szerinte tökéletesen vezet, szerintem esztelenül kockáztat. Azt mondja, nem tud leszokni arról, hogy ne hajtson. Ezenkívül sokszor nem tudja megkülönböztetni a jobb és a bal kezét, emiatt feljogosítva érzi magát, hogy ne vegye figyelembe a jobbkéz-szabályt - folytatta Bárdos András, akinek az édesanyja, Fenákel Judit író, újságíró, lapunk egykori munkatársa. Azt is elárulta, ha minden álma teljesülne, akkor Krisztina végre nemcsak a csöpögős, szerelmes filmeket, hanem egy igazi horrort is megnézne vele a moziban. Többszöri próbálkozásunk ellenére Máté Krisztina továbbra sem vette fel a lehalkított telefont, ezért arra kértük férjét, hogy fejtse ki, szerinte mit mondott volna felesége az ő rossz tulajdonságairól. - Krisztinát zavarhatja például, ha nem vagyok Hilipános Fanfan, és nem megyek vissza az utcáról a kocsikulcsért, amit fent hagyott. Ezenkívül nem kedveli, ha meccset nézek. „A ll-eseket is megvárod? Miért nézel nulla-nullás meccset?" - szokta mondogatni a párom. A humor és az elfogadás mellett sokat segíthet a megelőzés is Szilágyi Annamária szerint. - Ha a lelkünk mélyén van valami probléma, az apróságokból is elefántot tudunk csinálni! - fogalmazott a Szegedi Nemzeti Színház színésznője. Négy éve él együtt a kedvesével, és elárulta: még a kapcsolatuk elején leszoktatták egymást az idegesítő szokásokról. A színésznő azért mégis talált valami „rendelleneset". - A páromat zavarja, hogy minden poharat, evőeszközt, bármit, amit találok a lakásban, rögtön elmosom. Gyakran hallom tőle: „abból a pohárból még innék!" - Neki is van telefonja, mégis gyakran az enyémet használja - hozta fel az első bosszantó szokást Pajor László, az SZTE AOK Urológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, amikor tőle is megkérdeztük, mi az, amiről 36 éve tartó házasságuk alatt sem, vagy csak igen nehezen tudta lebeszélni a feleségét, Andreát. - Egyszer beleejtette a fürdővízbe a telefonom. Egy másik készülékemmel pedig játszott a kertben, majd elveszítette. Akkor feltúrtam még a homokozót is miatta, de valószínűleg azóta is a békák „üzengetnek" rajta - mesélte a professzor. Elmondta még, a felesége nyelvtanárnő, ezért amikor a telefonjával játszott, rendszeresen átállította a kijelzőt más nyelvekre is. Az angollal megbirkózom, de hiába próbáltam a görög ábécével megküzdeni, az mégsem latin - emlékezett nevetve. - Lakáskulcs, buszbérlet, telefon - reggel valamit biztosan otthon felejt Márti. A házasságunk elején még próbáltam leszoktatni róla, mert én nagyon aprólékosan szedem össze a dolgaim. Rájöttem, nem tudom megváltoztatni, és már nem is szeretném. Főleg azért, mert nem is a családjából hozta. Utánanéztem. Ez a génekben kódolt - mesélte lapunknak Mózes Ervin főjegyző. Azt is megjegyezte, ettől még ezer évig is működhet egy kapcsolat. Felesége, M. Toronykőy Márta, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője is megosztotta velünk párja „hibáit". Abból is látszüc, hogy a 10 év alatt megismerték egymást: a főjegyző tudta, hogy kedvese elsőként biztosan azt fogja felhozni, hogy ő munkamániás. Éjszaka képes csapot-papot otthagyni, ha a hivatásáról van szó. - Nem lehet Ervinnel moziba, színházba menni. Unja. Előfordult, hogy elaludt a díszpáholyban. A konyhában pedig semmit nem rak odébb. Állítja: az az én felségterületem. Sokszor mondtam neki, nem lenne jó rendőr, a lakásban a mai napig nem tudja, mi hol van - avatott be Márta. Hozzáfűzte: az éjszakai sakkozáson már túltette magát. És az sem zavarja, ha felkel minden SMS-re, amit a férje átküld a barátjának: mit lépett a sakktáblán. De azért senki ne gondoljon rosszra, ugyanis annyira harmonikus a kapcsolatuk, hogy Mózes Ervin kizárólag csak Mártával tud és hajlandó táncolni. Azt vallja, ez a felesége privilégiuma, és a kedvéért évente elmegy egy-két bálba is. Kidolgoztak egy saját táncot, ami műfajilag behatárolhatatlan, de ők mindenre ezt ropják. Mózes Ervin kizárólag feleségével, Mártával hajlandó táncolni FOTÓ: KARNOK CSABA ©AZ IGAZI SZEMPILLA DARVASI LÁSZLÓ Búcsú a papásmamástól Vége van, nincs többé. Szomorkodhatunk is, mert ez egy szép és fontos emberi történés volt, előtanulmánya bizonyos nagy, későbbi tetteknek. A papás-mamásnak befőtt- és kifliillata és derengő fénye volt, a papás-mamás egyéb világ-összeesküvésre is használatos rejteken esett meg, szűrt fényű, ezüstös port táncoltató padlások sarkaiban, kamrák szalmaágyain, csodás bokorvárakban és ásító pincék torkában. A papás-mamás a gyerekember első nagy és komoly kíváncsisága volt a sok automatikus miért után, ugyan még mindig csak mintakövetés, de már igaz cselekvés, már igazi felfedezés. Ennek vége van, agyő nektek, kisfiúk és kislányok, akik megannyi édes papás-mamást játszottatok, és aztán szépen felnőttetek, és ha rossz, gyalázatos, ha sanyarú lett az életetek, nem a papás-mamás tehetett róla! A papás-mamást a digitalizációba rohanó világ tette tönkre. A kiskamasz már nem is képzelhető el mobil nélkül, következésképpen mindent felvesz, dokumentál, rögzít, nem csak a kismacska legyilkolását vagy a tanár bácsi megrugdosását, de azt is, mi lenne, ha ő éppenséggel apuka vagy anyuka lenne. És aztán felrakja a kis marha a netre, és láthatja boldog-boldogtalan. Az effajta mese, az ilyesféle titok dokumentálható, nincs többé. f A papás-mamást a digitalizációba rohanó világ tette tönkre. Az emlékezet és a szóbeliség helyébe a kép lép, és bárki megtekintheti. A papás-mamást az tette tönkre, hogy a kiskamasz nem képes felmérni a dokumentáció gesztusait kihasználó aljas veszélyeket. A papás-mamást az tette tönkre, hogy a világhálón való barangolás és nézelődés nagy, kozmikus kukkolásként is értelmezhető. A hagyományos, békebeli papás-mamást a prűd, bornírt, képmutató világ maga számolja föl, icipici gyerekeknél legott nemi erőszakról, traumatikus szexuális előélményekről harsog, csámcsog és forgat szemet, és ha valamely vidéki kollégiumban mutáló hangú kamaszok pajzánkodnak, országos hírt csinál belőle, és kiabálja, kiabálja. De miért is? Miért hir ez, kinek hír ez? A hagyományos papás-mamás a nő és a férfi első közös titka volt. Nincs többé, nincs, a meséket is „bekamerázták".